Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-14 / 108. szám

Péntek, 1957 május II. ÜEtMAG7ARORSZXO Nyilatkozattal befejeződött a „Viharsarok" körül támadt gyulai vihar Peíróleumgázfő^ői közvetlen a gyarlói Vásároljon! Mielőtt peti'óleumgdzfőzot vásároVtekintse *5ieg az elismerten legjobb magyar készüléket: NAP fŐZŐÍ melyen egyidőben 3-4 edényben tűzhet, süthet. Dij'alan bemutatás, kedve- ff A V UIKfiA ráfinál Szegőd, ző részlet a képviseletnél * PllIVO/* IstHJIld Széchenyi tér 11. és a Szegedi Ipari Vásáron (A Délmagyarorszáy gyulai szerkesztőségéiül.) Érdekes konfliktus támadt Féja Géza Viharsarok* cimü ismeretes könyve körűi Gyulán. A könyv lesújtó megállapításokat tartalmaz Gyulára nézve, a szerző kellemetlenül aposztrofálja az Almássy grófi családot is. Ez a kérdés került szóba a gyulai helyiérdekű vasút áprilisi igazgatósági ülésén, ahol jelen volt gróf Ponyráez Jenő, aki, mint az Almássy-család tagja, szóvátettc az ügyet és arra a kérdésre, ki informálhatta a könyv szerzőjét a családdal kapcsolatosan, Szentes Károly városi főjegyző azt a megjegyzést tette, hogy az informátorok között alighanem ott volt Tábor József nyugalmazott grófi titkár is, akinél tudomása szerint Féja Géza vacsorára vendég volt. A főjegyzőnek ez a kijelentébe Tábor József tudomására jutott, akit egyébként éppen Szentes kijelentése alapján a grófi család fele^ősségie vont. Tábor levelet irt Szentes főjegyzőnek, akitől azt követelte, milyen alapon állította róla, hogy ő informálta Féja Gézát. Szentes erre azt válaszolta, hogy megjegyzését mindaddig fentartja, amig Tábor nem nyilatkozik arra nézve, vájjon Mikor egy szomorú enilékü májusi napnak a .negyedik évfordulóján megállok egy elköltözött öreg barátunk jelképes ravatalánál, azon kell töprengenem, hogv miként felelhetek meg legjobban ennek a feladatomnak Ila a páthosz embere volnék. keresném a csengő-bongó kifejezéseket, megrezegtetném a hangomat, időről-időre széttárnám a karomat, felidézve a pénzért, vagy elismerésért dolgozó őszinteség nélküli rétorok emlékezétét és az ország, a város szempontjait tolva előtérbe, cí közéleti Wimmer Fülöpöt igyekeznék megrajzolni. Ha mesterségemre gondolnék, talán még számokkal is súlyosbítva a közgazdasági Wimmer Fülöpöt idézném, aki naggyá tett egy vállalatot, elnöke volt tizennyolc esztendőn keresztül a szegedi kereskedelmi és iparkamarának és alá nem becsülhető jelentőségű tényezője egy magyar ipari szakmának és a magyar közgazdasági életnek. Ila misztikus volnék, akkor közvetlen tapasztalataim alapján azt mesélném el. liogy az a Wimmer Fülöp, akiről mindenki azt hitte, hogy csak a pozitívumok szolgáltatják cselekedeteinek' rugóját s aki majdnem 80 esztendős korában játszi könnyedséggel szánta rá magát, hogy egyik' nap leszftguldjon Milánóba egy kendertárgyalásra s másnap már vissza is forduljon Szegedre ^ te harmadnap, mintha mi sem történt volna, a jobb egyesből kritizál'a azoknak a színésznőknek a megjelenését, akiket nem látott, — mondom, ez a Wimmer Fülöp sem élt egész egyéniségével a látható és érzékelhető realitások' világában. Babonás tisztelettel és félelemmel viseltetett a tizenhármas szám iránt, nem mert tizenharmadikán 3 •vonatra ülni és félt minden tizenharmadikának az clkövetkezésétől. Emlékezetükbe idézhetném, hogy mikor szívós természete majdnem egy héten keresztül tusakodott a csontos egykézzel. csakugyan május 13-án. ugyanannak a hónapnak" ugyanazon a napján fejezte bc a földi pályafutását, melyen az édesatyja is elhalálozott. Poe Edgár, vagy Meyrinck bizonyára a végzetszerüség misztikumát keresték volna a véletlennek ilyen szomorú játéka mögött. De mert tőlem idegen a páthosz, mert nem célom a megindítás, mert semmi érzékem sincs a misztikumhoz, egy sokkal könynjebb, vagy ha ugy tetszik, sokkal nehezebb Mtényleg vacsorára hivta-e meg vendégül Féja Gézát és amig ki nem jelenti, igaz-e Féja Gézának a Komló-kávéházban tett az a kijelentése, hogy ő Tábor Józsefet különb embernek tartja a gyulaiaknál, meglátszik rajta, hogy nem gyulai származású^. Tábor ezután rágalmazásért feljelentette Szentes Károlyt. Az ügyben csütörtökön tartott tárgyalást a gyulai járásbíróság büntetöbirója. A tárgyalás megkezdése előtt Szentes Károly a biró békítési kísérletére kijelentette, hogy nem volt szándéka Tábor Józsefről feltéle'ezni, hogy kellemetlenül informálta volna a grófi családról az irót és sajnálkozását fejezte ki a történtek felett. Tábor Szentesnek ezt a kijelentését elégtételül e fogadta és ezzel a >Viharsarok« körüli vihar véget ért. edattal igyekezem megbirkózni. Mert a magam egyéniségéhez a humánum áll legközelebb, én Wimmer Fülöpöt, az embert, akarom megrajzolni. Homo sum, humani nihil a me alienum puto. Ha igaz az, liogv az energia az embernek az élete, Wimmer Fülöp elmúlásával az energiának egy igazán kiapadhatatlannak tetsző forrása szikkadt ki örökre. Mert Wimmer Fülöpnek energia volt az egész élete s az a csaknem nyolcvan esztendő, melynek során magasan átlépte a biblikus kornak a mesgyéjét, ennek az energiának volt az időbeli foglalata. Az élete állandó akarás volt, amely testet öltött a zakatoló gépekben és amely legyőzve egy törékeny test gyengeségeit, mindig odaállította őt, ahol önzetlenül kellett és lehetett szolgálni a köznek az érdekeit. De ez a nyolcvan esztendő csak időlien határolta el azt az energiát, amely szűkebb hivatásán kivül a tevékenység legszélesebb területein> kereste meg a kielégülést a maga számára. Térben energiájának határait agvának nagv befogadó képessége adta meg. Wimmer Fülöp tehetség volt, de ez a tehetség nála nem egy elvont és puszta érdeklődésben önmagát kiélő intellektualizniusban nyilatkozott meg. ö nem a receptív, hanem az éxpeditiv intellektusok közé tartozott, öt egy benső szükségszerűség az alkotás, vagy legalább ís az alkotásnak pozitív kritikája felé hajtotta. Pozitívnek nevezem a kritikáját azért, mert sohasem állott meg otl, hogy vaKVATERKÁZNI HOMOKI ARANY 1 hunit másként kell csinálni, hanem rögtön kiegészítette azzal, bogy miként kell csinálni. Ez volt Wimmer egyéniségének egyik legjellegzetesebb vonása. Azt mondják, hogy Rafael akkor is nagy festő lelt volna, ha kezek nélkül születiki Hogy i,gaz-e. vagy nem cz a kétségtelenül igen szép mondás, arról lehet vitázni. A lényege nem is az, hogy igaz-c beliiszerint. A lényege az, liogy az alkotó tehetség keresztültör a fizikai és morális körülmények okozla legkülönbözőbb akadályokon. És ha ezt a telelt applikálom Wimmer Fülön személyére, akkor azt kell hinnem, hogy kiválót alkotott volna akkor is, ha a \ak véletlen nem veti egv kendert feldolgozó vállalatnak nz élére. A különbség csak az, bogv akkor nem a mostani vállalat lett volna müködé-< sének látható emléke. Valahogyan ugy vagyunk vele. hogy minél inkább távolodik tőlünk az nz időpont, mikor valaki, aki közel állott hozzánk, áüépctt azon a fekete kapun, amelynek csuk az innenső oldalán van kilincs és minél inkább elfedi az időnek a köde a tőlünk távolodó alakot, annál eriJsebbt-K cs élesebben rajzolódik le lelki szemeink előtt az embernek igazi egyénisége. Annál kevésbé akarok helytelenül alkalmazol? hasonlatokkal operálni, mert nagyon jól tudom, hogy még a legtalálóbb hasonlat is csak fenntartással fogadható el, mégis nem zárkózhatom el néhány nyers példának a felvetésétől. A ma élő emberiségből senki sem tudja, hogy mikor kez-> dett Julius Caesar kopaszodni és mi volt a jel-"' lemző kézmozdulata beszéd közben, de mindenesetre a história távlatából kétezer év elteltévet is jobban meg tudjuk ítélni szerepét és a világ; sorsára gyakorolt befolyását, mint tulajdon korV, társai. Széchenyi István azok közé a nagyon ke-<' vés számú kivételes emberek közé tartozott, akilí, döbbenetesen őszinte önvallomásokban tárják fe.t' lelküket és talán a histórikusok éppen azért küz-j ködnek reménytelenül élettörténetének igaz meg-«t írásával. Vitáznak a részleteken, mikor az egész' ember ugy áll előttünk, mint egy gránitból kifa* i rágott hatalmas szobor. Kossuth Lajosról is le-| foszlott sok jelentéktelenség a halálától máig el-j telt kevésszámú esztendő során, de az igazi Kos- j suthot ma talán tisztábban látjuk, mint akik velo) együtt utaztak a debreceni menekülés alkalmával) a szolnoki vonaton. Amit ezekkel a példákkal akartam igazolni, nem egyéb, mini az élő embernek az átlénye-j gülése a halál után. Ami hus és vér volt, spiritualizálódik, hogy testi szemünk pillanatnvl meglátása helyett emlékezetünkben rögzítődiéll meg. Legplasztikusabban ezt az átlényegül lést az olasz nyelv fejezi ki, mikor névelőt tcs* egyes kivételes tulajdonnevek elé. A Dante, ta Petrarca, a Benito, a Fiat. Az ember átalakul fogalommá. , A' névelő a legnagyobb kitüntetés, amelyet több-r nyire csak halála után megkaphat valaki. A1 szegedi közélet Wimmer Fülöpöt már életében), a Winmiernek ismerte. í Azt mondottam, hogy Wimmer Fülöp egyéniségének az energia volt a lényege, az av! energia, amely ezer irányba sugározta szét érdeklődését és akkumulátor módjára ezer irány hói gyűjtötte össze a legkülönbözőbb benyomásukat. Lehet, hogy a tevékenységnek ebben a fehér izzásig való fokozásában volt valami tudatalatti félelem az elmúlástól, amely többékevésbé mindannyiunkban él, csak nem egyforma intenzitással jut kifejezésre. Mondhatnám még azl is, hogy minél erősebben haladt előre az esztendők során, ami másoknál a fokozott pihenés szükségességét váltja ki, annál inkább i.igadla nz elfáradást és annál inkább' törekedett arra, hogv mindenütt 'elen legyen. Vonások egy ritka egyéniség portréjához (Wimmer Fülöp emléke) Irta TONELLI SÁNDOR.