Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-28 / 95. szám

Szerda, 1937 április 28. OÉLMAGYARORSZ A(i tv a"l 5 II „literátus főkapitány" (Szalay J6z$ef halólára) Irta CSEKEY ISTVÁN „Szeretett minden szép.séget. ha régi, ha ni, esik lelket érezzen hcnne." Ezt a mottót ö maga irta utoisó Írásában, amelyet ,.Móra Ferenc lelki arcképe" cimmel adott ki és amelynek dedikált példányát csak néhány héttel ezelőtt csúsztatta a szabadiéli játékok egyik bizottsági ülésén kezembe. \~i a könyvecske foglalatja volt mindannak a meleg szeretetnek, amellyel Móra Ferenc iránt viseltetett, miután hátrahagyott írásait a tőle megszokott buzgalommal és hozzáértéssel rendezte. Ks mint aki jól végezte a munkáját, sietett meg befejezésül az emlékek közül néhányat elültetni az ólommezőkbe, 'mgv azután .fuhász Gyula után hamarosan kövesse ő is a búzamezők szerelmesét. Öt szeretném követni, amikor Írásaiból akarnam felvázolni lelki arcképét. Igaz. hogy mészsze kellene visszamennem, hogy Orosházán 1901-ben megjelent írásától kezdve kövessem ot Deák Ferenc és Széchenyi emlékezetén át műgyűjtésről", „A könyvről és a könvvszerétéiről", „A magyar katona a magyar költészetben" és ..A város" cimü kötetéin ál. Az igazi Szalay József lelki arcképét azonban talán mégis a „Tehetségek autonómiája" és „Móra Ferenc lelki arcképe" tükrözik vissza. Különösen ebből a hattyúdal számba menő Írásból árad felénk az öreg Szalav csodálatosan ifjú es örökké „lelkes lelke". Mintha önmagáról írná, amikor Mórát jellemzi: „A ludomány és a szépirodalom két partja között csapongott sajkája, dc végleges fneglelepedésre kikötni egyiken sem tudóit." Minden érdekelte, amiben szépséget talált, lelt •légyen az könw, szobor, kép, muzsika, vagv táj. „Aki a betűi csak a napisajtó riportjaiból ismeri, aki a zeneművészet előtt bedugja a fölét. a képzőművészet előtt behunyja széniéi, lelkileg süket és vak marad." ö könvvtárakat olvasott össze, nagy utazásokat tett. bejárta a muzeumokat és tárlatokat, kincseket érő éiemgyüjtemcnvt hagyott hátra. De mégis csak a könyvnek volt az igazi szerelmese. Egv „edilio princeps"-ért képes volt messze elutazni. Félszázadon át közel tizezer kötelnvi könyvIái at gyűjtött össze, amelv bár majd minden szakra kiterjed, de legbőségesebben a magyar szépirodalom első kiadásai szerepelnek benne. Könyvtárának fölmérhetetlen értéke, hogv köteteit grangerizálta. Lehetőleg a szerzőktől dedikált. vagv szignált és kéziratokkal ékes'tetl könyveket gyűjtött. Talán a vilácon csak az ő könvvtárában van meg Petőfi minden nyelvű kiadása és az első magyar kiadást P-tőfi eredeti kéziratai ékesítik. Hadd elevenítsem itt mosl föl annak a ' ikremnek a bevezetését, amelyet „Esetem Móra Ferenccel" cimmel annak halála után írtam! „A minanában találkoztam Szalay Józsi bácsival. a Dugonics-Társaság érdemekben gazdag elnökével. P«óla. mint Szeged legkulturállabb fiáról már akkor tudtam, amikor még sejditésem sem voll róla. hogy micsoda kedves lokálpatriotizmust jelölnek meg a szegedi syükér, a torony alatt és a körtöltésen betiil kifejezések. Kecskeméti jogakadémiai tanár voltam. amikor egvszer könyvküldeménvi hozolt '•eszemre Szegedről a posta. Feladóként dr. Szalav József. Szeged város rendőrfókapilánva (csak illóbb lett rendőrkerületi főkapilánv-) szerepelt. Gondoltam, mint a közigazgatási jo? tanára, valami rendészeti munkát kapok. Előre tetszelegtem a gondolatban, hogy egv vidéki város rendőrfőnökének a kaláberíu és a kvaterkán fölül ilyen nemes szórakozásra is telik. Alig hittem aztán a szememnek, amikor a nyomtatvanvcsomagból a magám tanulmányai hullottak ki a főkanitánv ur ama kérelmével. bogv mint biblofi! könvvgyűíto részére írjam bele. tanulmányaimba nevemet. Ez volt az első kulturális érintkezésem Szegeddel." Hogv mily ió! estek Szalay Józsefnek ezek a sorok, annak drága emlékéi őrzöm tőle. A ..Tehetségek autonómiája"-!, amelvet előadóit az Egyelem Barátainak Egyesülele szabadegyetemén az aulában, a következő dedikációval küldötte meg: ..Kedves Pistám! Halárán köszönöm, hogv Móra Ferkóvol kapcsolatban olvan sze.retremé.ltóan megénekeltél. Szeged. 103-1, IV. 8. Szalav .Józsi bácsi." a nagy alföldi metropolisnak nem volt földesura, nem volt várkaslélyos mecénása, nem volt művészetet pártoló főura, nem volt könyvtár„Közéleti gyönyörűség, amikor a beérkezett tehetség az ifjabbat felkarolja, liogv ez idővel ugyanugy cselekedjék az utána következővel. Eljárásukkal kialakítják a kultura végtelen láncát. Emerson szavával élve: Nagy emberek azért vannak, hogy még nagyobbak keletkezhessenek. Ez is a tehetségek autonómiája." Igen. ez volt ő. Nem is annyira iró, mint inkább az irók legnemesebb értelemben vett mecénása, igazi „literarv gentleman". Lelkes lélekkel gyűjtötte maga köre a tehetségeket és támogatta az indulókat. Nem volt harminc esztendőn át Szegeden olyan kulturális megmozdulás. amelyben részt ne vett volna, de a legtöbbnek egyenesen ö voll az igazi leik'!. Husz évet töltött el a Dugonics-Társaság élén, amelyet az ország első vidéki irodalmi társaságává fejlesztett, amely valóban diszt ad tagjainak. Azok a lelkes elnöki megnyitói, amelyekben mindig volt mondanivalója, amelyek mindig tömören és megkapóan jellemezlek a tárgyat, de amelyekből mindig kicsillant a költői lélek. „Móra azért nagy ember, — irja —, mert minden írásában az idealizmus patyolatfehér zászlaját lengeti." Az ő zászlaja is a nemes és mindenért teliét lelkesülő idealizmus fehér lobogója volt. S mosl szinte összeszorul a szivünk, ha arra gondolunk, hogy ki veszi át kezéből ezt a magasan lengő zászlót... Elgondolkodom, hogy mih tehel-égtermő eieje van a magyar rónának, amely ki tudla termelni Szeged Jiterary gentleman"-.jét. _ A békéscsabai gazda fia, az egykori szolgabíró, majd rendőrfőkapitány, aki ugy vándorolt, mint Tümörkénv. Juhász, vagy Móra Szegedre, de akik testestől-h'kcstő! szegediek lellek. Milyen kuliurát tudott l'remleni önmaga körül. Itt a délvidéken, a sívó liomok szélén, a délibábos. végeláthatatlan pusztaságban, amelyet megmerevít az ön magába-merülés nyugalma, ahol a város is i'alu 's a házakai nem szamok, hanem tulajdonosaik szerint ismerik. Ennek TEJ VAJ SAJT lejfel és turófélét legjobb minőségben legolcsóbban Központi Tejcsarnok rt. fiókjaiban. alapitó püspöke. Ennek csak Szalay Józsefe volt, aki a semmiből is kulturát tudott teremteni. Maga idézi Móra egyik gyönyörű kis költeményét: „Ma Is, ami szép Akad az utamba, I>elket keresek Gycrekésszel abba. Mindig apróra bontogatom. 8 a semmit mindig Megsiratom/' És mosí, mialatt e sorokat szántom a betűszerük számára, kiliüll teteme ott virraszt a kullurpalola előcsarnokában mozdulatlan... A ,,literátus főkapitány", a Dugonics-Társaság elnöke, a Városi Muzeum és a Somogyi Könwtár igazi barátja „leiette az élet hivatalát"... Minden nap ott volt a muzeumban örökké sie. ve. örökké tevékenyen, örökké ujabb tervekkel. Mert, mint maga irta, „az az értékes ember, akinek álmai vannak." Drága jó Szalay Józsi bátvánk, sződd továbbra is álmodat odafent Móra Ferkóval és Juhász Gyulával imádott Szegededéri s 'egyeit neked könnyű a szegedi föld, amelyet annyira szerettél! Megérkeztek az 1937-es tipusu térti és női kerékpárok Árak raár ' v^m-T pengőtől Hitelképes egyéneknek 12 havi rész'etíizetés. Nagy vÁlasrték! HARK0VICS SZILÁRD OKI GÉPÉSZMÉRNÖK mü»zakt vállalata, Tisza Lajos körút 44. Teleíon: S0—20. Kijavítják a városháza omladozó homlokzatát (A Déhnagyarország munkatársától.) A város hatósága elvileg már régebben elhatározta, hogy tataroztatni fogja a várexházát, amelynek vakolata már hosszú esztendőkkel ezelőtt szégyenletesen lerongyolódott. Ila erősebb szél kerekedik, sokszor hatalmas vakolatdarabok hullnak le az uccára és csak a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy eddig nem okoztak komolyabb balesetet. A mult évben történt, hogy a Szécbenvi-téri homlokzatról zuhant le az emeleti erkély alól cgy hatahnas vakolattömb, amelv az erkélytartó főgerenda végét diszitett'e. E/t a hibát azóta remi* behozták. de maga az épület rongyos maradt ugy. hogy a város joggal szégyenkezhetett miatta az idegének elölt. A polgármester a kisgyűlés határozata alapján elkészíttette a mérnöki hivatallal a városháza tataroztatásának költségvetését, majd "kiírta a versenytárgyalást is a tatarozási munkára. A versenytárgyalás határideje nem régen járt le és annak eredménye a péntekre egybehívott kisgyűlés elé kerül. A számvevőség és a gazdasági ügyosztály megállapítása szerint a tatarozási munkára a legkedvezőbb ajánlatot Ottovay István építési vállalkozó tette, aki hatezer pengőért vállalja cl ugy az uccai, mint az udvari homlokzatok rendbehozásáf. A polgármester az ajánlat elfogadását javasolja a kísgyülésnek, amely valószínűleg hozzá is járul ehhez a javaslathoz. Ha aztán a kisgyűlés határozata jogerőre emelkedik, azonnal megkezdik' a munkát, amely előreláthatólag három hétig tart. A cél az, hogy május végére, amikor i kormányzó látogatását várja Szeged, uj köntöse legyen az öreg városházának. Szálasyt szabadlábra helyezték Budapest, április 27. Szálasy Ferencnek, * Nemzeti Akarat Pártja letartóztatott vezérének sorsáról kedden döntöttek az Ítélőtáblán. Szálasy Ferencet röpiratai miatt elózeles letartóztatásba helyezték, mert a röpiratokban izgatás bűncselekményét látja fennforogni az ügyészség. A vizsgálóbíró szabadlábra helyezte Szálasyt, de a tőr* vénihzék vádlanácsa fogvatarlásál rendelte cl. Ilyen előzmények után került a tábla elé Szálasy ügye. A tanács zárt ajtók mögött tanácskozott, majd a délutáni órákban Szálasy Ferenc minden őrizet nélkül kilépett az ügyészség fogházának kapuján. Ebből nyilvánvaló lett, hogy Szálasv Ferencet a tábla szabadlábra helyezte.