Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-03 / 74. szám

D£LM aöYARORSZAG •ZEOED. szeiketiiotég: Somogy* "CCB itz. I. cm. Telelőn;Z3«3.VKIad«hlValal, »t»sical$nKöny vlar leg^lrodn: Arodl ucca 8. Telefonj l%««..KyomdA! Líw ltp«l ucca 19. Telefon: 13-««. - I6vlral« «» leveleim: Dílli'BpyaroMiéB. Sceged Szombat, 1937 április 3. Ara lO fillér XIII. évfolyam, 74. sz. ELŐFIZETÉS, Havonta helyben 3.2® vidéken éa Budapetlen KUlföldön <>. 4(> pengd. - Eqyeí az&xn wa hétKöje. nnp !«', va»6r- éa llnnepnop "> 11 ll- Hir­deletek 'elvétele lorlla »»orln*. Megjo, mtH hétlö Kivételével nopotUn reggel. A szegedi képzőművészeti kiállitás ny. miniszter, Irta UGRÓN GÁBOR, az Irodalmi és Művészeti Tanács elnöke Képzőművészeink ma éppen ugy harcot vívnak egy nyugodtabb továbbmunkálkodás lehetőségéért, mint a többi társadalmi osz­tályok. Csak amig az ügyvédek már régen megkezdték küzdelmüket a zugirászok ellen, az orvosok a kuruzslók ellen, addig a képző­művészek csak az utóbbi esztendőkben fog­tak hozzá egy felvilágosító munkához, amely érdekeik megvédését célozza. Kétségtelen, hogy a műkereskedelem al­sóbb fajtája és az országszerte házaló kép­ügynökök hadserege nagy károkat okoztak művészeinknek, mert ezek a közönség hoz­zánemértését kihasználva, olyan képekkel árasztották el a középosztály lakásait, ame­lyeknek a komoly művészethez alig volt közük. A közönségnek csak egy csekély szá­zaléka olvas képzőművészeti irodalmat, ugyancsak elenyésző azoknak a száma is, akik képkiállitásokat látogatnak, így a vidé­ket járó képügynököknek, a közönség ké­nyelmét biztosító „házhozszállítással" meg­volt a lehetősége ahhoz, hogy hamisít­ványokat, giccseket és kontár­árut terjesszenek. Ez annál könnyebben ment, mert ezek a holmik a komoly művé­szi alkotásnál összehasonlíthatatlanul olcsób­bak voltak. Sok terv merült már fel a képzőművészek eminens érdekeinek megvédése céljából. Felvetődött többek között nem egyszer a müvészkataszter és a márkázás problémája is és nem utolsónak a műkereskedelem megrendszabályozásának kérdése. Bár e ter­vek megvalósulása egyképpen lenne érdeke ugy a művészeknek és jó műkereskedőknek, mint n képvásárló közönségnek, — a kérdé­sek rendezése elé mégis akadályok gördültek. Azonkívül a kérdés rendezését még sz is hátráltatja, hogy a kultuszhatóságok általá­nos rendezéssel akarnak képzőművészeink segítségére lenni, hiszen itt alapos munkát kell végezni, mert egy tüneti kezelés nem szolgálhatja a kivánt célt. Művészeinknek azonban a dolgok végle­ges rendezéséig is élniök kell s ami az or­szág kultúrájának szempontjából annyira fontos — dolgozniok". Különösen most fontos ez, amikor a magyar képzőművészet olyan jelentős virágzásnak indult, hogy az egész művelt világ megbecsülését érdemelte ki. F.s mert jelenlegi anyagi helyzetük nem áll arányban az általános gazdasági viszonyok rosszabbodásával, — hiszen közönségünk ma is szinte erejét meghaladó mértékben vásá­rol, de ezt válogatás nélkül teszi, •— szük­ségesnek látszott valami szelekció alkalma­zása, tehát megkönnyítése annak, hogy va­lamilyen uton-módon a jó müvek jussanak a vásárlóközönséghez, hogy így a képzőmű­vészetre áldozott pénz az alkotóművészek támogatását szolgálhassa?' A pesti műpártoló közelebb áll a forrá­sokhoz, hiszen a kiállítási csarnokok í't ma­guk végzik a szelektálást. Sajnos a vidéken ez másképpen van. Eddig a komoty művészi kiállítások ritkaságszámba mentek, a vidéki mübarát tehát rá volt utalva annak rfiegvá­sárlására, amit az eszközökben nem igen vá­logatós élelmesség felkínált neki. A múlt­ban a kellő zsűrizés nélkül rendezett vidéki kiállítások is megkapták a vidéki hatóságok támogatását, (ingyen helyiség, ünnepélyes megnyitás, vásárlás, stb.) egy belügyminisz­teri rendelkezés folytán ezt a jövőben esik olyan kiállítások kaphatják meg, amelyeknek anyagát előzőleg az Ir o d a 1 m i és M ü v é­s.zeti Tanács bírálja felül. így a vidékre csak a legjobb és valóban művészi színvonalat reprezentáló anyag kerülne és ha az ilyen kiállításokkal kapcso­latban képzőművészeink még felvilágosító előadásokat is tartanak a nagyközönség és az ifjúság számára, — sőt tárlatveze­téseket rendeznek — még könnyebben el­érhető, hogy a kontáráru és a csak mes­terségbeli rutint reprezentáló giccsek he­lyét a valóban műbecsir alkotások foglal­ják el. Ehhez azonban feltétlenül szükséges o vidéki hatóságok és a vidéki kul­túrközönség megértő áldozatkészsége; Ne feledjük, hogy képzőművészetünk szer­ves része kultúránknak, sőt annak legszebb virágjának mondható. Képzőművészeink is résztvesznek abban a küzdelemben, amit műveltségünk elismertetéséért vivunk a nyu­gati nagy kultúrnépek szimpátiáiénak és be­csülésének elnyerése céljából. KulturszinvÖ­nalunknak pótolhatatlan vesztesége, ha a műtermekben megáll a munka, nem is említ­ve azt, hogy a gazdasági élet bármely más területén Szükségből, esetleg elhelyezkedő képzőművészek azoknak helyét foglalnák el, akik számára amúgy is szűken van hely. És legyünk bár par excellence mezőgaz­da sági állam, az ország kirakatában képző­művészeink alkotásainak is ott á helyük, ha európaiságunkat a külföld előtt exponálni akarjuk. Örömmel látom, hogy a szegedi saj­tó megértette a szegcdi képző­művészeti kiállításnak eme cél­ját és komoly támogatást nyújt a megisme­rések propagálására. Nagy segítség ez a képzőművészek részére, de szolgálja a kö­zönség érdekeit is. Csak az igazi mű kapjon a jövőben publicitást, a közönség csak jót vásároljon, s akkor lassan kiszorul­nak lakásaikból a mázolmányok és az ér­tük kidobott jelentős összegek' kulturánk' szolgálatában tevékenykedő alkotóművésze­inknek fog jutni." A kisantant adoll ki hivatalos Jelentést a külügyminisz­terek belgrádi konferenciája »JugoszlávIa, Románia és Csehszlovákia po­litikája teljesen egységes« — Változatlan ba­rátság Franciaország és a Balkán Szövetség felé — A szövetség nem csatlakozik egyik vi­lágnézeti csoporthoz sem Dclgrád, április 2. Pénteken délelőtt és dél­után folytatták a kisantant külügyminiszte­reinek konferenciáját a jugoszláv fővárosban. A tanácskozások befejezése után este 7 órakor a következő hivatalos közleményt adták ki: Sztojadinovics Milán jugoszláv mi­niszterelnök és külügyminiszter Krofta Ka­mii cseh külügyminiszter, Antonescu Vik­tor román külügyminiszter, a kisantant állan­dó tanácsának tágjai Belgrádban április 1-én cs 2-án Krofta elnökletével értekezletet tartott. t. A bárom miniszter részletesen megvizsgálta mind az általános helyzetet, mind pedig a kis­antatnt bárom államát különösen érdeklő kér­déseket. Megvizsgáltuk a miniszterek az utób­bi idők eseményeit, ezek visszahatásait es meg­állapították. hogy az utóbbi hónapok során az általános helyzetben olyan javulás állott be, amely a három külügyminisztert a legjobb reményekre jogosítja, 2. A kisantant állandó tanácsa, bár megítélése szerint továbbra is derűs bizakodással lehet a jövő elé nézni, nem tévesztette szem elől azo­kat a kérdéseket, amelyek még megoldásra várnak. Mélyen meg van azonban győződve arról, hogy a kérdések kielégítő módon meg­oldhatók lesznek az együttműködésnek ebben a szellemében, amely nélkül lehetetlen a nem­zetközi kapcsolatok tartós rendezését elérni. X kisantant Szándéka, hogy 3. állandó tanácsának eltökélt szigorúan fenntartsa azokat a ha­tározatokat, amelyeket előző ülés­szakain napirenden levő különbö' ző nemzetközi kérdésekben hozotf. A három külügyminiszter nézetei mind a há­rom állam külpolitikájának általános elvei,

Next

/
Oldalképek
Tartalom