Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-15 / 84. szám

DELMftöYflRORSZAö umuMWMli Ilii Bl •r*iHwaBWBMWBMKBWWK«MBB»M8a»MM ai—yjum L immmmmmmmmmmmmmammmmm CZE6EO. Scetke*zl<ft<g:SomegTl »ee« fcíitnrtHL' 4Q17 ánrilic ELŐFIZETÉS, Havonta Helyben 3.2® títZ. I. em. Teleion:23-33.. KladóMvalal. v3UlUriUiif 17JÍ Cl|JilU9 ÍJ. vldíken e» Budapetlen 3.«U, kUUOWön WoicsönkBnyvIhr legvlrods: Aradi 0.40 pengfl. - Eflye» u«n> 6ro heikOz. «jccn Telefon; 13.06. .Nyomda: Löw Ara ÍO fillér n»P v«»Ar- és Ünnepnap *«» «<r1 lpöt ucca tv. Teletont 13-00. - Tévlratl VII. * - . „ „ deté»elc felvétele JnrlIA •xerlnt. Meglő. é« leveleim: Déiirfnyororszóg, Szeged XIII, éVÍOlyaiII, 84. S2E. enlk hetW kivételivel aapoDta reooel, Két balkezes egy-kéz A statisztikai hivatalnak' a külkereskedelmi forgalomról szóló jelentése sokkal többet erdemei egyszerű regisztrálásnál. A jelentés szerint lényegesen megjavult külkereskedelmi mérlegünk az első év háro.Tt hónapjában. Az idei év első nagyedében behozatalunk értéke a mult év első negyedének 106 milliójával szemben 98 és fél milliót, kivitelünk értéke pedig ebben az időszakban a mult évi 114 millióval szemben 150 milliót tett ki. Külkereskedelmi mérlegünk tehát kerekszámban 52 millió pengős aktívumot mutat ki az év első negyedében. Ilyen kedvező külkereskedelmi mérleget háromhónapos időszakban még soha nerr tudtunk felmutatni. Hogy ebben a kedvezc eredményben elsősorban a mult évi termésnek van nagy, szinte döntő szerepe, azt nem kell bizonyítani. A külkereskedelem lebonyolításában közreműködő szervek, sajnos, nem mindig a külkereskedelmi mérleget javító hatást értek el. A gazdasági kötöttség, a pénzforgalom példátián nehézségei s ami mindezekkel összefügg, a jogi szabályozás kiterjedettsége és szigora mind-mind akadályai voltak a forgalom szabadságának. Természetesen, nem azt kifogásoljuk, hogy ez a korlátozottság a behozatal csökkentésében i? éreztette hatását s nem hunyhatunk szemel az előtt a világjelenség előtt sem,hogy minden állam fokozni akarja kivitelét s csökkenteni akarja importját. Minden törekvés mely az export fokozására irányul, szembetalálkozik egy másik államhatalomnak az import csökkentésére irányuló törekvésével. A mezőgazdasági államok kénytelenek iparcikkeket importálni, hogy mezőgazdasági cikkeket exportálhassanak s az ipari államok csak mezőgazdasági szállítóiknak tudnak könnyűszerrel iparcikkeket eladni. Amennyivel a kenyér, a hus, a zsir, a tojás, általában: amennyivel az élelmi cikkek nélkülözhetetlenebbek, mint az iparcikkek, a ruha, a gép, slb., annyiban tudnak csak aktivitást biztosítani külkereskedelmi mérlegeik • számára e mezőgazdasági államok. A jó termésnek nemcsak abban mutatkozik hatása, hogy a kivitel számára anyagot produkál, hanem abban is, hogy emeli ö birtokososztály s a mezőgazdasági munkásság vásárlóerejét s az iparcikkek fogyasztásának emelkedésével a kompenzációs kivitelek fokozását is lehetővé teszi. Mit tudna pár jó év teremteni ebben az országban! Még . a Nemzeti Bank pénzpolitikáját, még a Külkereskedelmi Hivatal gyámkodását is el tudná viselni ennek az országnak gazdasági élete, ha egypár év jő termése erősítené meg a gazodtársadulmat. Kein volna kormányzati probléma a gazdavédeleni likvidálása, likvidálná a gazdavédelmi rendszert az élet maga. S bármilyen örömmel lehet is a külkereskedelmi mérleg jelentős aktívumára gondolni, nem lehet figyelmen kivül hagyni: milyen nagyszerű eredményeket lehetett volna elérni, ha nem két balkezes egvkezek nyitották volna ki tenyerüket minden kereskedelmi tevékenység fölé, ahol hasznot szimatoltak, ha a bürokrácia nem nehezítette volna meg a kereskedelem szabad mozgását s ha szerencsétlen elsrondolásők nem álltálvolna útját a magyar föld termékei szabad utjának. Mennyivel gazdagabb volna a magyar élet, ha az aratás után a külföldre eladott buza ára nem nyomta volna le a gabonaárakat s nem szerepelt volna olyan i r ányitó árként, ami eladásra ösztönözte a gazdák túlnyomó nagy részét. Mennyivel nagyobb volna a nemzeti termelés eredménye, ha az intézkedés tekintélyének irányítása alatt nem adták volna a gazdák az aratás utáni „olasz áron" buzájukat. S ha megkérdezné valaki a szerencsi étlen sorsú makói h a g y m a t e r m e 1 ő k e t cs hagymakereskedőket, hogy lehetne-e jobb a külkereskedelmi forgalmunk mérlege hivatalos apparátusok nélkül a kereskedelem korlátlan szabadsága mellett, lehet-e kétséges, hogy milyen választ kapna a komoly érdeklődés? Amig kompenzációs ügyletek teszik ki 8 nemzetközi kereskedelmi forgalom nagyobb részét, addig mindig hatalmi szó fogja Ausztria Bécs. április lt. Seliu sch'n igj? osztrák kancellár a Hazafiúi Arcvonalnak Kismartonban rendezett sorakozásánál beszedet mondott, amelyben mindenekelőtt azt hangoztatta, hogy a politikai irány Ausztriában nem ingadozó. — Mindent elkövetünk — mondolta ezután - annak érdekében, bogy mintaszerű legyen a kisebbségi jog Ausztriában. Minden küzdelmünk végső célja hazánk önállóságának és megszabni, hogy mit lehet behozni és mit kivinni. A kereskedelem csak lebonyolítja r» hivatalok elhatározását. A nemzet igazi szükségletének felismerése, a szükséglet mérté" kének megállapítása kiesik a kereskedelem feladatai közül s a kereskedelem csak végrehajtó szervvé válik a nemzetközi kereskedelmet irányító hatóságoknak. A kereskedelmi tevékenység bénultságához a tapasztalatokat nélkülöző, politikai elfogultságoktól terhes hatósági eljárás bürokratikus nehézsége és egyoldalúsága járul. Ha nemzeti éidek az* hogy minél aktívabb legyen a kereskedelmi mérleg, akkor talán mégis az volna u kötelesség, hogy világnézeti elfogultságoktól men-« ten s politikai előítéletektől szabadon engedjük érvényesülni azokat az erőket, melyek a kereskedelmi mérleg aktivitásához lényegesen hozzá tudnak járulni. Az egy balke» z e t váltsa fel a s o k j o b b k é z, az egy kéz rendszere helyett jöjjön a sok gondolat korszaka. függetlenségének fenntartása. Az alternatíva, amely elé Ausztriát sokan állítják, hogy beolvadjon a szomszédos nagyhatalomba, vagy visszatérjen az egykori államformához, elhibázott. Azok. akik erről beszélnek, kételkednek az osztrák gondolat függetlenségében, küldetésében és kételkednek a mai uj Ausztria életlehetőségében. Ezt a felfogást sohasem tehet-, júk magunkévá. Bethlen, Eckhardt: »Nem tűrhetünk idegen beavatkozást** Tiltakozás a külügyi költségvetés bizottsági vitájában — Bethlen: »Magyarországon nincs árjaparagrafus« —- A kultuszminiszter a vidéki egyetemekről Budapest, április 14. Szerdán délelőtt a képviselőház pénzügyi bizottsága folytaita a kultusztárca költségvetésének vitáját. A miniszterek közül megjelent az ülésen Kánya Kálmán, Fabinyi Tihamér, az ellenzék részéről gróf Bethlen István, II a s s a y Károly és É c k h a rd t Tibor. Az első ülés szónoka Csillery András volt, aki az egyetemi klinikák zsúfolIságának megszüntetését és azt követelte, hogy az egyetemi tanári kinevezéseknél csak a tudás és a rátermettség érvényesüljön. Itt szóvá let le Ad ám Lajos, a kiváló sebészlanár kinevezését. amelynél szerinte — politikai szempontok érvényesültek. Schandl Károly azt javasolta, hogy Magyarország kössön egyezményt Ausztriával ifjúsági csereakció megszervezésére. Hasonló értelemben szólalt fel Farkas Elenrér. Ezulán gróf Bethlen István mondott beszédet. Tiltakozott az ellen, mintha annak idején Adám La jost politikai okok miatt nevezték volna ki egyetemi tanárnak. A kormány annak idején kizárólag a tudományos érdekeket tartotta szem előtt. Távol áll tolc, hogy a tanszékek betöltésénél preferenciát kérjen a zsidóság számára, viszont meg kell állapítania, hogy miután náhmk nincsen árja paragrafus, csak a tudományos érdek kel!, hogy az első szempont legyen. —: Csak azt tudom folylatta Bethlen —, hogy Adám professzor a tudománvnak és a nem olvaú be Németországba es nem (ér vissza az eggkori államformához" Schuschnigg beszéde Kismartonban