Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-11 / 81. szám

Beszélgetés Aba-Nóvák Vilmossal a modern képzőművészet problémáiról a fsmmm dositotta is a szabáh rendeletet, mégpedig ugv, hogy a kisgyűlés u jövőben a mozik vicaímiadóját egy-egv évre terjedd érvénnyel 'egfe; jebb öt százatokkal mér szelheti. Ugyan» akkor kimondotta a közgyűlés azt is, ivgy 1936-ra a mozik \ igalmiadójanak kulcsát 12 százalékban állapítja meg. A Helyzet tehát ugy alakult, hogv a kőzgvülés korábban, belátva érvelésünk helyességét és elismerve a belügyminiszteri álláspont igazságát, 10 százalékos kulcsit állapított meg, de nztán felhasználva azt a lehetőséget, amit a közgyűlési határozat formai okokból történt feloldása nyújtott, a júniusi határozatában már két százalékkal masasabb kulcsot állapított meg. Ez a határozat még nem nyeit jóváhagyási, amikor a fogyasztási adóhivatal a polgármester intézkedését kérte, hogv mégis tizenöt százalékos kulcs szerint szedhesse tőlünk a mgnlmiadót A polgármester külön határozatában állapította meg, hogv bár a ^zabályrendetelmódositást még nem hagyta jóvá a miniszter és igy lulajdonképen tizenöt százalékot kellene fizetnünk, de azért méltányosságból megengedi, hogy tizenkét százalékot fizessünk. — Ezekulán nyújtottuk be ujabb kénéműnket. amelyet legutóbb utasított el a közgyűlés. Ebben a kérvénvünkben azt kérlük, hogy 1937-re alacsonyabb kulcs szerint állapítsa meg adólerhünket a város. Komoly, hiteles adatokkal bizonyiloltuk. hogy a tizenkét százalékos adó is elviselhetetlen terhel jelent a számunkra. A fogyasztás] adóhivatal igazolásával bizonyítottuk", hogy a moziengedélyünk meghosszabbításához fűzött föl léi el értelmében havonként l.T>n pengőt kell fizetnünk a Hadirokkantak Országos Nemzeti Szövetségének és hogy ez az összeg havi bnjHéibevételfink lő—20 százalékának felel meg. — 'A közgyűlés elutasította mégis a kérelmünket. kimondotta a 12 százalékos kulcs fönnlarlá«át. ami ellen természetesen jogorvoslatot kellett kérnünk a belügyminisztertől. Tisztában vagyunk azzal, bogv abban az esetben, ha a vigalmiadé) csökkentéséért vívott harcunk ismét eredménytelen maradna, menthetetlenül be kell szüntetnnük az üzemet, ennek a súlyos következményeivel viszont tisztában kellene lennie a \.iros halóságának is, hiszen még a tiz százalékos kulcs ese^n is havonta közel ezer oengőt fizetünk a városnak vigalmiadó címén és a szegedi mozik Igen v>k embernek adnak munkát, biztos kenyeret. Szeged Várost Színház Ma, vafütna" e'»e AZ OB/iTOS KAlraán Imro legsztbb operettje. WrséfceH fiel\drakkal Hétfőn **1e DON PA/QUAUE Donizetti vi(foper« bemutatója Orosx Julta. Cendvav Andor, Komd' romv VdI, SomTrt JAxsrf feH*i»éicJ Lesényel: FCEISCHER AKTAC Kedden esie. fillére* fiet* Urakkal. A szűr és a gödölye Zilahy Lajos szenzációs színmüve Sxerddn este 6* csütörtökön délután BVCC4 t CMA Tmdígfelleptévsl Édes Anna Csütörtökön este BVCC4 ÍLLHA vendéefelléptével Dr. Kerekes M*ría £lít5ioa: Roamacn Wag-dn líEtmC^íznö bemutatóit Dílvtísi «lő a d*é o k : Kedden és szombaton Ninct szebb mfntaszerelem A magyar képzőművészet a nemzetek nagy kulturális versenyében a legelső sorokba küzdötte fel magát. Külföldi magyar ki»Jlftáf>okkal kapcso.jt, ban a nemzetközi sajtó mindig a legnagyobb elismerés hangján írt képzőművészetünkről, ennek színvonaláról és magyar jellegéről. Az ország határán tul tehát nem lenne baj, csak mintha itthon kelene folyton magyarázkodni, hogy munkása't támogatni k$l!, mert ha bármelyik művészetünk elsorvad, magával rántja a többit is és egy nemzet mindenkor kultúrájával áll, vagy bukik. A hajsza, amit az élet diktál, sokkal kevésbe ad lehetőséget az elmélyedésre, mint a régi idők, a ma embere nem kutatja, hogy mi a valódi érték. £z az egyik, de Mán legnagyobb baja képzőművészetünknak. A másik: hogy uj megnyilatkozásaival szemben, vagy mondjuk, uj irányaival szemben érthetetlenül áll a közönség, mert a művészekkel való közvetlei kapcsolatának hiánya miatt nincs kellően tájékozódva. Tegyünk fel néhány kérdést Aba-Novdft Vilmos íe.tőmüvésznek, s-kit Szegeden a uiüve: után jól ismernek. Beszéljen ő a legaktuálisabb kérdésekről, a mai művészek mai problémáiról és beszéljen külföldön szerzett tapasztalatairól. AbaNovák Vilmos már fiatalon európai hírnevet verekedett ki magának és egyéni művészetének annyi tisztelőt szerzett, — Feltűnő, hogy a fehér-fe'cete, Illetve sötétvilágos igényeli alapján álló képszemlélet még mindig vitára adott okot — kezdte Aba-Novák. Rá kell mutatnom, hogy korokon és társadalmakon felül sok olyan állandó erő van, amely fizikai és le.ki életünket nemcsak irányítja, hanem meghatározza. Például igy: a nap felkel, lenyugszik, éjjel és nappal, fehér és fekete. Az impresszioniznvis ide,'e alatt a szinek viharosan izgató volta ezt a fekete-fehér igényünket nem érintette, vagy háttérbe szorította. Lehet a legharsogóbb színgazdagsággal alkotni festőnek anélkül, hogy a fekete-fehér igényünket elhanyagolnánk. — Beszélj most amerikai utadról, tapasztalataidról. Igaz-e, hogy az újvilág képzőművészetében most élik a különféle izmusok korát? Nálunk ugyanis szeretik az amerikai képzőművészeti irányokat, tervszerűen egyénieskedő erőszakoskodásoknak felt intetni, amelyek inkább technikai kivitelben, mint a festöiségben csúcsosodnak ki- Hiszel kétségtelen, hogy a mai kor az összes előzőket túlszárnyalta terhnikában, sokan ugy gondoljál?,, hogy a művészetben is igy kell annak lenni. — Századunk kétségtelenül gépies század„ ez szülte a rekord-imádatot. Csakhogy ezzel baj van, mert a művészetben semmiféle rekord el nem képzelhető. Bizonyos, hogy sok jó művészt is megszédített ai mi rekord-korunk, tehát az amerikaiakat is, csak igy valósitható meg a sok izmus, amelyek külsőségekben és tschnikai bravúrokkal akarják pótolni a művészet lényegét, a lelki tartalmát. Az állandó, örökérvényű emberi értékekből fakadó művészetet lelki tartalom nélkül elképzelni nem tehet. — Miért mentél ki Amerikába, mi volt ezzel 3 célod? Müveiden, a tiszta festői elemeken tul, kétség:elen óriási technikai tudás is áll, úgyhogy elképzelésem szerint az amerikai művészeti felfogásokhoz, az amerikai lélekhez, amely a mozgást, a lukte'ő éle'et keresi minden megnyilatkozásban s törr.erekhez van szokva: — a magyar festők közül Te állasz legközelebb. Mi volt az apier&slak véleménye művészetedről? — Amerikáról nagyon nehéz beszelni, széteső 4 végtelenségig. És az amerikai közvéleményben ma is ugy van, hogy az ember annyit ér, amenynyit keres. Igaz, mi sem vagyunk teljesen menteik az ilyen fe'.fogá-itól, de bennünk, ősrégi kultúrával rendelkező népeknél njég annyi a történelmi gátlás és annyi « ltoltfsseí, hogy ez nem fájdalmas Különb igen sok kitűnő amerikaival ÍÉrr.erketftem meg, igen. jószáwjéku emberek, nyílt koponyák, ők a teVerett tényeket tzeratik Mindennek értékét és árát akarják tudni. Földön járó emberek és igen müvészetszeretok. Hivatásuk j£ya-« korlásá közben csak a foglalkozásukra gondolnak, de aztán minden érdekli "őket. ami művészet. Azt js kcrde;ted, hogy mi volt amerikai utamnak a célja? A magyar képzőművészet irúntj fokozott érdeklődés adta a gondolatot a newyorki illetékesexnek, hogy eg.y nyaranta ismétlődő festőtanfolyam létesüljön itt nálunk Magyarországon, amely aztán jdeköthetné azokat a fiatal amerikai festőket és feitőnőket, akiknek mekkája eddig Páris volt. Ezeket a jövőben egyenesen hozzánk irányítanák. — Kiállítást is rendeztél Amerikában? —- Igei és a kiállításnak igen szép sikere és visszhangja volt. Nagy propagandája volt a magyar művészetnek. — 'Amerikai propagandatevékenységem koréba tartozott, hogy a newyorki City-Collegéban tartottam előadást, melyre prof. William Eggers dékán kért volt fei. A tempera festésről kellett beszelnem. Az előadás megismétlését kérték es azt, hogy mutassam be a tempera gyakorlati alkalmazását, fessek meg egy képet 60 perc leforgása alatt. Az óhaj szokatlan volt, az előadást mégis megtartót-* tam. Egy 50/60-as nagyságú falemezre felvázoltam néhány kunsági — magyart. A dolog érdekességéhez tartozik, hogy az egész előad<ist színes filmre vették fel. — De visszatérve a művészet alapvető kérdés selre, a kővetkező kérdésem feltevése előtt szólnom kell arról a mélyreható problémáról, hogy vaa-e tulajdonképen modern és van-e konzervatív művészet, vagy pedig csak egyszerűen korművészet van? Hiszen minden kor a maga művészi felfogását adja. Mi a véleményed arról, hogy amig az átlagképzettségü ember elismeri, söt megérti a zenében a kor törekvéseit, a képzó-* miivészrtokben ragaszkodik a félmúlt idö fonnakereséséhet. Nem vezeti-e az átlagembert a korművészet elismerését, vagy megértését illetően valami lelki rugalmassághiány, maradi világában való ke'Iemes elmerengés, a megszokottnak kényelmet biztosító nyugalma? Eszembe jut Schoppenhauer mondása, bogy: -Meg keli vár mi, mig a mesterművek megszólítanak bennünket..< Miért készek hát nz emberek olyan könnyen hibás ítéletet mondani, ha modern képről, vagy szoborról van szó, mikor a re.ne területén a legel vontabb megnyilatkozásokat is megértéssel fogadják? A tehetetlenségi erő a szellemiekben Is érvényesül és nyugodtan állithatjuk, hogy az emberek túlnyomó nagy része üyen szellemi kényelemben szeret megmaradni. Bizonyos, hogy volt és van valami szakadás festő és közönség között, de ez nem olyan veszélyes. Mert a szellem rest* jei számára bőven vannak hasonló szellemiségű művészek is. S ugyanez áll a kor eszméi iránt érzékenyebbekre is, ugy közönséget,, mint festőt értve alatta. Vitathatatlan, hogy a beállítottság igazolja a közönség egy részének ellenszenvét, illetve értetlenséget a modernizmus bizonyos jelenségei irányában. Ugyanis minden időkben a művészet propagált valamit. Az ókorban a despota hatalmát, a bálványisien félelmetes voltát. A hellenisztikus korban az anyagi és sze'lemi élet tökéletes kiegyensúlyozottságát és a keresztény korban az egyházi művészetet, stb. egészen az impresszionizmusig. Tehát ma is aktuális az, hogy a képzőművészet propagativ tudjon lenni. Ehhez szükséges egy olyan stilus, amely a nagy tömegnek som homályos. Igy magyarázom ezt a világszerte jelenlévő célkitűzést, hogy a képzőművészet tárgyiassi váljon. A következő évtizedek meg fogják hozni a gyümölcsét, ami mejínt csak azt bizonyítja, hogy sem az étet, sem az emberi szellem nem áll, hanem mozog, s hogy mindnyájan csak staféták vagyunk... • Tihanyi János Lajos. Csanak Minden tirrasu csónakok raV.árön wectekjntnetólr ég alkatrészük beszerezhetők Kovács Józsei Köjépkiköcsénakkészitő UJ5Zt59€*I« tösor 5. sz.