Délmagyarország, 1937. március (13. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-06 / 53. szám

t* PtLM^O,»'AR ORSZÁG Jrombat, 1037. március Ö Krómozás - Nikkelezés f"%Krachfusz Rezsőnél, Horváth Mihály neca 3. (Ipartestületi székházi Olcsó iraki „Uoid* kötelékébenl mofíatOKMti Biciklisták a Zerge-uccán Tekintetes Szerkesztőség! Kérem, szivesked­U'nek alábbi soraimnak b. lapjukban helyet adni. ranaszom szól a már sokszor emlege­tett kerékpárosok ellen. Ugy tudom kerékpá­rozni, sőt kerékpárt tolni is tilos a gyalog tá­rón, azt onnan gyanítom, hogy kifutóm Új­szegeden. a Temesvári-kőrúton a nagy sarat kerülve ment a járdára, az olt járó rendőr felirta, amiért négy pengő birságot kellett fi­zetni. Kérdem, miért nem ellenőrzik a Bel­városban. a Potöfi-sugáruton és különösen a Zcrge-uccán? Szinte tűrhetetlen a helyzet a Zerge-uccán: a pék, fűszeres és mészáros-ki­futók száguldanak az Alfőldí-uccai oldalon, a gyalogjárók kénytelenek a sárba letérni, ha nem akarják, hogy föllökjék. — de ugyanott közlekednek kézi kocsikkal a fa- és szénkihor­dól< is. Egy délelőlti ellenőrzés is jó eredmény­nvel járhatna, akkor legnagyobb a forgalom. £—10 bírságolás azt hiszem, hogy javítana a helyzeten. Tisztelettel: (Aláírás.) 4 iifuszoUás Somogyi-telepen « Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Nagyon kérím n. b. lapjában r.z rlálbl soraimnak he'yt adni szí­veskedjék. Sok szó esik mostanában a kötelező tlfusze'leni védőoltásokról, ezzel kapcsolatban ol­vastam, hogy a második oltásra sokkal kevereb-1 ben je'entkeztek, mint nr. elsőre. Szerény vélemé­nyem sre-int az is hozzáájrul ehhez, ami Somogyi­te'epen történt az V-ös uccai óvodában. Tudjuk, hogy az oltások délelőtt 8—ll-i; él délután 4—• S-ig vannak. Este 7 óráig dolgozom, feliát 7 óra­kor elindulva a városból, fl óra előtt tiz perc­eni érten a fent említett helyre. Legnagyobb mej'epetéremre kijelentették, hogy »Sajnos, a mü­szcre't már bö vannak esomsgolva«. Nem tu­dom, de azt hiszen, hogy hí a tiszti főorvos ur elrendeli, hogy 8 óráig lehet menni, akkor kö­tc'e.ek addig várni, nem pedig már hamarabb ösz­szecsomago'.ni és arra kényszeríteni a jelantkezö­ket, hogy hamarabb hagyják abba a munkát. Hi­szen a mai gazdasági viszonnyok között örül az emter, ha dolgozhat. Ne forduljon hát az Ilyen elő, me-t lesznek, akik erre hivatkoznak, hogy nem oltották be. Szívességét megköszönnve, ma­radok tiszte'e'tel (aláírás). oengőért nyaralhat a Balatonnál kaphat vitorlás vagy turacsónakot VEGYEN BALATONI SORSJEGYET Kapható a Dél magyar­ország kiadóhivataSában A szegedi tanyák közigazgatása i. Elmultak azok az idők, amikor a tanyai kuliuráról valiveregetve lehetett beszelni. Igaz ugyan, hogy a tanyai lakosság közpol­gári öntudata ma is alvófélben van s a lá­nyi nép közigazgatási igényei a törvényható­ságok önkormányzatában csak ritkán lépnek fel szervezetten, de maga a tanya-kérdés az államkormányzás nagy problémái közé emel­kedett. Először a statisztika mutatott arra, hogy Gsonkaniagyarország lakosságának 21.8 %-3, 1,896.997 lélek él úgynevezett külterületen s a tanyajellegü agrárkulterületek lakossága 1,449.630 lélek. A tanyakérdés jelentőségének felismerése indította 1927-ben Scitovszky Béla bel­ügyminisztert a 33.307—1927 B. M. sz. igen terjedelmes körrendelet kibocsátására. Ez a rendelet súlyos, megszívlelendő megállapításo­kat tartalmaz. Elsősorban kidomborítja, liogv a tanyavilág kérdése nem a helyi érdekeltség különálló, belső ügye, hanem egyetemes nemzeti köz­érdek. A tanyakérdés rendezése-egyértelmű a ked­vezőbb élet megteremtésével a magyarság egy­ötödét tevő honfitársaink részére. A rendelet már 1927-ben hangsúlyozta, hogy­ha a belügyminiszter a rendelet gyakorlati keresztülvitelének ellenőrzése során azt ta­pasztalná, hogy a tanyás törvényhatóságok önkormányzati szervei önző anyag] s szükkörü belyi szempontokból továbbra Is szük­keblüséget tanúsítanának a tanya igazgatásának egyelőre még rájuk bí­zott megjavításával szemben, kénytelen lesz kényszerítő törvényhozási uj In­tézkedésekkel rendezni a tanva­kérdést. Ez a rendelet parancsolta meg a törvényha­tóságok' kebelében külön tanyabizottságok ala­kítását s ezek számára nemcsak széleskörű ellenőrzési jogot, hanem iniciativ hatáskört is állapitolt meg. A rendelet szerint a tanyakérdés lényegé­ben a tanyai közigazgatás rendezésének kér­dése. Bármily kedveztőlenek Is a gazdasági vi­szonyok — mondja a belügyminiszter — az állam és a községek továbbra is folytatják működésűket s ha van, ha kel! lennie fedezet­nek a belterületek normállc igazgatására, ak­kor kell gondoskodnunk arról is, hogy a tanyavilág dolgozó s adózó népe helyben találja meg legalább az elemi közigazgatási s egyéb jogos igényeinek kielégítésére «zükséges Szerveket és intézkedéseket A rendelet tanulságos olvasmány a tanyai nép számára. Valóságos panaszirat a tanyás törvényhatóságok szűkkeblű magatartása el­len. Tla nem maga a belügyminiszter jegyez­né a rendeletet, hanem valamely tanyai nép­gyűlés szónoka kötné csokorba a tanyai élet sérelmeit, aligha szabadulna az anyaváros iránti hűség meglazitásának és a túlzott kö­vetelések vádja alól. Mit is mond a belügyminiszter? Figyelmezteti a tanyás törvényhatóságokat, hogy külterületeiken nincsenek járható utak és közlekedési eszközök: nincsenek piacok és más gyülekezőhelyek; a termények crtékesitcsc nehéz és időnkint le­hetetlen; nincsenek legelók, erdők*, fásitott helyek; emiatt primitív és külterjes gazdálkodást kell folytatni, amit az alföldi rendezetlen vadvi­zek. szikes és homokos talajok nehezítenek meg; nincsenek községi külterületi szervek és rendszeres külterületi kiszállások; ezek hiánya aránytalanul súlyos terheket ró a tanyai la­kosságra; az elkerülhetetlen közpolgári köte­lességek teljesítése, mint az adófizetés, anya­könyvi bejelentés, kérelmek és panaszok elő­terjesztése, a tárgyalásokon való megjelenés aránytalan idő- és munkaveszteséggel jár. Megállapítja a belügyminiszter, hogy a vá­rosi jövedelmeket többnyire a belterületi szükségletekre fordítják s igy a tanyai nép szolgáltatásait a külterületi lakosság a maga javára elvonja. A tanyai településnek legnagyobb hibája közigazgatási szempontból az, hogy a városi hatóság és a távoli tanyai lakosság közt hi­ányzik a közvetlen kapcsolat s emiatt a ta­nyai nép megfelelő támasz nélkül áll. Tiz esztendő telt el a Scitovszky féle ta­nyaközigazgatási rendelet kibocsátása óta, de a rendelet nemes intenciói csak igen kis rész­ben valósultak meg. 1927 óta az egész ország területén mindössze 7 uj közigazgatási kiren­deltség létesült. Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc bel­ügyminiszter okulva a tanyás városok makacs ellenállásán, a Közigazgatásracionalizálási Bi­zottságra bízta a tanyakérdés tanulmányozá­sát s az anyaggyűjtés befejeztével vitéz Kőz­ni a Miklós belügyminiszter indította meg a tanyai közigazgatásról szóló törvényjavaslat előkészítésének munkálatait. A készülő tanyatörvény tervezetének szer­ves részo az a 12 szegedi tanyai kirendeltség i&, amely főleg a belterületi lakosság körében bizonyosfoku idegességet idézett elő. A Belváros lakossága a tanyai közigazgatás fejlesztésében az anyavárostól való elszaka­dás előhírnökét látja, másodsorban pedig pi­aci forgalmának apadását félti. Ilyeu irányú aggodalmát nem csillapítja a belügyminiszter vigasztalása sem, aki azt állítja, hogy tapasz­talata szerint ,.a tanyák elszakadási mozgal­ma, melyet »z anyavárosok mostoha bánás­módja. a mellőzöttség és a kihasznállság ér­zete idéz elő, lecsendesül, mihelyt az anyavá­ros megértést mutat és a mulasztásokat pó­tolja." A lanyaköz igazgatási rendelet azt kívánta a tanyás városoktól, hogy „ha a szervezetlen tanyai lakosság a maga javát nem tudja kel­lően felismerni, maguk lépjenek fel kezdemc­nyezöleg a közigazgatás tökélctesiléie érdekc­bc.n." A letűnt 10 esztendő beigazolta, hogy ilvfoku önzetlenségre a tanyás városok kép­telenek. E téren Szeged a mnltban kivétele? példát mutatott. Első volt az országban, amely Fel­sőtanyán (1891) és Alsótanyán (1893) közigaz­gatási központokat állitolt fel. Ezek batáskö­vc azonban nagyon korlátozott és az anya* kőnyvvezelésen és a marh^levélkezelésen ki­^ül inkább csak informatív szerepet töltened be. A szegedi tanyák közigazgatása már elindult a decentralizáció utján; nincs is a szegedi ta­nyákon az elszakadási mozgalomnak még csi­rája sem. De a távoleső részek közigazgatási igényeit a rohamosan fejlődő élet táplálja. Azt a belügyminiszter mondja, hogy a foko­zottabb közigazgatási igények kielégítése elől kitérni nem lehet. \X

Next

/
Oldalképek
Tartalom