Délmagyarország, 1937. március (13. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-07 / 54. szám

624. DÉL MAGYARORSZÁG Vasárnap, Í95'A március 7. Menyasszonyi kelengyék, női és férfi fehérnemüek, csecsemőkelengye, vászonáruk, asz« talnemüek, paplanok, készen és rendelésre. Lenpótló „Liliom* ágynemű anyagok. p0||ák TeSÍVérek g^Tcs ff' TORONTÁLI FAMETSZETEK Pokoli ur ludomónya Pokoli ur, aki rendes nevet viselt, csak én hívom így kegyeletből, hivatalnok volt a vármegyén, vörös keszeg ember és makacs agglegény. Folyton házasodni készült, de so­sem érkezett cl odáig. Ha ugyanis ma megtet­szett neki valaki, holnapra elfelejtette, mert meglátott egy szebbet. Megható módon tudott érdeklődni a nők után, szinte azt mondhat­nám ,hagv külön rendszere volt liozzá. Előbb követte őket utcákon át, aztán elébük került és tenyerével dörzsölve az állát, megállt vala­melyik ház, vagy kirakat előtt, Szemébe néz­ni azonban a nőnek itt sem merészelt Pokoli ur, akik erre képtelen is lett volna, mert — hogy szavamat ne felejtsem — handzsalitott Ahogy kurta vörös szakállát fente a tenye­rével, a keze megreszketett, a tüdejéből pedig sóhajtások vonagloUak elő. Határozottan szen­vedett a vágyakozástól és rohanva sietett ha­za. hogy a hegedűjébe fojtsa minden bánatát. Nagyon szépen hegedült Pokoli ur, müveit zenész volt, ezen a pálván indult is meg va­lamikor. de közben a hivatalba terelte a kc­nvér. Ha a városkában műkedvelő zenekarok alakultak, azok mindig reflektáltak az <5 tu­dására. Csak akkor támadt bal, mikor női ta­got is kapott a zenekar a bodro<diaju, baba­arcú szőke Stefikében, mert ettől kezdve Po­koli ur állandóan eltévesztette a taktust. De­bogv is látta ő már akkor a kottát, mindig a Stefikét nézte, aki viszont nem nézett senkit, csak muzsikált. Rendszerint a falakhoz közel szeretett iárni, ok nélkül tanulva és süntörögve, mint akinek rejtegetni valóin van. — Sok a szép lány, sóhajtotta felém, aki még kis legénv voltam, félic gverek, de szinten olvnn határozatlnn a választásban, meg a meg­állapodásban, mint ő. Arról diskuráltunk, hogy mikor lesz a leg­közelebhi heged üőrá m. — Ma, nem érek rá. rengeteg a dolgom. Ezt ő mondta. de hasonlót éreztem én is. mert a Plank-kertben találkozni akartam több fiú­val. akik fölfedezlek egv Maurilius-bélvegct. Kraicár volt darabja esv gondosan csomagolt cukorkának abban a homályos kis holtban, nvnelvnél csak n Savovai F.ugén emlékét hir­dető ház volt öregebb. A cukrot azonkívül va­lamely nevezetefebh külföldi bélyeg-minta dí­szítette, amit a fiuk fektékkel és tojássárgájá­val hitelessé varázsoltak. A nnrk tele volt gverekkel, ide hozták a hölcsősöket is. én pedig a lcgnasvobb mcele­netéssel fedeztem fel a bokrok között Pokoli ural. S'-atirszerü v«»lt a vörös-szakállas arca, •»mint kivillant a félrchailitoit ágak mögül, Ic.slc a kislánvokat. amint iátszadoztak. ép­nenségficl nem törődve az életnek sok olvan Jelenségével, anró külsőségével, amit a tuda­I"« nő az arzenál iában használ fel. Azonki­viil nacvon meleg is volt s az én koromban a h'.nvoknt még nem öllöztellék úgynevezett raffináltsággah A srcnvedél.v egyformán vonzotta Pokoli urat. a' ír <(rp|| meny erekéről, akár leánvgve­rekekről volt a szó. sőt egyszer I.encsi nevű mindenesünk, aki Szengvörüvről következett h" ártatlanul és üdén a vár«ha. hogv ott sza­kítson a hananlatos svábos viselettel és min­den egyebekkel. — mondom, egv vasárnap rvie Lencsi ábrándosan leientette 1-i. hogv T'o­koli ur még az Vájwönál is szebben zenél. — Hát te azt honn»n tudod. te szamár? MJ csak skálázni s »okiunk. az pedit nem szép. — Tcen ám. de nekem ma délután olyano­kat játszott, amikre még láncolni sem lehet, csak hallgatni. Akik olvkor szóba ereszkedtek Pokoli úrral, *rt vallották róla. hogy müveit ember, ¿ki­ből löhb is lehetett volna Kár az üvennek el­per.ér*ednie. A nagy többség azonban hat-j­rozoltan jnia a tudományos vitákat. szívesen ráhagyta a következtetéseket ós a megállapí­tásokat azokra, akik a kérdést fölvetették. Ezek a férfiak, — mert csakis férfi lehet annyira elfajult, — másfajta problémákat ad­tak fel, részint tréfából, részint ludnivágyás­ból, Pokoli urnák. — Kinek az alakja szebb: A kis Kádárnéé, vagy a Koncsek Micié? Pokoli ur arcát túlvilági gyönyörűség árasz­totta el. — Kérem szépen, dörzsölte most szinte a veszedelem határáig az állát, — a Kádárné alacsony és zömök, tehát már ezen az okon sem leliet klasszikus. Az igaz. hogy szabályos minden testrésze, a lába Ívelése kifogástalan és főleg a térdha jlásnál remekmű. Ugyanis olt dől el. hogy ki a szép, mert ha a térd­ha jlás belsőjében egy tenyérnyi rész jó, akkor nincs hiba. Kádaménak, kérem alássan, töké­letesebb a melle is, erős izomzatú, de a dere­ka körül gyanús zsirgvürü van keletkezőben. Igenis ,kérem alásan. keletkezőben. Ezért nem szeret táncolni. Fél, hogy rájönnek, ha oda­nyúl valaki. Aztán áttért Koncsek Micí elemzésére. — Ilyenek a mágnásnők. Sokat láttam be­lőlük; mikor házitanító voltam a Cebrián-csa­ládban. Ne felediék. kérem, én még Hubaytól tanultam hegedülni. Cebriánéknál ismerked­tem meg véle. Ott fordultak mee hasonló szo­bor-egyéniségek. Láb, váll, hát Miéinél is tél­ies értékű. Főleg az a szép ívelésű hosszú lá­ba, azonban végzetes hiba, hogv a csípeje ..., azaz a dereka... hogv is mondjam, egy kis­sé lenyúlik, még pedig amolyan körte for­mába. — t'gyan! — csodálkozott a hallgatóság. — Na igen, folytatta Pokoli ur. kívülről nem lehet azt látni, arra való. kérem alásan. a szabómüvészet, hogy eltakarja a hiájjyokat. Akit csak kérdeztek Pokoli úrtól, azt ő le­festene az utolsó citekig. még hozzá olvan nü­anszokkal, hogy szinte rejtelmessé vált a tu­dom á 11 va. — Baziliszkus-rzem" van, fogták rá a bo­szork ánvságra hailandók. A Röntgenről akkor még nem tudtunk, de a körülírások már megsejtették ezt a tudo­mányos szerszámot. — Kell, hogy különben lásson, mint más ember, tüzelt Laura néném. Vannak csodálatos lények a világon, én is ösmerlem Aradban egv cselédleánvt. akinek a közeledtére leug­rállak a lábosok a sparherdről. Pokoli ur tudományinak híre eliutott asz­szonvi körökbe is, ahol aztán nem kis rémü­letet kellett. — Szörnyűség! Még azt hiheti valaki, hogy én. megő...— méltatlankdoott a kis Ká­dárné — Hátha ménből csalta ki a tudományt, — ingerkedett az öre« Duka tanácselnök, sok gonoszság kiteregetője. Am'ff egészen magánkívül lett a dühtől az apró Vénusz. — Larzi bácsi, meg ne merjen gyanúsítani, mert olyant mondok, hogy magam is megbá­nom. — Nonó. biztos vagv benne. Kogy nem jár el .17. urad száia. amikor italos? Més( házi patvarkodások is támadtak, min­denki gyanús volt. ellenben pokoli ur néma. — Honnan tudori te ezeket, Sándor? — tá­madtak- néha neki. —. Hát csak tud az ember egvetmást. — Föltétlenül tudod, mert összetett hizonvl­tékokkal rájön az ember, hogy igazat beszelsz, jól megfigyeltél olyasmiket, amikhez mi nem jutunk hozzá. Viszont ezek a mai tubák ugy eltakarnak mindent! Felül egy keskeny vo­nalat se hagynak szabadon a nyakból, alul hosszúak, hogy fölseprik az utca porát. Hát akkor? Hát akkor, hát akkor! ... Engem nem vontak be a vitákba, pedig elmondhattam volna egyet-mást. Abban az időben ugyanis éjszakai vándor voltam, akit vonzott a csend, a titokzatosság. Jól esett mászkálni az uccán, hallgattam a kávéházakból kiszűrődő muzsikát. Téli éjszakákon a kaszi­nókert udvarából, vagy a Korona ablakai alatt megcsodáltam a bálozó népeket, milyen ér­dekes, hogy mindenki mosolyog, a cigány pláne bclénevet a mulatozók arcába. — talán mégis csak itt lakik a boidogsig! Alltam aa ab jak alatt, egyszer az Olvasokor gardéiobjá­ba is elmerészkedtem azzal az elszántsággal, hogy ha megszólítanak, azt fogom mondani, keresek valakit. — Nincs itt. kérem, Pokoli ur? Sürgős kö­zölni valóm van vele. Pokoli ur ugyanis nem járt táncmulatsá­gokra .amit sehogyan nem értettem meg, hi­szen ott láthatja egyhelven a legtöbb szép asszonyt, meg lányt, habár még abban az idő­ben nem is olyan anatómiai pontossággal!,1 mint ahogyan azok leírásaiban szerepeltek. Éjszakai utnimon azért mégis találkoztam vele. Inkább előttem járt, szorosan a falhoa lapulva most is. én pedig macskalépéssel ulá-. na, hogy mit akar? Ahol világosságot tapasztalt, ott bekukucs­kált az ablakon. Kis városkánkban igen elíté­lendő volt a kövezet, df tökéletesség szem­pontjából egv nívón állott vele az ablakok jósága. Mindegyiken maradt egv kis rés, vagy szerkezeti hiba, esetleg a függöny már szaka­dozott, azonban valamennyin át meg lehetett látni, hogv mi történik a szobában. Odabenn ilyenkor tértek nyugovóra a népek. A család­apa vagy aludt már. vagy pipázott a másili szobában, esetleg otthon sem volt. Ellenben aa asszonvok lehámozzák magukról a ruhát, az­tán készültek levetni azokat a messzire tér­den alul érő ingeket is, amikből nem tudom, maradt-e mulató a társadalomludománvi mu­zeumokban? Mielőtt azonban megváltak tő­lük, egv kissé a fejük fölé húzták, könyökük, vagy az öklük púpot nyomott az oldalába, egészen elvesztek benne. így töltöttek rövi­debb-hosszabb időt, — oh, sokáig nem tud­tam megérteni ennek a ielentőségét. pedig a vá­ros állandóan poros volt, néha sötétszürke a levegő, továbbá kutva is a legtöbb házban, csuna tenvésztő telepe a bolhának. Az éjszakának ezeket a titkait leste ki Po­koli ur, zokon véve. ha valaki emeleten la­kott, mert ahhoz még ő sem volt elég magas, a periszkópot pedig legiobh tudomásom sze­rint akkor még nem találták fel. Mikor aztán, mindenek elintézésével, végleg lekerült höl­gyeinkről a nappali ina. t>ogv helvet ad ion a hálóköntősnek, az ondolálás ősanviát ielentő cukrospapirba csavarva már megannvi hai­tincs, — az átmenet pillanatában, amelv né­ha hosszabb ideig is tartott, — Pokoli ur kétségbeesetten dörzsölte az állát, maid neki­iramodott. mintha kergetné valaki s meg se állt a legközelebbi ablakig. Hogv az emelet se volt mindenütt bai? Nem ám. F"vszer nagvon recseg egy fa. én­nen ablak előtt emelkedett égnek, — megáll­tam. mi történik odafönn? Hát Pokoli ur ereszkedik 1« róla, kifogott az ablak magas­ságán. —Jó estét kívánok", szóltam rá. Mit csínáT erre tanár ur? — Elvesztettem valamit, motvogta, bizo­nvára és kétségtelenül elvesztettem, kérem alássan, azt keresem. "Azzal nekiiramodott a sötétségnek" s ?n sose tudtam meg, hogy megtalálta-e? Torontáli. Hédi. elhasznál*, süket rádlócsftböl u\ c«<Sv«* csta*<ii<tHJ B rádió n fe'ulifotf lámnávalffy Markovics usv rio'qozik, min* ul koráhan - »•» TiscaLa<os korm

Next

/
Oldalképek
Tartalom