Délmagyarország, 1937. március (13. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-14 / 60. szám

Vasárnap. 1937. március 14. DEI MAliy^KORSUfi 11 TORONTÁLI FAMETSZETEK Auffenberg Erika kérdje A gyönyörű férfitipus mintaképe volt Hege­dűs MIKIÓS megyei főjegj-ző, tehetségben is felül az átlagon, ha erőszakkal nem vág elébe vala­ki, ő lesz az alispán. Odavaló, reprezentálásra született régi, jó nemesi család sarja s habár ucm számol ja ezrekben a hold jait, stílusos éle­tei élhet, — aztán egyszerre agyonlövi magát, lilkát elviszi a másvilágra. Hogy milyen kivételesen szép karrier volt az övé, ahhoz el kell cgyet-mást mondani a vár­megye hierarchiájából. Mindennél jobban megmagyarázzák ezek az adatok, hogy miért voltak olyan kitűnő hivatalnokok a torontá­liak. Legalul kezdtek majd mindnyájan, mel­lékes volt a kezdcli állás, megtanultak min­dent, aztán vártak az alkalomra. Hegedűs Miklós is 1882-ben helyettes főispáni kiadó. Mikor aztán Szávits Iván V. aljegyző még ugyanebben az évben lemond az állásáról, ő kerül a helyére. (Viszont Hegedűst Jankó Ágoston, később az utolsó torontáli magyar al­ispán követi a helyettes kiadói állásban, hogy hamarosan elmenjen Párdányba szolgabiróse­gédnek.) Hét évvel később, 1889-b2n, már főszolgabí­ró Hegedűs Miklós, legifjabb a sorban, ahol Bakálovics Ágoston, gróf Bethlen Miklós. Bot­ka Béla, Déschán Artúr, Gvertyánffv Dénes. Jankó Ágoston. Herlelendy Imre, Tallián Emii foglalnak helyet, vezető famíliák tagjai vala­mennyien. akik azért szolgálnak, hogy előre is jussanak. 1892-ben azonban, mikor a rend­kívül ambiciózus és fürge örménv Pap Géz» II. aljegyző képviselőnek választatja meg ma­gát s igv nem kell félni az előretöréstől, Dá­niel László főjegyzőből alispán lesz s az ő ál­lását a tavaszi közgyűlés a föbirói kar Ben­jáminjával. Hegedűs Miklóssal tölli be. Fél­évig sem élvezi a diszes pozíciót, mert novem­ber 8-án önkezével vet véget az életének. Nehéz dolog az okok keresése, a láncszemek összefü­zés.e, alapjában véve mégis csak arra kell jutni, hogv valahol, valamerre messze, fészke volt a családban a terheltségnek. Hegedűs Miklós fivére Pál, főreáliskolai ta­nai volt Szegeden, geniális, de efizaltáltember. A bur háború elején nagv tanulmánvt irt a Budapesti Szemlében, megjósolta az egésznek kimenetelét. Ez az irása eljutott a külföldre, ott is nagv feltűnést keltett s hozzánk látogató angol tudós követelte az országházban, hogy mutassák meg neki Eidzsedösz Pelt. Hogv az nem képviselő? Ei. hát kiket választanak be a magyar parlamentbe? Az akkor més» életben levő Görgev Artúr vi­szont Gvulai Pált kereste föl. — Miféle nagy stratégát rejtegetsz te a He­gedűs Pál pszeudohim alatt? Ez a Hegedűs Pál valósággal elorédálta az egész életét, apró extravaganciákban mcvüll ki mir.den működése, világnyelveket beszélt s akkor sem ment külföldre, amikor stipen­diummal kimehetett volna. — Szebben mesirnm én hazulról, ho^y mi­lyen az angol diákélet. Kisgondok bántották, aránylag fíalalon halt meg. Hegedűs Miklós főjegvző a katonai pálvára nevelte egvetlen fiát. Andort, legyen távol a közigazgatástól. A fin igv jutott el tiszt korá­ban Sarajevóba. ahol meglehetősen egvhanöu. változatosság nélküli volt az élet. A lumpolá­sokhoz. a tiszti kaszinó kicsinyes szellemi ele­deléhez, nem volt hailama. Határtalan unal­mában elkezdett hát olvasgatni. Az volt a baj, Látogassa meg BUDAPESTEN az ország leg­régebb szaküzletét, ha szüksége van tökéletes s^rvknföre, haskö­tőre, numiitarisnyára, mű­lábra, vagy ctoőbefétre »1- KELETI J.+ Budapest, IV. Petőfi Sándor ucca 17. Alapíttatott lSJS-bac. . hogy könnyed, szórakoztató dolgok helyett csupa nehéz filozófiát, főleg Schopenhauert, | aki sok ifjú lelket vitt már korai sirba. Szó sincs róla. komisz a világ, sok a becstelensé­ge, nem érdemes semmi. — az ember idővel rájön erre magától is filozófusok nélkül, a java belenyugszik, esetleg maga is átalakul becstelenné, azonban á gyereknek jobban fáj az illúziók pusztulása. Csapott homloka volt Hegedűs Andornak, nyugtalanul száguldoztak benne a gondolatok, ki is sütötte hamarosan, bogv ő nem életre­való. Elkezdett kutakodni a családjában, az apja öngyilkos volt, ebben ezt a hibát fedezte fel, a másikban azl. — Terhelt vagyok! — rémült el önmagától. Egy kani lánya, aki észrevtte rajta a válto­zást s akihez amúgy is bizalmas volt. az élni­akarás derűjével vette munkába a fiút. — Nem terhelt vagy. hanem szamár. Ol­vastam már regényeket, ahol valaki elképzel­té, hogy idő előtt meghal és meg is halt. bar nem volt semmi baja. A magad életét eld és ne a másokét! Ne olvass ostoba dolgokat. Nor­mális vagy, semmi bajod. Ehhez nem kell_ tu­dományos megállapítás, mert még én is job­ban látom, mint akármelyik hires sarlatán. Addig beszélt, amig végül is meg tudta győzni. Vitte erőszakkal szórakozni bálba, ká­véházba s csak jókedvű embereket (ültmeg a körnvezetében. A hál! Az rsaktigvan tetszett Andornak, volt is ebből elég. mert ugyan mit csinálhattak vol­na mást Saraievóban. Aztán jöttek a szokásos évődések. a régi császári tisztek ismert humo­ra. amely olyan gvönvörűen érvényesült a vi­lágháborúban is. Ezekkel az elmésségekkel tele voltak a regi német vicclapok, minek ele­ven i len ők fel? Azt mondta egyszer az egyik ilyen drótozott fejű hadnagy: — Nagyon mélyen belenéztél az Aiiffenberg Erika szemébe. Erika Auffenberg Móric, akkori sarajevót hadtestparancsnok leánva volt, természetesen körülra jongott teremtés. — .Nem néziem én sehogy-! — felelte He­gedűs Andor. Azonban nagyon jól táncol, az­ért foglalkoztam vele többet. Akkor a spászmaherek fordítottak egyet a dolgon. — El sem képzeled, mennyire érdeklődik utánad az a lánv. — Nem adtam rá okot, az 'érintkezésünk csak udvarias külsőségekkel van tele. — Éppen az izgatja. Látja, hogv nem tet­szik neked, nem udvarolsz neki, ezért beléd­habarodott. S'egénv Andornak ilveneket mondani! Folytatták a tréfát azután is. mindenkinek volt valami értesfilése. hogy mit mondott a leány, hogyan emlékezett. meg Andorról, mi­kor nem eszik, miért olyan sápadt? — Szerelmes, mindenki látja. A szívélyes társadalmi érintkezést aztán annyira félreértelte az ugratások hatása alalt Hegedűs Andor. hn«v meg se kérdezte a lányt, mit érez. mit gondol, akaratlanul kompromit­tálta. azért parádéba vágta magát és megkérte a kezét az ap ja lói. A hadtestparancsnok nagyot nézett. Föltétlenül meg van tisztelve, egészen bi­zonyos, hogv igv gondolkozik a lánya is, de hát ők semmi okot nem szolgáltattak erre a lépésre. Hogy báloztak? Na. ia, arravaló a bál, hngy a fiatalság találkozzék ott. Szóra­kozni is kell, pláne az ilyen unalmas fészek­ben. azonban a házasság egészen más dolog. Ezen az alapon az egész garnizon felléphetne, kérőnek. — Kosár, kosár! — kiáltotta magánkívül Hegedűs Andor és egyszerre megint lehetet­lenné vált számára az élet. Szabadságot kért, szaladt Budapestre, nz édesanyjához. De. az idegessége újra kitöri, nem találta a helyét. Egyszer valamilyen lé­nyegtelen szóváltása támadt az anyjával, azt mondja a sokat szenvedett özvegy: — Magadra hagylak, hálha hamarabb le­csillapodsz! I m­í ismert márkájú petroleumfőzök eladására, magas jutalékkal, mintákkal, értékes támogatással felveszünk. Ajánlatok régebbi foglalkozás és referen­ciák megadásával „Egész éves foglalkozás" jeligére BLOCKNER J. hirdetőjébe, Budapest, iV., Városház u. 10. kéretnek. Estefelé Hegedüsné, aki addig látogatásokat végzett, még nem volt otlhon, Andor erre ro­han a rendőrségre. — Ellünt az anyám, keressek meg. Kikérdeztek, aztán megmagyarázták, hogy ez még nem eltűnés. Várja meg legalább a feggclt. — Megkezdik a nyomozást, vagy nem? — Engedjen meg, de nem kompromittál­hatjuk az édesmamát 1 ~ Akkor fölmegyek elégtételért a belügy­miniszterhez. Majd az ad önöknek instrukciót. A belügyminisztert nem turlta megtalálni, valamelyik inspckciós tisztviselő, akinek elpa­naszolta a sérelmét, másnapra ajánlotta az elintézést, — erre keresni kezdte a miniszter­elnököt. hogy ennél jelentse fel „az egész bandát." Itt se volt szerencséje, azért elkeseredésé­ben éjszaka tizkor vonatra ült. — Azért vagvok tiszt, hogy a király adjon nekem elégtételt. Bécsben jelentkezéskor azt a választ kapta: — Őfelsége délben érkezik meg Schön­brunnból. Előjegyezzük a főhadnagy urat. Ezt már hajlandó volt megvárni, habár aZ idegei erős táncot jártak a sok ..méltatlan bá­násmód" miatt. Beült hát az egyik kávéház­ba és olvasta az újságokat. De hamarosan fel­pillantott. — Mit fixiroz ott. szemközt, az a két alak? Ezt a jelenetet, éppúgy, mint az utána kö­vetkezőt, későbbi világos perceiben ő maga me­sélte el bizalmas barátainak. Tisztán, önkri­tikával: — lTgv érezlem. hogv rá kell rohannom az egyikre, a szúrós szeműre. Megölöm. Mit bá­mul? De erőt vettem magamon, inkább el­mentem a kávéházból. Nem volt igazam. Ide­geskedtem .nyugtalanul forgattam az újságot s egyszer — csakugyan, lapozgatás közben — erősebb kézcsapással egyenesítettem ki az Összegyűrt oldalt. Ezért nézlek rám. Mászkált hát a városban, a StadthaHnh'of egv fülkéjében összekerült egy férfival s egy nővel. Nem törődött velük, játszadozott az ab­lak rolettá iával. Mikor pedig az elromlott, előveite a zsebkését, hogv megigazitsa. Vala­mi idegesség lehetett megint a mozdulatában­mert az útitárs megszólalt: Mit csinál, főhadnagy ur? — Abban a pillanatban, mesélte ő maga. nekiestem a torkának. Azt éreztem, hogy meg kell ölnöm. A nő közénk ugrott, megragad­tam mindkettőjüket és egymáshoz verdestem a feiüket. Kezemben volt még a bicska is. ar. megkarcolta a férfi nyakát s én a vér láttára ki iózanodtam. Tudtam, hogv ba j van, még sem eresztettem el őket, vártam a megállót, hogv iőjjön valaki és szedjen szét bennünket. Akkor a katonai kórházba vitték, de néhánv heli kezelés után kiengedték. Áthelyeztette macát Bécsbe, de mikor Auffenberg közöl hadügyminiszter lett. megint menekült: — Nem élhetek velük egy városban! A szabadságát Nagvbecskereken töltötte, egé'sz rendesen viselkedett, rengeteget olvasott. Vonzotta az a filozófia, amelyik megrontotl<> az életét, — egy reggel kiment a temetőbe c az apja sírján agyonlőtte magát. Torontáli. Nedves fal, gombás padló Ambrus-féle szabadalmazott „ LÉG/ZIGETELÉ//EL " szennai szárat lesz. Díjtalan ajánlat. Staaelsthmifit mérnők, Sjejred. Réray-ucca 8.1

Next

/
Oldalképek
Tartalom