Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-07 / 30. szám

Vasárnap, 1057 fehruár 7. DÉrMAG7ARORSZXG 5 EMLEKEZES MÓRA FERENCRE Irta dr. DIÓSSZILAGYI SAMUEL Három éve, hogy Móra Ferenc letette a földi hivatalt. Éppúgy élete delón, nehénv évvel a? ötvenedik esztendő után dőlt ki, mint a szeged'" Kultúrpalota előző gazdái. Tréfásan ugyan, ao nem minden meggyőződés nélkül mondogatta mar évekkel halála előtt: — Most már sietek rendbelenni mindent, mert az a pár év, ami még az én számomra hátravan, egy-kettőre elillan. S szeretném én látni azt az embert, aki az én hagyatékomban nyomon tud járni. Talán még személyem körüli miniszterem, Kotor mány János setn. Pedig ő okos ember, njert urba oltott paraszt. — Ugyan hontiau veszed ezeket a bolondériákat? — kérdeztük ilyenkor tőle. — Honnan veszem? Hát ez az igazság! — mondogatta. Hát hány éves volt R e i zn e r János, amikor meghalt? Nem ötvenhét? És Tömörkény? Alig hogy átcsúszott az ötvenegyen. Barátom, pár év óta minden esztendő már csak ajándék1 nekem és nem dukáncia ... Persze akkor nevettünk rajta. Hiszen, ha voltak is apró-cseprő nyavalyái: hol a 'orka fájt, hol orbáncos lábát kellett borogatnia, hol meg n köhögés fogta körül, — alaniában makkegészségesnek látszott, annak is hittük valamennyien, akik közvetlen kö7elrő] 1,íttuk s nem esvszer vizsoáltuk Hogy . fáradt volt. azt természetesnek találta mindenki. Aki annvit dolaozott nappal és annyit éjjelezett az Íróasztal mellett, mint ö. nem is lehetett frissebb. Csupán az a mód nélkül való izzadás volt feltűnő, melv olv sok éjszakáját tette tönkre s amelvnek okát nálamnál okosabb emberekkel egvütt hiába kutattuk, nem találtuk meg a nyitját. Talán első fecskéié volt ez sulvos betegségének és annak a korai halálnak, melvre senki sem mert gondolni, csak ő foclalkozott vele feltűnő gvakrnn. Igyekeztem megnyugtatni, hoav nem jelent semmit. — Nem a fene. A fél éiszakát hálólnf váltmratással töltöttem el alvás helvett. — zsörtölődött kedélyesen, de nzért urrv mutatta, hoirv elhitte. Talán a kedvemért tette, akit szeretett s akihen hízott és hit! Annyira hitt. hoTv amikor élete utolsó naniaihan be-bementem hnz,7á. eervszer a legkomolyabban azzal fofndnt' hrtgv összekanía magát és ki ion Makóra a kórhá-i os7tál''<">«nra, inert csak én tudom öt mefrrvógvitani. H's'Ti most is alig bo?v megvizsgáltam. a kínos fá'dalmak máris elhallgattak. Flfeleitette sze<?énv ho"V épnen megérkezésem előtt vette he a fájdalomcsillapítót. * * * Három év távlatából nézve s azóta kömweVbc gvüitött Írásait uira mes uira elolvasva, ma is az a vonzó, izgató és nvuetalan Móra Ferenc áll előttünk', aki halála nercéig volt. Sokan olvassák. de falán kevesellhet beszélnek róla. Még liarácsonv előtt történt, hoitv a? irodalmat A macam niódián barkácsoló nehánv barátommal beszél'zetti'nk errv Desti kávé-házi sarokban, amikor egv iövevénv barátunk magából kikelve roggvant bele a kénvelnies •székbe. — Hallottatok már ilvet. — fuitalott a mére"től — knmolv emhortől ennen most hallottam, hocv Móra gvülölte az urakat, s csak a parasztot szerette!? z Mi mást lehet ilvenkor csinálni, mint nevetni. fTnt neve'tnnk mi is S aztán hosszasan vitatkoztunk, s nem volt nehéz abban metóllanodni. horrv sokszor haramiflott biVonv őkelme az urakra, mert megérdemelték És volt ő olvan okos és riviltszemfi ember, hogy a parasztot is csak érdeme szerint szeresse és becsülie Nem Is tett máskén. * * » Azon a pesti délutánon ébredt fel bennem Supka Gézának az a régebbi gondolata, hogy a Móra-emlékeket addig kel' ös«zegvüiteni. nii<z elevenen élnek azok az emlékezetünkben, míg fl nem sánodnák. cl nem torzulnak. Annakidején. Móra halála Után hamarosan látható telei is mutatkortak ennek a gondolatnak, mig gáncsot nem vetettek neki azok. akik attól tartottak, liogv destniálni fogjuk Mórát Szetfénv. ha hallotta volna, lioffv öt, a destruktívnak kikiáltott irót és embert már a destrukciótól féltik. I)e iót nevettek volna! Ez űz akadékoskodás folvtatása volt annak a csöndes munkának, amelv már Móra utolsó napjaiban — persze az ö tudta nélkül —> megindult, halála után pedig még intenzivebben folytatódott, s amelynek célja az volt, hogy a destruktívnak kikiáltott Mórát „fehérre mossa." * » * Halála évfordulója aktualissá teszi az emlékmócsesek, az apró-tüzek meggyújtását. A Móraemlékekbe azonban óhatatlanul is igen sok szubjektivitás csúszik bele. Lehetetlen ugyanis Móráról ugv beszélni, vagy irni, hogy az ember saját személyét is ne szerepeltesse, — ami pedig Sokaknak visszatetsző. Do ugy vagyok ezzel én is, mint maga Móra volt, mikor olyan leveleket kapott egyik-másik finnyás olvasójától, hogy szép. nagyon szép, amiket ir, de ne mindig magáról Írjon. — Én nem tudok máskép irní, — válaszolt az ilyen levelekre. Én csak magamat tudom irni. Akinek pedig ez nem tetszik, ne olvassa. Utóvégre még nem vagyok kőtelező iskolai olvasmány. * * * Sokat lehetne vitatkozni felőle, mit szeretett Móra jobban: írni-e, vagy ásatni. Hiszen, ha nem az ihlet, a leki kényszer iratta volna meg vele sok-sok kötetre szaporodott. Írásait, akkor ezek az irások nem lennének azok a gvönirvök, amik Viszont hacsak mint a muzeum megfizetett hivatalnoka végezte volna az ásatásokat, akkor meg azoknak eredménve nem lenne világraszóló ritkaság és olyan felbecsülhetetlenül gazdag. Ta'án Wokosabb. ha abban állanodnnk meg. hogv szerette biz' ö mind a keltőt. Csak legtöbbször akkor kellett irnla. mikor az ásatási leletek iz«atAkkor nem volt rá pénze, később meg ideje. Talán jobb is igy. * * * Néha megkérdeztük, mit szól a politikai helvzethez? — Semmit! — mondotta ilvenkor lekicsinylöan Én nern politizálok. — Miért nem? Hiszen eddi«1 mindi? e7t csináltad! M'?" ellenzéki lanszerkesztő is voltál. — PolitizáHon a hóKér. wVi Mvatalból úgyis „tn a " a s" no'itikát kell csinálni. Pedig nem tudót» meglenni noütika nélkül. De csak maffának politizált. TTgv volt n politikával is. mint az olvasással Ha kérdezték, mindiff taf^d'a. hogv olvasna. De akik k'"*"i«hhrr(l rézmk />t, láttuk, IIOT me" meg sem tndna lenni niság meg kónvv nélkül Tta ásatni ment. levelezésén Vívni egész esnmó könwet vitt marfával — amint mondani S7nkta — altatónik. Mert főleg az utolsó esztendőkben elég rosszul aludt. * • * A közszerenléstől mindig hnzódozott. sőt nem eevszer tiltakozol» is ellene. Akarata ellenére választották meg Szegeden városntvánnk is, amelv min/i sédében mindössze kétszer szólalt fel tizenöt év alatt. Az első nemzeti Jformáriv ideién volt mtR.iszterielölt is. nz PTÍK dunántúli város nedi? mindenáron a k-'—'-""íházba akarta beküldeni, de liát ezt sem vállalta. — Nézd már, — újságolta eóvszer, mikor este Igyon HINDU Egyen csokoládé-itókát valódi likőrtoltéssel. 10 fillér Mindenült kapható ! kiszaladt hozzánk — csuífá akarnak tenni a kaposiak. — Hogy-hogy? — Követnek akarnak megválasztani mindenáron. Mintha tnár nem lett volna elég bajom a politikával. • * * Móra, ha politizált, sohasem magáért a politikáért telte. Politizálását nem is tartotta komoly politizálásnak, legalább kifelé nem. De hát a politika kutya dolog. Olyan méreg ez, — írja valahol tnaga Móra Ferenc —, hogy mindenütt beszivárog s az sem menekülhet előle, aki akar. Talán azért is húzódozott a politikától, mert egy időben sokat szenvedett miatta. Legalább lelkileg. Mert arra, hogy testileg is szenvedjen, hála Istennek, nem került sor. Ebben az időben annyira zavarosnak látta a helyzetei, annyira meghasonlott a viszonyokkal, hogy csak Supka Géza erős keze tudta visszatartani, hogy a Tisza mindent feledtető hullámaiba ne lépjen a körtöltésről. Furcsa idők voltak azok. amelynek valóságába nem mindenki látóit bele. Egy bátor hnngu vezércikk, egy-egy „rovás" <a „H o m o k ó r a"-ban elegendő volt. hogy Ferencet az ügyész perbe fog1a. Egyszer bizony nehezen úszott meg egy ilyen nert s ha ki nem rántiák az utolsó pillanatban a vizhől, bizony elmerült volna. A 20-as évek eleién egy nagy pert tárgyaltak Makón, ame'vrc a tanuk nagvszáma miatt a törvénvszék szállt ki hozzánk. S mert az egyetlen "állndánk a kommunista és a román megszállás következtében lakhatatlan volt. a bírósági embereket magánlakásokban szállásolták el. Hozzám az figvész keWilt. Alig melegedtünk össze egv kicsit is. már Móráról esett S7(', köztünk. Rizony nz figvész'ur nem a leghlzelgftbben nvilatkozott róla. S7Í<U;I n Homokóra rovatot, amelvet gunvosan ..Horn ok m órá"-nak keresztelt el. mert nagyon sok dol«ol és főloff bosszúságot okoz neki. — Fiam. — mondottam a feleségemnek asztnlhontás közben —, itt nem lesz jó tovább Mórából beszélni, mei;t akkor holnan már én is a pör várllqtilpt között ülök a megyeházán. Sikerült is a beszélgetést a továbbiakban noy lrá.nvitanom. hofv nz ügyész nem vette észre Ferenchez való bensőséffps baráti viszonvunkat. S talán még ma sem tudia, ha ugyan azóta meg nem halt. * * * A mindenkénnen tuUfltött ilőV nvomasztó han» "illatában kért tőle a VI lá ff folvlatásos resénvt. Tőle, aki ez7el a mfífaüal még sohnsem próbálkozott meg. Hiszen énnen hogv abbínhagvla az ..alanvi költészet" müvelését. De vállalkozott. S irt nárnan alatt e^v olvan reffénvt. nmébe» még ma sem mer a kiadó nz olvasók kerého n-'-' fttthfíszt a kávé nagyszerű illata. A kitűnő, tápláló reggeli, a varad? Franck kávépótlékkal izesitett Iineipp maláfakávé, bizony sokat ér! Amellett egy esésre belőle tejjel é? cukorral csak 3 fillérbe kerül. Ez igazán nem luxus. Ennyit mindenki megengedtek mayának!