Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-05 / 28. szám

DELM AGYAKORSZÁG í»£tOLÜ. Szerkctzl6»Cg: Somogyi "tea 22.1. em. Teleion: 23.33..KIadóhlvatal, kölcíönkönyvlér «9 legvlrodo: Aradi ucca «». Trlelom 13-OÖ. _ Nyomdát lőw "pöi uccn 1«. Telefon: 13-00. - Távirati es levélcím- seimaoverortzag, Szeged árrombolás és árdrágítás Esztendőkön keresztül állandóan visszátérő témája volt minden iparosgyülésnek azoknak a kontároknak és önmagukról megfeledkező iparosoknak romboló munkája, okik" kalkuláció nélküli ajánlataikkal, esztelen alákínálásaikkal kiveszik a kenyeret a derék, becsületes, családjáért dolgozó, de egyúttal az állam iránti kötelességét is teljesítő, adóját és társadalombiztosító járandóságát pontosan megfizető iparostársaik kezéből. Mert nyilvánvaló, hogy az ilyen árrombolás senkinek se használhat, se az iparosnak, se az államnak, de még annak se, aki elköveti. Árut a termelési költségnél olcsóbban, egyenes veszteségre előállítani és értékesíteni csak ideig-óráig lehet. Előbb vagv utóbb be kell következni az öss^omlás pillanatának, mikor rosszul jár mindenki. Rosszul jár az állam, amelv nem kapia meg adóját. Roszszul jár a társadalombiztosító, amely nem kapja meg járulékát. Rosszul iár a hitelező, aki nem kapia meg pénzét. Rosszul jár az árromboló, aki elveszti kenyeret adó mesterségét, de legrosszabbul járnak azok, akiket ártatlanul tett tönkre azzal, hogy elhódította^ vevőközönségüket, anélkül, hogy végeredményben magának haszna lett volna belőle. • ' ' / w Ez volt a gondolatmenete és alaphangra annak a számtalan memorandumnak, petíciónak, javaslatnak, határozatnak és előterjesztésnek, melyeknek lényege az volt, hogy a kormány, közelebbről az iparügyi miniszter adja meg a lehetőséget az árrombolók üldözésére és a hatalmat az árrombolás megfékezésére és megbüntetésére. A z árrombolás, amely veszélyezteti ugyanazon szakma többi iparosainak megélhetését, legyen büntetendő cselekm é n y, a mgtorlás pedig illesse meg az iparosok • szervezeteit, amelyek legjobban érzik és legjobban tudják elbírálni az ilyen cselekményeket. Ezek a kívánságok némileg ellentétben állottak ugyan az elméleti közgazdasági tudomány megállapításaival, amely ugy tudta, hogy az árak vizsgálata és ellenőrzése rendszerint az emelkedő konjunktúrák sajátossága és sohasem az alacsony árak, hanem a magas árak, közkeletűen a drágaság ellen irányul. A gyakorlat azonban néha tul szokta magát tenni az elméleteken és az iparosság kívánságainak honorálása gyanánt a mult esztendő eleién törvényerőre emelkedett uj ipartörvény-novellában belekerült egy szakasz, amely kimondottan az árrombolás ellen irányul és az árrombolást akarja az iparosság köréből kiküszöbölni. Amilyen könnyű azonban az elvi kijelentések megtétele, olvan nehéz azoknak a gyakorlatba- való átültetése. Könnyű azt mondani, hogy az árrombolás üldözendő cselekmény, d° nehéz a gyakorlatban meghatározni, hogy hol végződik a normális olcsó ár és hol kezdődik az árrombolás. Még ennél is nehezebb eldönteni, hogy ki és milyen eljárási szabályok mellett legyen hivatva az árrombolás üldözésére és megtorlására. Ezek és más hasonló megfontolások arra indtották az iparügyi minisztériumot, hogy az uj ipartörvény-novellának először csak a többi szakaszaihoz csinálja meg a végrehajtási utasítást, ennek az Péntek, 1937 február 5. Ara ÍO fillér XIII. évfolyam, 28. sz. egy szakasznak a dolgát pedig jól rágja meg, mielőtt végrehajtási rendeletét kibocsájtanő. így is történt. Van egy törvény, amelynek egy szakasza nincsen életbeléptetve, végrehajtási utasítása pedig egy esztendő óta még mindig a tárgyalás és előkészítés stádiumában van. Egy esztendő alatt azonban sok víz folyt le a Tiszán és Dunán. A javuló konjunktura a nyugati államokból átszivárgott hozzánk is, aminek az lett a következménye, hogy az összes közszükségleti cikkek árai a jó termés ellenére is igen tiszteletreméltó tempóban kezdtek emelkedni. Mire az árrombolásról szóló törvényszakasz kezdett odáig érni, hogy végrehajtási utasítása megjelenhessen, a kormány az árdrágítás elleni védekezést illesztette legsürgősebben megvalósítandó programpontjai közé. A fix fizetésüek egész osztálya, amelyet a rövidlátás még egy esztendővel ezelőtt is a legsárgább irigység középpontjába állított, kezdte elveszíteni kiváltságosnak látszó helyzetét. A kormány válaszút elé került, vagy vállalja a közalkalmazottak fizetésjavbását, javadalmazásuk megoőtlékolását, amivel maga is egy ujabb végeláthatatlan drágulási folyamatot indít meg és a Nemzeti Bank politikáiét is veszélyezteti,' vagv^t'dig 'felveszi küzdelmet az árak emelkedése ellen es hatóságilag állapítja meg bizonyos cikkek éé szolgáltatások legmagasabb árait. így született meg az eltemetett árvizsgáló bizottság ELŐFIZETÉS I Havonta helyben 3.2Ü vidéken «• Dudapcltco 3.00, KUllOldtin Ö.40 penqtt, — Egyes szám orn tietKoznnp ÍO. »mar- és Ünnepnap W '111. Hlrdetéaek »elvétele tarifa szerint. Megje. •e-íK nello Klvílefével naponta reggel. helyett az árelemző bizottság, amelynek egyetlen szépséghibája az, hogy működése kiterjed minderre, kivéve a mezőgazdaság termeivényeit. Odáig még nem jutottunk ugyanis el a drágaság elleni védekezés lélektani tényezőinek felismerése terén, hogy belássuk a drágításban a péknek másodlagos, a m e z ő g a z d a s ág n a k pedig elsődleges szerepét. A kormánynak és az egész társadalomnak gondolkozása még mindig arra van beállítva, hogy a mezőgazdaság nagyon szomorú, ínséges észten-* dőket élt át, a gazdai érdekekhez tehát hozzányúlni nem szabad. Már pedig csak akkor lehet a kenyér árát hatóságilag szabályozni, ha ez a szabályozás a gabonánál és lisztnél kezdődik. Lehet, hogy egy pár esztendeig tartó meg* változott, emelkedő tendenciájú gazdasági korszaknak nézünk elébe. Lehet, hogy sok minden, ami alapja volt a kormány gazdaság-nautikájának, rohamosan meg fog változni. Lehet, sőt valószínű, hogy erre kell számitanunk. Ez esetben azonban át kell rendeznünk gazdasági és szociális berendezésünk tetemes részét. Lehetetlen ugyanis^ hogy fix fizetésüek, a magán- és némi részben közalkalmazottak, városi polgárok a sínylődő mezőgazdaság megsegítése címén továbbra is külön terheket viseljenek, mikor 6 K válnak azokká, akik a segítésra rászorulnak. Kozma Miklós lemondott mandátumáról Csütörtökön tovább foiutatódtak a politikai tanácskozások — riegegiiezés esetén a kisgazdapárt és a kereszténypárt egy-egy tárcát kapna a kormányban (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A politikai ¿létnek napról-napra meg van a maga szenzáció ja. Csütörtökre nemcsak hogy megjelent a hivatalos lapban Kozma Miklós belügyminiszter f e 1 m e n t é s e, de ezt a napot felhasználta a volt belügyminiszter arra, hogy a belügyminisztériumtól elbúcsúzzék. Feltűnőbb esemény is történt csütörtökön, jóllehet éz várható volt, "Kozma Miklós levélben bejelentette Sztranyavszky Sándornak, a képviselőház elnökének, hogy örökös felsőházi taecá lörtént kinevezése következtébe« lemond szombathelyi mandátumáról. A volt belügyminiszter most már nem beszámolót megy tartani Szombathelyre, hanem azért keresi fel volt párlhiveil, hogy^ elbúcsúzzék a választókerülettől. Ezzel az aktussal tula'donképen megoldódott volna az a válság, amelyet a kisgazdapártnak Kozma Miklós ejlen intézett támadása vezetett be, de a politikai élet ezen az eseményen meszsze tul ment és ma már azt lehet mondani, a politikai élet annyira bonyolulttá lett, hogy még a leglaiékozottabb politikusok sem hídnak egészen tisztán látni. Darányi Kálmán miniszterelnök határozottan hangsúlyozta hogy a kormánvzásban kizárólag « Nep-re kíván támaszkodni. Ezzel szemben a beavatottak továbbra is fenntart • ják azt az értesülésükéi, hogy a kisgazdapárt és a kereszténypárt bizonyos tényezőivel állandó tanácskozások folynak abban a tekintetben, miképen kapcsolódhatik be a két páit nemcsak a kormánypárt politikájába, hanem egyszersmind a kormányzásba is. Minden cáfolat ellenére tényként állapilolták meg, hogv ezek a tárgyalások tényleg folyamatban vannak és ténvleg szó van arról, ha nem is a közeli időkben, hogv ugv a kisgazdapárt, mint a kereszténypárt eg}'-cgy tárcát kap a kormányban. Sok szó esik a közelgő időszaki választásokról is. Kozma Miklós lemondásával megüresedett a szombathelyi mandátum és Karafíiáth Jenőnek főpolgármesterré történő kinevezésekor megüresedne az ipolyszálkai mandátum, most folynak a harcok a lovasberényi mandátumért. Beszélnek arról is politikai körökben, hogy a főispáni karban beálló esetleges változásokkal ujabb mandátumok lesznek gazdátlanok. Politikai körökben feltűnést keltelt, hogy « kisgazdapárt sem Szombalhelven, sem Ipolyszalkan nein óhait jelöltet állítani. Ez anríl