Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-24 / 44. szám

Szerda, Í037 február 24. D t C M A e y A K O R S1 A G 5 Elkeseredett háború a csanádpalofal föteggzö választás után Felmentették a szolgabírót a hatóság előtti rágalmazás vádja alól (.4 Délmagyarország munkatársától.) Bonyolult ügyet tárgyalt kedden délelőtt a szegedi járásbíróságon dr. Ráday László járásbiró. Dr. Juhász Zoltán mezőkovácsházai szolgabíró volt a vádlott, aki ellen hatóság előtti rágalmazás mialt vinclt vádat Xagy Sándor lientesmester. A per flőzracnyei régebbi időkre nyúlnak vissza, amikor Csanádpalolán főjegyzöválasztás volt évekkel ezeiőtt. A főjegyzői állásra többen pályázlak, igy többek között dr. Xáhóczky Endre mezőkovácsházai • ügyvédjelölt is. aki nagyon szerette volna elnyerni az állást. A főjegyzői állás elnyerése körül nagy harc és korteskedés dult az egész megyében. Akkoriban dr. Juhász Zoltán volt Csanádpalolán a szolgabíró. Állítólag Náhóezky felkereste volna Juhászt és /flOÖ pengőt ajánlott volna fel neki orra az esetre, ha segíti őt a főjegyzői állás elnyerésében. Ezt a látogatást dr. Juhász szolgabíró bejelentette feletteseinek. Dr. Náhoczky az eset miatt rágalmazás címén feljelentést tett a szolgabíró ellen, mert azt állította, hogy a megvesztegetés vádjából egy sró sem igaz. Náhóczkyt azonban ebből az ügyből kifolyólag hat hónapra Ítélték, amit az ügyvédjelölt le is töltött. Az ügy azonban korántsem fejeződött be ezzel H ténnyel. Nagy Sándor lientesmester — akinek rokoni kapcsolata van Náhóczkyval — egy kihágási ügyben, amelyen Juhász elé kellett volna állni», elfogultsági kifogást emelt a szolgabíró ellen és azt állította, hogy a szolgabíró egyixben az uccán azzal fenyegette öt meg, liogy elintézi, ha legközelebb eléje kerül. Emiatt aztán a szolgabíró rágalmazás címén feljelentést tett a hentcsmrster clln, aki a tárgyaláson'fenntartotta, sőt egy tanúval igazolta azt az állítását, hogy őt a szolgabíró az uceán megfenyegette. A bíróság a hentesmestert a tanú vallomása alapján a rágalmazás címén emelt vád alól felmentette. Most már Nagy hentes fordult Juhász ellen, hatóság előtti rágalmazás címén és azt panaszolta, hogv a szolgabíró alaptalanul hurcolta öt meg a bíróság előtt. Ezt az ügyet tárgyalta kedden dr. Ráday László járásbiró. A szolgabíró kijelentette, hogy nem ci n magát bűnösnek, mert ő valóban nem fenyegette tlfeg a hentest és igy jogosan jelentette fel rágalmazás címén. A szolgabíró ezután felolvasta annak a tanúnak a vallomását, aki az előző perben azt vaílotta, hogy a szolgabíró megfenyegette a hentest. Ez a tanú mostani nyilatkozatábu kijelentette, hogy ezt csak azért vallotta, mert a hentes pciizt igert neki arra az esetre, ha ihjcnértclmii vallomást tesz. Igyekeeztt a hentes még egy másik embert is rávenni a hamis vallomás megtételére, az azonban nem állott kötélnek. A bíróság ezek után a szolgabírót bűncselekmény hiányában felmentette, mert igazolva látta, l hogy nem alaptalanul ielcnlcltc fel annakidején | a hcnlcsmestert. Elejtették a hősi halottak 2 pengős adójának tervét, a Hősök Kapuja márványtábláira a szegedi ezredek emlékeit vésik be (A Délmagyarörszag munkatársától.) Megírta a Délmagyarország, hogy a városi előljáí óságnál a polgármester felhívására február Pi-ig mindössze negyvennyolc hősi halott nevet jelentették be azok a hozzátartozók, akik hajlandóságot éreztek arra, hogy két-két pengővel hozzájáruljanak a vésési köitségekliez. A polgármester fölhívása szerint a város nem költhet a hősök kapujának erre a célra szánt márvány tábláira húszezer pengőt, hogy a'tízezer szegedi hősi halott nevét megörökítse, mert a nevek bevésése körülbelül ennyibe kerülne. A polgármesteri fölhívás nyomán nagy viharok keletkeztek, amelyek csak akkor csendesedtek el. amikor a polgármester kijelentette. hogy a két pengő megfizetése csak azokra a hozzátartozókra kötelező, akiknek ez nem jelent anyagi nehézséget. Az érdeklődés ennek ellenére sem ébredt föl és ez a magyarázata annak, hogy a tízezernyi liősi halott közül csak negyvennyolcnak a hozzátartozói jelentkeztek. Ezzel kapcsolatban most érdeklődtünk a polgármesternél, aki a következőket mondotta: — Az érdeklődés hiánya arra kényszeritett, hogy megváltoztassam eredeti tervemel. Elhatároztam, hogy nem vésetjük föl a Hősök Kapuja tizenhat márvány táblájára a hősi halottak nevét, mert a teljes névsort éppen az érdeklődés tel jes hiánya miatt akkor som tudnánk összeállítani, ha nem kívánnálak a lchetősebb hozzátartozóktól két-két pengő költségmegtéritést. Ilyen körülmények között leküzdhetetlen akadályokba ütközne a teljes névsor összeállítása, annak pedig semmi értelme. célja sem lenne, ha csonka névsor kerülne az emlékműre. — A szegedi ezredek a háború elején pontosan vezették a veszteséglistát, de a háború végefele ez a munka abba maradt. A följegyzefek nagy része a forradalmak zűrzavarában elkallódott, azok a névsorok, amelyekkel jelenleg rendelkeznek a katonai irattárak, nagyon hiányosak. A teljes névsort csak ugy lehetne összeállítani, ha a hozzátartozók bejcler.te. ék adataikat. t"gy látszik, erre nem lehet számítani. A terv tehát nem a kétpengős hozzájáruláson bukott meg, — mondotta :t polgármester - , hiszen gondoskodtam arról, hogy a város közönsége megértse, miről van szó, hogy a kétpengős hozzájárulás vállalása csak a tehetősebbekre kötelező. A márványti'.blákra a szegcdi ezredek háborús adatait vésetjük majd föl, az egyes csataterek nevel, a fontosnhb dátumokat. Elmondotta a polgármester, hogy a napokban jelentkezett nála Lcnd'vay Sándor törbalú'ági bizottsági tag és száz pengői ajánlóit fel a hősi halottak névsorának vésési költségeire. — Az adományt nem fogadtam el — mondotta a polgármester —. mert bár helyes az n felfogás, hogy ezt a költséget nem a városnak, hanem a város társadalmának kellene magára vállalnia, azonban , nem igen lehetne reményünk sem arra, hogy az egész összeget összeadja a társadalom, de arra sem. hogy a hősi halottak névsorát össze tudiuk állítani. A polgármesterrel történt beszélgetésünk közben fölmerült az a régi gondolat, hogy i Hősök Kapuja márványlábiáira a szegedi költők olyan verseit kellene rávésetni, amelyek a szegedi ezredekről és a Szeeed katonafiainak háborús dolgairól szólnak, elsősorban Juli ász Gyulának a negyvenhatosokhoz irt gyönyörű ódáját. A polgármester kijelentette, hogy a gondolatot nagyon szépnek tartja és foglalkozni fog vele. Ez a hét ár szebben beszél... 10 dkg. enyhe juhturó ........ 14 fül. 10 „ tavaszi „ liptói módra ... 20 „ 10 „ miskolci bordós iohér 20 » 10 „ tea vaj 32 . tO „ trapista, kitűnő minósóg .... 1® „ 50 . olcsó törabsajt 49 , l esoai. (3 drb-s oolopliáaos pogácsaeajt 15 . T UHERTSAK teltermékOx!*léb«n Tisza Lajos krt. 32. ft polgármester levele Körmendy Mátyáshoz (A Dclmagyarország munkatársától.) Dr. Pálfy József polgármester, aki annakidején, mint az ipartestület titkára, hosszú évekig dolgozott együtt Körmendy Mátyással, most a következő levelet irta volt elnökének: „Tisztelt Barátoml Amikor az ipartestület közgyűlése uj vezetőséget választott és megválsz az etnöki széktói, indíttatva érzem magam arra, hogy a szegedi ipartestület vezetésében eltöltött tizen* kilenc évi önzetlen, buzgó és eredményes működésedért ugy a magam, mint a város hatósága nevében elismerő, hálás köszönetemet nyilvánítsam. Teszem ezt azért, mert a város társadalmi életében jelentős szerepet betöltő háromezerhatszáz kézmüvesiparos, valamint azok hozzátartozóinak és alkalmazottainak sorsa, politikai magatartása, világnézeti felfogása, szociális hely-» zete, szakipari és kulturális fejlődése nemcsak as ipartestület és ezen érdekképviselet körébe tartozók, belső ügye, hanem a város közügye. És én, aki éveken keresztül, mint munkatársad, majd, mint az ipartestület felügyeleti hatósága, elfogulatlan tanuja és egyik legalaposabb ismerője vagyok annak a fáradságot nem ismerő, áldozatos munkának, amit egy emberöltőn át kifejtettél u magyar kézmüvesiparosság és elsősorban a szegcdi ipartestület kebelébe tartozó tparoscsaládod érdekében, illetékesnek tartom magamat annak megállapítására, hogy a szegcdi ipartestület fejlődése, magasan a vidéki színvonal fölé emelése, az iparostársadalom jelentőségének és súlyánál» elismertetése a Te párat.an szorgalmadnak, agilitásodnak, önzetlen, áldozatkész fáradozásaidnak eredménye. lia semmi más érdemed nem volna, mint az, hogy a forradalmi időben a kemény megpróbáltatásoknak kitelt, elkeseredett, lerongyolódott, nyomorgó és nélkülöző iparosokat megtartottad a hazafias érzelemben és a polgári társadalmi rendben, józan politikai magatartásban megbecsülést és szeretetet biztosítva részükre, ez egymagában is elegendő volna a város kö/önségének elismerésére. De Te ennél sokkal többet tettél. Nyugalmadat, családi életed kényelmét, anyagi érdekeidet fel • áldozva, az iparos közérdekért fáradhatatlanul dolgoztál mindenkiért, aki hozzád fordult és segítségül hívott Mint az adófclszólamlási bizottság tagja síkra szálltál iparostársaidért, vedted az egyesek és összesség érdekeit a közgyűlés fórumán, minisztériumokban, hatóságoknál, sajtóban és mint felsőházi tag és országgyűlési képviselő a törvényhozásban. Felépítetted a szegedi iparoséi: impozáns székházát, az országban első iparoscsarnokot, megalapoztad az ipari rrisdrf, az elaggott iparosok menhelyét, az iparosok temetkezési egyesületét, orvosi ellátását, elindítottad az iparosnyugdiijitézmény létesítésének ügyét, az ipari kölcsönt, kezdeményezője és harcosa voltál, mint törvényhozó az uj ipartörvény és az iparosok országos központjának. Gondoskodásod kiterjedt az ipaios ifjak kulturális szinvMialának emelésére és hazafias szellemben való nevelésére, levente- cs cserkészintézményük, valamint az iparosok javát szolgáló számos alakulat támogatására. Mindezek mellett óriási fáradtsággal, egyéni érdekeid alárendelésével másfél évtizeden át minden legkisebb ellenszolgáltatás nélkül méltóan reprezentáltad helyileg és országosan az iparostársadalmat. Amikor most távozol az ipartestület éléről, nyugodt lelkiismerettel megállapíthatod és Veled együtt megállapíthatják mindazok, akik munkádnak tárgyilagos'szemlélői voltak, hogy megtettét .'Mindent, amit. iparostársaid érdekében megtehet-