Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-21 / 42. szám

DÉl MAGYARORSZAG Vasárnap, T93C5. február 21. Az Önkéntesek uíolsó napja Pdrls, február 20. A Journal tudósítója jelanti Perthusból. A spanyol—francia határon ma egész nap a tehergépkocsik égése sora ment dl a ha' táron önkéntesekkel. Nagyrészük az Egyésült Államokból való, akik Le Havrc-ban érkeztek Franciaországba. Mexikó, február 20. Az Excelsiornak jelentik Vera Cruzból: Pénteken indult el Barcelonába a Mar Cantabrilo, az a spanyol hajó, amely az amerikai fegyverkiviteli tilalom előtt megvásárolt repülőgépeden kivitt 50 ágyút, 14 millió darab gyalogsági töltényt és más hadianyagot visz magával, azt amit Newyörkből szárazföldi utön hoztak Vér a Cruzba. A haión egy csoport önkéntes is utazik. » Tavaszi kabátok, óriás! választékban kosztümök, ruhák P. REICH ERZSI céffnél »»EP. Merényletet követtek el Graziani alkirály ellen Róma, február 20. Pénteken a nápolyi herceg születése alkalmából nagy ünnepséget rendezlek Addisz-Abebában. Az ünnepségen nagy tömeg vett részt. Megjelent Grazi ani alkirály is. Amikor az ünnepség végén az ajándékkiosztásra került sor, a tömegben elvegyült kisebb csoport gránátokat dobott az előkelőségek felé. A merénylet következtében Graziani alkirály könnyebben, kísérete közül többen, különösen L i o 11 a repülőtábornok és Kirilos, a kopt egyház feje súlyosabban megsebesült. Róma, február 20. Graziani tábornagy elleni merénylet liire nagy izgalmat keltett Rómában. Emlékeztetnek arra. hogy nemrégiben egy szertartáson, amelyen az alkirály előtt 31 etióp előkelőség telte le a hűségesküt, Graziani megemlítette, hogy (mindössze 50 ember kíséretében háromezer kilométeres utat tett meg, keresztülkasul utazva Etiópiát és semmi baj sem történt. A mostani merénylet még nem jelenti azt. hogy az ország nem hódol! volna meg teljesen. Rómából jelentik: Az addisz-abebai merényletről kiadott jelentésen kívül nem érkeznek részletes beszámolók, de kétségtelennek látszik. hogv elszigetelt cselről van szó. Graziani tábornagyot karján és hátán sebesítették meg a repeszdarabok. Kirilos főabuna és Liotta repülőlábornok igen súlyos sérüléseket szenvedett. A főabuna állapota előrehaladott korára való tekintettel, aggodalomra ad okot. Graziani megsebesülését azonnal közölték XI. Pius pápával is, aki rendkívül meleg érdeklődést tanusit az alkirály iránt. Mint emlékezetes, elindulása előtt külön kihallgatáson fogadta és áldását adta munkásságára. A pápát megdöbbentette a hír és nyomban iulézktdelt, hogy táviratban fejezzék ki részvétét a merénylet alkalmából és Őrömét a tábornagy megmenekülése míalt. IliÉlilÉÉi aol yi- i ÍÁ. ... ' Divat női kalap fénye«, modern anyagból , p 2'98 Tésztakiszuró forma 91 ffj|l 20 féléből kiválasztható 3 drb . . BBHI« Mignon fortahiivety 9J. ffilP l-M aagyiág 130 drb fc-r«»lla Kézi cérna, EfilE" 28 fÜl 1 orsó Qrcruzs 24 fíll. 1 doboz Nagy bádog tölcsér, leeujsbb szabadalom, hasz- M fül nálaiánál a folyadék nem 8 ömlik kl az Üvegből • • • • PÁRISI NAGY ÁRUHÁZ RT. bzemd. csekonics «a Kiss ucca SAROK Hl focnÜn fiaiAq/tófaf^^ Rendelet a jövedelmi és vagyonadó kivetésről Dudapest, február 20. A hivatalos lap vasárnapi száma közli az 1937. évi jövedelmi és vagyonadókívelések tárgyában kiadóit 32.000 számú pénzügyminiszteri rendeletet. A rendsiet általában fenntartja az 1937. évre is azokal az eljárási szabályokat, amelyeket az 1933. évi jövedelmi és vagyonadókivetésének is alapjául szolgáltak. Közli a mezőgazdasági jövedelmek számbecslése céljából a mult évben kialakult terményárakat, illetve a mezőgazdasági, háziingatlanok és üzemi tőkék, végül az értékpapírok, idegen pénznemek, aranyérmék, valamint a tőkekövetelések vagyoni értékének megállapításához; szükséges értékelési határokat. Az áristomban Irta FARKAS AXTAL t A falu bolondjával megint valami baj történt. A biró parancsára ugyanis a kóterből szabadon engedték, hogy egy kis ruhafélét koldulgasson csstze a jószivü emberektől, mert már akkor közelgett a tél éj félni lehetett attól, hogy egyik reggelre a bolond is éppen ugy megfagy, mintha a falu legbölcsebb embere lett volna. Ámbár figyelmeztették a birót, hogy ne nagyon kődorogtassa szabadon ezt az embert, mert még valami bajt csinál. A biró egyszerű észjárású ember lévén, csak ermyit mondott erre a figyelmeztetésre: — Jár-kél itt több ember is szabadon, hát mért történnék baj éppen eszel az egy bolonddal? És mégis történt. A bolond a fejébe vette, hogy neki téli gúnya ke'lés akármilyen tyukasze volt, annyi mégis volt, hogy nem a szegény emberek ajtaján kopogtatott, mert tudta, hogy azoknak nineii fölösleges gunyájuk, hanem egyenesen a kastélyba tartott, ahol az éppen vendégségben időző püspök ur tiszteletére nagy kanállal ettek. Jóltartották a konyhaszöglűlben meghúzódó bolondot is, aztán pár fü'ért nyomtak a markába: — No, bolond, most már mehetsz Isten hírével. A bolond makacskodott: — 11a bolond volnék, meunéli is. — Mehetsz bátran, mert az vagy. — Do nem annyira, hogy ne tudnám, mi kell nekem, miért jöttem. — Hát ml kell neked? — Legalább is egy télikabát. — Az nekünk is jó volna. A méltóságos urnáit is csak egy van. Látott kend raita már kettőt? — Hát akkor nekem az a bundája is jó lesz, ami most a hintóüléíen hever. Igaz-e, hogy ez most nincs rajta? — Ha ezt neked adná, akkor ő megfáznék. — Mi az ördög? Hát őkelme csak nem ott telel, ahol én? Izgágáskodott, patáliát csapott a bolond. A cselédek kidobták. Még az uccán is ordított, hogy ő ugy tanulta valamikor, hogy akinak két köntöre vagyon, egyiket adja annak, akinek egy sincs. Lám, a méltóságos úrék nem tudják, hogy mit mond az írás. A kéznél levő járási főnök megelégelte a mulatságot, végighuzatott a bolondon és visszavitette a börtönbe, megizenvén a birónak, hogy máskor szabadon ne engedje a bolondot, mert őt csukatja a helyére. Nemsokáig üldögélt egymagában a bolond: társat kapott, mégpedig egy kóborló poétát, akit a gróf ur cselédei kisértek a községházára tömlöcöt ülni. A poétfl ugyanis a grófi kastély udvarán énekelgetett a ráérő kíváncsiak, az Urak és dámák szórakoztatására és észre sem vette, hogy a grófné kedvenc pulija a háta mögé osont. Ez a puli nem a legjobb barátságban volt a kóborló poétákkal: irigykedett az idegen tányérnyalókra- Az is lehet, hogy ritmusérzését bántották a poéta versei, csiklandoztál! a lantpöngetéseik. Nagyot vakkantott és a poéta inába mart. A poéta egyet jajdult, egyet ugrott és ijedtébon ugy vágta derékon lantjával a pulit, hogy egyszerre mindkettőnek vége lett. A grófnak is rosszul csott ez az ütés. A pccíát embereivel fölvitette a községházára, mart ez a jött-ment becsas családjának egyik kedves hozzátartozóját ilyen érzéltenyen megsértette: kiröpült belőle a szusz. A bolond megörült a váratlanul lőtt komponistának. — Loptál? — Nem én, egy mákszemnyit senk — Gyilkoltál? —• Azt már igen: — Hol? Az országúton? Az erdőben? — Nem ott, hanem magánál a grófnáL — Szerencsétlen! Akkor fölakasztanak, mert ő a legnagyobb urak egyike a ml tartományunkban. Legalább is az volt, amig meg nem ölted. — Mért öltem volna? Nem Ő harapott meg, hanem a kutyája. Ezt is megbántam, de ijedtemben ütöttem rajta akkorát a lantommal, hogy egyik is, másik is bedöglött. — Hát mi vagy te, hogy lant mellett énekel-« getsz? — Költő, vándor poéta. — Miért leltél azzá? Jó mesterség ez? — Nem letlem, én annak születtem. És te mi vagy? — Bolond vagyok: én is annak születtem. Voltaképpen miből áll a te mesterséged? — A mások gyönyörködtetéséből. Rigmusoltat komponálok, hogy mások mulassanak, szórakozzanak, vagy hirdetem az erényt, az igazságot, hogy a lelkeket gazdagítsam. — No és magad mindig ilyen rossz bőrben vagy, ilyen rongyos vagy, ilyen senki vagy, akit még a kutyáért is az áristomba vettethetnek? A poéta hallgiiott és a bolond fölkacagott: — llál'isten, csakhogy nálam még bolondabb bak is szülöttek erre a világra!... Ezzel hátatford'tott a poétának és mintha as ott sem lett volna, nyugodt szundikálásba kezdett...: Egyszerre fölriadt. Nem tudott tovább aludni. NyugtV.anitoíti annak a másiknak a jelenléte. Félt töle, hogy még maid ne'tiugrik és megharapja...