Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-14 / 36. szám

f5» DÍT MAGYARORSZAG Vasémnp, "1957 februír T4. TORONTÁLI FAMETSZETEK Tőrlénelem a kertesekről A" régi képviselőválasztásban annyi szépség volt, hogy azt a mai ember, aki ideges kapkodásában az ételt sem rágja meg becsületesen, soha fel nem foghatja. Ahogy a járásbíróságon szabályszerű öt forint volt egy pofon áTa, (micsoda duhajkodást jelentett néha elprédálni száz pengőt, bár kétségtelen, hogy van eset, amikor megéri a gyönyörűségért.) épp ugy kijárt a zöldhasu bankó mindenkinek, ha a kormánypártra szavazott. Föltéve, hogy reflektált a pénzre. Úriember nem vette azt igénybe. Az úriember kortes volt és nagyobb összegeket kapott néha elszámolásra, sokkal inkább annélkiil. Úgynevezett alkotmányos költségekre, l'ejbeverlek kártalanítására, vendéglői tételekreMindenki tudta, hogy a választás pénzbe kerül, illett is olykor panaszkodni, hogy mennyit emésztett fel, legfeljebb azt hallgatták cl, hogy ki adla a költségei. Olt voltam egyszer a képviselőház karzatán, mikor Bohonrzy Gida leleplezte ezt a pénzelést. Senki se foghatta volna rá, hogy nem hűséges mameluk. hiszen revolvert is rántott, mikor Tisza Kálmánt bántani akarták. Azonban a nevezetes napon felállt és elmondla, hogv a kormány pénzzel választott, sőt neki is küldtek ötezer forintot, amit ezennel letesz a Ház asztalára. — Tisztára megbolondult, súglak össze a képviselők. Tudia a rendszert mindenki, csak nem illik róla beszélni. De hogy aztán cl ne fogadiák. vagv pláne visszaadják a pénzt! — ra. megfordult a világ. Időnkint leleplezések jelentek meg az úgynevezett rendelkezési alapról is, ez volt a pénzes zsák. ide folytak be azok az összesek, amiket ambícióval teli emberek aiánlottak fel nemességért, címért, vagv kitüntetésért s amihez a hagyományok szerint vér tapadt. — Régen ugvanis, magyarázták éles torontáli nyelvek, a háborúban onlott vérért osztogatták a nemességet. A vért a katonákon eresztelték. Békében leginkább a választások előtt, a kormányok csapolják meg a kitüntetésrevágyakozókat. — Itt vagyok", kegvelmes uram, rendelkezzék velem —. mondta Ambiciózus Férfin, könnverl mozdulattal csapva a szivére, ahol a bul-száiát tartja. Fbből született meg aztán a rendelkezési alnn. Szépek voltak azok a vála*7tá«oV zásrlókkal. Aranybetűs tollakkal, kokárdákkal és a szó telips értelmezésével, liorry ugvanis szemben állanak egymással a felöltek, illetve a pá'tok. Még peclícj a legnagyobb téren, semleges róníf baffwji körbű!. Oda nem STaV,.,^ lénni. M<"nde^víkök zenekart szerződtetett s hí a kormánvnárt leTordat'-« a cisánvhandákat. az ellenzék trombitásokkal serkentette a lelkesedést. Az mindened-ötre affvonnvomia a hegedű szívat. Volt továbbá mindegyik Tiártnnk" kocsmáin. ahol szakadatlanul mértél- a panrik.ás tuisf ós csapoltál- a bordókat. Választásokon 1 iv'rőlag a naorikás járta, ez azonban nem i^Vniettc a^t. hogy a finnvása^b termé«7etű nU.nlmí ember fizessen is egv fillért. Minek l-ere'sf'k' immár, hogv Tiogvan számolták el a mérbe'eilrn mennyiségű adagokat? A gtilá1 at is belemelf'1 a homok, mennvivel befempfaz alkotmányos életnek' ezek a törpefenvőf — Csnk ellenzéki ne iöiinn be! — jöttek félőből az aggodalmaskodó üzenetek. Az én választási emlékeim a Demkó Pil? b' -st körül forognak, aki a legszerefetreméltólib magvar ur volt. demokrata, affektáló« P'ikülí cselek-adeleiben mégis arisztokratább v 'döndült mágnásoknál, vagv azok ufánzóinúl FI se leheteti 1 épzelr?. hogv ne ő legven a képviselő. --- amire mellesleg emlitve. bat'iozoMin ráfizetett. hiszen a kénviselők' akt n- rni'"í estik öt forint Pa^idiiat kaptak. — hiába is próbálkoztak sokáig Molnár Mihály i rnök, vagy Gvoriívevits M'IOB, a fehér, próféta s7nkállu nénszerü ügyvéd. — Oh. mennyi mindent ráfizetett a párisire Pali bácsi, az örökké jóhiszemű, mosolygó kékszemű, szakállas nagy gyerek! Azt hitte, hogy mindenki olyan becsületes, mint ő ,hogy az adott szó szentség, abban kételkedni nem lehet. Ott élt az utálatos politika kotyvasztásoktól gyanús szagú boszorkánykonyháján, mégse látta meg, micsoda kompromisszum-fűszereket csempész a levesbe a világ leghiűbb államférfia, a dicséretekért élőhaló, végtelen beszédű Széli Kálmán, akinek a szónoklatai végén bámulva nézlek egymásra az emberek: — Voltaképpen mit akart mondani? A „jog, törvény, igazság" frázist ő találta ki, ez aztán olvan bő köpönyeg volt. amely alá minden elfért, legfel jebb a jog, a törvény, meg az igazság ázolt cl egv kicsit. Akárcsak a méltatlanul elejtett Pali bácsi esetében. Molnárnak Gerner sütőmest«- volt a főkortese, normális időkben szelíd, csendes ember, akiből csak a választások alkalmával tört ki a lappangó ellenzéki szellem. Azt hiszem, Lauka Gusztáv egvik legsikerültebb költeménye az a kortesvers. amely helves megérzésül a veszedelmes kortest akarja tönkretenni s ugy. kezelődölt, hogy: Ne fújd, Gerner pék, a követ. Molnár Misi nem lesz követ. Nincsen citrom a bodzafán ... Az első strófa negyedik sora elmosódott az emlékezetemben, de tudom, hogv Aoponviról szólt, valahoirvan a tulinánltal kapcsolatban- Anponvi akkor korántsem volt a magvarok hálvánva s igen furcsa hangon foglalkoztak vele pártok és u'Verők, miközben a reakciós jezsuitanevelás kifeiezés a legszelíVleVhf k közé tartozott azok közt. am'kkel illették. De a sváb falvakban raiongva fogadták, istenítenék s az asszonvrén tiz körmével támad» a férfménre ha az nem mert a nemzeti parihoz csatlakozni. — Mit tud iátok ti. kontyosok, hogv milyen tűzveszélyes fészek l«z egvs-zerre az udvarom, ahol csénelni akarok! — felelték tanasztalatokban gazdagon. Azért a ió választás főkpHéke az alkalmatos korles volt. Fgés* bnd. Hozzáértő, nén^ni emberek, akik mindenkit ismernek, otthon csak tévedésből tartózkodnak, mert a kocsma az eleműk, a barátkozás. Valamit értenek a politikához is, d* ha n°m értenek, az se h^i. A fő a svárla. "Kényf<w»T* urakkal is megesik, h'ngv az tiisáenkMT szedik a gondoltaikat, réhónv frázist bö lére ereiének s kész az államférfin. A mozdulatokat hamarabb meg írbet tamdni. mint a mondnni valót Azonfelül tppvfik a kerfnVet a RTTVÜnkre ¿s v»tH"k be, mekkora ar a'fraz-eoló"ia. ami elág a holdoguláOv>r? Az ellenzékinek van oanaszkodni va'óia. ott mindig nagv a skála, azonban meddig T>ir'a swsszal a dirséret, amP-or nvoin^an a mellének lehet szegezni a sok kifogást? A Ttortesek ielentetták a választás lüzérseeél. ők lőtték he a terenct az elr«k számára, aki szintén nem leh^tt »i'árkl. Mert teszem azt, a^zmrrT-r) a huz'áki felebarát: — A Dinkára szavalom. Hát ezt a föltétlenül mosoly kíséri, tovAVhá elnöki srózat: — Érdekes. hogy müven változatokon megv nli-deren anvnnvelyp^V ajkán effv név. Vallon kételkedik-* "bírl-i "^an, hogy kire akar szavalni cWék barátunk? Próbálta p'^i^en a^f mondani: — Itlie a M;sí m'érnegl — nyomban T-^Iő f^iviiAfrositást !•"">. howv ilven nevü Telöltre a;ánlás nem' 'ér^zett. Máshoz mes énnenséfí'el nem érkezhetett. Szóval nevezett nolf»nr nem érett meg arra, hogy választól inga legven. Néhány évtíre^deí ezelőtt a Pársk-ában azért nem válaszbattak me? esv PamVrfr nevü pesti ügyvédet. m»rt kéutelenek voltak megtanulni a nevét. P°dig ott az elnök megértő szelíd lélek volt. Tanításra is baüamos. A legnagyobb virtus 3Z volt, hogyan lehetne elesein? az egvmás kortesét. Az osztonokat. akik nélln"! roscok'fidt a génedet Ar ip-ecmit me^nróhálla ar ember egy kis bíyalilos hatalommal. vé.Tighuzták a száluk szélén" az ígéretek, a kilátások mezes madzagját, de miIcSel gyens® iuhturó nagyban és kicsinyben már kapható LászSé salf, vai9 Iuró Uzl«telb«n. Széchenyi tör, VíroBi-bérbáz Dusonics'tér, Ka'olikus-tiáz. 389 vei mégis csak veszélyes a lélekvásórlás. az a gyakorlat fejlődött ki, hogy birkózzanak mea ők egymással. — Ka áthozod a Vukovot... — Én ne hoznám át? Csupa testi-lelki jóbarátom. Hallgat az rám, ojjé! — De most szemben álltok egymással! — Amcrt ingerkedünk, azért beszédesek vagyunk. Mindegy, hogy minek hivták, mondjuk Fürgének, mokány kis magyar volt, még aznap meginvitálta a komáját egy pohár nagyon kiváló karlócai ürmösre, de olyanra, hogy az angyalok is sirva fakadnak, ha ezt isszák, nem pedig mit tudom én, miféle idegen levegő-szörpöt. — Nem kell azért nekünk haragudnunk egymásra. — mondta Fürge. — Gazember, aki haragszik, emelte poharát a barátságra Vukov. — Vesszenek össze az urak, ha ugy akarják, De hogy mi másokért szenvedjünk? •— Ugy hát. — Nincs itt semmi haj. csak az az egv, hogv nem dolgozunk együtt. Mit csinálhatnánk ml ketten. — Gvere át hozzánk, ajánlotta Vukov, akkor egvütt leszünk. — Nézd már, a Számból kapod ki a szót, tpftvir, ezt akartam én is mondani. Gyere te ál. Az ürmös fogyott, a fülek kezdtek kimelegedni, már pedig a fül olvan szerszám, bo-ry többszörösen verődik benne vissza a szó, ha nekipirosodolt. — Nem szeretnél velem együtt lenni? — Jai, ne szaggasd a szivemet.'nincs nekem ennél különb vágvam a széles világon, de hát éppen azért mondom, le erdőből szalajtott vadállat, hogv te í?vere ál mihozzánk! M;t tudhatja az ember, hogy mikor kerül verekedésre a sor, mert hogy szent igaz, fenét ér a választás verekedés nélkül. Akkor aztán sokkal jobb, ha errvmást tómosalink, mint ha az égvmás haián bucsuzunk el. Beszámolva másnao az add;*? eredményről a vezérkarának, azt mondia Fürge: — Puhul a koma de még nem adla be a derekát. Idő kell ahhoz. "Vukov, a saját vezérkarával állván szemtőlszembe. megfontoll^n mérlegelte a szót. — Ugy nekilendültünk, hogyha akarom, szőröstül-bőröstül ilt van. De a nagv sietséggel elronthatja az ember a dolgát, hát csak' türelem. A nyakamat teszem rá. hogy átgvün. A hivatalos funkciók után magára maradi a két barát és folytatta az egymás meggvur.ásnt, nemkülönben a karlócai firmöst amelyről mondtam már, hogv az angyalok...? Bocsássanak meg az ismétlésért, ele nem lelW az ilyen Srjvderitő dolgot elégszer elmondani Azonban a két kortes most már mélvehben bocsátkozott a politikába, nagyobb érveket szedett elő— Mered-e tagadni, hogv ... — Hát te tudod-e azzal a gyüszünvl eszeddel... Csend, elkomorodás fogadott egy-egy nagyobb tételt. Hát szó sincs róla. Voltaképpen... Farmadnao korán reggel aztán megjelent Vukov a kormánypárti főhadiszálláson, mondván némi S7emérmete*kedé«sel. bár határozott meggondolással stilizálva igéit: — Jól laktam azokkal. Nincs az egész ellenzékieskedésnek annvi értelme se, mint ez a rongyos üres buffvellárisom. Ugyanakkor Molnár Misiéknél kopogtatott Fürge. f—A mindenségit ennek a cudar világnak, végtére tán mégis csak magyar ember volnék, vagy mi a fene? Engem ne firuncvancigolion semmiféle kormány. Hát eddig van, itt vagj'ok^ eljöttem a szivem után. Torontáli. I ez letrma?as<ibb áron víisárol Hfi^li ékszerész, ICelü'ue^ si.1t