Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-02 / 26. szám

SZEGL1). Szerbeiztoteg; Somogy1 uCcn 22.1. cin. Telelen:2303.«Kladóblvsl(il, kOlctOnkiinyvlAr és )eg«lroi)B: Aredi ucea írlcicn: 13-<l6..Nyomdo: LOv Llpó) uccrf t«J. Telelőn: 13.oe. - I6vlr««l és icvCIc'i"- S«iirnaysrortiAg, Szeged Kedd, 1937 február 2. Are ÍO fillér XIII. évfolyam, 26. s«. ELŐFIZETESI He von* A helyben 3.2Q vidéken et Budapeiten 3,OUf KUliBldün «.40 pengő. — Egyes ttAn 6tn tieikbz. nap ÍO. vasár* és Ünnepnap »*» UH. Hir­detések 'eivétele tarlta scorlni. Megje, 'clk héttő Kivételével naponta reggel A kereszt utja A legutóbbi időben egymásután nyi­latkoztak meg a katolikus egyház képviselői a szélsőséges izgatással szemben és szögezték le álláspontjukat a náci-mozgalommal szemben. Most a református egyház egyik ismert veze­tője, dr. Juhász Nagy Sándor, 3 tiszántúli református egyházkerület föjegyzöja irt figyelemre méltó cikket a kérdésről, megjelölve a magyarság hagyományos, tisztult demokratikus útját. Cikkéből idézzük az alábbiakat: Hitler szombati beszéde nyomán nyilván újra lobot vetett bizonyos körök nyílt, vagy titkos imádata a horogkeresztes mozgalom iránt, ha a horgot el is magyarosítják nyíl­ra, vagy kaszára. Pedig ahhoz, hogy Ma­gyarország a mai német rendszert átvegye, ha egyébként barátságos kapcsolatokat tart is fenn a német birodalommal, az előfe1­tételek csaknem teljesen hiá­nyoznak. Kizártnak látszik, hogy ez a mozgalom alulról a tömegek erejénél fogva nálunk diadalra juthasson. Más a magyarság világhelyzete, mint a németségé. De ettől eltekintve, n á­1u n k m á r m a g a a fajvédő alap­eszme is h i án y z i k. A németek a ger­mán faji eszme helyet; a sokkal kényelme­sebb árja faii gondolatot fogadták el rendsze­rük jelszavává, de mi magyarok még ilyen tág faji keretet sem tudunk megalkotni... Megbukik a faji elmélet nálunk azon, hogy még olyan tág faii kapcsolatot sem tudunk megállapítani, mint a német árja gondolat. Azok pedig, akik keresztyén alapon próbál­nának gyűlölködő faii mozgalmat inditani, egyenesen predesztinálva vannak a legcsufo­sabb bukásra, mert a keresztyénség­ge.l: a szeretet vallásával sem­mi sem összefér hetetlenebb, minta gyűlölet és az a megcsúfolt ke­reszt előbb-utóbb égi fényben ragyog fel, a z általános emberszeretetet és ember testvériséget hirdetve. Ettől a tűztől pedig lepattog a keresztről a horog, a nyíl és a kasza. Ilyen zagyva ídeolo^iával nagvon rövid ideig lehet a népet félrevezetni. Térjünk azért vissza az egészséges, értel­mes régi magyar álláspontra, amely szerint mindenkit szeretettel ölelünk keblünkre, aki inasát a magyar nemzet­hez tartozónak érzi é s v a 11 j a. Nem kell tehát a nyilaskeresztes mozgalom és igaza van annak, oki azt irta meg, hogy ha tudunk kinai falat húzni a vörös bolse­vizmus eszmeáramlata ellen, akkor tudn-unk kell ugvanilven falat állítani az úgynevezett nemzeti szocializmus ellen is. Amit szociális vonatkozásban meg kell valósítani, azt de­mokratikus uton sokkal kevesebb erő­feszítéssel és sokkal kevesebb nemzeti ve­szedelemmel mesr lehet valósítani. A magyar közélet véére általánosan belát­ja, hosy a - reformok elodázhatatlanok. Nem elég azonban a t'tkos választóiog beho­zatala, pedig ez is milyen lassan és miiven keservesen születik meg, hanem sok más reformot is hangosan követel a tömeg, különösen a gazdasági helyzet meg­javítását. Az adórendszer átalakítása, a kartellek ügyének rendezése, egészs'éges föld­birtokrcforni itt kopogtatnak az ajtónkon. A kisgazdák terheinek végre alapos rendezése, a földmunkások nyomorúságának közmunkák teremtése által megszüntetése mind égető kérdése. A városi kispolgárság életszínvona­lának emelését ugyanezek a reformok szin­tén eredményezni fogják, de ezeken felül itt további fontos feladatok is megvalósításra várnak. A belpolitikai és gazdasági reformok­kal szorosan összefügg külpolitikánk megre­formálása is abban az irányban, hogy a z önálló magyar iniciativa nagyobb szerephez jusson. Nem az a célom most, hogy a kivánatos reformokról akár csak áttekintő képet is raj­zoljak, hanem az, hogy'azok megvalósításá­nak módiára mutassak reá. Ebből a szem­pontból állítottam fel azt a tételt, hogy a re­formok keresztülvitelére nem tartom al­kalmasnak a nyilaskeresztes és más efféle diktatúrára törő moz­galmat éppen olyan kevéssé, mint a vörös bolseviznivcst, ha­nem az egyedül helyes útnak a demokráciát jelölöm meg. fcgyik kiváló egyházi írónk legutóbb gyö­nyörűen megírt tanulmányt tett közzé, mely­máris számol azzal, sogy ha nálunk is ben megvalósulna a németországi egy­házellenes diktatúra, akkor miként kell a hitvalló keresztyén gondolatot kibon­takoztatni. Szerintem erre nem fog sor kerülni. A tarkaínges diktatúrák ideje Magyarországon már el­múlt és túlhaladott állásponttá vált. Ha a magyar társadalom fejlődési irányát vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a vörös- és * fe­hérterror atszáguldásával nálunk most mát az erők egyensúlyba jutásának korszaka fog elkövetkezni, ami a demokráciát jelen'i. Bethlen István már IQ'28-ban bejelentette debreceni beszédében, hogy eljött a köz­szabadságok visszaállításának id e j e. A két ellentétes szélső erőnek kitom­bolása után minden ilyenirányú mozgalom csak utórezgésszámba megy Magyarországon és a közvélemény az egyensúlyi helyzet ki­alakítását fogja mindig hangosabban köve» telni. A magyar népet komoly, higgadt lelkial­kata, a szabadság eszméjéért való lelkesedé­se, évszázados nagy hagyományai, nemzeti mozgalmaínak az emberi eszmével való ál« landó kapcsolódása, a közelmúltbeli sok ke-« serves tapasztalata egyaránt alkalmassá te­szik arra is, hogy a mérsékelt haladással megelégedjék, de egyben arra is, hogy ke­ményen kitartson a reformok követelésemel­lett. A magyar tömegeknek ez a mentalitása pedig biztosítékot nyújt a demokratikus irány győzelemre j u tő s ó r a. A közeli napokban publikálták Kozma Miklós belügyminiszter lemondását X belftgumlnfszter az elterjedt hírek szerint Szombat» helyen bejelent! a mandátumáról való lemondását is Darányi miniszterelnök hétfőn délután háromneéued Órás kihallgatáson volt a kormányzónál - Kombinációk a belügyi es a földmaveiesttgyi tárca betöltéséről (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Mint azt a Délmagyarország vasárnap meg­írta, hétfőre a belpolitikai élet fordulóponthoz érkezett. Darányi Kálmán miniszterelnök hétfőn délután kihallgatáson jelent meg a kormányzónál;, akit részletesen tájékoztatott a belpolitikai kér­désekről. Természetes, hogy a kihallgatással kapcsolatban pozitív hírek nem érkeztek, azon­ban politikai körökben ugy tud iák, hogy a mi­r.isztorelnök kihallgatása összefüggésben van a kormány részleges rekonstrukciójával. Ma már ugyanis bizonyos, hogy Kozma Miklós belügyminiszter le­mondása befejezett tény és értesü­lésünk szerint ennek a lemondás­nak az elfogadása ugy az államfő, mint a miniszterelnök részéről megtörtént, sőt az ezzel kapcsolatos aktát értesülésünk szerint már alá is irták: megjelenése a hiva­talos lapban a legközelebbi jövőben várható. Ezzel kapcsolatban Kozma Miklós belügymi­niszter nemcsak a miniszteri tárcáról mond le, hanem szombathelyi beszédében bejeleuli a politikai élettől való teljes visz­szavonulását és igy mandátumáról való lemondását is. Kormánykörökben erőteljesen cáfolják azt « hirt, mintha Kozma Miklós belügyminiszter lemondásával a kormány rekontsrukciója nem nyerne befejezést. Megbízható helyről azt az ii>formációt kaptuk, hogy a földművelésügyi tárca betöltése körül ínég bizonyos akadályok merültek fel, de bizonyos, hogy Darányi miniszterelnök egyelőre a belügvi tárcát tartia meg, a föld­művelésügyi tárcát pedig betölti. A Iege?élvesebb jelölt napokon keresztül Mgr~ sehall Ferenc államtitkár volt. MarschaÜ személye körül bizonvos nehézségek merültek

Next

/
Oldalképek
Tartalom