Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

Pente*, 1937 január T­DEI M Är.y A R OR S 1% c Q HIRES KÜLFÖLDIEK SZEGEDRŐL n. Antul jobban esik a beszámol«1! olyan könyv­ről, amilyet Fredrik fíöök irt „Resa tili Ungern" cim alatt. A jeles svéd professzor, aki a Nobel-díjas bizottság főtitkára, hires utazá­si iró és előbb már nagy könyveket irt Svédor­szágról, a Szentföldről, Istambulról, Francia- és Lengyelországról, Szegedet elég hosszan ismerteti és fényképeket közöl a püspöki palotáról, Rákó rzi szobráról, az egyetemi épületekről, a foga­dalmi templom orgonájáról, a kultúrpalotáról és a piacról. A svéd olvasók ezrei Böök könyvében olvasták el ezeket a különös szavakat: .,berömlige Ungernska főiket gamla saer bryta upp pa ngtt, — recrudescunt inelytae gentis Hungáriáé mil­nera." A némes magyar nemzet ki-kiujuló sebei­ről Böök és sok más külföldi személyiség éppen Szeged alatt, a trianoni határszélen tudta meg fontos adatait a közvetlen szemlélet kapcsán. Egészen másfajta könyv az, amit dr. Rudolf Lothar jeles osztrák iró Jfépkocsi utja végeztével irt meg, mint az AUTO­TOURENBRF.VIER első értékes kötetét. Pontosan ismerteti a várost, beszámol arról, hogv miért vi­selik a körutak Bécs, Berlin, Brüsszei, London, Páris és Róma neveit. A dómról azt mondja, hogy lenyűgöző a hatása. — Es ist ein Platz von höchster Schön­heit, der an die herrlichsten Domplatze Ita­liens erinnert . . . Das Innere ist sehr far­big, ohne durch Bunt, heit zu verwirren. Im Gegenteil, dir Freude an der Farbe macht die Kircbc zu einem Dom der Lebensbeja­: bung und des Optimismus. Kiemeli, hogy mennyi értékes emlékmű vap itt. Beszámol a nemesitett paprikáról, a tarho­nyáról, a halpaprikásrój és ezt annyira vonzó mó­don teszi, hogy az olvasó szinte kedvet kap az ideutazásra. Nem győzni dicsérni a gyümölcsöt és költői szavakkal is adózik. — Fin Rubens müsste komén, um dieser Farlen, dieser Üppig­keit Herr zu werden. Denn ungarisches Obst ist üppig wie Rubenssche Weiblichkeit. Ungarisches Obst ist ein Kapitel für sich. Es bietet Kostbarkeiten für den fiaumen rti-e einzig dastehen im ganz Europa. Hozzáfűzi, hogv csudálkozva fedezi fel az em­ber Magyarországon, milyen dus és sokféle lehet egy klasszikus sárgadinnye aromája is. Elég fontossá válhatik reánknézve az a megál­lapítás, hogy Szegeden nemcsak igazi magyaros ételt kapni, hanem budapesti, bécsi vagy francia módra is értik a főzést-sütést kitűnő modern szál­lóiban, illetve vendéglőiben. Finom jelzőket talál a muzeumra, az elegáns Stefánia-sétányra, a Kárász-uccára, amelyet Sze­ged Váci-uccájának és előkelő korzójának nevez. Társadalmi és művészeti nézőpontból egyformán sorra szedi a nevezetességeket . . . * A legújabb könyv, amely Szegedről külön fe­jezetben ad számot, a •lohn Brophyc. Jiz a kiváló iró és kritikus majdnem csodálatos könyvet irt Magyarország látnivalóiról. Még pe­dií! a legritkább önzetlenséggel. „Ilonka Speaks of Hungary" a cime s a címlapról ép egv szép szegedi lány mosolyog ránk. Rajta kívül 25 re­meA kép illusztrálja az elegáns könyvet Hiven beszámol arról, amit kalauzolásommal Szegeden látott London egyik legnagyobb könykiadója, Hutchinson boesájtotta közre a munkát. Publici­tását jellemzi az, hogy Hutchinson a The Daily Telegraphban hird'cti kiadványainak élén — a többinél sokkal nagyobb betűvel — a magyar vo­natkozású könyvet. A The Daily Telegraph több, mint kétmillió példányban jelenik meg, de ezen­kívül Anglia valamennyi nagy napilapja hirdeti Tábori Kornél anyaggyűjtése «s nagyon dicsérő kritikai cikkekben is méltat Brophy hatalmas munkáját; eddig több, mint 8 millió példányban. Brophy azzal kezdi, hogy ..Szeged proved to b< beautiful, interesting, entertaining, stimulating". Szeged gyönyörűnek, érdekesnek, szórakoztatónak, elragadónak bizonyult. Amit aztán Szegedről ir, azt tülajdonkép alk lehet lefordítani, mert az eredetinek különös za­matja elvész, az Írónak egyéni stílusa, szokatlan jelzőinek eredetisége, az angol gondolkozáshoz való okfejtése nagyon máskép jut kifejezésre, mint az átültető kísérletben. Azt is meg kell fon­tolnunk, hogy olyan közönségnek ir, amely Sze­gedet nem ismeri, tehát okosan magyarázgatnia kell azt is, amit mi untig tudhatunk. Szubjektív hangú beszámolója így szól: „A muzeumban kellemes meglepetés ért: az ügyeletes tisztviselő egy tegnapi angol új­sággal ajándékozott meg. Légipostán érkezett — s a tisztviselő már alig várta. Vad újság­olvasó vagyok s nagyfokú udvariasságnak tar­tottam ezt a gesztust. Azután a muzeum földszinti részéről — mint ahogy az gyakori Magyarországon — kiderült, hogy képtár. Néhánv kitűnő vásznat láttam, Cézanne és Picasso hatását mutatva, de azért eléggé eredetiek voltak. Nem egyet amatőr szegedi művészek festettek. Ez a kép­tár határozottan megtekintésre érdemes. Négy hatalmas teremben láthatók a XIX. századi történelmi, vallásos és mítolóeiai tárgyú fest­mények­Szeged Magyarország második legnagyobb városa, közel a jugoszláv határhoz, ahol a Ti­sza találkozik a Marossal. Az alföldi sikság legfőbb városa s a lakosság JO százaléka a vá­roson kívül lakik. Szeged, amelynek lakossá­ga 135 000 főnyi, majdnem 750.Ó00 kilométer­nyi területen terül el. A belső város Pesthez hasonlóan a Tisza felé szűkülő félkörben épült s innen autóutak indulnak ki a . kör­nyékre, továbbá 72 kilométer hosszú helyiér­dekű vasút e egy csomó nutóbusz könnyíti meg az összeköttetést. A háború előtti Szeged a nagy búzatermő vidék főpiaca volt. A vidéket még most is ma­gyarok lakják, bár nagyrészüket a trianoni béke elszakította Magyarországtól. Ennek kö­vetkeztében a város gazdasági jelentősége csökkent, de mégis újnak, tisztának és fejlő­dőnek hat. Főleg kendert, textilt, gyufát és dohányt termelnek, illetve gyártanak. A kör­nyék paprikájáról nevezetes, amelyből sokat exportálnak, épputfy. mint a hires szalámi­ból. Ennyit tudtam meg a vonaton, de nem voltam elkészülve Szeged különleges hójára, építészetének diszkrét klassziknsságára, amely szitieiben és részleteiben magyarosan roman­tikus. A várost a tatárok, majd a törökök elpusztították, 1879-ben pedig a Tisza áradása öntötte el. Igv csak néhány ház, a muzeum templom-disritési maradványai stb. emlékez­tetnek a régi Szegedre. Mindegyik európai Városban svüjtés indult mee s a várost uj­jáénitették; a Ki'ső félkör bulvárinit London, páris, Brüsszel. Berl'.n. Bécs és Róma után nevezték el. Az újjáépítés kitűnő munka volt és a Szeged a világr.ak ama Kevés városa közé tartozik, amelyet egy épitész •agy szakértő tomon «őrá, H Oft Da I? m p. bi»o tt Stenesi D"af<mi megelégedetten vizsgálhat meg. Sok széles ut­ja és tágas tere van, továbbá bájos parkja és kertje. Főtere a Fogadalmi-tér. Itt a fogadalmi templom, amelynek két tornyos campanileje kiemelkedik a középső homlokzat s a hajó fölött. A tér másik három oldalát alacsonyabb, de szép lapos tetejű házak szegélyezik: a püspöki palota, szeminárium, néhány egye­temi épület. Szegednek figyelemreméltó a jólvezetett és aptudet egyetemre és ehhez csatolt korhá­za van. Még a folyosókat is olajjal mossák fel s a szobákat ugy építették meg, hogy levegő­jük nem kerülhet át a másikba s igy nem terjesztheti a fertőzést. Egy-két szobát végig­látogattam. Egy kis parasztgyerek felült az ágyban és játszott; izelitő voJt a bájos magyar folklóréból. Az olvasóban megtaláltam az ösz­szes jelentékeny angol és amerikai folyóirato­kat; kitűnően felszerelt könyvtárt láttam s olyan műtőket, amelyeket nem egy londoni klinika megirigyelhetne. S főleg: hem érez­tem azt a keményítő- és éterszagot, amely számos angol kórházat kellemetlenné tesz. A gyerekklinikán kedves udvariassággal és tó» keletes angolsággal fogadott dr. Petrányi Győ­ző, akinek olyan kartotékrendszere van, amely. egész országot felölelő statisztikát foglal ma­gában majdnem minden gyerekről. így nem csoda, hogy a világ minden részéből látogat­tak id'e orvosok. Nem messzire vaii a Tisza, amelyet egy vasszerkezetű, Eiffel által tervezett híd ivei át Sajnos, sárgára festették. A muzeum klasz­szikus stílusban épült és bájos kert van mel­lette, tele rózsákkal, tulipánnal, fehér marga­rétákkal teli réttel és kúttal. A vérpezsditő pusztai levegőt,, amelyet a folyó hűt le, még a muzeum kissé dohos termeiben is érezni. A festmények némely, egészséges, hatalmas alak­jai v?lósággal étvágygerjesztőek . . . Ezért utána a Hungária-szállóba mentünk, amelynek éttermét frissszinü, parasztkocsmának rendez­ték be. A szegedi konyha épp olyau jó, mint a világ bármély elsőrangú helyén. Elsősorban a tiszai harcsát kell megkóstolni, amelyet ki­tűnően fűszereznek paprikával, meg a helyi süteményspecialitást, a krémeslepényt. Renge­reg kitűnő boruk van, közülük leginkább ho­moki fehéret s a nemes kadarkát ajánlom. Aztán kikocsiztunk tiz mértföldnyire, a ba­tárra. Ez Röszkén fut keresztül, érintve a meredek partot, amely a belső várost védi az ár ellen s számos tanyaházat, amelyeknek fe­hérre meszelt falaírói vörös paprikafürtök lóg­nak lefelé. Senkisem őrzi a paprikát s ha az emberek elmennek hazulról, be sem zárják a házaikat. Két egyetemi tanár, a garnizon ve­Mielőtt csillárt vesz, okvetlen keresse fel sryobb rádió és csillárezalonjét DEUTSCH ALBERT céget, (Kárász ucca 7. S2.) ahol a legmodernebb csillárok közőtí válogathat. Az összes márkás rádiókat lakáson dijta'anui bemutatja és 6 9-1.2 havi részletre raktárról szállítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom