Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

Péntek, 7937 janunr T­Szávay sírján Irta BALKANYI KÁLMÁN A múlt héten egy szoborleleplezésen voltam je­len. Életnagyságú mellszobor, kiváló művész mun­kája ékesíti a sírhantot, mely alatt egy nyugha­tatlan szellemű férfiú piheni ki egy hosszú élet fáradalmait. Szávay Gyula mellszobrát a Budapesti Ke­reskedelmi ás Iparkamara költségén avatták fel a budai farkasréti lemetöben. Az ünnepségen megjelent közönség túlnyomó része a fővárosi emberekből telt ki. Utólag elgondolkozva ugy ér­zem, megérdemli Szávay, hogy az újévi ünnep hangulatában egy pillanatra megemlékezzenek róla Szegeden is, ahol mintegy 60 év előtt diák­korának legszebb éveit töltötte. * Családi hangulat? Különös, hogy ez a meleg­szívű ember, aki Fiamhoz címen felejthetetlen szép költői levelet hagyott hátra, ugy távozott el közülünk, hogy utolsó utján se közeli, se távoli atyafia nem kisérte el. Sok temetésen voltunk már. De Szávay Gyula végső tisztessége páratlan volt abban a tekintet­ben, hogy ravatalánál se lemenő, se oldalági ro­kona, senkije sem állt. Túlélt mindenkit, aki vér­szerint közel állt hozzá, őt csak munkájának em­léke élte tul. És a szeretet, amellyel pályatársai övezték. * Nincs most sem hely, sem idő, hogy a kilenc lusztrumot, melyet Szávay három kamarai köz­pontban töltött el méltassuk. Köteteket töltenének meg Szávavnak, a kamara főtitkárának előterjesztései, amelyekben temérdek józan gondolat, egészséges eszme volt. Szávay lényének mégsem ezek adják a lénye­gét. Szávay a született propagátor volt. Olyan korban, amely az ipari és kereskedelmi törekvé­sekkel bizalmatlanul állott szemben és minden kedvezésre csak az ország .,törzslakosságát": a mezőgazdaságot tartotta méltónak Szávay Gyu­la minden energiájával odaállt az ő kamarái, az ezekben képviselt deTék, áldozatkész polgárság mellé. Szimpátiákat tudott szerezni a legelfogul­tabb körökben is ízléssel tudta felengesztelni a gyűlölködést és szellemesen tudta megtörni a semmibevevő közönyt. Nem provokált oktalanul, de ha rákerült a sor, helytállott és szolgalelkü megalázkodásra képtelen volt. Impozáns jelenség volt ez a költőbe oltott közgazda. Megírta vala­hol, hogy az apjától nem örökölt mást, mint egy birtokpert, me£ ecey párlicedulát. A birtokper el­veszett, de a ^ászlap bekeretezve megmaradt. S a sötét keret időnkint megszólalt a falon: Szorits, ne engedj! Tílj, élsz. És Szávay nem is engedett, amig ólt. Nemcsak a maga jussából nem engedett. De a "ája bizott érdekekből sem engedett. Egy szemer­nyit sem. Telén voltam egy vitájánál. Vidéki kamarai üt­Nap xt j é r i jy.öfme £s buitéa vásár nagy választék OlCSO árak. Chapal csikó bunda . . . 180— P-től Macska 7'8-os bunda . . . 175 — P-t6l Perzsaláb hosszú bunda . 400.— P-től ROSMANNAL Szeged, Kárász u. 8. kár volt. Szemben állt vele a leghatalmasobb ka­mara elnöke. Országos nagy tekintély. Olyan, ami­lyent felmérni, de még elképzelni is nehéz. A kamarai elnök szép szóval kezdte. Később né­mi terrórizálástól se riadt vissza. Szávay a szép szóra még szebb szóval vála­szolt. Az ijesztést viszont fel se vette. Hajthatat­lan volt. És akaratát a végén keresztül is vitte. A kisemberek éltek-haltak érte. Tudott a nyel­vükön beszélni. És főleg tudta, mi fáj nekik Meg tudta különböztetni némely vezérek egyéni vá­gyait az összesség komolv életbevágó aspirációi­tól. * A szegedi gimnázium növendéke érettségi elöl elment Győrbe és elvégezvén a középiskolát, min­gyárt ottmaradt. Szegedre azonban sokszor visz­szatért. Idevonzotta barátsága Kulinyi Zsig­monddal, akinek kétszeresen kollegája volt. mint kamarai titkár és mint a vidéki újságírók vezér­alakja. Szegednek számos irodalmi megmozdulá­sában résztvstt, Írásaiban sokszor* visszatérnek a gyermekkor első kedves benyomásai. (A Délmagyarország munkatársától.) Szín: a törvényszék 106-os számú tárgyalóterme egy köd­szinü decmberi delelőttön Szerepcinek: a Haber­/na;in-tanács tagjai, dr. Bókay János előadó-biró, a vádlott: Hinkó János kübekházi gazdálkodó. Hinkó 76 esztendős, rózsásarcu, fehérhajú bácsi. Kissé süket és ennélfogva a teremben mindenki kiabál. A vádlotton látszik messziről, hogy kö­rülbelül 40 hold kövér föld képezi az anyagi bá­zisát. Ilasán vastag aranylánc fityeg, fényesre kefélt rámáscsizmát, ujdivatu ókulárét visel. A sértett: Győri Ferencné zsellérasszony, aki Hin­kó házában lakik. Szerepel még a Közönség is, amely a terem hátsó részében helyezkedik el és időnként a tárgyalás f—rl'ilatain nagyokat nevet. Jelen van még a Vére Dr. Bókay János bíró ismerteti a szóbanfor­gó ügyet. Győri Ferencné, aki Hinkó János vád­lott bérlője, feljelentest tett Hinkó János ellen, mert Hinkó összeharapdálta az ujjait és ez által húsz napon belül gyógyuló sérüléseket ejtett rajta. A vádlott a nyáron bement Győriné kony­hájába és ott — amig az asszony másutt volt el­foglalva — megette az asszony tejfelét a tejfölös bögréből. Győriné már csak akkor ért be a kony­hába, amikor a vádlott éppen az ujjával márto­gatta ki az edényből a tejföl maradványait. Győriné rászólt a vádlottra: — Nem szégyenli magát, gróf léttére megen­ni az én tejfölömet?! A vádlott erre arculcsapta Győrinét, aki ostort kapott fel. A vádlott ezt is kicsavarta a kezéből és eközben történt, hogy összeharapdálta Győ­riné ujjait. A vádlott a járásbíróság előtt megtartott tár­gyaláson tagadta, hogy a vádbeli cselekményt elkövette volna, vallomása szerint azon a napon egyáltalán nem találkozott lakójával, még kevésbé ehette meg a tejfelét. A tanuk, akik az ügyben vallomást tettek, csak közvetett bizonyítékokat szolgáltattak. Nevezetesen Győriné többeknek megmutatta a haravás helvét a következő szavak 5 Sírkövére felvésték, hogy a kamarai gondola­tért élt és küzdött. így is van. De nem szabad ej­felejteni, hogy a kamarai gondolat Szávay szemé­ben nem volt szűkös és korlátolt. A kamarai gon­dolattal összefért az ő lelkében a szabadérdek­képviseletek eszméje. Ezért dolgozott hosszú éve­ken át együtt az OMKE-vel, ezért becsüli őt meg az OMKE halóporában is. * A farkasréti temetőben, a halottak birodalmá­ban épp ugy kimagaslik szobra, Vnint valaha az lők között." S akik ezentúl arrafelé járnak, hogy kedves halottjuk sírján kisírják magukat, Szávay mell­szobra előtt egy pillanatra megkönnyebbülnek. Az ő kedves arca, vidám, mosolygó tekintete, még a síron tul is felderíti, életörömmel, bizako­dással, lelkesedéssel tölti el az embert. Hogy is mondta csak? Szorit9, ne engedj! A magyar iparos, a magyar kereskedő fogadja meg Szávay Gyula intését. kíséretében: „Az a vén disznó megharapott". Győriné senkinek sem mondotta, hogy Hinkó ha­rapta meg, állandóan csak vén disznót emlege­tett, a tanuk azonban azt állítják, hogy a „vén disznó" alatt valamennyien Hinkót értették. A bíróság megállapította a vádlott bűnösségét és ezért 15 napi fogházra Ítélte. Az Ítélet ellen az elitélt fellebbezést jelentett be és igy került az ügy ma a fellebbviteli tanács elé. Habermann elnök: Hát mondja csak, maga most is megmarad amellett, hogy nem maga ba< rapdálta össze . . . doktor . . . akarom monda­ni Győrinét? Hinkó (füléhez teszi a kezét): Abbdzony, most töltöttem be a 76. évemet . . . Habermann elnök: Nem azt kérdeztem . . , Ja ugy, maga kicsit nagyot hall . . . Jöjjön köze­lebb. Nem maga harapta meg ... izé . . . Győ­rinét? Hinkó: Én? Én? . . . Nem, nem Is láttam ak­kor. Iíabcrmann elnök: Ezek szerint a tejfölt sem maga ette meg? Hinkó (önérzetesen): Én még soha! Most töl­töttem be a . . . Habermann elnök: Ja ugy, maga süket. (Han­A szabadalmazott friss felszínnel gyórtott TBSZÍNSZAPPAM kitűnő Hatású kot­metikum. Ai arcbfirl nemcsak tisztítja, henem fSI is frissíti; megakadályozza ránccsodását, fino­mitja és fiatalítja. A gyermek bőrének ápolásánál nélkiiHizfcctto Szilveszteri jelenet a tárgyalóteremben Vidám fellebbviteli tárgyalás egy felvonásban

Next

/
Oldalképek
Tartalom