Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-31 / 25. szám

ÜAUAAMMUA menyasszonyi és vőlegény kelengyék rendelésre sifott, vászon, ágy- és farsangra PoHáh Testvérek elismert olcsó árakon -• ••-. . -T-—-n .. • kclengyeU/lel»;, Csekonlcs-ucco, is hitelezett, akik elő! a normális kereskedelem elzárkózott, de meg aztán rezsiköltsége sem vnlt. üzleti lvrt nem fizetett, .személyzetet nem tartott .csak két lovat, meg egy szekeret. amelyen idegenben aludni is szokott, részint biztonságból, főleg azonban az örökké nvirkos szagú vidéki .szállodák drágasága miatt. v Hát föltétlenül emlékszem a házra, mert Skribál ur kocsijáról szoktam abban az időben leesni s ezen korszakban állt a fejem a legkisebb reménységgel a nyakamon. Az öreg azalatt a városi ügyleteit bonyolította le, csaknem összetett kezekkel rimánkodva, hogy fogadják el a vásznát, majd megfizetik apró részletekben az árát. Néha tele voit a lakása előtt az ereszalja siránkozó varrólányokkal, szegény asszonvokknl, hogy így-, meg ugv. nehéz az élet. még mindig nem tudnak fizetni. Skribál ur azalatt topogott jobbra is. meg balra is, csaknem véresre dörzsölte az állát. — Csak nem sírni, barátocskám, agy könvnvecskét nem sírni, mert én aztat nem kiállani tudok. Nem fizetsz, — nem fizetsz, hát akkor én egy nagyon szerencsétlen ördög riiegvasvok. aki tönkre mész és fölakasztod magadat. Volta Skribál, nincs Skribál. alló mars a pokolba bele, szegíny fireg te Skribál. l'gv el tudott önmagán sainálkozni. hogy a végén mégse, vesztett. Azt hiszem, behozta a veszteséget másokon, gazdatí. előkelő kí'aszszonvkákon. akik alkalomadtán szintén hozzáfordullak vásznakért, ani'k azonban Istenkém. miiven kevéssé voltak, megközelítőleg sem. olyan vakítóak, mint ama vállak, amelyekre ráborulni készültek. Amúgy a nő csak mint vevőközönség érdekelte Skribált aki olykor — ábrándozó konyha tündérek lelki lázadozása irleí^n — ajánlataiban eljutott egv olcsó delén kendőig, vagv fel a íánlott Vét tarka káVés-szal vet lát. amik érthetetlen módon kimaradtak a tucatból. Valahol Csaba körül egyszer mégis kísértésbe eselt. — envb'tő körülménynek véve. hogv akkor még csak a hatvanas években iái t. Varrólány volt az illető és mond iák. hogv piros arcú, > askos. nagy kezű és széles talpú, ami a tökéletességet jelentette Skribál ur szemében. A lány három vég vásznat kanott aiándékba. legalább ö váltig esküdözött, hogv aíánctéko?ásj szerződést kötöt'ek ecv forró nvári estén. KI lenben szeptemberben hűvös őszi idö érkezett. némely esők sem restelkedtek s akkor Skribál ur — magához eszmélődvén — kegyetlenül pörölt. A keresztkérdésekre egyszer indiszkrét választ is adott, de nvomban hozzátette, széles lenyereit Összecsapva: — Kérek szípen, három vég vásznak egész életre is sok van, nem egv icakára. A pzrnek valahosrvan híre futott — bár Skr ibál ur soha ügyvédet nem hizlalt, viszont az >1 szomorú, aranvha¡koronás teremtés, aki az udvarunk fenekén nagv magányosságban nevelte a kislányát, ezzel a szomorú tekintetéül akárhányszor megállásra bírta Skribál urat. Dusinka. Dusinka. mondta megcirógatva a fehér arcú leánvasszonvt. ne nízz? igv rám. mert én azt nem kiállók, aztán pörösködni is eléa volla egyszer. Rövidesen a szomorú szemű mégis ingeket -zabott egy natvolat véghői. sőt helyes kis ruhácskákba fonta a leánvát. amire a házbeli számos nő szimatolni kezdett, mint a vizsla, l'gyanakkor történt, hogv ió anyám gyanús hanghordozással kérdezte meg az aoámal. Mit tárgyalsz te azzal a tóttal? Apáin kék szemű és kevés beszédű, a pipája mögül válaszolt. — Járatlan a jámbor egynémely közigazgatási kérdésben, azokra kért felvilágosítást. Szabályrendeletekről volt szó, szobái vrendeletekről. Anyám azért a szomorú tekintetűt mégis megkontyolta egv napon és feltűnési keltő beszédben vonta felelősségre, hogy ki az apja a lányának? Nem szerkesztett ugyan kapcsolatot — hiszen akkor ismertük meg őket, mikor odaköltöztünk a házba, a költözködés pedig kizárólag az anyám jogkörébe tartozott, — csak példát statuált és következtetéseket vont Ic azok¡M. nkik özvegynek nevezik maanknt. de sehol egy sírdomb, amelyre léborulhaInának. — Már megint megjött a bolondórád, mondta apám cs határozott szóval beparancsolta anyámat a lakásba. Vzulán a megtámadotthoz intézett békítő széú, magyarázván valamit ideges természel.-ől, habár akkor még népiesebb elnevezése volt az ilyesminek. Skribál ur hallgatott mélyen, az ajka körül aggódó mosolv bujkált, a feje helyeslően bólongatott. — Igv jól megvan, igv. tekintetes ur. Babrált valamit a szájával is, — apró kölyök voltam, megfigyeléseim homályosak, csak az emléke kifért, mintha jelezni akarta volna, hogy tessék benns megbízni, meri ő diszkrét férfiú. — Kiért küzködik, kinek gyűjt? A legendák nem szűntek még körülövezni érdekes egyéniségét s anvám. aki megbízott a ma érkezett cselédben, de soha a férfínemten, egv véleményre jutott a megbeszélések során Laura nénivel, mikor dönt vény szerűen kijelentették: — Van valakije! Szerintük minden férfinek volt valaki íe. egyeseknek többjük is, főleg titokban. Pedig szegény Skribált hiába gyanúsították, olyan volt, mint kívüle annyian mások, akik loholt nak, kuporgatnak, maguk sem tudják, miért. Megvonják maguktól a jó falatot, nem ismerik a pihenőt, hajtja őket a vérük, amelybe belekeveredett egy csöppnyi ebből a természetből. Nyilván megtalálják a kielégülést is, különben miért csinálnák? Amikor betegek, sajnálják a kórháztól ¡37, ápolási dijat, ámbár ami az akkori kórházakat illet.i inkább a falaik közé került beteget kellett sajnálni. Szegény Skribállal kegyetlenül bántunk mi. pajkos gyerekek is. Mikor jött volna hazafelé a kompon á!. belért a parton fekvő kocsmába egy pohár vízre. Ott leslük már félnapin, mert híradás jött. hogv érkezése van. Kegyetlen meleg volt, akkor is sajnálta magától a sört. A révészek bevonultak inni, mi pedig lehajtottuk a lovakat a kompra, ugv húztuk át az egészei a túlsó oldalra. Hogv kalimpált a két liosszu kezével, mikor észrevette! Szórta tótul az átkot. megjósolta számunkra az akasztófát. Csónakkal kellett a révésznek átjönni, hogy viszszavigye a kocsit. Mikor egyszer halva találták a szekerén, cilinderes urak jelentek mesr <n házban a Felvidékről. Ügyvédek, mérnökök, távoli atyafiai, akik szigorúan leltároztak mindent, kalaníukri gvászfátvolt illesztettek, este pedig oezsgől bontattak Marcoinnál a kaszinó kertiében. Torontáli. Réfli. elhasznált, süket r*dlócs£böj u? csövet csinálunk I P rádió a 'e'uliíott lámpával||| Markovlcs Szilárd upy ifo'qozik, min* u' korában - •» ti**« t-av»» usrut 44.31 Teteion 30mOLMOwirÚL Kevés a hordár és kevés a taxi Tisztelt S!zerko«ztő ur! Nagy érdeklődéssel és együttérzéssel szoktam olvasni azokat a közérdekű leveleket, amelyek a Délmagyarérszág hasábjain, a mi rovatunkban, Az olvasó rovatában jelennek meg. A szegedi élet nagvon sok megoldásra váró problémája vetődik fel ebben a rovatban és — meg vagyok győződve róla — ezeket a leveleket megérdemelt figyelemmel kisérik az illetékesek is, mert tanulhatnak belőlük és mert megtudhatják, hogy mi a tennivaló. Ez a tapasztalatokon alapuló meggyőződésem késztet arra, hogy helyet kérjek én is egyik közérdekű panaszom számára ebben a hasznos ro\alban. A szegedi nagyállomás körül uralkodó állapotokra szeretném fölhívni az arra illetékesek figyelmét, mert lehetetlennek tartom ezeknek az állapotoknak további eltűrését. Hivatalos kötelességem elég gyakran kényszerit arra, hogy Budapestre utazzam. Az utazást régen megszoktam, maga az ut tehát nem izgatna. Annál jobban izgat az a tudat, hogy abban a pillanatban, amikor hazaérkezik velem a vonat, megkezdődnek a minduntalan megismétlődő bosszúságok. Panaszom van a pályaudvaron szolgálatot teljesítő hordárok ellen is. Talán az a baj, hogy kevés a hordár, hogy túlságosan sok utas jut egyre-etryre. Tgy aztán sokszor megtörténik, hoa,y végtelennek tetsző időkig kell várni lenn az állomás előtt, mig végre a derék hordár fölbukkan poggyászommal. A gyéren közlekedő villamos természetesen már messze jár ilyenkor, taxit, kocsit sem lehet kapni, teíiát uiabb várakozási kénvszer zuhan rám, pedig a dolgom sürgős lenne, fárndt is vaayok és ugy érzem, hogy valóságf"»l elrabolták tőlem ezeket a nehéz negyedórákat. A rámkénvszerifett várakozással megrövidítik az életemet. De meetörtént már az is, hogv a hordár, aki verejtékezve szaladnál metrbizói után, megzavarodik a töméntelen tennivalótól, nem találja meg a pasasait, mivel nedig ö sem iárhatott itt, ahol a türelmet osztogatták, egyszerűen berakja holmimat a. poggyászraktárba. aztán szaladgálhatok utána, amíg megkapom. Hát ezen kellene és kis jóakarattal lehetne is sfffiteni Kellene azé-t. mert — ha bennünket, szegedieket nem is, de — az idegeneket annál jobban elriasztja ez az állapot Szegedtől. Lehetne pedig azért, mert sok a munkanélküli és igy a hordárok létszániának felemelése nem ütközne semmiféle akadályba. Komoly panaszom van a Szegei taxiforgalom ellen is. Nemrég olvastam a Pélmagyarországban hogy a rendőrség uj taxirendszert léptetett éleibe. ügynevezett körforgalmat rendelt a standok körül. A rendszerváltoztatás egyik oka az volt. hogy arányosítani kell a taxisok jövedelmét. (Hallottam olyan véleményt ezzel kapcsolatban, hogy a rendőrhatóság kissé önkényesen nyuit bele rendelkezésével a magánjogba, mert egyszerűen elvette az ügyesebben dolgozó vállalkozók jól kiépített üzletkörét és most más érdekeltséget i? részellet annak hasznából. De — mondoltam — szenvedjen a magánérdek, ha így kívánja a köz.} A mácsik magyarázat az volt. hogy a taxisok nem szívesen teljesítenek az állomásokon szolga' latot, az utasok köréből igen gyakran elhangzott a panasz, hogy a népesebb vonatokat nem várja elegendő taxi és Így az utasok nagy része nem juhat kocsihoz. Az uj taxirend ezt a panaszt — mondotta a readtlkezés mcgmagyaráiiófja —J kiiküszöböli, meri gondoskodik arról, hogy elegendő kocsi legyen a pályaudvarok előtt. örömmel olvastam ezt a magyarázatot, de azóta meg kellett győződnöm róla, hogv ez is papiros-dolog. Mert nincs elegendő laxi. Akkor sincs, ha a fáradtan, türelmetelnül metjérkező utasokat a guta üti meg a méregtől. Nincs taxi, nincs elég taxi most sem. Azt a két-három rozoca kocsit, amely nairvkeccvesen ott várakozik, az első percekben lefoclaliák a fürgébb utasok, de azokra, akik poggyásszal érkeznek és a fentebb vázolt okok miatt kénytelenek várakozni, már nem jut. Hát ezen a baion is secitení kePene, mén nedig sürgősen. Ha nem értünk, szegediekért, hát akkor az idegenek kedvéért. Ha a rendőrségnek' joga volt megváltoztatni a régi rendszert, akkor még inkább kell. hogv ioga lepvén meeszöntetni ezt a lehetetlen állanotot. Tessék gondoskodni róla, ho-ov elesendő taxi álüon az érkező utasok rendelkezésére. a szükségesnél százszor inVfihh több, mint kevesebb. A taxisok bironvos előtagokat élveznek1. ezért uedi«v ellenszolgáltatás ?ár. Ehhez az ellenszolgáltatáshoz joga van a közönségnek, amelv jogáról — a város érdekében, tehát közérdekből - nem mondhat le. Tisztelettel: fAMiríO