Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-31 / 25. szám

Vasánui|) 1937 január 3'. D£HMAGYARORSZÁG 5 Halla kereskedelmi államtitkár Szegeden A paprikakereskedők küldöttsége Informálta az államtitkárt a paprika monopólium hibáiról és tarthatatlan rendszeréről — Vasárnap : ankét a városházán (A Délmagyarország munkatársától.) Dr. Ifal'a Aurél kereskedelemügyi államtitkár szombaton délelőtt Szegedre érkezett dr. Kacsóh Bálint miniszteri osztálytanácsos kíséretében. Az állomáson megjelent vitéz dr. Imecs György főispán, dr. Páify György polgármester, Vertes Miksa, dr. Tonelli Sándor és dr. Landesbcrg Jenő a kereskedelmi és iparkamara részéről, dr. Viiikler Elemér, a Baross Szövetség, dr. Kertész Béla a Szegedi Kereskedők Szövetsége képviseletében. Halla államtitkár megérkezése után tisztelgő látogatást tett a megyéspüspöknél, majd a városházán jelént meg a főispánnál és a polgármesternél, ezután az iparhatóság hivatalát kereste fel és dr. Röth, Dezső tb. tanácsnok kalauzolása mellett" az'ügykezelést uzsgálta meg. A látottak felett .az. államtitkár a legteljesebb megelégedéséi] fejez le ki.' Délben Halla á'Jamtiífcár a kereskedelmi és /parj:amarciban tett látogatást, ahol több küldöttséget fogadott. Először paprikakereskedők küldöttsége Jelent meg előtte. Panasz tárgyává tették a paprikakereskedők, hogy a paprikaexp^rt után járó visszatérítéseket 1936 szeptember 16- óta, amikor a paprikarendelet életbelépett, nem kapták meg. Ez nagyon hátrányos az exportőrökre, mert tőkéjüknek egy jelentős része le van ezáltal kötve. Az államtitkár közölte, hogy az eddig exportált mennyiségek után rövidesen folyósítja az állam a visszatérítéseket és ezentúl gyorsabban intézik el a visszatérítések kiutalását... A paprikakéteskedök küldöttsége ezután ráJiutatolt -• - azokra a hiányosságokra, amelyek a paprikarendelet és a gyakorlati élet között mutatkozik. Különösen sérelmesnek mondották, hogy elszaporodtak a batyuzó papriíáiárusok, akik nemcsak rezsi nélkül működnek, hanem csempészeit paprikát terjesztenek. A batyuzó papríkaárusok nem-" csak a legális paprikakereskedők érdekét veszélyeztetik, hanem a belföldi fogyasztásra és az exportra is veszedelmesek. Az államtitkár megígérte ebben az ügyben a revíziót. Előadták ezután a paprikakereskedők, hogy a paprikarendelet életbeléptetése óta leromlott a paprika minősége és ez megnehezíti a paprika forgalmát és exportját. Az államtitkár válaszában közölte, hogy erre nézve a szükséges intézkedések hamarosan megjelennek. A paprikakereskedők után az államtitkár a nőfodrászok külöltdségét fogadta. Azt kérték, hogy válasszák külön a női ós férfi fodrászipart és külön képesítés megszerzése legyen kö:e!ező mindkét szakmában. Az államtitkár közölte, hogy ei a kérdés a kereskedelem- és iparügyi miniszfériumban tárgyalás a7alt áll. Vasárnap délelőtt az államtitkár megjelenik a városháza közgyűlési termében, ahol ankét lesz és a szegedi kereskeKülföldről várt gyünyirii porcellánszállitmányunk megérkezett. • ADLE R 7 Isa a Catos Uörtií 38. Szegedi képvUelclei Heu Ernő banküzlet utasásl Irodája. delmi, valamint ipari érdekeltségek képviselői előterjesztik közérdekű kívánságaikat. A Szegedi Kereskedők Szövetsége képviseletében az ankéton Varga Mihály és dr. Kertész Béla jelennek meg és informálják az államtitkárt az érdekképviseleti testület sérelmeiről. A Szegedi IJovdTársulat részéről Adler Rezső, a Baross Szövetség részéről dr. Vinkler Elemér jelenik meg az államtitkár előtt; az ipartestületet Körmendy Máivá-, az Alföldi Utazók és Kereskedők EgyesüI letét dr. M einmann István fogja képviselni. V kereskedői és ipari testületek szakosztályait már napokkal ezelőtt felhívták, hogv panaszaikat, kívánságaikat juttassák el a vezetőséghez. Ez megtörtént, a testületek elnökségei az előterjesztéseket tömöritsék, ezt fogják előadni aa államtitkárnak, a fontosabb javaslatokat írásban' A főnyeremény — Elmondja a szegény ember — Irta FARKAS ANTAL Éjjeli munkából jöttem haza és lefeküdtem. A főnök ur ugyanis elrendelte, hogy újévre dolgozzunk föl minden restanciát, különben fuccs a jiütaléknak. Valamennyien fii'lig eladósodott, családos tintakulik voltunk, hát dolgoztunk szakadásig, hogy az a hitvány jutalékocska is a kútba ne essék, mert akkor anyagi összeomlásunk kikerülhetetlen lesz. Nagyon fáradt voltam, amikor ágyba kerültem, hiszen már az uton bóbiskolta-n. a hivatalban pedig — minek tagodjani? — egyet aludtam is és fölemelt jutalékról álmodtam. A levetközésnél a feleségem segített, anyai gyöngédséggel hámozta le rólam a ruhát, kifüzte a cipőmet és betakart. A következő pillanatban már horkolva jártam a hetedik mennyország csillagokkal kivert garádic&ait, ahonnan valaki ugyancsak durva kezekkel cibált le erre a nyavalyás, sovány jutalékos földre. Szokatlan erélylvel hárman-négyen igyekeztek lelket verni belém. Téptek, cibállak, hideg vizzel locsoltak, mintha csak igy télen volna a húsvéti öntözés ideje. Visszatérő öntudatom önkéntelenül is ellentámadásba ment volna át, ha lassankint föl nem ismerem a velem kegyetlenkedő urakban és hölgyekben becses családom tagjait. Kórusban üvöltötték: — 29-364! Ugy-e? Értelmetlenül bámultam rájuk'. 'A sógor ugrott aekem: — Tán megint beszoctatok abban a hivatalban'1 Kihúzták a sorsjegyedet, a 29.361-et, értsd meg! Lapot nyomkodtak az orrom elé: —' Itt van az újságban, papu! Jaj, de milyen álomszuszék is vagy! — kritizált meg kedves "lányom, Tini. — Péter, maga is emher? — kérdezte fölényesen az anyósom. — Micsoda családapa ez?! — őrjöngött kedves nőm. — Apus, mit veszel nekem? — sivalkodtak a kisebbek. Én ugy éreztem, hogy szörnyen álmos vagyok még ezek után is és szerettem volna visszadőlni az ágyba, de a sógor megakadályozott ebben. Nekem esett: — Hol a sorsiegy, ember' Nincs a tárcában. 20.361, ugy-e? Együtt vettük, én határozottan emlékszem. Kezdtem emlékezni én is. Az ám! Valami jótékony sorsjegyet vettünk a mult hetekben, de kitettem a tárcámból, hogy meg ne lássa a família, hogy meglepetést csináliak nekik, ha véletlenül nyerek... Az ám. 29.304... Igen, igen! Különben is a sógor jobban ért a számokhoz, most valamikor kocsmáros volt. De hová is tettem a sorsjegyet. Úristen! Most már észnél voltam. — Mutasd azt a lanot! A sógor kezéből kikantam az nfsátfof. Kerekre nyílt szemekkel, csíptető nélkül is láttam, hogy a 29,.%4-es ütötte meg a 10.000 pengős főnyereményt!. .. Atvaisten. de kapóra küldted! Hol is az n sorsíetrv? Ahán! A Fereiv* J ó zs e f-k a hí t o m eervik szárTivínak a rseMh"" n<->Tidolem, idednftam. vi<rv cssk akartam? Hálóingben ugráltam ide-oda. Vem mondom, hogv nem voltam nevetséges figura, de mégis csak férj voltam, apa voltam, vő voltam, sógor voltam, akit nem lett volna szabad ezekben a percekben semilyen szavakkal illetni: — És ez az ember meg mert nősülni! * — Tessék! Ilyenhez adtam én a lányomat! — Nem főnyeremény, más való az ilyen ember markába, sógor! — Papa, tán a gépirókisasszonvnak ajándékoztad? — Ellopta hazulról? Milyen jó szarka lelt volna a papábói! ' Nem mondom, hogy a sógornak nem volt valami kis igaza, mert neki is tartoztam már valami száz pengővel, aminek a fejében legalább ezer pengőt várt és igy csakugyan érdekelt fél volt, akinek tudnia kellett hogy 29.364-c bizonyosan? Arra már határozottan emlékeztem, hogy a sorsjegyet a hálószobában dugtam el. Majd ez a határozottság is megingott bennem és a nappali szeha kezdett derentfeni az agvamban... De melvik részén? Milyen tárgyak közé? Anjig kutattam, egvre ostorozott a guny. Mosf láttam, hogy az én familiám előtt mennyivel nagyobb. kedvesebb a főnvereménv. mint csekélvségeni. No és ennek a népségnek nyerjek én pénzt, ennek? Hát nem kötözni való bolond vagyok én? Hopp. megvan! Eszembejutott. hogy a régi pápnszemtokba dugtam bele! Hol is ez a pánaszenitok? Az éjjeli szekrényem fiókjában. Igenis. Itt is van. Nesztek, sorsjegy, hálátlan kutyák! Közéiiik akartam vermi, de kíváncsiságból a számát mc£fnézt,>mr 29.634! Hál'isten, liven banda nem érdemel főnyereményt ¿s kózéiük ví"Hm a sorsjegvet. — Itt a sorsiegr. de most mír mars ki » szobámból. mert aludni akarok, haszontalan népség!