Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-26 / 20. szám
Ketffi 1937 január 2t>. ŰÍLMAGyARORSZXQ 22 KILOMÉTER uétutám szivettépö látványnak voltak laimi a Margitarcában járókelők. Egy bekötött fejű középkorú férfi !>an járókelők. Egy bekötött fejű középkorú féifi imbolygott a járdán és ugy látszott, hogy minden pillanatban végigvágódhat a csonttáfagyolt földön. Kezében kis koffert szorongatott. Néhány lépést tett előre, majd megállott és nekitámaszkodott a kerítésnek, mert különben elesett volna Újból összeszedte magát, megint nekiindult, de ekkor Ierdei megrogytak. Csakhamar többen körülvették és érdeklődtek, hog\ mi baja van. A férfi lilára fagyott kezével előhúzott egy cédulát, amellyel igazolta, hogy most engedték ki a klinikáról, ahol agyrázkódással és csonttuberkulózissal kezelték. — Muszáj hazamennem — mondta a férfi, — mert keresnem kell. Különben sem tudnám fizetni ápolási költségeket... — De így nein mehet egy lépést sem tovább, hiszen elesik és összetöri magát! — mondták a járókelők. Hívjuk a mentőket... — Ne tessék hivni — könyörgött az ismeretlen, — mert azokat én ugy sem tudnám megfizetni .. . — Hová akar most menni? — Felsőtanyára, ott rokonaim vannak . Kecskeméti vagyok, majd azok elsegitenek haza... — Gyalog akar ebben a hidegben Felsőtanyára T»«nni? Tudja, hogy az milyen messze, van inneni — Tudom, huszonkét kilométerre, dc — itt fogát összeszorította — el kell jutnom odáig .. — Mért nem megy autóbuszon, vagy vonaton? — Mert nincs pénzem . . . Künn voltam most az állomáson, ott tudtam meg, hogy az a néhány fillér. ami a tárcámban van, nem elég »7 utazáshoz . Ingyen pedig nem visznek. . — Ez szörnyűség! Az országúton összeesik és menthetetlenül megfagy' kísérelték meg lebeszélni az útról. — Akkor is meg kell próbálnom, itt nem maradhatok. haza kel] mennem . Már éppen esteledett és a hőmérő 15 fok körüli hideget mutatott. A járókelők összeadták a szerencsétlen ember útiköltségét és elvezették a felsőtanyai autóbuszmegállóig. Ennyi a történet. Ehhez csupán azt kell hozzáfűznünk. hogy aki minden részvétét erre a szerencsétlen emberre pazarolja, rosszul 'eszi, mert akkor nem marad részvé'te a többi hasonló sorsú ember számára. Mert az a vasárnapi iiocii jelene,! nem áll elszigeteletlen. A napokban a Kárász-uc rában szedtek össze a járókelők egy szerencsétlen embert, aki hasonló körülmények között került ki valamelyik gyógyhelyről, egyik magasrangu szegcdi rendőrtiszt részesített anyagi támogatásban, •togy haza tudjon utazni. Kétségtelen mindenki előtt, hogy ezen a helyzeten segíteni key. Aki beteg, azt ápolni, gyógyítani kell mindaddig, amig az illetőt veszély nélkül útjára nem bocsájthatják Mert mit ér a gyógykezelés, ha utána kikerül a 15 fokos hidegbe, hogy gyalog menjen bekötött fejjel, imboivgó járással, szörnyű fájdalmak kőzött — Felsőtanyára. Még egészséges emberre nézve is veszélyt rejt '*lviz idején egy ilyen ut, hát még a súlyos betegre nézve. 10'/, árengedményt nüi t Borbély adok minden cikkből annak, aki erre a hirdetésre hivatkoz'k ! bőrimdös és bőrdíszműves K i g y ó u c c a 4. sz á^árunk Január 25 február 6-tcj téli v alkalmával kiárusitfuk raktáron lévő összes téli cikkeinket rendkívül olcsó árakon. LAMPEL és HEGYI Tiwa L. körút. Kalandos hajsza egy lélektani probléma megoldása után Tragikomikus bonyodalmak egy riport körül SZEGEDIEK találkozóhelye BIOAPESTEN GYORFI (MODERN) PENSIO V,, Harmincad ucca 3. sz. Erzsébet tér Bécsi u. sarok Teljes komfort, díjtalan lift elsőrendű konyha, igen mérsékelt arak. Fiókűzer i Mária Valéria ucca ? szám. (A Délmagyarország munkatársától.) Gyarw alatt állni nem a legkellemesebb érzések közé tartozik, de talán még kellemetlenebb, ha — bolondnak nézik az embert, aki egyáltalán nem bolond. Ugy kezdődött a dolog, hogy a szerkesztőségben, ahol minden nap . megbeszélés tárgyát képezik" az aktuális kérdések, a napokban szó került arról a mindenképen feltűnő jelenségről, hogy as utóbbi betek alatt igen sok hirtelen haláleset történt. Volt olyan nap. hogy egyszerre négy-ót ilyen esetről kellett beszámolni A legfeltűnőbb mégis az volt, hogy a legújabb R é n- áldozatai aránylag fiatalemberek, már pedig az elhalálozásnak ez a módja rendszerint lényogesen idősebb korban szokott előfordulni. Az újságíró —• ez. a mestersége — nem md napirendre térni a szokatlannak látszó jelenségek fölött. Magyarázatokat, összefüggéseket keres. így merült fel az a lehetőség hogy hátha a világpolitika szenzációnak van valamelyes szerepük ezen a téren. — Lehetséges — mőndotta egyikünk —, hogy innak a generációnak, amely a legiotenziveb !>en vett részt a világháború borzalmaiban, éppen a háborús izgalmak m'atf esökkent az idc^rcndsserbeli ellenállóképessége Ezekre a háborús poklokat járt emberekre igy sokkal erősebben hatnak ezek az uj világpolitikai szenzációk. Hátba ez a magyarázata a sok Mr. telén halálnak... A végén abban megállapodtunk abban, hogy a téma szomorúan érdekes, érdemes utánajárni, foglalkozni vele. megkérdezni a feqilletékesebb szakemberek vé'eménvé*. A szerkesztőség legfiatalabb és igy természetesen a legambiciózusabb tagja vállalkozott a riport anyagának összegyűjtésére. Kirándulásáról kissé sápadtan tért vissza, arcán * levertség nyomai látszottak — Kimentem — mondott*) — az idegklinikára. Gondoltam, ott találom meg azokat s szakembereket, akik a legjobban értenek sz ilyesmihez. Az egyik tanársegéd fogadott. Neki mondtam el jövetelem célját Azt kérdeztem tőle a bemutatkozás után, hogy s sok hirtelen halálnak van-e valami lélektani oka, el lehet-e képzelni valami összefüggést 9 háborns veszedelem fe'ujulisáról szóló hírek és ezek között a halálesetek között — A tanársegéd meglepetten nézett rám Elismételte a kérdést, aztán megkérdezte, bogy hivnak, melyik lapnál dolgozom, ki a szerké-ztöm. ki adta éhbe* az inter.inboy; megbírást. stb . . Közben «gvre szelídebben, megértőbben beszélt T»jd hirtelen bocsánatot "leiért léhánv nercre es «1 távozott a szobából. Később visszatért, teütt m«i lém, megfogta a esuklómat, még barátságosabb, még szelídebb volt és az iránt érdeklődött, hogy megyek-e érdeklődő kérdéseimmel még másfelé is Megmondtam, hogy megyek. Az egyik belgyógyász professzort fogom meglátogatni. Azt tanácsolta, hogy menjek csak nyugodtan el, majd » feladott kérdésen gondolkozni fognak. — Akkor még nem tudtam — folytatta —, hogf mi ennek a szivélyességnek a magyarázata. D« soha szivélyesség ngy még nem döbbenti« ne* mint az, amellyel a belgyógyásza* klinikán találkoztam. Araikor megmondtam professzor *r nak, hogy ki vagyok, földerült az arca, leültetett, szorongatta a kezemet és biztosiott arról, hogy * legnagyobb jóindulattal kezel. Úgyszólván nem is hagyott szóhoz jutni. Az volt az éráé sem. hogy gondolatolvasó és a szememből találja lri azt a kérdést, amit nem is tehettem föl előtte... Végül ö is azt ajánlotta, hogy menjek csak szépen han, aztán majd értesit a megindítandó tudományos katatások és vizsgálódások eredményéről. — Szédelegve jöttem ki a belgyógyászati ktin^ káról és most — nem tndom miért — állandóan az az érzés kinoz, hogy engem bolondnak néztek... Fiatal kollégánk: fáradt mozdulattal törölte mn/e verejtékező homlokát. — Diztosan annak néztek — folytatta kesőbfc —, mert délben, amikor hazamentem, meglátoga tott a bátyám. Eleinte ugy tett, mintha látogatásá nak nem lenne különösebb célja Odaült mellém és megkérdezte, hogv hol jártam délelőtt. Megmondtam neki, hogy a» idegklinikán Aztán az iránt érdeklődött, hogy nem fájt-e sokszor a tejem az utóbbi időben, nem érzek-e néha rz-édulé^t. fáradtságot? Valószínűleg már a bátyámat is al»rmirozta a klinika... A szerkesztőség eleinte bosszankodott, hog\ nincs meg a riport. Aztán felhívtuk telefonon a klinikát. — Olyan szokatlan volt a kérdés — ..mondotta informátorunk" — és az utóbbi időben az emberek agyi» ban egyre többszőr születnek meg ilyen srokatlan kérdések hogy az előttünk ismeretlen szerkesztő nrban önkéntelenül is „eset"-et sejtettünk. Mert, tetszik tudni, az emberek mostanában nagyon hajlamosak arra, hogy nem létező, vagy titokzatos lélektani okok ntán kutakodjanak ... Re'íélyes magyarázatokat keressenek bizonyos je« íen^gekhe/. — Mi, kérem, nem kaptuk meg a hirtelen halállal elhaltak bonctani jegyzökönyvét, a halál okát igy nem tudjuk megállapítani és az etetekből nem tudunk nasvobb jelentőségű tu-.