Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-13 / 9. szám
n p i m a c; y a r o r s 7 * o HH'.uhjegw i Szerda, 1937 január 13. TARZAN az ismeretlen országban a——n—nm i»uiLiar ucw wimi hihwiibmm——^— A Díítnaqynrország regény Az egyenlítő tájainak nyomasztó dőli hősége ülte meg az őserdőt. A békésen szunynyadó állatok feje fölött még a lomb is bóbiskolt. Északról fülledt légáramlat lengedezett lomhán, de nem hozott magával semmi nyugtalanító szimatot. Az őserdő árnyékában, ide-tída imbolyogva, amint hatalmas testéhek súlyát hol az egyik, hol a másik oldalra veti, alszik Tantor, az elefánt. Széles hátán kényelmesen elfészkelődve szundit Torzán, a majom-ember. Bőre minden napbarnitottsága ellenére is elárulja a fehér embert Mindkettőjük éberségét ellankaszlja e pillanatban a képzelt biztonság és az a kábaság, moly a legforróbb órákban mindenen elhn'.qlmnsodik az őserdőbenIbn Jad sejk táborától északra vadászgat, Fahd és Motlog fekete rabszolgák kíséretében. Óvatosan és nesztelenül haladnak az elefánt friss nyomán és eközben a barnabcrü arabok gondolata elefántcsonton, a néger rabszolgáké pedig friss pecsenyén jár. Fejjuan vezeti a csoportot, a hajlékony testű, ébenfa fe-harcos, a gallabeli rabszolga, a nyershúsevő híres vitéz. Friss pecsenyére gondol Feijuan is, csakúgy, mint társai, de gondol El-Habashra is, arra a földre, melyről őt gyermekkorában elrabolták. Arra gondol, hogy szüleinek magános Galla-kunvhőjára is rábukkannak talán útközben. El-Habash talán nincs is messze innen... Ibn Jad hónapokon át tartott mindig délnek, de már jóideje keletnek tért el. El-Habash közel kell legyen ... Ha erről megbizonyosodik, rabszolgaságának keserves napjai véget érnek, Ibn Jad pedig elveszti legjobb rabszolgáiét Északra, kétnapi járóföldre innen, Abeszszinia déli határán van Fejjuan apjának háza, csaknem közvetlen annak az útnak mentén, melyet Ibn Jad vázolt fel nagyjában, mikor egy év előtt egy bölcs Sahar és nagyhírű mágus tanácsára ebbe a merész vállalkozásba kezdett. De Fejjuan éppoly kevéssé ismerte apja kunyhójának pontos helyrajzát, mint lhn Jad részletes terveit. Csak álmodozott és álmát izesebbé tette a nyershus zamatjaFeijuan hirtelen megállt és hallgatag jellel, kezének felemelésével .megállította követőit is. E'őtte egy kőhajításnyira, csak homályosan felismerhetőn, a fatörzsek és lomb ' öxött imbolygott az elefánt óriás törzse. 7eiiuan intett Fnhdnak és az óvatosan melV> lóoett. A galla rabszolga egv homályos rrftekhelyre mutatott a lomb mélyén. Fahd vállához kapta ósdi karabélyát. Egy villanás, durranás, füstgomoly, — de az elefánt sértetlenül törtetett át a rengetegen. Ugyanakkor, mikor Tantor a puska dörrenésére eliramodott. Torzán ;s talnon termett, de egv alacsonvan nőtt ágr. melyet a hatalmas állat firttában elhajított, visszapattant és ugv vágta fejbe a ma rom embert, bogy az eszméletlenül terült el a földön. Az elefánt • izonban nem is sejtette, hogy barátja eszméletlenül kiszolgáltatva maradt közös ellenségük. nz ember kezében. Tantor sohasem vette Tarzant erríberszámba, mert az ő gondolata'ban az ember neve egyérte'mü volt bajjal, kinnal, bosszúsággal, míg Tarzan mindig meghitt p;i?tásspgot, békességet és örömet jelentett neki. Saját elefánttörzsét kivéve, a dzsungel valamennyi lakója között egyedül Tarzannal tartott barátságot. — Elhibáztad? — kiáltott fel Fejjuan. - A- sátán irányitotta a golyómat! De ezért :nészünk utána, hátha meersebesitettük mégis az elefántot? — hadarta Fahd. Elindultak és a többiek követték őket az áhított bibornyomok után kutatva. Fahd hirtelen megállt. — Wellahl Mi az ott? — kiáltotta. — Elefántra céloztam és embert találtam. Az emberek köréje csődültek. — Valóban egy fehér kutya és ráadásul még meztelen is! — mondta Morlog. — Vagy talán egy vadember az őserdőből, — találgatta egy másik. Hol érte a golyó? Lehajoltak és hátára fordították Tarzánt. — Nincs rajta golyónyom. — Meghalt? Lehet, hogy ő maga is az elefántra vadászott, de a hc-talmas állat leütötte. — Nem halt meg, — jelentette ki Fejjuan, aki letérdelt mellé és fülét a majomember szivére nyomta. Él és a fején levő sebről következtetve, inkább ugy gondolom, hogy valami ütéstől vesztette el eszméletét. Lám, éppen az elefántnyomon fekszik. Az óriás biztosan menekülés közben taposta el. — Majd én megadom neki a kegyelemdöfést, — mondta Fahd, kését kihúzva. — A^ah nevére, ne tedd! Dugd vissza a késed, Fahd — mondta Motlog. Hagyd, hjgy a seik döntsön élete, vagy halála felett. Te mindig túlságosan vérszomjas vagy. — H'szen ez csak egy fehér — erősködött Fchd. Csak nem képzeled, hogy cipelni fogjuk a táborig. — Megmozdult, — mondta Fejjuan. Hamarosan a saiát lábán is tud jönni. Ha ugyan jönni akar. Nézd, milyen hatalmas és izmos— Kötözzétek meg — rendelkezett Fahd. Teveszijakkal erősen megkötözték a maj iomembert, keresztbe szorítva csuklóit a mel' lén. Legfőbb ideje volt, hogy elkészüljenek vele. Tarzan felnvitotta szemét és lassan végigjáratta rajtuk. Megrázta a fejét, mint egy oroszlán és ettől kitisztultak gondolatai. Felismerte az arabokat és nyomban megállapította, mifélék. — Miért kötöztétek meg a kezem — kérdezte. Vegyétek le rólam a szíjakat! Fahd nevetett. — Talán valami hatalmas sejknek képzeled magad, hogy ugv parancsolgatsz nekünk, mint a kutyáknak. — Én Tarzan vagyok, — felelte a majomember olvan hangon, mintha ezt mondaná: én vofryok a sejkek sejkje. — Tarzan! — kiáltott fel Motlog és félrevonta Fáhdot. — Éppen bennünket kellett érjen a szerencsétlenség. hogy megsértsük ezt az embert! mondta suttogva. — Az elmúlt hetekben ahány faluba csak betértünk, mindenhol az ő nevét emlegették. „Meg-álljatok!" -— hajtogatták. — ,,Mord visszntér Tarzan és ha me'^ud'a, hogy rabszolgákat raboba'ok az ő földrén, e'pusztit mindannviotokat!" — M'ért is tartottál vissza, Motlog, mü'or kést emeltem rá — panaszkodott Fahd. De még most se késő Kezét a kés markolatára te^te. Meg ne tedd! — kiáltott Motlog. Az ő földjén szedtük a rabszolgákat, akik most is velünk vannak. Bizonvára lesz köztük, aki megszökik ut'özben. Képzeld csak el, mi történne, ha hírül vinné a nagy sejknek, j hogy mepöltük őt! Egyikünk se kerülne viszsza élve Beled el Guadba. — Akkor vígvük hát Ibn Jad elé, hadd legyen övé a felelősség — mondta Fahd. — No lám, most bölcsen beszélsz, — felelt Motlog. — A sejk dolga, mit határoz maid felőle' Indulíimk! Szeaed Városi Színház Ma, szerdán MURATI LILI egyetlen felléptével \ virágzó miom Csütörtöktől minden este Meseáruház A leglátványosabb, kacagtató operett. Uj kiállítási Uj díszletek! Uj jelmezek! Délutáni előadások: Csütörtökön: MARIKA HADNAGYA Filléres helyárk. Katonaelőadás. Szombaton: MARIKA HADNAGYA Filléres helyárak. Ifjúsági előadás. Vasárnap: ESŐ UTAN KÖPÖNYEG Mérsékelt helyárak. Délutáni bérlet. Tarzan, mikor visszatértek hozzá, kérdően tekintett rájuk. — Mit határoztatok felőlem? — kérdezte.' Ha eszetek van, elvágjátok a köteleket és elvezettek a sejkhez. Volna vele néhány szavam. Mi alantas emberei vagyunk csupán —» mondta Motlog. Mi nem határozhatunk Ezért a sejk elé viszünk, aki itélkezhetik fölötted. Ibn Jad sejk, el Guad ura, maga alá húzott lábakkal ült sátorában, mellette Fivére és egy ifjú beduin, Zeyd. Csak mellmagasságig érő függöny választotta el a háremsátort a sejk sátorától. Valahányszor a függöny meglibbent, Zeyd megláthatta Ibn Jad leányát, Ateját és feleségét, Hirját. De kétségtelenül nem Hirja volt az, aki az ifjú szivét hevesebb dobogásra késztette. Amig a férfiak odaát beszélgettek, a n#k házias munkákon szorgoskodtak. Hirja egy rézkondérban juhhust tett a tűzre, Ateja pedig szandált szabott tevebőrből. Közben azonban élesen figyeltek minden szóra, mely a szomszéd sátorban elhangzott. — Most majd északnak fordulunk és átlépjük El-Habash határát, ott, ahol a varázsló jóslata szerint meg kell találnunk a kincsek városát, Nimmrt, — mondta Ibn Jad. (Folyt köv.) Békcs vármegye Kertészeti Egyesülete most tartotta meg évi rendes közgyűlését, amelyen dr. Medovárszky Mátyást választották meg elnökké. A csabai Kaszinó körül viharok dúlnak. Az eddigi elnök, Berényi Antal járásbirósági elnök, tisztségéről lemondott, mire Jánossy Gyula polgármestert kérték fel az elnöki tisztség betöltésére. A polgármester azonban nem vállalta az elnökséget elfoglaltságára való hivatkozással. A Kaszinó tagjai most ké» pártra szakadtak és mindkét párt más-más jelölt mellett kardoskodik. Békésmegye állatexportja az elmúlt esztendőben igy alakult: kivittek 1236 lovat, 17.695 szarvasmarhát, 25.779 juhot, 89.057 sertést. A sertéskivitel az előző évihez viszonyítva visszaesést mutat, mert előző évben 49.912 darabbal több volt a kivitel. Az első állami ellemi iskolai tanítót, aki doktori oklevéllel rendelkezik, most nevezték ki V<{sárhelyre. Az illető dr. Istók László. Csongrád város egyik legutóbbi közgyűlésén javaslat hangzott el arra vonafkozólag, hogy Csongrád indítson mozgalmat egy betnnut létesítése érdekében. Ez az ut Orosházától Szentesen és Csongrádon keresztül Félegyházáig vezetne és ott betorkolna a nemzetközi útba. Csongrád városa most küldöite el az illető városkhoz az indítványt állásfoglalás végett. Valószínű, hogy at fllétő városok örömmel csatlakoznak a tervhez, amély a forgalomba őket is bekapcsolná.