Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

1 DEM UGYARQRSZAG SZEGED. ScerbeMlM«9! Somogyi oeea 12,1. em. 1 eleien: 13.33..KIad6hIValal, k0lcs»nkOnyvl«T «• |eg«lrodO! Aradi acca (>. Telelőm l>06,.Nyamda: Löw Lipöi ueca 1«. Teleion: 1MM>. - I «vlratl e» levélc'n-: D6liroryaror»*éq, Sxeged Péntek, 1937 január í. Ara ÍO I lllér XIII. évfolyam, 1. sz. CLÖFIKET^Si Havonta helyben 3.«« vidéken «• BuAapeMen 3.W, kUUUMtfn tt.40 pengd. — Egye* »ám ara teeiKtt» nap 1«, vaMr> én Ünnepnap 111. Hlr­det«tete .eivélele tarlla szerint. Megla •rntk nettó Klvélel^yel Mp^gln r«Mj oel. Színes kavics a kézben Diocletianus császár matematikusa, aki mércsikélte a csillagok járását és Fortuna istenasszony kegyelméből megérte számos egymást követő március idusát, azt állapí­totta meg a salonai remeteségben, hogy az esztendők a kavicsokhoz hasonlatosak. Van­nak közöttük rózsaszínűek és pirosak, kékek és zöldek, feketék és szürkék, de egyben mind egyformák, mikor elérkezik az idejük, kivétel nélkül mind kihullanak az emberek ujjai kö­zül. És amint a kavicsok hordozója utána te' kint az évnek fordulóján egy ujabb földre hullott kavicsnak, amelyet többé felszedni már nem lehet, a pillanatok mesgyéjén sze­retné fellebbentem annak a szaiszi titoknak fátyolát, amely a jövendőt takarja el lelki szejnei elől. A kötelező újévi szerencsekivánatok kö­zepette, melyeknek akkordjaiba abban a mér­tékben vegyülnek az emlékezés visszacsengő hanghullámai, ahogy a szürkeség lepi el a fekete és szőke hajszálakat, a fürkésző lélek önmagát biztatva keresi azokat a ieleket .¡melyek egy jobb jövőnek az igéretét hozzák magukkal. Vájjon, van-e alapja, mikor ogy tetszés szint megválasztok napon, melyet semmi se különböztet meg a többitől, min­den jót kívánunk egymásnak és jogosult-e a hitünk, mikor azt szeretnénk remélni, hogy a reánk következő esztendő jobb lesz-e annál, amelyik visszavonhatatlanul elmerült az idők­limbusában? Szeretnénk hinni, hogy valóra válnak a reménykedések és csakugyan boldogabb tesz a reánk következő uj esztendő. Boldogabb lesz annál, amelyik most letűnt, talán nem az egyes ember számára, aki nem számit a nagy történések közepette, hanem talán boldogabb lesz azért, mert több lesz a mosoly, fény és ragyogás, kevesebb lesz a panasz, sóhaj és aggodalom, mint az erkölcsi, anyagi és po­litikai válságok és megpróbáltatások napjai­ban. És ha vttn ezekre remény, akkor az uj esz­tendő legyen a lelki felszabadulás esztendeje. Akik széles e világon bárhol a megfélemlítés, hideg terror és lángoló gyű­lölség rémeit látták megjelenni életük ke­resztutján, érezzék egy nagy felszabadulás­nak g-vönyörüségét, hogy lehet még szaba­don lélekzeni, gondolkozni és cselekedni. Érezzék, hogy másként is lehet, mint ahogy a hamis próféták hirdették és amit rá­juk akarták kényszeríteni 8 falanszterek ha­mis boldogságának nevében. Az ur esztendő legyen a gazdasági megújhodás esztendeje Azok a biztató jelenségek, amelyek csak szórványo-. san kezdtek jelentkezni az élmult esztendő derekán, de folytonosan erősödve a határo­zott gazdasági javulás körvonalait engedték megmjzolódni az utolsó hónapok folyamán, ne legyenek csalóka és eltűnő álomkép, ha­nem izmosodjanak komoly és állandó való­sággá, amely megadja az élet és boldogulás lehetőségét mindenkinek, aki komolyan dol­gozni akar. Az uj esztendő legyen a béke eszten­d e j e. A megértés szelleme, amely annyi visszavonás és megpróbáltatás után éppen az esztendő utolsó napjaiban kezdett úrrá válni a lelkeken és megegyezést tudott teremteni a babérfáktól, ciprusoktól és pálmáktól öve­zett sós habok fölött, amelyeken valaha Odis­seus hajói hányódtak, partokat és menekvést keresve, értesse meg a hatalom birtokosai­val és politikájuk hátvédét szolgáltató töme­gekkel, hogy az ágyuk, gépfegyverek és tan­kok azokat a mezőket pusztítják el, melye­ken a kenyér terem s amelyek fölött a pa­csirta énekel.. Az uj esztendő legyen a fiatalok esz­tendeje, akik lelkesedni tudnak, de meg is találják, hogy miért lelkesedjenek Legyen az esztendő az övék, találják meg elhelyez­kedésük területét, ahol kifejleszthetik a ben­nük lappangó, de eddig kielégülést nem ta­lált alkotó ösztönöket. Lelkesedésüket fűtse az alkotás és ne a rombolás lendülete s al­kotó kedvük kivirágzása teremjen gazdag gyümölcsöket nemcsak maguk, hanem min­denki számára. Az uj esztendő legyen az öregek esz­tendeje, akik érezhessék, hogy a topasz­talatok, amelyeket azalatt szereztek, míg 5S megjárták az emberélet dtjáitak A fílét, nem hiábavalók az utánuk következői? szemében. Legyen számukra fi rw^jjmellés^tő küzdel­mekben eltelt és éppen legsía^b éveitől meg­fosztott életnek jutalmk,'&%^..é»f5fcJ<Hogy nem éltek hiába és egy el n^Stt Jffifyftzkedett, tü­relmetlen és tiszteletet nem ismerő nemzedék nem tapossa a sarkukat, hogy minél hama­rabb távozzanak. Az uj esztendő legyen az anyák esz­tendeje. A gyermekeik jövőjéért és jele­néért való aggódás ne szaggassa szivüket és a legtisztább fájdalom és legigazabb szenve­dés gyémántkönnyeit se sajtolja ki a szemük­ből. Az ő arcukra költözzék mosoly, mert nincs még valami ezen a világon, mai bizto­sabb fokmérője volna az emberek boldogsá­gának, mint az anyák arcának ragyogása. Az uj esztendő legyen ... milyen is le­gyen az uj esztendő? Legyen boldog, legyen boldogabb, mint az, amely előtte elmerült az örök semmiségben. Leejtettünk egy szürke kavicsot, — vagy talán nem is volt olyan szürke, mint aminőnek hittük? — a követ­kezőnek szine, melyet becsukott markunk­ban tartunk és amelyet még nem ismerünk, legyen rózsaszínű, mint a hajnal, zöld, mint a remény, vagy aranyszínű, mint a nvári nar ragvogása. 10 évi fogházra Ítélték Csang-Hszü-Liangot, Csang-Kai-Sek elragadásáért, de a büntetési újév alkalmából azonnal elengedtek Nanking, december 31. Csang-Hszü-Liang tábornokot ma vonta felelősségre a külön ka­tonai biróság. amely a katonai bizottság há­rom tagjából alakult. A biróság Csang-Hszü­Liangot Csang-Kai-Sek tábornagy elragadás« miatt 10 évi fogházra ítélte. Az újév alkalmából azonban elengedték Csang-Hszü-íjang büntetését Újév hajnal is véres harcokkal kezdődöli a spanyol frontokon Paris, december 31. A sürü köd erősen befo­lyásolja a spanyol főváros birtokáért folyó vé­res küzdelmet, de nem tudja megakadályozni, hogy az ágvutüz szüneteljen. A küzdelem vál­takozó szerencsével folyik. Feltűnést keltett a madridi kormánynak az a jelentése, amely arról számol be, hogy Fran­co tábornagy felmentette állásától az oviedói parancsnokot, A randa ezredest, akinek tü­zérsége tévedésből a felkelők állásait bom­bázta. Feltűnőbb az a másik kormáhvhir, amely szerint a felkelők oldalán harcoló " né­met önkéntesek tömegesen pártolnak át a mi­liciához, mert valamennyien kommunisták és szocialisták. Londonból azt jelentették csütörtökön, a* állandóan tomboló harc ellenére egyik fél sem mondhatja magáról, hogy felülkerekedett. A milícia külföldről állandóan segélycsapatokat kap. Az egyetemi városrészben erősen veszé­lyes a helvzetük Franco katonáinak, nem le­hetetlen, hogy a tábornok kiüríti ezt a város­részt, mert csapdába kerülhet Madrid lakossága sokat éhezik, de még nem tart ott, hogy cserbenhagyja a védőket, — je­lenti London. A felkelők jelentése szerint a kormánycsa­patokat Carbanchel és Villanuova környékén visszaverték. Franc* nyilatkozata: „Katonai szempontokból fulotdonklpen már elfoglaltuk tfadrldoi" Lisszabon, december 31. Franco tábornok a ITiario del Noticia tudósítója előtt nyilatko­zott a katonai és politikai kérdésekről. — Katonai szempontból már tulajdonképen "ílfoelaltuk Madridot — mondotta. Á scanrol A

Next

/
Oldalképek
Tartalom