Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-10 / 290. szám

DELM ftGYAKORSZAG VXEOED. SíerkMrtííéórSomoflyi ueea rdiiKHSlr <Qt£ rforamhor Ifi «i«mErt», B«v«mia heiyb«« •».*• ZZ.I. em.TelelOB:»03..KladöhlvateI LSUlUllUH, 17 JO OCCenluCr IV« vidéken «• Budapdtcn 3.««, KUUHIDTTN kHic.HnkKnyvlAr ét Iroda; Aradi ».dO pengd. - Égre* nám WB béllttts­ucca s. Teleion: 13*oe,.Nyomda: Lflw Ara ÍO fillér nap 10, TasAr. é» Unnrpnap 1® 'lu. Hlr­< iTM»t uccu 19. Telefon: O-OO. - Tavira« . „ _ de»é»elc «elvétele tarifa szerint. Megje. Ieveicln>: »ein>agyerm»(«e. Szegei) XII- C VfOlyOlTTl, 290. SZ. >nlk héllöKivélelérel nnpontn reggel, A koldui-ügy és a szegényügyi bizottság A hétfői kísgyiilésen Bakó László nagy­tiszteletű ur kifogásolta a „koldusbízottság­rol" irt legutóbbi vezércikkünket s megvédte a „támadás"-sal szemben a szegényügyi bi­zottságot. Elismerésünk szerény papirzászló­jat a legnagyobb melegséggel s a legőszin­tébb nagyrabecsüléssel hajtjuk meg a nagy­• tiszteletű ur egyéni és papi erényei flott, de amikor adókivetésről, közterhek megállapí­tásának mértékéről és módjáról kell vitatkoz­ni, akkor sokkal jobban szeretnénk, ha. a vi­tában nem az VI r szolgája volna az el­lenfelünk, hanem pénzügyi szakember, adó­ügyekben jártas polgár, akár a pénzügyi bi­zottságnak, akár az adófelszólamlási bizott­ságnak lelkiismeretesen dolgozó bármelyik tágja. Amióta ugyanis Jézus Krisztus a ku­fárokat, pénzváltókat és adószedőket kíüzt-5 a templomból, azóta az Ur szolgáinak áz adóbehajtás nem kenyerük. Ha csak rászorultság mértékét kellene megállapítani, ha a segítés módja felett kel­lene csak határozni, ha a támogatás alkal­mas eszközeit kellene csak kiválogatni, ak­kor a nagytiszteletü urat s nünda/okat, akik az «ő jpszándékával és segíteni akarásával, az ő lelkének irgaTmasságóval és szivének könyörületessfgóvel vesznek részt a sze­gényügyi bizottság ülésén — ma sem tud­juk, hogy kik azok —, rendkívül alkalmasak­nak tartanánk e feladatok megoldására. Itt azonban másról is sző van: adókivetés­ről, uj közteher megállapításáról, a polgár­ság terheinek növeléséről s ha most már a felett is kell dönteni, hogy ez mi módon, mi­lyen rendszerben és milyen elvek szerint tör­ténjék, akkor már — kövezzenek meg érte —, a pen z ü gy i szakértelemnek és adóz­tatási kérdésekben való jártasságnak is jelenlétét kívánjuk a jó szív, a fölemelő irga­lom, az el nem fáradó segítség s az áldott, meleg jóság képviselői mellett. A szegény­ügyi bizottság összeállítását és tevékenysé­gét mi nem azért kifogásoltuk, mert — felte­vésünk szerint —, a városnak akár a legjobb szivü emberei vannak benne összegyűjtve, hanem azért, mert szakszerűtlenség» g e 1, j á ratlans ággal és a kívánt ered­ményt veszélyeztető hibák elkövetésével vé­gezték eddig feladatuk pénzügyi köz­igazgatási vonatkozású részét. Beismerjük, hogy egyetlen adatunkban té­vedtünk, amikor talán a gyors munkában — elvégre a vezércikk megírására nem lehet annyi ideig készülni, mint egy kisgyülési fel­szólalásra —, az egy évre vonatkozó szám­adatot egy h ó n a p r a vonatkozó számadat­tal cseréltük fel. De ez az egyetlen té­vedésünk jelentősége is eltörpül a nagytisz­teletü ur levédésé mellett. Hogy a koldus­kérdés szándékolt megoldása veszélyeztetve van, azt elhisszük, de nem az újságírás ve­szélyeztette, amit a javítás szándékával irt a hibákról és tévedésekről, hanem azok tették kérdésessé, akik a hibák elkövetésével s egy alapjában téves rendszer h ib á s fel­építésével olyan egyenlőtlensége­k e t, aránytalanságokat és i g a z­talanságokat produkáltak, melyek a kötelezettségvállaláshoz szükséges készséget alkalmasok meeszüntetni s az önkéntes adóz­tatástól a legszocíálisabb lelkiismeret hajlan­dóságát el-elkedvetlenitették. Emlékszünk meg mindnyájan azokra az időkre, amikor a gyilkos urak lelki patrónusai lehazaárulózták azokat a? újságírókat, akik bátrak voltak a gaztettekről. irni ezzel a recepttel ne in­duljon el most szegényügyi bizottság s a ma­ga téves eljárásának, a. maga jó szándékú és lelkes, de szakavatatlan tevékenységének következményeit ne akarja áthárítani az új­ságra, amelyik ezekre a hibákra rámutatott s h tévedéseket a javitás célzatával s a pol­gárság egyenlő és iigazságos ' megterhelése érdekében a nyilvánosság elé vitte. Ez a jelenség s ez a kudarc is a nyil­vánosság szükségességét bizonyít­ja. Ha a szegényügyi bizottság nem a nyil­vánosság teljes kizárásával, konklávészerüen tanácskozna, ha mód volna arra, hógy a jó­szándéku és segíteni akaró bírálat a határo­zatok meghozatala és végrehajtása előtt elhangozhasson, akkor nem a megtörtént ki­vetések aránytalansága, fölösleges terhe és igaztalan mérteke ellen kellett volna felemel­ni tiltakozó szavunkat. Azt akarjuk mindnyá­jan, hogy a kolcluskérdés a belügyminiszteri rendelet értelmében és szellemében le^en megoldva, azt akarjuk mindnyájan, hogy a város hatósága rendezze ezt a kérdést a tár­sadalom részvételével s.a társadalom által vállalt terhek segítségével, de. — ez különb­ség mi ezt a célt nem a hibák palástolásá­val és elrejtésével, hanem azok feltárásával és javításával tartjuk csak elérhetőnek. Ha a7. eddigi hibák következménye az, hogy a társadalom tagjai a kellő fogékonyságot nem mutatják, akkor ne ócsárolják, hanem fo­gadják szívesen a jószándéku bírálatot azok, akik a hibákat elkövették s akiket egyedül terhel az a felelősség, ha ezt az akciót kudarc fenyegeti. S itt most tisztelettel interpellációt intézünk a szegényügyi bizottság ismeretlen tagjai­hoz. Ha ebben a városban húszezren fizetnek egyházi adót s abból — helyesen —, ötezret, mint legszegényebbeket a koldusadó kiveté­sénél figyelmen kivül hagytak, ha tehát így tizenötezer adózóra számítanak s ezzel szemben ötezer pengő a havi sz ü k s é g 1 e t, akkor nyilvánvaló, hogy a tizenötezer adózóra átlagosan — harminchárom fillér jut ha­von k i n t. Ha ezt az átlagot elfogad­juk, akkor a társulati adót fizetőktől kért — és nem várt — hozzájárulás még azt a hi­ányt is fedezné, ami a tizenötezer segélyező soraiból történő kiesés idéz elő. Ha azonban az egyházi adófizetők — leszámítva a leg­szegényebb adófizetők közül ötezeret —• havi átlagos 33 fillérrel biztosi­t a ni tudják azt az összeget, ami a koldusok ellátásához szükséges, akkor — kérdjük tisztelettel és alázattal -—, miért kellett igazságtalan, aránytalan, egyen­lőtlen és igaztalan, de mindenképpen magas összegű szolgáltatások kirovásával csök­kenteni az adakozó kedvet, lazítani a társadalmi szolidaritást és lanyhitani a szociális kötelességérzést. Ha a szegényügyi bizottság arra kérte volna az egyházi adót fi­zetőket, hogy a saját belátásuk sze­rint ajánljanak fel havi segélyt husz fillér és három pengő kere­te között, akkor mór rég biztosítva vbina a fedezet, már régen nem kellene vezércikkeket irni, már régen nem éreznénk azt a kötelességet, hogy az orvoslás és hely­rehozás reményével csillapítsuk a felhá­borodást s már régen nem volna szükség kisgyülési felszólalásokra se. A szegényügví biz ottság ne érzékenykedjék, hanem kérjen pénzügyi szakértelemmel rendelkező tagokot is s végezze sokkal jobban a dolgát, mínt­ahogy eddig végezni tudta. Mégis lemondás? Baldwin miniszterelnök csütörtökön be/elepti az alsójáéban Edward király elhatározásai ~~ események a lemondás árnyékát vetik előre" A király többórás tanácskozása fivéreivel — Este minisztertanács a döntés etött Bizalmas tanácskozások Cannesban Simpsonnével London, december 9. Változatlanul feszült és ideges még mindig a hangulat Londonban, bár kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy némi enyhülés jelei mutatkoznak. A tárgyalások ál­landóan folynak a király, a miniszterelnök és a hercegek között, a tárgvalások anyaga nem került a nyilvánosság elé. A tanácskozások a miniszterelnök, a yorki és a kenti herceg között kedden este 6 órakor kezdődtek meg. Bár a tárgyalásokról nem szivárgott ki semmi, min­denki meg van győződve a király fivéreinek összetartásáról, amiből a légkör megváltoztatá­sára következtetnek. Hogy a légkör enyhült, azt az is bizonyítja, hogy kedden Balclwin a tárgyalások után vendégként ott maradt vacso­rán a királynál. A hangulatból arra következtetnek, hogy a megállapodás már készen van és ami még hátra van. az csak jogi formula. . Szerdára virradóra ismét idegesebb lett a hangulat, bár Mrs. Simpson olyan nyilatkoza­tot tett, amely lehetővé tette a királynak, hogy ígéretei megszegése nélkül tegye azt, amire uralkodói kötelességei kényszeritik. Hatórás tanácskozás után minisztertanács I London, december 9. Baldwin miniszter­elnök a szerdai minisztertanácson tá jékoztatta minisztertársait a tegnapi hat óra hosszat tar­tó kihallgatásának eredményéről és a helyzet legújabb fejleményeiről. A minisztertanácsi döntésekről senuni sem szivárgott ki a nyilvá­nosságra. A minisztertanács összeillése után a cornwalli hercegérsek főügyésze és a herceg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom