Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-08 / 289. szám

ÍO DeiMAGYARORSZÍO Kedd, 1936 december fl. n hü kutya nem engedte elvinn halott gazdasszonyát (A Déhnagyarorszáa munkatársitól.) Hét­főn reggel a LUiom-ucca 6. szám alatti ház esrvik kis lakájában holtan találták özv. Bör­csök Lajosné fi6 éves asszonyt. Reggel az is­merősök hiába kopogtak az aitaián. ő nem adott választ, csak a kutváia vonított vészjós­lóan és fájdalmasan. Amikor a szomszédok be­hatoltak a lakásba, megdöbbenve látták, hogv a® idős asszony mozdulatlanul fokszik az ágyán és nem ad életjelt. Kihívták a mentőket, értesítették a rendőrséget, ahonnan rendőri bi­zottság szállott ki a helvszinre. A rendőri bizottságnak azonban nem volt könnyű a feladata, mert a halott asszony hu tv ója nem engedett senkii az áov közel éhe. Oda feküdi a halott mell fi fis onnan vicsor­gatta a fogait a rendőrség embereire. Hiába próbálták elcsalni 3 halott mellől, nem mozdult meg semmiféle hívó szóra, esak a szőrét bor­zolta és vadul ugatott mindenféle közeledési kísérletre. Végül is csak ugv tudták a halót, "iát elvinni a hü kutva mellől, hogv hátulról elkapták fis lefogva tartották mindaddig, amia Börcsökné holttestét ki nem vitték a szobából. A bizotteág megállapítása szerint Börcsök Lajosné halálát valószínűleg agyvérzés okoz'a. Börosökné az egvík szegedi étterem szakács­nője volt. A halál okának pontos megállapítá­sa végett elrendelték a holttest felboncolását. 1 Uf furnérraktár BACH ÉS ENYVEZETT LE MEZEK. ^ ^ • • é paletta telepén. Párisi körút 35. (v. Somló-telep/ A könyvtár és a megszállottak Nagyon helyesen mutatott rá Perkátai László a Débnagyarország vasárnapi számában köz­könyvtári csodabogarainkra. Csak a cikk ci­raét kell kifogásolnom: a szarka szónak köz­tudomás szerint kisebb értékek eltolvajlója értelmet ad a magyar szókincs. Itt pedig (So­mogyi könyvtárunkról beszélünk) erről szó sincs, az illető megszállott ur — nem bé­riem. nevezzük röviden szarkának — csak kisebb rendetlenséget okQzhatott. Nehogy szó érje a ház elejét s a cikket felületesen olvasó „tol­vajlásra" gondoljon, az alábbiakban ismerte­tem a helyzetet: Kivétel nélkül minden közkönyvtárnak, ha­zainak és külföldinek, meg vannak a maga, különlegesen kezelt és különleges figyelemmel ellenőrzött csodabogarai, ügynevezett szarká­ja ezidőszerint kettő van a Somogyi-könyv­tárnak. Tehát ez in Perkátai László felfe­dezése, hiszen pár év óta a legszorgalmasabb látogatói mindketten a könyvtárnak Tehát: nem egy, hanem kettő a szarka; — de, tulaj­donképeni értelemben, ártalmatlan, csendes két •jámbor olvasónk ez a két nagyon ideges, kap­kodó, nagyon nyugtalan fiatalember. Bajt, bot­rányt nem okoznak, legfeljebb könyvtári sze­mélyzetünknek adnak több mnnkát, mint a RINGLISPIEL A Délmagyarország az idén szakítani akar a sablónnal és karácsonyi könyv­ajándékával kellemes meglepetést szeretne szerezni közönségének. Célunk, hogy friss, ötletes, főként vidám anyagot adjunk az olvasó kezébe. Napjainkban, ami­kor a nyomasztó gond lett uná az emberiség felett, jótéteményt gyakorol, aki egy csepp derűt hoz a hétköznapok szürkeségébe. Derűsek akarunk lenni ... nívós, válogatott, irói készséggel megírt dolgok bőséges tárával haladva végig a történelmi mult, továbbá a jelen minden ágának egyes fe­jezetein. Kitérünk az irodalomra, a színházra, a képzőművészetre, általában minden'e, amiből csak a derűt halásszuk ki. Egyszóval Karácsonyi Könyvünk közleményei nem súlyos disszertációk, hanem könnyed tollal megirt apróságok, jelene­tek, anekdoták, versek, emléksorok lesznek, anél­kül, hogy bántóak, vagy a közéleti érzékenység területére elkalandozok lennének. RINGLISPIEL többi olvasó s ha inár annyira szeretik könyv­tárunkat, hogy délelőtt-délután megtisztelnek bennünket látogatásukkal s ha már semmiké­pen sem tudnának cini anélkül, hogy a Somo­gyi-könyvtár kézikönyvtári könyveit és folyó­iratait minden nap, délelőtt és délután meg ne nézegessék, hogy megvan-e minden, — amig na­gyon nyűgösek nem lesznek, nem tiltjuk ki őket a könyvtárból. Mint említettem, bizonyos fokú „szerzett jo­gokéra is tekinthetnek vissza. Jó néhány éve állandó páciensünk mind a kettő: ha jól emlék­szem, a biatorbágyi vasúti robbantás hónap­jában kezdtek bejárogatni. Sértés ne essék, szólván, ádáz külsője van mindkettőnek. Aí altiszti humor az egyiket „Matuaka" névvel ruházta fel, a másiknak ,,Leó" a neve. Hogy igazságtalan ne legyek, Leó valamennyivel zaklatottabb társánál, Lehetséges, hogy akár egyik, akár a másik, tiltott vadászterületekre tört be, ami könyvtári nyelven, a más olvasó számára kikészített könyv megnézegetését je­lenti. A bűntény egészen súlyos nem lehetett mert senki nem tett panaszt. Embereim sem jelentették, hogy akár ;,Leó", akár a társa, rossz fát tettek a tűzre. Könyvtári gyakorlat szempontjából nem a Leók a súlyos esetek. Vannak kimondott klep­tomániás betegek, akik kizárólag közkönyv­tárakat tüntetnek ki látogatásaikkal. Még bol­dogult Móra Ferenc igazgatása alatt fordult elő, hogy egyik országszerte hires kódextol­vaj dolgozott könyvtárunkban. Csak tudomá­nyos munkáján dolgozhatott, egyébként nem. Nem volt könyvtáros, aki töltött revolvert ue tartott volna e nagyhírű férfiú láttára, készen­létben Jó néhány napon át, amig bejárt hoz­zánk, le nem vettem róla a szememet. Párnap­mulva eltűnt, mint a kámfor, Szegedről is, a» országból is, de egyetlen báránykámat, akarom mondani, egyetlen könyvtári könyvet sem vi­hetett magával! A Somogyi-könyvtár, mint Írásban és szó­ban hirdetem, a mostcíia körülmények között is, igyekszik betölteni azt a kulturális szere­pet, amelyre múltja s az ország második váro­sának kulturális igénye, kötelezi. Súlyos kö­telezettség ez s az, aki ismeri könyvtárunkat és ismeri könyvtári szolgálatunkat, mint Per­kátai László is, nagyon jól tudja, hogy a ma­gyarországi könyvtárak közül az egyik leg­elevenebb életet élő, leglendületesebb munka­kedvvel dolgozó közgyűjtemény a Somogyi­bibliótéka. A felvetett kérdés az olvasónevelés egyik részletkérdése volt: még egyszer hangsúlyo­zom, hogy közkincseink őrzése nemcsak hiva­tali kötelességünk, hanem szívügyünk is. Azt, hogy szarka-e, vagy nem szarka a ,,Leó", bi­zalommal bizza r|nk, hogy megfelelőképen intézkedjünk az ügyben, a város közönsége. Szőke Mihály, Somogyi-könyvtári köuyvtárnok. Véres éjszakai támadás (A Délmagvar ország munkatársától.) Vasár­nap éjszaka ismeretlen tettesek támadást kö­vetlek el Óvári Imre 33 esztendős Oeendee­uccai napszámos ellen. 'Vári 10 óra tájban tért hazafelé, ballagott a kihalt uccákon. amikor valaki hirtelen megtámadta 'és hátidról le­zurta.. A támadás pillanatok alatt játszódott le. Mire °vári hátrafordult, a támadón? t már csak a körvonalait látta, amint lélekszakad­va menekült a sötét uccában. Üldözni nem udfca, mert a szúrás következtében elszenve­dett, sérülés olyan sulvos volt, hogv nemsok­kal később eszméletlenül esett össze. (,>várif a mentők bevitték a közkórházba.. Állapota síi lvos és óletveszélves. A rendőrség megindítot­ta a, nyomozást, a rejtélyes támadó kézrekeri tésére. Valószínű, hogv <Vári valamelyik ha ragosa követte el az orvtámadást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom