Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-08 / 289. szám

DHMAGYflRORSZAG szeged. Sxerke»tM»«g: Somogyi Uccu 22.1. en». Teleion: 23-33.«Kladöh[vntal, kltlctOnkOnyvtAr ét teqvlroda: Aradi ueca 8. Teleiont 13^)6..Nyomdn: l«w ' Ipöi 11CCB 19. Telelőn: 13.00. - Tdt-vlrafl e» i«íveiclD>: Uélír navsronzdq. Szeged Kedd, 1936 december 8. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 289. s«. E-LÖFIZtTts, Havonta helyben vidéken «• Budapesten 3.<M>, kUUOldOn tt.4ü pcnqű. — Egyes iz6m >«o netkö*­nap vasur- é> Ünnepnap ,f> ,111- Hlr­drtetek .eivülele tarlla werlnl. Megle. r-lk iiMi'i t. vMe'ével nopoita regpel Gyermekek Vasárnap reggel már kilenc őrekor sze­gény gyerekek dus sora szorongott a Korzó Mozi előcsarnokában és bejárata előtt. A Mi­kulás-napi matinéra igyekeztek az aprósá­gok, akiket ritkán megszerezhető élvezateX az utóbbi években, sajnos, ritkán élvezhető ajándékok boldog örömei vártak. Tiz órakor zsúfolódni kezdő széksorokon zsivajgott már a gyereksereg. Az egyik széken borzas hajú, még szoknyás fiúcska tördelte izgalmában kezecskéit. Sok-sok széksorral messze tőle nagyocska leány intette rendre az élénkebb temperamentumuakat. Valahol hátul néhány tenyér nem annyira türelmetlenkedve, mint csintalankodva csattant össze. Jobboldalt az első páholyban már elfoglalta helyét a főis­pánné és a polgármesterné. A bejáraton még mindig furakodtak be kis látogatók, amikor a gyermeki lélek fölvillanyozó egyszerűségeit megérteni akaró és képes színésznő néhány közvetlen szóval aránylagos rendet cp csen­det varázsolt s kezei példáján mintegy ezer íipróság drága kis kezei kulcsolódtak össze s hangja szárnyalása nyomán ezer gyerek­száj imádkozta rebegve a Hiszekegyet. A matinét a Délmagyarország és a világhírű Metró magyarországi képvise­lete együttesen kezdeményezték és rendez­ték. A társadalom részvételét három vezető itrnőjének bekapcsolódása biztosította. A város kimagasló adománya mellett számot­tevő adományaikkal vettek részt cégek és magánosok. Egy közismert szegedi pékmes­ter, ide irjuk a nevét, W o 1 f f Endre az il­lető, díjtalanul közel 1500 remek fonott ka­lácsot süttött meg vasárnap reggelre. Négy­ötszáz pengős adománnyal járult hozzá ilyen módon a legszegényebb városi és tanyai gyerekek egyébként a legnagyobb valószí­nűség szerint teljesen örömtelenül maradó Mikulás napjának meleggé és szinessé téte­léhez. A mozitröszt és Gerle Lmre helyisé­get és fűtést, művészek szereplést, két­kezi munkások munkát adtak, hogy segítse­nek kis örömet kovácsolni ebben az időjárá­sílag és történetileg örömtelen és hi­deg időben a legnagyobb áldozat: a gyerek részére. Csak a villanyvilógitási vállalat ma­radt ki ebből a pompásan összehangolt és remekül funkcionált szegedi szolidaritásból, nagy hangon kijelentve, hogy ő bizony ak­kor se ad díjtalanul áramot, ha akármelyik mniiszter kérne. Az a villamos áram, amelyet a matinén fogyasztottak, megér vagy tiz­iizenöt penget s az a vállalat, amely nemrég kapott lehetőséget arra, hogy egyedárusá­gával harminc évig keményen adóz­tasson — olyan magasak az árak és olyan szigoruk a fogyasztók föltételei — mindenkit, akinek szüksége van vil­lanyra vagy gázra, az ügyhöz - és más adományokhoz mérve ilyen elenyésző ér­tékkel sem vett részt ebben az összhangzó, szerény, de eredményes és meleg társadal­mi megmozdulásban. Nem az összegről van szó. A mozitröszt bizonyára nem fogja meg­engedni, hogy az ő helyiségében ilyen ün­nepélyes alkalomkor fogyasztott áramot más fizesse ki. Hanem arról a folyton kicsinyes­kedő, koncepcióról .álmodni is képtelen ma­gatartásról, amelyet harminc éves egyedáru­sággal kezében egy magát közérdekűnek is nevező vállalat tanusit. amelvnek az igazga­tóságában ott ül Chorin Ferenc, Vida Jenő, Deszberg János, akik nemcsak a ma­gyar gazdasági, hanem a magyar kulturális és emberbaráti mozgalmaknak is tényezői. S ez a vállalat — lehet, hogy személyeske­désből, de annál jellemzőbb és rosszabb — nem adott munkanélküliek ezer gyere­kének Mikulás-ünnepéhez annyi áramot, amennyi neki néhány pengőjébe ke­rül. Ennek a szegedi vasárnapnak hevétől egyéb­ként tanyán és városban teljejen távol sike­rült tartani a légszesz-lelkületot. Erről aka­runk épp beszélni. Az amerikai filmgyár együtt a szegedi lapvállalalattal a gyere­kekért. Nagy pesti cégek adományai sze­gedi cégek és a város áldozatkészségé­vel együtt hozzák az ünnep örömét és me­legségét. Kiváló színészek és bolti­sz olgák együtt fáradhatatlankodnak. Nem marad tétlen az adakozók és szervezők lel­kesültségének láttára a rendőrös tűz­öl t ó. S ott állnak az egésznek élén, presztí­zsükkel és tekintélyükkel, akik élén állnak az : egész társadalomnak. Míg tekintetünk a matinén elrévedezett a vézna testű, koncentráltan figyelő, a pil­lanat boldogságától áradozó gyereksere­I gen, mikor egy-egy jelenetnél hatal­mas gyereknevetés csapott fel, mint az önfeledt életöröm boldogan kitörő kórusos sikoltása, mikor számba vettük, hogy ezt a meleget a melegségben legkevesebbszer ré­szesülők részére a legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez tartozók harmoni­kus együttdolgozása teremtette, múlhatat­lanul eszünkbe kellett jutni, hogy a világ — a legkisebb világ is — legkülön­bözőbb — gyakran rokon — részei milyen ziláltan állnak egymással szem­ben. Volt idő, nem is rég, mikor felnőttek bomlasztani kezdték gyerekvilág szigetének életét is. Egy derék szegedi színész, aki va­sárnapi Mikulás-szerepét a matinén egészen kiforrott intelligenciával tőle nem meg­lepő — töltötte be, azt kérdezte: — Jók lesztek, gyerekek? — Jók! — hangzott határozott, tiszta ki­ejtéssel ezer gyerek válasza. — Szeretni fogjátok eg y m á s t i — Szeretni fogjuk egymást. Nc'm a gyerekeken kellene kezdeni? A vásott s az őserdő stílusához — persze nem a szépségekhez — visszavadult felnőtteken ke­veset lehet már javítani. Do azt a derű!, amit sorsunk kilopott a mi életünkből, talán hatványozottan tudnánk átörökíteni a gye­rekeinkre. Talán kíméletet is tudnánk örök­be hagyni nekik azokkal az izgalmakkal szemben, amelyek között mi állandóan őrlő­dünk. Drága lépéseik alá portalanabb, járha­tóbb és puhább utat hagynánk, ha minde­nek előtt egymást szeretni, becsöl­ni és segíteni tanitanók mesj őket. Edwavd király döntés előtt . - ' • * f Baldwin ujabb nyilatkozatot tett az alsó&áz izgalmas ülésén és Kijelentette, őogy a Kor­mány nem gyakorolt semmiféle befolyást a Király elhatározására - Atlee. Churchill és Weágwooö sUrgetö Kérdései A yorki perceg Rosszabb tanácskozást foly­tatott a Királlyal — Simpsonné: „4 helyzet tarthatatlan" London, december 7. Az angol válság vasár­nap és hétfőn is fokozott izgalomban tartotta az angol közvéleményt. Vasárnap már ugy lát­szott, hogv az angol király hétfőn okvetlenül lemond, hétfő reggelre azonban ezt a lépést sikerült, ba nem is elkerülni, de legalább is el­halasztani, ami szintén nagy eredménynek szá­mit. Vasárnap különösen izgatott volt a hangulat az angol fő­városban, amelynek uccáiii szimpátiatüntetése­ket rendeztek a király meflett. Baldwin és a canterburyi érsek ellen. A miniszterelnök hosz­szasan tanácskozott a királlyal, az uralkodó­család tagjaival, valamint jogi szakértőkkel, a tanácskozások vagyoni kérdések körül forog­tak, arra az esetre, ha a király lemondana. Ugy volt, hogy a király lemondását hétfőn közlik a nyilvánossággal, utána Edvárd Can­nesbe utazik, ahol Simpson asszony jelenleg tartózkodik. Cannesban egész napon át lázasan várták at angol királyt, a fotóriporterek ezrei helyezkedtek el altogers­villa környékén, ahol Simpson asszony lakik. Egy bizonyos, hogy a cannesi és a lebourgeti repülőterek permanens szolgálatot tartottak .1 király utazása esetére. ' Vasárnap délelőtt összeült a minisztertanács és órákon keresztül tanácskozott. A tanácsko­zásban résztvett a király jogtanácsosa is, va lamint a főállamügyész. Ugy tudják, hogy a minisztertanácsot azért hívták össze, mert a király jogtanácsosa utján üzenetet kiildott. amelyet sürgősen le kellett tárgyalni. A mi­nisztertanács közben Baldwin felkereste Mary anyakirálynét, akivel hosszasan tanácskozott majd visszatért a minisztertanácsba és tájé­koztatta a kabinet tagjait megbeszéléseinek eredményéről. Simpsonné Cannesban Cannes, december 7. Rogersek villájába meg mindig nem engedik be az újságírókat, akik állandóan a villa körül tanváznak. Annyit

Next

/
Oldalképek
Tartalom