Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-06 / 288. szám

24 O 11 MACiVMIORWir. Vasárnap. 1930 december ft. Minden in g jártmányn rádió újdonságok Mi nu4wi CTüUnilDn 0 A közép-hosszú hullámra hansrszi: Mffll I M1 nu«nu szabályozóval hullámcsapdával Déry Gépáruház. részletre is Díjtalan bemutataa Csere, javítás, karbantartás. — közép-hosszú hullámra hangszín- nlffkiÁ ára 4 4 B dltLIU részleírt p • A Délmagyarország regénye A VHRRZSLO Iria KOMOR MN D RAS 41 Buli neiA nyomban a Kalmukkal lefolyt beszélgetés után vágott neki a Kálváriadombnak, néhány nap eltellett odáig. Köz!>en nem állt meg az idő, egy délelőtt Anyuval az uszodában, egy délután Szumrák Palinál, aki valódi gőzgépet kapott gőzszelep|iel és fütyülővel és volt még egy nagyon izgalmas könyv is, Vét kötetben, gyilkosokról <;s autósbanditókról és Murphey Marionról, -ki a legszebb és legüldözöttebb lény egész Newyorkban. A szép Marion történetét kétszer is elolvasta, de aztán megint csak odasornkoztak eléje a magános és üres órák s körülvették a súlyos és keserű gondolatok. A végén nem maradt más hátra, mint kimenni a dombra. Vájjon mit segíthet még a domb? A szélijén lobogó szellemeket fogja talán segítségül hívni? A domb földjének bűvös erejében bizik? flyesvalamire gondolhatott Buli, mert a mozdulatlan nézésből hamarosan felrezzent s arcán a szomorú merengés helyét elszánt keménység foglalja el. Két lépéssel előbbre is lép, aztán öt lépést hátról és ezt megismétli háromszor is. A?tán letérdepel és derékban háromszor meo-hajlik. Aztán felkel és sorban a négy világtáj felé fordulva, háromszor szélesen kitárja a karját, felemeli a feje fölé s lassú, kígyózó mozdulattal, amíg hármat serdül maga körül, le a térdéhez ereszti. Aztán újra a földre borul. —Áááá, óóóó, áááá, óóóó — hallatszik most, vontatott, nem a torokból, valahonnan hátul a fejből előbuggyanó énekhangon. Aztán elcsendesedik a hang s csak az ajkak mozognak; valamit mondhatnak, amit senkinek, Bulinak magának sem szabad hallani. Valami nagy-nagy titok lehet ez, varázslóklegféltettebb titka, amelyet a varázslás" főmesterei közül is csak kevesen, a kiválasztottak tudnak. A nagy varázsige lehet ez, amelyhez csak egészen ritka alkalmakkor, hosszú évtizedek alatt ha egyszer folyamodnak, rettegett szavak, amelyeket Buli eddig még magában végiggondolni se mert. Nem liallatszik semmi, de a szélben lakozó szelomek mégis meghallhattak valamit, mert 'bili közelébe érve, a szél hirtelen visszahőköl és megáll; a fák is sejthetik, mi történik ;tt, nem szűnő nyöszörgésük erre vall s nem képzelődés az az égő vörös csík, amely a domb fölött keresztül hasítja az eget. Szörnyű nap ez a mai, végzetes nap. Szó még mindig nem hagyta el Buli ajkait, de az ajkak néma mozgása nem szűnik s hunyt szemmel, széles kört von Buli maga köré a : übe s akör közepén sokáig, nagyon sokáig leborulva marad. De közben tehetett valamit, mert bár kora délután van, a domb fölé ködös sötétség ereszkedik; barna szinű s rosszndulatu sötétség ez, amely elől minden, a ák és a kápolna is, hátrahúzódik; a város, a örnyező» hegyek, a messzeség is távolabb vannak inost sokkal, mint egyébkor. A földre borulva, magában valami rettentőt mondhatott Buli, mert már a kövek is nyöszörögnek s a sötétséget is mindennél fájdalmasabb sóhaj rázza meg s a domb alól, ahol a Hóhér héza van, a kutyák ijesztő szükölése liallatszik most fel: a hóhér vérivó kutyái -osszat sejtenek. Háromszor megfordul maga körül megint >:i í s ppv kő nlól mindenféle holmit huz elő; a hoHiályban nem látni tisztán, mik | azok. Egy doboz, egy köteg papír, fekete vászon, rajta pirosfestékkel kirajzolt halálfej, néhány tégely, aztán pecsétviasz, gondosan bekötött füzet, különböző színű rongyok, egy illatszerpermettező —, kis halommá gyűlnek előtte ezek az ismeretlen rendeltetésű dolgok s percek múlnak s Buli egyre csak i nézi őket. Aztán mintha tűz lobhant volna Buli kezében, már ki is alszik a tüz. Újra lobban, újra kialszik. A szél nem ér fel idáig, a tüzet valaki más fújhatta el. A végén mégis épségben marad a szikra s nyomban aztán láng csap fel az együvé halmozott holmiból, sárga s maró szagú láng, s már nem csak egy láng emelkedik, innen is, onnan is piros és kék színű lángok törnek elő. S a tüz sebesen harapózik tovább, mór ég a fü is, már egy közeli bokorba is belekapott a szikra, szerteszéjjel parázslik íj föld s nemsokára hatalmas, lobogó tüzek vetik az árnyékukat az égre. Piros, vérszínű fiz ég az egész domb körül. Buli a látványt nem birta tovább. Felpattant és futott, el, minél messzebbre! Már a domb aljára ért, az arca már holtsápadt, a Inba roskadozik, az egész teste csupa remegés, a szemében az iszonyat egybeolvadt a kiapadni nem tudó könnyekkel. A lángok nem maradtak a dombon. Itt már elhamvadt a tüz s csak néhány ölnyi területen a megpörkölődött fü őrizte nyomát s középen megszenesedett rongyok és skafulyak; a szél már elfutta a füstöt is, a fák tudvalevően hamar felejtenek, igy hát ők is csak alig-alig emlékeztek a délutáni tűzre, amikor a lángok átcsaptak a városon s éccaka"körülfogták Buli ágyát. Pontosan ugyanazok a lángok voltak, piros színükről és fojtó szagukról rá lehetett ismerni, csak megnőttek. Ijesztő nagyra nőttek. Már nem férte! volna el a dombtető kis zugában, elborították a szobát, el az egész házat is és amikor Buli felnyitotta a szemét, már a város is lángokban állott, a Kossuth Lajos-tér el is tűnt a lángokban, de a legnagyobb lobogással a rét égett. Fölötte furcsa volt a rét, igy vörösen. S ugyanakkor lehetett látni, hogy a réten tul is ég, talán az egész föld égett, még Amerika Is. — Borzasztó ez a tűzvész suttogta Buli maga elé. S nemsokára aztán: — A szellemek csinálták ezt, a szellemek. Hogy a lángok el ne kapják Bulinak repülnie kellett Hz igen fárasztó müvelet volt. De nem volt rossz; mert repülni mindig, kellemes. Szárnyak nélkül repült, ugy, hogy a lábával tempózott s egy-egy karmozdulattal irányította magát. Aztán volt, hogy semmit sem kellett csinálnia, a hátára feküdt é« lebegett. Ez nagyon jó volt. De kezdett felül is égni már s mindenünnen fenyegett a tűzhalál A tűzben pedig legelőször a szeme folyik ki az embernek, aztán a szája válik csupa perzselő parázzsá, aztán a husa cafatonkint leválik a csontokról. — Nem akarok meghalni! nem akarok meghalni! — kiáltotta volna, de a száján nem jött ki a szó. S érezte már, hogy apránkint meg fog halni, a lába már talán meg is halt, s jött, jött a halál felfele. A végén valahogy mégis megmenekült. Viszont végig kellett néznie, ahogy a tüz helyette Anyut pusztítja el. Fehér ruhájában állt Anyu — nem messzire tőle — t> lángok először is a ruháját tépték le, ugy, hogy mezitlen maradt. Buli szerette volna elfordítani a fejét, de nem tudta. S most látta, hogy a lángok voltaképpen nem is lángok, hanem krokodilusok, óriási éhes krokodilusok s kitátott szájjal rohantak rá Anyura. Folytatása kSvetkevik. I

Színház jegyárusítás * OCLMIGYORORSZ3CNÓL ¥ Hol rásárollnnk ! nol dolgoztasson!* ¿1 neimaauarorsidő Hls címtára szenem kereskedőkről es Inarosokrft ANTIQUARIUM; I lineáris könyveket vesz, elad 6« QMrél FÉRFIRUHA: nmű Ignácz, Kelemen-n. |L l!.:.Aií>4lütl ARs Gáspár Illatszertár, tSzéebwyUér H IRODARERENDE/ÉS: Wii'th és Rengey. Szériienvi-^ét 1 HARDTMUTH KALYHAATRAKASOK ÉS TISZTÍTÁS: Léderer János, Mérei u. 6. KÁRPITOS: Döme Vince, Dugonics tér 10. hi-./i m \ K Fischer „Kézimunkaház" Kárásr-n 11 K0TÖT1- és SZONÖlTARU: •ipci ég Hegyi, Püspol mzár ^usztig Imre. Széchenyi-tér 1 OLAJ- ÉS MCSZAKI CIKKEK: Huh Vilmos. Mikszáth (Lm.*. RADíö ÉS GRAMOFON: Kelemen Márton, Kelemen-«. U> SELYEM ARUK: tioltner & és FUi. a MpostávaJ szemben SZŐNYEG: Oomán Mihály és Fia. Kárász-n IX SZŰCS: n mann Dávid. Kárász-n. 1 OVEG ÉS PORCELLAN: •;,.i.••>;»,„sr KáhnSn. ftaffonlc il t. VILLAMOSSÁG: Rosner József. Tisza Lajos-könrt «•. VIZVEZETÉKSZERELÖ: Fekete Nándor. Kossuth Lajos-sugárnt IS Szegeden szerezzük be minden szükségletünket! P»*'iT,T P3R3M5B