Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-31 / 306. szám

Csütörtök, WK) december 51. OftLMAGYARORSZXG 3 A TANACSELNÖK ELBÚCSÚZOTT (A Délmagyarország munkatársától.) látszólag ez a délelőtt is olyan volt, mint a többi. A hatalmas törvényszéki épület másodemeleti folyosóján >znronyos börtönörök, rabok, kíváncsiak álldogálllak. A 94-es számú teremben elhelyezkedett a közönség és várták, csakúgy mint más napokon a tárgyalás megkezdését. A B. If.-tanárs napja H szerda, azt pedig, hogy a B. II.-tanácsnak áz elnöke Vaday fvároly tanácselnök, mindenki tívfja, aki a törvényszéken szokott forgolódni, Vagy ugy, rmnt vádlott, vagy iigy, mint hallgató. Szóval éz a szfjdai nap is csak olyannnak Ígérkezett, mint a lobbi valójában azpnbnn egészen más volt. k bírói és ögyégzi szohákhan mindenki tudta, hogy Vaday Károly tanácselnök szerdán tárgyal idoljára ** amint bezárja • tárgyalást, egyúttal •rfrjrri bírói működését is — negyvennégy nsztenil&vei «iriíMn. hogy ert a szép. nehéz j»élyát 4 kezdte ... . Vaday Károly neve fogalom volt h/*«/,u «siten -Mk«n keresztül. A i>agányok Vaday tanár^-h"'* iwat tartották a legerősebb embernek a városban, 'nert a legerősebb vagányt is kétvállra fektette íteletében . . . Az ügyvédek és a birótársak art tudták róia, hogy kiválóan képzett .jogáusz, ságoru, de igazsága bíró. Az, aki e sfirofc.it írja, k*u keresztül hallgatta tárgyalásait, néha ugy ig, mint hirlapirA, de néha ugy ifi, min» vádlott . < , Isnvn minden szokását, bankját »ifliö közül t»egtsmemié, szAtásmonidásait, kifejezéseit év«fc mníva i* ióéjsai tndja majd . . . Nejn •*htt a* ugyoevezeit száraz" tanácselnök. Igazi élve«* volt laikusnak, szakembernek egyaránt hallgatni a* fi tárgyalásait, még Ka akármilyen bagatellügyrAl is Tolt szó. Megvalljuk, hiányozni fog a hangja a tárgyalóteremből. nagyon nehezen fogunk beletörölni abba -iés még nehezebben fogjuk nvg«w>kni —, hóg^ nem öl töbhe a bírói emejviényen. Ha valaha art fogjt* hallani. h<yfy Sé.ize ,'iam, én reggel óta beszélek, talán maga ie besiélne kissé hangosabban . . .". vagy: „Az ügyész nr kéri a maga megbüntetését, a védő ur felmentését, esetleg enyhé ítéletet. Aznkon kívül, amit a védó úr rlmondVitt, ran még valami rtondfjinivaiöja? . . ." vagy: „Hallotta, hogy miért, a biröság hathónapi fogházra Ítélte. Belenyugszik, vagy fellebbez? . . Ez*:k a mondatok évek során át szinte belénkrógződtek, el v-m tudjuk képzelni, hogy ezeket máskép is leshetne mondani. Még azt !s mennyire megszoktuk, ujságirók, amit példjifcl Helytelenül mondott. Csupán egy ilyen szó. volt, de azt következetesen helytelenül mondotta. Amikor a tanács élén bevonult, hogy Ítéletet hirdessen, a következő szavakat mondotta: „Álljanak föl, a bíróság Ítéletet hirdet. A Magyar Szentkorona nevében! A szegedi törvényszék, mint büntetőbíróság a most letárgyalt ügyben a következő itéje•e,t hozott". Ez a „hozott" szó j .Jioziá" helyett részér, kétszer, az elsó hé«*!pókban megütötte fü lünket, késóbb aztán annyira megszoktuk, hogy például most, amit irnnk, zavarban vagyunk, hogy vájjon nem helyesehb-e a hozott, mint a hozta. . . Nehezen lehetett' kihozni a sodráből, de ha valamivel lehetett rá hatni, az az volt, ha a tanú az. ..ngy-e" szót használta. Majdnem minden embernek meg van az a rossz szokása, hogy beszéd közijén állandóan használja ezt a kérdő-szócskát. Vaday tanácselnök egyidejg csak elhallgatta, de amikor a tanú ötvenedszer elmondta énekelve, az ügyészhez, vádlotthoz, közönséghez fordulva az ominózus ,.űgy-e"-t, az elnök urat is elhagyta klasszikus nyugodtsága. — Engem ne kérdezzen! fcn nem tudom. 'In tesz vallomást . . .' Ezer *s ezer kedves, apró, megható emlékei lehetne összegyűjtet Vaday Károlyról, hiszt* azalatt a boeow »»Üfcódéee alatt, amelye* ^sgwty» kifejtett» mok xáaáe» i&téol) btyaar ép «Jr^tó, jpp. »Oly és k6ms • • . De talá* e* a f&Qay felvázolt portré p elét} a pétfát; «erény pwWtft állítani a nyugalotpbavonuló bírónak, akit'osztattam szeretet vesz körül. Szerdán délelőtt volt az utolsó tárgyalási napja. Szürke nap lett volna ez is, ha nem ez lett volna Vaday elnök utolsó működése a bírói emelvényen. t>e igy minden külön jelentőséget kap. A tanács • megszokott összeállításban vonult be: dr. Molnár József és dr. Sáray Lajos szavazóbirák és dr. Pávó Pál tanácsjegyző. lebben az összeállításban tárgyalt ez a tanács legutóbb hosszú éveken keresztül. A szerdai nap ügyésze az ügyészi kar legfiatalabb '•uja volt dr. GolÜner Dénes. A közSnséö részére fenntartott padok mind megteltek, megjelentek az ojságirók is, hogy buesut vegyenek a távozó elnöktől. Orgazdasági ügyet tárgyalt a tanács. Sima, egyszerű ügy volt: a vádlott tagadott, a tanuk ellene vallottak, a bíróság elitélte a vádlottat. Enyhe Ítéletet kapott: orgazdaság vétségéért 30 pengő pénzbüntetést. Hiába kerestünk az elnök hangjában valami meghatódottságot, megindultságot, nem sikerült feltalálni benne. Olyan volt a hangja, mint máskor, mintha nem is utoljára mondta volna el, hogy „a bíróság a letárgyalt ügyben a következő ítéletet ho7»tt . . ." Aztán — talán ínég féltizenegy óra sem volt — végetért a tárgyalás és a közönség „kiürítette a termet". Az elnök, mint máskor, az asztalon fekvő iratokat szedegette össze, amikor eléje állott Goltnrr ügyész és meleg szavakkal elbúcsúzott tőle. Mosolyogva válaszolt, majd az újságíróknak nyújtott kezet. — Amilyen csendben jöttem mondotta —, olyan csendben megyek is eL Igyekeztem mindig az igazságot keresni és kötelességemet teljesítem. Ezután pedig pihenni fogok . . . Ennyit mondott, nem többet és kivonult a tanács élé« a teremből, ahol ő yolt ¿vftken keresjftftl a „legerősebb ember'4 ... (K. Tatai préselt kokszbrikett, tatai pótolja a. külföldi szenet- Elsőrendű minőjéében minden mennyiség«t ywrsenyenkivOli feltételek melle't swllift őérte SzijnkereskeHeiij RMyiMg WoHtejta—rany-waffftrp« t7. Tetetaa: 19-5» Szerdán délután eltemették a megdöbbentő idegdráma áldozatát, 5zv. Tóth Sándornét Tóth Eszter az utolsó beszélgetésről — A lány az anyáról — „Nem mertem a szörnyű éjszaka után anyámmal e«y fedél alatt aludni , (A I>élma£yaror*zág munkatársától.) A tragikus véget ért özv. Tóth Sándornét szerdán délután temették el a kórház halottas házából. Az öngyilkosságról a szegedi rendőrség táviratban küldött értesítést a vásárhelyi rendőrségnek. amely azután értesítette a szerencsétlen asszony leányát- Szerdáin délben Szegedre érkezett az elhunyt asszony testvére, Tóth Sámuelné leánya. Tóth Eszter és vőlegénye. Kiss Sándor Mind a hárman először a rendőrségre mentek, ahol közölték velük, hogy özv. Tóth Sándornét eltemettethetik. Kijelentették, hogv nem kívánják Vásárhelyre szállítani az elhunytat, a szegedi református temetőben helyezik örök nyugalomra. A holtM tej* tet ezután a kora délutáni óráikban a törvényszéki orvostani intézetből átszállították a közkórház ravatalozójába, ahol felravatalozták. A koporsón egyetlen ko^Aoru feküdt, egy lila, művirágokból készült kr»Kw>rn, amelyen ezek a szavak állottak: „Felejthetetlen édesanvám emlékének — KM. tcr." Csak hárman állták körül az egyszerű koporsót. A szertartás után a belvárosi temető-« Í«p helyezték örök nvugalomra a traciku« életű asszonvt. Tóth Eszter anyfának ravatalánál az idegdrámáról A temetés előtt beszéltünk Tóth Eszterrel, a sápadt, 21 éves,, egyszerű leánv teljesen kimerülten, üveges szemekkel mondotta a következőket a tragédiáról: — Nem tudom megmaisyaráani, hojn mi történt . .. Amikor karácsonykor vőlegényemmel meglátogattam a fogházban anyámat, ege^* nyugodtan és békéién be«zél(r«*ttünk, megbeszéltük., bogy hazatérébe ntán ro«í:tnrtjnli az enkövVit. Anyám teljesen megnvngodva mondotta Sándornak, hogy a ktp Pálfy-ucoai házunkban mindketten elférünk, ö majd a kisebb szobába költözik, nekünk pedig plég lesz az a lakás, ahol eddig laktunk .. Nem volt nemaai ellentét k«z«ttünk, —heatteleetionk é» ^óg ajsAor ao? goodofeattuqk « bekövetkeaeM aeöroyü «seaéayekrev ««Ókor ljéUöo a lelj^eptés után megvártuk a folyosón és kérleltük, hogy utazzék velünk haza. — Anyám akkor csak .azért nem akart velünk együtt utazni, mert félt, hogy tettnnö tesz igy • hazatérése. Észre fogják venni, fel fogják fedezni, hogy visszatért a fogházból. Megkért minket, menjünk előre, ő majd szép lassan, egyedül hazamegy. — Mielőtt a villamosnál elbúcsúztunk, még ő kért pénzt a vona (költségre, — «kkor tehát még nem is gondolhatott a ftcnmvü öngyilkos «Arra .,. Nem tiKiom. hOigvan határozta e.l maflát tettére . . . Adtam is neki 1 p^ngő 20 fittért, nál» még volt .V) fillér és azzal küldött ki bennünket mf állomásra, hogy pt az össz«"«: «"léc lesz a hazant»« záara... Nem sejthettük, bog^,- milyen terv«kM( foglalkozik. .. Este kimentünk elébe az állomá«-» ra és araikor nem érkezett meg. art hitlj>k, hogj| mnjd reggel jön. Boggol hiába vártuk, felszaladj tam a rendörségre, de akkor méc semmit »en# tudtak . . — Csak a doktor urak tudnák m«magjarázni, hogy mi történ» és miért történt szegény anyámmal . . . f oto Ls/lűf uo6t leiiajtou tejjel, «terevea maga} elé nézett, uajd attg a temetési vállalat embere^ anyjának koporsó)áí lassan elhelyezték a kata<ai4 kon, fflig hallhatóaji a következőket taocdotta: •— Nem tudtam, nem mertem anyámmal m szörnyű, nyári éjszaka otán egy födél alatt egyedül aludni, ezért hétfőn egyik barátnőmnél töltött tem a« éjszakát... Külön lakást akartunk kibel retni a számára, mi akartuk kifizetni a házbért is* hogy nyugodtan élhessen és hogy most már na történjék semmi haj... Ö meg minden ároa aa* akarta, hogy továbbra is egy födél alatt lakjnnk.^ Most már egyedül maradtunk a Pálfy-ueeai házi ban ... szegény, most már nem szól többet, <ily*n jóságos volt, szegény..,