Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-25 / 303. szám

Péntek. Ty3G december 25. DÉLMAGYAROKSZÁG *77 Hiszek a kamarillában és reakcióban... Jó néhány éve már annak, hogy Móra Ferenc egy pipaszónyi cÜkben emléket állított azoknak a forradalmi imádságoknak, melyeket valamelyik sárfészekben egy sapkaké-szitó mesternél talált a Katona Dienes „kegyes oskolabéli pap" százes; tendős imádságos könyvében, egy nyolcadrét haj tott, régi, elsárgult árkuspapiron. Felül nagy be­tűkkel kétszer aláhúzva az volt irva: Add tovább Az emlékkiállítás annál könnyebben ment, mert Móra ezeket a rebellis imákat még kisgyermekei korából ismerte. Hiszen nem egyszer hallotta, ami kon azokat az éppen náluk tollat fosztogató, vagy tereferéld Borbds komáék, vagy Rigó komáók no­szogatására Messzi Gyurka, ez a házról-házra já­ró kiskun rapszód, összetett kérges kézzel, lehunyt ' szemmel, vontatott melódiával — akárcsak a bu­csuelóénekesek — esti beszélgetés után elimádkoz­gatta. Az ő gyermekkorában még imádkozták eze­ket a profán és kegyetlen paródiákat, uri és pa­raszti rendben lévő haragos magyarok egyforma haraggal és egyforma őszinteséggel. — Hogy mi mindent tudsz te, Feri, — mon­dom neki, mikor egyszer az „emléktábla" elolva­sása után találkoztam vele. — Ugv-e. Hátha még azokat hallanád, amiket még ezeken kivül tudok, de amelyeket ma még én sem merek „elimádkozni", pedig — amint már többször a szememre vetetted, — én elég bátor legény vagyok. Egyébként ugyan nri történhetik még velem? Legfeljebb leütik a fejemet. Ez az ál­lapot sem lesz olyan utolsó, legalább nem kell gondolkoznom vele. — Jó jó, — próbáltam enyhíteni keserű hangu­latán, amelv oly gyakran elöntötte. Nem erről van most szó. Hanem arról, hogy nekem is vannak ilyen profánus imádságaim. Ne ijedj meg, nem én irtam, én esak leirtam azokat régi újságokból. S mikor megmutattam neki az én kuriózumai­mat. mosolyogva olvasta végig a sok Miatyánkot és Hiszekegyet. — Igen. ezek azok, amikre az előbb gondoltam, fedd el őket ió helyre és jobb időkre. Nem jó még ma — legalább neked — az ilyen puskaporral játszani. Könnyen robban. Azóta jő pár év eltelt már. Közben ő Is meg­tért őseihez s az égben bizonyára „a jó Isten ke­nyér sütögetője", lábai előtt ül az égi porban, mely­nek minden szeme arany és gyémánt s fújja a szebbnél-s^ebb szapnanbnborékokat. Vagv próbálja, vaiíon tudia-e még a Katóna Dienes imáit. Nem régen aztán uira a kezemflgvéhe kerültek az én forradalmi imádságaim, sőt — közre is adtam be­lőlük egv-kettőt, s — horribile dietn — a fejem még mindi ff a nyakamon van. Igen érdekesek ezek az imádságolt. A szabadságharc történeti képeinele ér­dekes és értékes mozaikkövei ezek. Beszédesebbek és bizonvitó ereiflbbek sokszáz be­szélnél és könyvnél, mert — jóllehet nem a népből sarjadtak, — a nén lelkét. « nén hangulatát adták vissza olvan igazán és lélekből fakadóan, hogy azonosította magát velők ur és paraszt egyaránt, ha igazán — magvar volt. fis hoirv félreértés ne legven. meg feli mon­danom azt is, hogv az alább közölt imádságok nem forradalmasító széndékból íródtak. A „forra­dalmi" ielző csupán azt jelenti, hnffv ezek az ima­paród'ák a 4S-as forradalmi időkből valók. Közis­mert és már sokszor merrállanitott tény, hogv a hirtelen kapott s7abadság mindi? tuPépi a szabad­ság kereteit s bizonvos naffvfoku s7ab^do«áffot vált ki. Tlvenkor az emberek megmámorosodtak a változatos helvzettrtl. azt hiszik, hngv örökkétartó s nem férnek bőrűkben. Pláne, ha még hozzá fia­tal is az ember. ki. Ib-enkor az emberek megmárosodnak a válto­az ember. A forradalom Jókai Mórja A szabadságharcok Jókat Mórja szintén fiatal. mindössze 23 t'cs v't, mikor a forr~da'om imá't megírta. Mert bizony ő ezeknek a szer-rMe c «1». mennyi — Igaz, hogy névtelenül — az Életképek 1848 as évfolyamának Charivari rovatáfbnn jelent meg. S nem valószínű, hof^' Jókai kérőbb, midőn már kissé lehiggadt benne a fiatalos vér, meg­bánta volna, hogy világrahozta ezekieá a torzszü­lötteket, mert az 1875-ben megjelent „Forradalom •\latt irt müvei"-ben egytől-egyig feltette azokat. Vemesak az alább közölteket, hanem még egyéb imádságokat is (Népek tizparajvsolatjp, — Munka­'izparancsolat), amelyek azonban már kevésbé si­került alkotások. Viszony igaz az is, hogy ezek a profán imák a millenáris kiadásban már nem kap­tak helyet, ami viszont megint nagyon könnyen érthető. Radihális Miatyánk De lássuk, hogvan is hangzanak ezek az imád­ságok? A Radikális Mialvánk igv szól: „Mi királyunk Ferdinánd — hangzik szószerint az ima —, aki vagv Innsbruckban; Írassék a te neved V-nek, jöjjön el a te ud­varod ide Pestre, teljesűliön a te akaratod mikénpen Budán, azonképpen Zácrábban is. A mi alkotmánvos íogainkat add meg ne­künk ma. fis erjedd el nekünk a státus­adóssáffokat, miképpen mi is eVncedifik a te őseidnek a devalvációt, békekötési szám-« ?dí«oVqt ** a só árát. fis ne vigv minket Bécsbe többet, de szabadíts meg a te tanács­adóidtól, mert tiéd Magvarors^áff, Hajdúbö­szörmény és a minisztérium. Ámen." Hogv m'ért éppen Hajdúböszörményt aíándé­kozta oda ,Tők?l a kiráhrnnk. annak bisTföríokuma az, hogv Petőfi 1848 március 20-án röjflapon egv erősen kírálvellenes verset adott körre ..A kiró­Ivnfrhoz" Hmmel, ameMiek refrénle igy szól: „Nlnesen tóhhé szereleit királtf. Petőfi ezzel a verssel i«en sok ellenséget szerzett magának au­likus körökben. SrWHmaaö, jnmvolódV» viersek egész özöne fo*-dult eMene, sőt még nan Is akadt, aki a szószékről prédikálta kl. Az ellenrersek kö­zül a letmagvobb T»ort a ..Honfi szózat" verte fel. amelvet hi*«nvos Mez* Dánlel baiduhöszörménví nemzetőr irt s amelvnek első str<Wja iffv vé<«ő. d>k: „Pl fótS'tfínk feretett k'rátif. Frre céloz Jókai, midőn Hajdúböszörményt is imába foglalta. RepubliVdnus Hiszekegy Miatvínfcot esak" egvet frt Jókai, de Hiszek­egyből mindjárt hármat is. A Republikánus Hi­szekegy igy szól: „Hlszekegv magvarok Istenében, minden­ható Atyában, minden nmak urában, aki foeantaték kiomlott szent vérből, srflletett Bíkóezl kardiától, srenvode Ausztriának alatta, mefffes7itették. meghala és eltemette­tik a vérpadon. SráPa alá a szegénv néo köré. Mártin* 15-én halottaiból feltámadj, felméne Béesbe. fite a császár felére, onnan lészen ellövendő ítélni radikálisokat As pe­esovicsokat. Hiszek went népszeTtemben, hiszek egv kflrőnséi»« enrérvot respublikát, ré"i birilnk feltámadását s Magyarország örök életét. Ámen Tdblabiró-Hiszekegy Semmivel sem szelídebb a banffía a Táblnbiró­Hiszekemyr>"k «em, amelv igv hanPrik: ..Hiszekegy minisztériumban, mindenható atvában hivataloknak és püspökségeknek osztogatójában. fis a comus lurlcban. fi eevszfilött fiá­ban, mi urunkban, ki fogantaték Verbőczi­től. srflletett szű^vál1« nemes táb'abiráktól, szenvde sok szolgabírónak alatta, megta­nultatok Fnsel Sándor táb'abtrőtől könvvnél­kfll s moduli és snírit"s7ba téteték C7*Ua a rö'd ns7fl alá. harm«»*n«ora azonban Ismét elővétettfr. f»irnéne Budára, (Pe a saj­M»*rvénvek készítőjének lobbiára. onnan lé­szen eljövendő, agyba-főbe vei ni a republi­kánusokat és a vöröstollasokat Hiszek a szent pragmatika szanktióban és az aranybullában, hiszek egy közönséges municipiális Eldorádót, kaputosoknak egyez­ségét, urbanális kármentesítést, testűnknek megbízását és a sült galambokat Ámen." Az imába fogalt Ensel, teljes nevén Résó Ensel Sándor a forraítaJmi időben meglehetősen nagy szerepet játszott. Elnöke volt az úgynevezett éjjeli bizottságnak, azugán résztvett a fontosabb kikül­1 detésekben is. e ezenfelül volt egy külön megbíza­tása Kossitíh és Széchenyi részérő is, abo dereka­san leheteti fontoskodni, őt szólították fel ugyanis, hogy Pest-váimiegye közgyűlésein a felterjeszté­sekben a tömény helyes alkalmazására ügyeljen. Ugy látszik, ig/en járatos volt a paragrafusok la­birinthusába'p, talán „könyvnélkül" is tudta a I törvényeket, mert Jókai erre céloz. Pecsovics-Hiszekegy A Pefcsovics-Hiszekegy aztán már mérges. „Hiszek egy császárban, mindenhez látó Odvában, bankoknak és lutriknak teremtőjé­.ben. Hiszek a kamarillában, 6 tudtán kívül született fiában, mi reménységünkben, kl fo­gantaték Metternichtől, szűleték szűz Zsófiá­tól, szenvede a barrikádoknak alatta, meg­kövezteték, meghala és nyugdijaztaték. Szál­lá alá poklokra, méltó helyére, egy szép este a Burgból megszalad, felméné Tirolba, flle a császárnak jobbjára, onnan lészen el­jövendő ráncbaszedni magyarokat és néme­teket. Hiszek a reakcióban, hiszek egy közön­séges muszkahirolalmat, gazemberek közti egyetértést, bűneinknek megjutalmazását, » bürokrácia feltámadását és az örök sötétsé­get. Amen." Harminc-negyven évvel ezelőtt igen gyakran hajlott szó volt a „pecsovics", amelyet a mai kor Embere is hall és ismer s amely a 48-os t|o|rra­dalmi idők terméke. Festetich Budolf grófnak ngyanis volt egy Pecsovics István nevű tiszttar­tója, akire a gróf követválasztáskar a kormány­párti kc'rtesek etetését-itatását bizta. S ezt a fel­adatát olvan kitűnően végezte a tiszttartó ur, hogy a réven rövidesen országszerte hírhedt em­berré, de egyúttal — szolgálati jutalmazásul — mi­niszteri tisztviselővé lett. Nevével jelölték meg és jelölik sokszor ma is a tulbuzgó kormánypárti em­bereket A forradalom után egy-kettőre népszerűvé vált gunyszó az ország határain is átlépett. A csá­szárvárosban időző magyar ifjak — írja a bécsi Beobachter 1846 áprilisában — gyakran emlege­tik a „pecsovics" szót, ami feltűnvén az egyik bé­csi polgárnak, kíváncsian tudakozódott a szó je­lentése, igazi értelme után. A kérdezett magynjr ifjú (ismert magyar követ) igy válaszolt: — No lám, milyen különös egy nép ez a német! Forradalmat csinál és még azt sem tudja, hogy mi a — pecsovics?! Az egyik egykorú magyar újság szerint pedig még az ellenzéki érzelmű nemzetőr-káplár is igy vezényelt az „ea:pecsoi»ics"-ujoncnak: — Fülelj — köpenvt fordíts — jobbra fordult5 — inalj! Ugy látszik azonban, hogy Pecsovics István ur is hamarosan megsokalta a gyors hirnévrejutást s nagy elhatározásra szánta magát Nincs többé Pecsovics, — írja a Spiegel c. újság egyik 1848 juliusi szímában. A Közlöny értesítése szerint Pe­csovics István hirhedt nevét Tétényire változ­tatta. Mindhiába. Azóta már Tétényi ur is meghalt, de a gúnynév — a pecsovics él. Hogv- meddig, senki sem tudja. De amíg választások és — pecso­vicsok lesznek, addig minden bizonnyal. Dr. Diósszilágyi Sámuel. r MAA^AAA UM1* ** tfldflIillfffW vv • • > > • 1 BUGYI drogériában mindent kaphat. f Fölér. Telefon 256] IMIIMMWMWIIMMMMMWWHMUIIMUMMMIHIWM

Next

/
Oldalképek
Tartalom