Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-25 / 303. szám

Oa = ü t L M rt Ci » A K (; K S í A l) Pentek^^o^eceívuje^^x S/egeden meg lenne ni Operaház, akkor a szeged! hozzáértő közönség retortáján keresztül kerülhetnének Budapestre azok, akiknek tehetségét Szegedi elismerték. — Én magam tudom legjobban értékelni a szegedi Operaház jelentőségét, mert hiszen tizenegy évvel ezelőtt Szegedre kerültem mint kezdő és Szégedeh fejlődtem atzú, ami ma vhgyok, A szegedi operaegyütles jó iskola volt részemre, meri Szegedről mindjárt külföldre szerződtettek és onnan hozott haza az Operaház. Csak örömmel és lelkesedéssel tudom üd\'fízölni nzt a gondolatot és azt az akaratot, amely a hozzáértő szegcdi közönség számára Szegeden Ojteraházat akar létesíteni. Qdry árpád: — Természetes, hogy kitűnő gondolatnak tartom azt, hogy a szegedi szinházból végre valahára Nemzeti Színház legyen. Szeged városa ezt már régen megérdemelte. A szegedi közönség mindenkor ott állt a színészek oldala mellett, elismerésével buzdította pálcájukon előre őket és a legkevesebb az, hogy ennek, a nagykultúrája alföldi Városnak olyan formában ad az állam elismerést, hogy színházát megfelelő szubvencióval á lami színházzá deklarálja. — Ezt « szubvenciót viszont ugy képzelem el, hogy nern mentte a mostani állami színházak ro\á-ára, hanem erre a célra külön tételt állítanának be a költségvetésbe és akkor, amikor a parlamentben a költségvetést tárgyal ják, át egész ország közönsége odafigyelne a tárgyalás folyamán S/egedre, amely eddig is — legutóbb a szabadtéri játékok Világhírre szert tett rendezésélvéi — maga felé irámilolta nemcsak az ország, h;mem a külföld figyelmét is. — Nagyon üdvös dolognak tarlom a szegedi s'zinhá/uak állammi színházzá való élölépte lését azért is, mert ha ez megtörténik, ugy az államnak nagyobb gondja lenit« erre a szinházra, bizonvos fokig igyekezne vele rendelkezni, amiből m<Yfint csak a színészekre válna előny. — Minden alkalmat meg k dl ragadni, bogv a nagyon szomorú sorsban lévő vidéki színészeten valamilyen formában segíteni lehes-en. E:t a szegedi gondolatot kitűnőnek tarlom és nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy megvalósításáért az erre illetékeseknek mindent et ke't követni. Nagy György: Rang és szubvenció — Igazáti őszintén meghat, l>dgy annyi év u'áti még akad válaki Szegeden, akinek szerény személyein eszélve jut. S igazán megtisztelő, hogy egy ilven, bizonyára az egész várost érdeklő komoly kérdésbem az én véleményemet is megkérdezik. — Igenis rangot és szubvenciót kell adni a szegedi színháznak. Csakhogy ezt a kettőt nem ugyanazon a helyen osztogatják. Szubvenciót adjon a váios, vagy ami még szebb voliyi és méltóbb is, az állam. S/.egcd színháza megérdemelné. Hangot a/onban ne várjon a színház Be a várostól, se az államtól. Ezt önmagának kell megcrrPziii.e. Jó színészek, jő előadások, ennél szebb rangja nem lehet színháznak. — Ezt viszont szubvenció flíbll nehéz megcsinálni. Különösen nehéz ma. TIÉ. különösen nehéz Sregedeú. Mert esetleg ¡ízti^vénció helyett az is jó lenne, hogv a közönség sStitosse a színházat. Ha a hivatalok útvesztőjében valahol el« akadna a w^erli színház rangjának és szubvenciójának ügye. nem k?Jl téíni Oak akarni kell: akkor mi*<wi rémttw» le**. Zilahi Irén: Szegeden íudni kell ... — Fiatalon és üde-szőkén uralja Zllahy írén a Kamaraszínház szinpadát. ' — Szegedről, a szegedi színházról mindig szívesen beszélek — mondotta —, mert Szeged is egyik állomása volt életemnek. Szerintem a szegedi színházat ha kivinnék Párisba, a Boulevardra, ott is, a párisi fogalmak szerint is első helyen állana nemcsak az épület és nézőtér, monumentalitása miatt, hanem bizonyára ehhez az épületi arányokhoz hozzátartozik a társulat összetételének fiivója is és ezzel vívná ki a maga részére az első helyet. — A szegedi közönség — visszaemlékszem az ottani szerződésemre — nem türi a tiivótlan előadásokat. Szegeden tudni kell, aki a szegedi közönség elé kilép, annak tehetségesnek kell lenni. — Az Ilyen színház méltó az elsőbbrendit ségre, joga van a más színházat kögfltti elsőbbségre és a biilónh elMrálásra, a nagyobb gondoskodásra — Szeged óta megjártam Párisi és mondhatom, Párisban ts nagyon sokszor visszagondoltam a szegedi szinházra, a Tiszapartra és ott éreztem csak igazán a szegedi beteljesülést: — Aki a Tisza Vizét issza... Viola Margit: „Szeged m^r elég színészt arfnfí az orszApnak és Budapestnek" Viola Margit, a szegedi szinház éveken át volt kitűnő primadonnája írja a Délmagvarórszágnak a szegedi színházról: — Az a hosszú idő, amit Szegeden töltöttem ,azt bizonyítja, hogy a szegedi színházai és a szegedi közönséget nagyon sokra becsülöm és igy természetes, hogy a szegedi Nemzeti Szinház gondolata nagyon tetszik nekem és jóleső érzés lesz részemre is, aki valaha annak a színháznak tagja voltam, ha valóra válik. Szegeden mindig többet igyekeztek és többet produkáltak, mint más városban. Ez érthető is, mert hiszen Szeged bár az ország második városa lakosságra nézve, művészi értékelés szempontjából Budapesttel bátran kiállja a versenyt. — Természetes, ha Nemzeti Szinház lesz Szegeden, fokozottabb gondoskodás maga után vonja az állam felügyelété!, amelyhez az állantnak csak akkor lesz joga. ha áldoz is a szegedi szinházra. Ez az áldozat pedig kitűnő befektetés lesz. mert Szeged eddig is éppen elég színészt és színésznőt adott a fővárosnak, ezttlán bizonyosan még többet fog adni, illetve a szegedi Nemzeti Színháznak vagy a pesti Nemzeti Színháznak tagja lenni, nem jelent majd nivóbeli különbséget. »Hathatós állami támoqatást ?« A müvész-kávéliázban újságok reri?etébe temetkezik á magyar színpadnak az a kiváló alakító szinésié, akit flnrsánvi Rezső néxeri hirdet minden esté a színlap. Mindené a színház és szinte felcsillan a szeme, mikor a szegedi síinházról esik szó, mert Szegedet mint várost szereti, kultúráját magas fokra értékeli és csak azon csorlálkozik, hogy abjjan a városban, ahol olyan sok intelligens ember él. miért álí a szinház más károsok színházával egyforma nivón? — Mert 140.000 lakom város — folytatja elmélkedését Harsányi — a világ minden tájékán, tehát. Szegeden is feltétlen rendelkezik azzal a kőzönség-rezervolrral, amely jó, korszerű értflleoaken vett színházat nemcsak eltartani, hanem ajjnak világvárosi fluk'uüáíét is biztofeifcai tudja. — Elgondolásom szar int rna már nem életképes ár. á rendszer, amely hétfőn János vitézt. kedden Hamletet, szerdán a Sárga csikót és csütörtökön Szökik az asszonyt játsza. Ahhoz tehát, hogy a szinház életszükségletté váljon, anyagi vonatkozásban is prosperáljon, mindenekelőtt kiküszöbölendő ez a vegyes műsor. — Szerény nézetem szerint azt a tipusn színházat Szegednek kötelessége lenne m-g terem feni. Ez pefsZe a kezdet kezdetén hathatós ál'ami 'ámogatás nélkül majdnem elképzelhetetlen. — A cél, amely Magyarország kulturális életének decentralizd ása szempontjából felmérhetetlen je'éntőségü, csak egy módon közelíthető meg. Az összes érzelmi és atyafiságos megalkuvások sutbavetésével, a szándék gyakorlati mcgi'alósitásával, a leggondosabban szeleteld't művészi tényezők sorompóba állításával kell a szegedi szinház belső megújhodását megteremteni. — El se tudom képzelni, hogy a hivatalos fórumok 11c nyújtsanak egy komolyan meglapozott élgóndoashőz liaí'iatós segítséget, do fliíiltcsak tanácsokkal és buzdítások formájában, hanem hathatós anyagi támogatással is. Nétn prófécia az, hogy a színházlátogató közönség szatn — ha a kor színvonalán á.ló színházat csinálnak — sokszorosan emelkedni fog. Mert a szitlház ötezer óv óta életszükséglet, de mindig a kor igényeinek színvonalán k-»ll állnia! Mlíam, város és megye Dr. GALAMB SANDOB, a Színművészeti Akadémia tanára, aki Budapestre való távozása előtt több évig tagja volt a szegedi szinügyi bizottságnak, a következőket mondja: — A magam részéről a leghelyesebbnek tartanám a házi kezeléshez való visszatérést, mert ez megmutatta azt a közelmúltban, hogy anyagi felkészültség mellett művészit és maradandót lehet alkotni. Ha végigtekintünk a magyar színészet múltján, mindjárt hiegállafúthatjuk, hogy nem volt kezdetben mindjárt Nemzeti Szinház. hanem előbb vármegyei szinház volt, mert a vármegye tartotta el a budapesti színészetet. — Ugy képzelem el, hogy közületek tartsák el a színházat, illetve a közületek hozza-nak áldozatot a szinház magasabb nívójáért. — Aü állam, a város, a megye hozza meg a maga egyéni áldozatát a művészet érdekében és ha ez a három közület meghozza a maga anyagi áldozatát, akkor párosulva a közönség áldozatkészségével, egészen bizonyos, hogy Szeged városa olyan magas nivóju színházat, tarthál, amilyet az az egyetemi várós mágas^ kultúrájánál fogva megérdemel. —» Egészen bizonyos, hogy nyilatkozatomnak az a része, amely a házikezelés mellett szól, sokaknak nem fog tetszeni, de én mégis e mellé a gondolat mellé kötöm le magamat, mert hiszen azt a nmlthan lehetett látni, hogy a házikézélésés szinház olyán kitűnő előadásokat és ólyan nagyszerű színészeket hozott össze a szegedi deszkákon, hogy a szegedi színház előadását teljesen ¿¿frároei nívón ¿Uótlak ¿<? & akkóíi SziÉé$2ék iáváfésjíe Pia íz élőkelő fővárosi színházak ószlópós tag>i.