Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-25 / 303. szám

DfclMAGYARORSZAG Vasárnap, It)3(> <4e< ember 20. Premierre? ROSMAHN bundába,, re. Eredmények, sikerek sorakoznak egymásután és az elismerésekbél nemcsak nekem jutott ki osztályrészem, hanem derék munkatársaimnak is. A legszebb elismerés számunkra látni azt, hogy a színház iránt örvendetesen növekszik a közönség érdeklődése. Mit csináltam szegedi igazgatóságom három és fél éve alatt? Azzal kezdtem, hogy 1933 november első napjaiban díszelőadással megünnepeltem a színház ötvenéves .jubileumát. Kél nagyhírű szegedi szerző, Móra Ferenc és Gárdonyi Géza remekműveivel, az „Aranyszőrű báránnyal" és „Bor'-ral és a letűnt boldogvilág egyik reprezentáns operettjével, a „Cornevillei harangok"-kal áldoztam az elmúlt félévszázad emlékének. Tiz eredeti bemutatót tartottam ez alatt az idő alatt, amelyek közül nyolc az egész világon elismert szerzők darabja volt. de valamennyivel országos sikert ért ela színház. 1934 februárjában kezdődött Kálmán Imre „<>rdnglova*á"-val, aztán folytatódott a kővetkezőkkel: Lehár Ferenc: „Szép a vi* lág," Krasznay Krausz Mihály „Fenséges asszony," Hans May „A táncoló város," Kálmán Imre „Montmartrei ibolya," Ábrahám Pál „Mese a Grand Hotelben," Márkus Alfréd „Csodahajó." Buday Dénes „Sonja," Buttola Ede „Gróf Figaró" és Sallv Géza „Marika hadnagya." Ezeket az eredeti '»pereiteket a rádió kivétel nélkül küzvctitelte és kettőt, a „S.zép a világ -ot és a „Montmaitrei ibolyát" heteken át az én társulatom játszotta a budapesti közönség előtt, míg az „ördöglovas'M és a „Mese a Grand Hotelben"-! fővárosi színházak vették át Szegedről és játszották hosszú ideig. A színház műsorának súlyát és értékét emelték azok az operaelőadások. A karócsonql flnnepckel Mlise PusztaszertPnzsln lliklós Szenthftromsáa uccal halászcsárdáidban A kgfcitOnöDh tolefeleh latborok * • I < t rl arak i amelyekben az ország, sőt a világ legnagyobb énekművészei leptek fel. A Bánk bán, Aida, Tosca, Sevillai borbély, Álarcosbál, Bohémélet, Rigoletto, Faust, Troubadour, Hoffraann meséi. pillangó kisasszony, Hunyadi László, Mártha, Hegyek alján és a Zsidónő főszerepeiben Németh Mária, Anday Piroska, Bokor Margit (először Magyarországon), Ella Flesch, Vera Schwarcz, Guglielmetü. Alpár Gitta, Báthy Anna, Relle Gabriella, Basílides Mária, Gere Lola, Huszka Rózsi, Orosz Júlia, Pataky Kálmán, Svéd Sándor, Kálmán Oszkár. Székely Mihály, Palló Imre dr„ Farkas Sándor, Lendvay Andor, Somló József stb. léptek fel. Ilyen névsorral csak a világvárosok operaházai és hangversenytermei dolgoznak . De tul a zenés darabokon és az énekesek vendégszereplésein a prózai előadások iránt is igyekeztem az érdeklődést fokozni. Tudom, hogy a színészet hivatása a színműirodalom müvelése. A közönség azonban, tapasztalatom szerint elsősorban szórakozni akar a mai súlyos viszonyok között és szívesebben néz meg olyan darabokat, amelyeken jóizüeket kacaghat és szivesebben hallgatja a fülbemászó melódiákat, mint azokat az irodalmi müveket, amelyek ujabb és ujabb problémákat szereznek. Ara, ha áldozatokba is került, tartottam a nívót, a műsorok összeállításánál tekintélyes helyet biztosítottam a tiszta irodalomnak és a prózamüvészek vendégjátékainak. A Lear király. Velencei kalmár, Hamlet, Cyrano de Bergerac, III. Richárd, Az ember tragédiája, Sasfiók, Bánk bán, Szent Johanna, Bizánc, Az ur katonái, mint a klasszikus értékeket reveláló drámák szerepeltek játékrendemen, de bemutattam mindazokat, az irodalmi színmüveket és vígjátékokat is, amelyek a fővárosi színházakban sikert arattak. A drámai művészek közül Bulla Elma, Titkos Ilona, G. Kertész Ella, Lázár Mária, Gombaszőgi Ella. Muráti Lili, Kiss Ferenc, Csortos Gyula, Beregi Oszkár. Bartos Gyula, Góth Sándor léptek fel igazgatásom alatt Szegeden. Ennél a pontnál meg kell említenem, hogy a színház művészeti vezetése elválaszthatatlanul összefügg a színház anyagi kötelezettségeivel. Amikor a műsort összeállítom, nem szabadulhatok meg attól a felelősségtől, amelyet százötven ember exisztewiájának. kenyerének a biztosítása ró reám. De nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy éppen a prózadaraboknál kell megküzdenem a közönség — most már felengedő — közönyével is. Hiszen, ha nem így volna, ha a színmű és a vígjáték olyan vonzó erővel bírna, mint a divatos, de nasrv dinieteket és sok személyzetet követelő operáké és operetteké. És mégis érzem és tudom, hogy ezen a téren még ered« ményesebb munkát kell kifejtenem a jövőben, mint a múltban. És ha mérlegre teszem az itt felsorolt eredményeket, mindennek ellenére ugy érzem, nem hiába dolgoztam és mélységes öröm tölt el, hogy Isten erőt Adott a magam elé tűzött program megvalósításúhoz, mert ezáltal — hivalkodás nélkül mondhatom — a szegedi színháznak az első helyet biztosítottam kenyeret és hogy minden ígéretemet eddig sikerült betralanom. Munka* programmomat nem tekintem befejezettnek, az elért nívót tovább akarom és fogom fejleszteni a közönség megértő és biztató támogatásával. Az ut, amelyre léptem és amely a végső célhoz vezet, még csak részben van a hátam mögött s csak akkor fogom elérni, ha a szegedi színház a legfelsőbb helyen is abban az elismerésben részesül, amelyet méltán megérde-i mel. Hitem és meggyőződésem: a szegedi színháznak kell átvenni a hontalanná vált koolzsvári Nemzet Szinház szerepet, mert hiszen az ország legnagyobb vidéki színházának itt a határszélen ez volna az igazi hivatása. Minden fáradozásom oda irányul tehát, hogy Szegednek a szinházkultura terén is megszerezzem azt az előkelő pozíciót, amely joggal megilleti. A világhírű szerzők eredeti bemutatása, Európa legnagyobb művészeinek vendégszerepcltetése az operaelőadásokon, a szezononként többször megismétlődő rádióközvetítések. a darabok kiállítása mind azt a célt szolgálják. Bizonyosra veszem, hogy a kultuszkormány is felfigyel a szegedi színházra és elismerését majd azzal fejezi ki, hogy éppen tündöklő múltjánál fogva is, megadja neki a Nemzeti Szinház jelleget. Meg egy őszinte vallomással tartozom: negyedféléves szinígazgatásom egyik csúcsteljesítményének mégis azt tartom, hogy a súlyos, sőt nagyon súlyos gazdasági viszonyok és a küzdelmes müsorgandok között is a társulat tagjainak és alkalmazottainak soha nem tartoztam, ami azt jeleneti, hogy a házikezelést kivéve a gázsit az utóbbi tizenöt év óla a színészek egy igazgatótól sem kapták olyan pontosan, mint tőlem. Jól esett visszanézni az elmúlt esztendőkre, mert újra megállapíthattam, hogy áldozatos munkám emberi és művészi tisztességem nem volt hiábavaló, a szegedi szinház pályája felfelé ível, boldogabb .jövőjét biztosítottnak remélem. színházi látcsövet jó minőségűt már 6-pengttrt kaphat SANDBERC l«tsz«r&znél Sztnitázteggek a Délmagyarországnál