Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-25 / 303. szám

Péntek, 1936. december 25. D £ I MAli» AROKSZAG MIWIIWI—fH1 il IITTM11 HWIMIfc» I" finTFHII^TITlT A SAJTÓ harca, lobogója és dicsérete a szegedi ipari vásárért Szemle XX exer cikk és riport erdeiében A Szegedi Ipari Vdsdr példátlan sikerét mindenekelőtt a magyar sajtónak köszönheti. A vásár vezetősége és az ipartestület elnöksége minden alkalmat megragad arra, hogy ezt kifejezésre is juttassa és hálából valósággal propagativ munkát ' állalt a magyar sajtó érdekében. Az újságok pedig — fővárosiak és vidékiek egyaránt — annak elismeréséül, hogy a szegedi ipari vásár a háború utáni esztendők egyik legnagyobb alkotó munkája, kitüntető érdeklődéssel foglalkoznak évrőlévre a szegedi ipari vásár minden mozzanatával és élénk figyelemmel kisérik fejlődését. Ami pedig a legbiztatóbb és a legértékesebb Szeged számára, a szegedi ipari vásár felkeltette az egyes szerkésztőségek legkiválóbb, a magyar szellemi élet élén haladó legtekintélyesebb tagjainak figyelmét. Ezek sorát Herczeg Ferenc nyitja meg, aki mellett a magyar irói és újságírói kar diszei foglalkoznak évről-évre Szeged nagyjelentőségű gazdasági demonstrációjával. Herczeg Ferenc írja a Pesti Hírlapban: „Szeged városa a munka ünnepére készül. A hatalmas magyar várost, mely valaha a temesi bánság szoptató dajkája és nevelő anyja volt, a trianoni lelketlenség és tudatlanság országhatárokkal választotta el a délvidéki területektől, melyektől kulturális és gazdasági életének egész gyökérhálózata köti össze. A város tragikus helyzetbe jutott, de kiváló férfiak vezetése alatt csüggedést nem ismerő elszántsággal hozzálátott, hogy uj életföltételeket teremtsen magának. A munka, melyet a magára é feledt város népe a békekötés óta végzett, modern nagyvárost formált Szegedből, megváltoztatta külső képét ugy, mint polgárainak gondolkodását. Ennek a hatalmas építőmunkának egyik pihenöállomása a VIIL Szegedi Ipari Vásár, mely május 30-án nyílik meg és junius 11-ik napjáig tart Ma, midőn a külföldieknek Magyarország felé forduló érdeklődése már kioktatott bennünket népies kulturánk megbecsülésére, ma már sneki sem fogadja kétkető mosollyal azt a megállapításunkat, hogy a szegedi vásár a magyar kézműipar, háziipar, iparművészet és népművészet olyan remekeinek gyűjteménye, amelyhez hasonló sehol roásatt nem látható és amely megérdemelné, hogy közönségünk tömegeden tóduljon a tiszaparti városba" A szeretet és az iparosság mélyen gyökerező megbecsülése hatotta át felejthetetlen Móra Ferencef, aki több írásában, a lapokban is napvilágot látott beszédében megragadta az alkalmat, hogy dicsérő, bátorító és figyelmeztető szóval szóljon a Szegedi Ipari Vásárról. Rassay Károly lapja az tsli Kurír írja „Magyar Város'* című Vezéré ikkéfcen: „ízeged Masv^rorjiiá« második váré*»: ** hosszú évtizedek óta az első helyen áll ott, ahol természet és „történelem" a sebeket osztogatja. Magánossága, elhagyatottsága szinte jelképesen példázta az egész magyarság tragikus sorsát. De hősies küzdelemmel és azzal a magasrendű lelkülettel, amelyben alföldi józanságával, színtiszta magyarságával, mezővárosi hagyományaival az európai életformákhoz való ragaszkodása párosul, — nemcsak tartani tudta pozícióját, hanem a tudomány, a művészet, az ipar, a kereskedelem uj lehetőségeinek nyitott utat. Aki ma Magyarország állapotáról tiszta képet akar kapni, annak meg kell ismernie azt a merész, ujHó, emellett higgadt és öntudatos nép egyéniségét, amely a szegedi polgárság munkájában magas kulturfokra emelve megnyilvánul, Szegeden uj iparágak termettek, amelyeknek alkotásaira a tudás és az eredetiség nyomja rá a maga bélyegét; a tehetség, a szívósság, a mostoha viszonyokkal való dacolni tudás iskolapéldáját szolgáltatta ez a város. Tanújelét a Magyar Város minden bajon, nehézségen diadalmaskodó életerejének, életre-hivatottságának." Majd egy más alkalommal, más esztendőben, többek között a következőképpen méltatja az Esli Kurir a szegedi ipari vásárt; — Ez a vásár a Délvidék egész gazdasági életének demonstráció ja, a tettrekészség, a versenyképesség, a művészi felkészültség és a magyar vidék dolgozó társadalmának élniakarása és élnitudása mellett. Valósággal klasszikus veretű megírására inspirálta Balassa Józsefet, a Szegedről elszármzaott kiváló újságírót a szegődi ipari vásár. Az Ufságban jelent meg, mégpedig vezető Helyen a Szeged cimü kétoldalas cikke, melynek néhány élvezetes sora a következőkben méltatja a városnak ezt a nagyjelentőségű munkáját: „Szegeden ipari vásárt nyitnak meg; két héttel a budapesti nemzetközi vásár után ez a kiállítás méreteiben kicsiny, de jelentőségében nagy. A nemzetközi vásár feladata, hogy megmutassuk: mit tud ez az ország? A szegedié; mit tud ez a város? Itt Budapesten egész vásárváros épült, deszkákból és vászonból a minden esztendei elmúlás számára, ott Szegeden egy megfiatalodott város épült fel a jövendőnek s tulajdonképpen az egész város kerete ati nak a kiállításnak, amelyen a szegedi iparosok számot adnak mesterségükről és művészetükről." Ugyancsak az Újságban egy más alkalommal „Szeged példát mutatott..." cimmel nagy riport jelent meg. Szűcs Nándor többek között a következőket irta: Szeged nemcsak saját iparosságát tudta megmozdítani erre a Vásárra, hanem propagandával azt is elérte, hogy felvonult az ország kézműipara Szegedre, a tiszai metrópolisba, hogy a szegediekkel együtt parádézzon a munka ünnepén. Hosszú volna felsorolni azokat a szakmákat, amelyek Debrecenből, Mezőtúrról, Türk evéről. Tápéról, Makóról és Hódimy.ővásárhelyről és máshonnan ide sereglettek megmutatni, hogy ók is számba jöhetnek a kézmüiparosság nemes versenyében. Az országos jelentősége a nagysikerű Ipari Vásárnak az, hogy hirdeti a magyar ipar életrevalóságát, az iparos kitartási képességeit és mindenkit meggyőz arról, amit olyan sokszor hangoztatnak üléseken, hogy szónoklatok alkalmával és írásban is, hogy