Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-25 / 303. szám

"cntek, MÍO. december 2'5. DCIMAG7ARORSZXO 5 3 A IX. Szegedi Ipari Vásár Irta: Körmendy Mátyás V. országgyűlési képviselő, a szegedi ipartestület elnöke A szegedi ipartestület megkezdte a IX. Szegedi Ipari Vásár előkészítését. Mögöt­tünk nyolc vásár gazdag tapasztalatának anyagával előttünk a kilencedik és az azt követő jubileumi vásár nagy feladatával erőteljesen messzeágazóan indítottuk el a munkát, melynek irányítója az alkotás szelleme. Az elmúlt nyolc vásár alati több mint százezer pengőt építettünk be a szegedi ipari vásár intézményébe, indulásunk nem ötletszerű volt. bár válságos órák vajúdásá­ban született meg a vásárépítés gondolata, de az első lépéstől kezdve határozott lem­szerűséggel haladtunk- a kijelölt úton. El­gondolásunk középpontjában az első pilla­nattól kezdve ofi állott az Iparcsarnok lé­tesítésének terve és most. ha száiBotvetünk — legalább szerény személyemet illetőleg — az eddig végzeit munkának, nem talá­lom meg az egyenlegét.* Őszintén vallom: elegedet len nagyok. Hiába tornyosul a százezer pengő biztos alapzatán az Iparcsarnok színes épülete, hiába vetítődik sötét esték fekete leplére az Iparcsarnok transzparensének -világító fénye, bennem még mindig a kielégiiletlen­seg érzése uralkodik, lelkiismeretem ítélő­széke előtt még mindig nem kaptam meg a felmentő ítéletet. Mert többet akarok. Többet, sokkal nagyobbat, mint amennyi eddig megteremtődön. az én szerény közreműködésem mellett. Hetedik esztendeje múlott, hogy a kétség­beesés. a nvomor tobzódásának legsorvasz­tóbb napjaiban elindítottam a szegedi ipari vásár létesítésének gondolatát és azóta szüntelenül űz, hajt, kerget az alkotás vá­gya. Tudom, sokszor a vakmerőség határát súrolta egy-egy lépésünk, amivel a vásár fejlődését, emelkedését kívántuk biztosíta­ni. de mindi? megsegített bennünket az is­teni gondviselés. amelvet legsúlyosabb óráinkban magunk mellett érezhettünk. És az idő. az események bennünket igazol­tak. Igazoltak engem, igazolták azt a hite­met, hogy a legsúlyosabb órákban sem sza­bad elveszítenünk önbizalmunkat, a szenve­désekben megacélozott lelkülettel alkotó munkához kell fogni és nincs a világnak az a romhalmaza, átkeli/ sziklaszilárd alan­zata ne lenne új idők dacoló fellegvárának. Ez a fellegvár, ez a körülbástyázott oár­toron u ma, itt. a déli végeken: a szegedi ipari vásár. És ennek a toronvnak építő' el­szánt őrzői, talpig fegyverzett kalonái — kézműiparos testvéreim. Uj idők nagy fel­adatainak tnesrvívására készen állunk mind annyian. Minden esztendő tavaszán felhar­san ebből a vártoron\rból a hívó kürtszó, amelynek hangja még ha oly gyönge is, mint az esti fuvallat, eljut a legkisebb vá­rosba, a legelhagyatottabh tanyaházta is, fúl jut heíryen-vöisryön-bércen. túl a törté­nelmi határokon és hívogat, hívogat szere­tettel, bizakodással, bizalommal és figyel­meztet. intő szóval . . . Minden esztendő tavaszán toborzásra szólal meg a szegedi vár tornvának kürtszava és tör'éne'mi idők hős férfininak. asszonyainak példájára, se­gítségül hívja a mai idők nem kevésbé hős fér fiait, asszonyait. Ez a hívó szó: segítse­tek, jöjjetek a szegedi ipari vásárra; vásá­roljatok a szegedi ipari vásáron! És amikor megindul az özönlés a szegedi ipari vájárra, amikor elindulnak a különvonatok az ország kü­lönböző részeiből Szeged felé és ezrével veszik kézbe azokat a zöld cédu­lákat. amelyekkel félárú vasúti jegyet vál­tanak Szegedre, akkor, amikor munkánk­nak eredménye mutatkozni kezd, akkor fel­éled bennem az emberi tebetetlenség és gyöngeség érzése és elégedetlenség lesz úrrá bnnem. Minden esztendőben a vásár minden napjának úgyszólván minden órájában ott állok a vásár kapujában, hogy külön-külön köszöntsem a hívó szavunkra érkezőket és külön-külön köszönjem meg nekik a téglát, amit hordanak ennek a végvárnak a meg­erősítésére. És mentől több köszöntésre kell meghajtanom a fejemet, mentől több kö­szönetet kel] elrebegnem, annál jobban éled bennem az alkotás vágya, annál jobban ösztökél újabb és fokozottabb tempójú munkásságra a szellem, amelynek eddigi megerősödésünket is köszönhetjük. Meggyőződésem, szent bitem, hogy a szegedi ipari vásárnak nemzetmentő, nem­zedékeket boldogító, értékekei adó és érté­keket védő rendeltetése van a déli végeken. Iparostársaim elszánt csapatával díszőrsé­gen állunk az ipari vásáron a magyarság szent eszményei mellett é* az ipari vásárral küzdünk en­nek a városnak, minden rendű ós rangú polgárának jobb sorsáért. Ebben a lmrcban hálás örömmel nesz­szűk mindenki támogató segítségét, kérve­kérjük minden hatóság, intézmény támoga­tását és bízunk a magunk elszántságában, erejében. Ősi ösztönök váltak úrrá ben­nünk. Ősi. nemes ösztönök acélozták meg erőnket és hitünket akkor, amikor a leg­több volt a teher rajtunk, amikor a legne­hezebb volt a kereszt, melvet úttalan-úta­kon roskadozva cipeltünk. És ez az oka an­nak, hogy amikor munkánk egy delelő ál­lomásához érkeztünk, amikor Magyarorszá­gon először mi, akik a legnehezebb helyzet­ben voltunk, mi létesítettük az első vidéki ipari vásárt és mi építettük fel az ország első kézműves iparcsarnokát, akkor további munkára tiizel bennünket az alkotás vágya. Teremiő erők ösztönzése új feladatokat ró reánk, legendák útjai nyílnak meg előttünk és az emberi kor vé­gességére gondolva, sietve fogunk hozzá a jövő célokat szolgáló újabb alkotásokhoz. Az Iparcsarnok tégláit összetartó va­kolat jóformán még meg sem száradt, de belátható időn belül újabb épí­téshez kell hozzáfognunk, mert a rendelkezésünkre ¿illó hely már sem elég a jelentkező kiállí­tók befogadására. És most, hogy az Iparcsarnok késői utódok számára is hirdeti egy rettenetes korszak minden szenvedésén keresztültörő magvar erő törhetetlenségét. a nyilvánosság elé bo­csátom célkitűzésünk újabb feladatvállalá­sát és bejelentem, hogy ki akarjuk építeni a kézműves kisiparon, háziiparon, iparmű­vészeten és népművészefen nyugvó, jelleg­zetességével különálló szegedi ipari vásárt és annak középpontjában egy modern, a kor minden követelményének megfelelő, transzparensével Szeged határát bevilágító, de sugarával az egész Délvidéket átölelő hatalmas Vásárpalotét. Szükségesnek tartottam ezt most beje­lenteni, amikor elindítottam a IX. Szegedi Ipari Vásár előkészítő munkálatait. Hang­súlyozottan emelem ki. hogy a Szegedi Ipa­ri Vásár mindenekelőtt kézműipari, házi­ipari, iparművészeti és népművészeti jelle­gű. Emellett azonban nem szeretnénk nélkülözni a ki­lencedik és az azt követő jubi­leumi vásáron a szegcdi keres­kedők és szegedi gyárosok rész­vételét sem. Melléjük szeretnénk kapcsolni a délvidéki­eket. hogy így megerősödve, hirdethessük mindenekelőtt a szegedi ipar és kereske­delem kiválóságát és közös erővel indulhas­sunk .életlehetőségünket biztosító új vevő­és megrendelőkör szerzésére. Ezen a téren új feladatot jelent számunkra a kisipari export lehetőségeinek megteremtése és kihaszná­lása. Bebizonyítottuk, hogy a szegedi ipar: vásár minden esztendőben a legkiíűnőbl bevásárlási forrás. Ragyogó kirakat, atrnlv a nagyközönség elé vetíti eldugott kisipar; műhelyek tehetségeinek sokszor elképzel­hetetlenül szép munkáit és előtárja a kéz művesek, a háziiparosok, az iparművészek és a népművészet tehetségeinek szivet-lelket derítő alkotásait. Alap nélküli az itt-ott né ha felbukkanó elégedetlenség és kétkedés a vásár kiállítói számára jutó eredménnyel vagy eredménytelenséggel szemben. \em is csak a vásár nyolc-tíz napján kell eredményt elérni, hanem az egész esztendőben. Az a cél. hogy a vásáron látottak alapján szerezze meg a kiállító a vevő és megren­delő körét, mint ahogy nagyon sok iparos és más kiállító tanúsíthatja, hogy évről-év­re való részvételével csakugyan egészen új megrendel ökörre tett szert. Öe különben is lát juk a hozzánk érkező levelekből, hogy a közönség érdeklődése egész esztendőben tart a vásár kiállítói iránt és ennek ösztön­ző hatása nem is marad nyomtalanul. Álla ndóan járjuk az ország különböző vásárait, kiállításait és felkeressük a nagy külöldi vásárokat és kiállításokat is. Ta­pasztalatainkat igyekezünk gyakorlati té­ren érvényesíteni és odahatni, hogy a szegedi ipari vásár, minden más vásártól különállóan, külön­leges rendeltetéssel és felkészült­séggel töltse be hivatását. Ennek a rendeltetésnek iengelyében az egyéni ízlés kiszolgálása áll. Az egyéni íz­lés szolgálatára rendezkedik be a kézmű­ves ipar, a háziipar, az iparművészet és a népművészet. Ezért csoportosítottuk ezt a négy iparágat a szegedi ipari vásáron és ezért hirdetjük, ezért kérünk fel mindenkit, legyen propagálónk annak közlésében, hogy a szegedi ipari vásár az egyéni ízlés szol­gálat ára van gazdagon berendezve. Ezzel összefüggően, kezdettől fogva arra törekedtünk. hogy kiapadhatatlan energiaforrássá váljék a szegedi ipari vá­sár. Ezt a célt szolgálja minden lépésünk, minden cselekedetünk. Meggyőződésünk, hogy ennek az energiaforrásnak minden cseppje egész Szeged városát táplálja, az ipari vásárba fektetett erő minden atomja Szegedet szolgálja. Az egész szegedi ipari vásár egy hatal­mas nagy szolgálat és amikor itt is bejelen­tem, hogy a IX. Szegedi Ipari Fásárt 193?. május 26—június 6. között fari­juk meg, amikor segítséget kérő szóval bizalommal fordulok a város hatóságához, intézményei­hez, vezető férfiaihoz, minden polgárához; karácsony szeretetének boldogító, ünnepi varázsával a szivemben, a további alkotó munkára felkészülve, hittel és alázattal felajánlom mindannyiunk nagy szolgáltát Szeged városának, a végváros javára, meg­erősödésére és bizton elkövetkező boldog» lására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom