Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-03 / 285. szám

nfrMAr,yM?oRS7&n Csütörtök, re)36 3ecwn5er 3. Tokait Borszalon K(.'lenion-íi. 8. Kitűnő tokaji és hoYnoki borok olcsó árakon. Tokaji bor 1 deci 12 fillértől 66 fillérig, homoki bor t liter 90 fillér. jizinfiázá mtivázcr • HETI MŰSOR: Csütörtökön délutón: Grór Figaró. Filléres helyárak. Csütörtökön este: SvivdobogAs. Vigjálék. Premicrbérlet It. Pénteken este: Szívdobogás. Páratlan bérlet II. Szelvények és kedvezményes jegyek érvényesek. Szombaton délután: Elnémult harangok Színmű. Filléres helyárnk. Ifjúsági előadás „A süket levente". A legkisebb falvakban játszik* Pata ky József és színtársulata. Legutóbb Msónyiken vendégszerepeltek néhány napig és távozásuk után ugy a társulat, mint a közönség büszkén állapította meg, hogy — nem kellett az útiköltséget összegyűjteni, mert a színészek .. megkeresték azt az összeget, amely a szomszédközségbe való elutazáshoz szükséges volt... A társulat most Bonyhádon játszik, műsorukon az ..Érettségi", a „Csavargólány", a „Pármai ibolya" és — „A siiket levente" szerepel. Mos» Heltai Jenő remek vígjátéka mire Bonyhádra került, a néma jelzőt felcserélte süketre... A közönség igy talán falrengető bohózatot sejt benne. . Szinházjegyárusitás a DúM»9Y»mmszn8wii A Déimagyarország regénye A VARÁZSLÓ Harmónia hangversenyek Holnap este 8 órakor a Tiszában Harmónia II. zongorabérlet, Julius Isserlis a jelenkor egyik legnagyobb Chopin-játékosa. Hétfőn este fél <1 órakor a Belvárosi Moziban az idei szezon legnagyobb zenei és legfényesebb társadalmi eseménye, Gina Cigna az olasz énekművészet legnagyobb sztárjának ária- és dalestje. Kisér dr. Herz Ottó. Jegy 2 pénzölő! Harmóniánál és Délmagyarország jegyirodában. A js^InbA/j iroda h'rei Vasárnap délután: Csárdás. Délutáni bérlet. „Szívdobogás" a tiszta szerelem himnusza. Szép Ernő poétikus játékát, a „Szívdobogás '-t ma este mutatja be pompás szereposztásban a szinház. A „Szívdobogás" ma este és pénteken este kerül s/lnre. Ma délután „Gróf Figaró" először filléres helyárakkal. Katonaelőadás. Ma és pénteken este Szivtioboaás a szerelem vígjátéka. A ,,Csárdás" diadalát bizonyítja, hogy a világsikerű magyar operett szombati és vasárnapi előadására is tömegesen viszik a jegyeket. Szombaton délután *r, „Elnémult harangok" előadása választ ad arra a kérdésre, hogy mikéin vesztettük el Erdélyt. 39 — Azit nem szabadi — A malomban most nem dolgoznak, senkise fog látni. Békavadászat lesz és vizicsata. És mindenkinek le kell vetni a cipőjét és a lányoknak a bugyogót is. Gyerel — Nem! Én azt szeretném, ha most kimennénk a dombra. Délután meg el kell jönnöd hozzám. Ez fontosabb a vizicsatánál, meg még a lányoknál is. — A vizicsata, annál nincs jobb. — Én azt akarom, hogy csak én, meg te legyünk ma együtt. Én megcsináltam mindont, amit akartál, a dombon is és odahaw za is. — Micsoda mindent? — Most már semmi sem hiányzik. Pontosan ugy csináltam, ahogy te parancsoltad. Most már hozzá lehet kezdeni a nagy cso- 1 dához; akár most mindjárt hozzá lehet kez- ! cleni... Tudod, annyi mindenfélét kigondol- j tíim, amit majd ki tudunk varázsolni. Tu- i dod, olyan remekeket gondoltam ki. Amig ! te nem voltál itthon, mindig csak ezeken gondolkodtam. — Nekem semmi közöm ahhoz, hogy te miket gondolsz. — Kalmük, hogy mondhatsz ilyet? Hisz tudod TŐI, miről van szó. Nem tudok semmit és nem is akarok tudni. Én a rétr" akarok menni és kész. Vagy jössz, vagy maradsz! — Nem. Kalmük, ezt nem teheted. Itt várok rád, már reggel óta, nem hagyhatsz most itt. Kint a réten várnak már a többiek. Jössz? — Nem, én nem... — Hát akkor szervusz. Buli nem szokott ellenkezni. Most mégis csökönyösen ottmarad a helyén s útját állja Kalmuknak. De csak a lába s talán még szélesen eltart karja ilyen erős, a hangja már gyengül, már nem tiltakozik, már csak kérni tud: — Mondd, Kalmük, mi rosszat tettem, hogy most igy bánsz velem? — Hagyj békén. EresszI — A réten is, a múltkor, amikoT mind ugy nekem jöttek, akkor se jöttél segíteni. Ha tudnád, Kalmük, milyen rossz volt az. Mert akt valakinek a társa, annak mindig segíteni tartozik. Ez mindig így volt, a könyvekben is igy van. És mi, amikor megfogadtuk, hogy ezentúl társak leszünk ... — Én nem fogadtam meg semmit. — Hogy mondhatsz ilyet? Mi, te meg én, mi mér ugy voltunk, mint két testvér. És még ennél is több volt, ahogy mi voltunk. É: a réten mégis olyan voltál, mint egy idegen. Nem is tudod, milyen rossz, ha valakit elhagy az, akit a legjobban szeretett. Ezért jöttél ide, hogy ezt most elmondd? — Én mindent ugy csináltam, ahogy te meghagytad. És most mégis, még látni se akarod, hogy mit csináltam. Egy talicskás ember közeledett, „vigyázni! vigyázni!" kiabált, Buli mégse hallotta s a talicska majdnem a falhoz taszította. Irta KOMOR MNDRAS 1 — Gyerünk innen, Kalmük... Nézd, I olyan semmi az, kimenni a dombra. S már jöhetünk is vissza. Csak meg szeretném mutatni, amit elkészítettem odakint s aztán megyek én is veled, a malomhoz. És ott tehetsz aztán velem, amit akarsz. Kalmük nem felelt. Állt mozdulatlanul s az arca most még merevebb, különösen a szója körül félelmetesen merev. Erről a szájról nem tudta Buli levenni a szemét; rajta . ragadt a tekintete. Ugyanakkor azonban látott egyebeket is és sok mindenféle különöset megfigyelt. Például, hogy egyszerre megszürkült az ég; nem állott esőre, mégis elborult, majdnem fekete lett. Hogy a házak előbbre jöttek s most látszott, mennyire kopott és csúnya itt az egész vidék. Az emberek is megcsunyultak, csupa durva, bandzsal nézésű arc bukkant fel hirtelen. Az elébb játszadozó kutyákon mulatott a tekintete, ezekből most mérges és piszkos kuvaszok lettek, jobb nem is nézni rájuk. Megváltozott minden és Buli pontosan tudta, hogy ennek a gonosz változásnak csakis Kalmük merev két ajks az oka. S egyszerre olyan nehezen múlik az idő! — Én tudom — szólalt meg Buli —, én tudom, hogy ez csak azért van, mert te sohasem szerettél engem. Nem voltál se társ, se barát, se senuni. És tudom, hogy már sajnálod, hogy elárultad nekem a titkokat. — Miket beszélsz itt össze-vissza? — Ezért utaztál el és amikor hazajöttél, ezért mentél a rétre és nem hozzám. Én mindent jól tudok. Hiába gondoltam mindig csak rád, hiába tanultam és dolgoztam, neked én nem kellek, neked én nem vagyok csak egy idegen. Ha meghalnék, még azt se bánnád. Ez igy van és én hiába akarom, hogy mi mindig csak együtt legyünk, ezt nem Tehet akarni, csak ha valaki igazi barát. Hát jó, hát akkor mindennek vége. Akkor hát szervusz. Folytatása következik. Bécsiucca Ezen a címen találja meg ön igazi téli otthonát, Bu dapesten a Belvárosban. A remek szobák, kitűnő konyha, igen mérsékelt szoba- és panzióárak várják önt. Hosszabb tartózkodásnál rendkívüli ked- • vezmények. Kérjen árajánlatot!