Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-25 / 303. szám

Pénlelc, T930 december 25. DÉLMAGYARORSZÁG A szeged! és madárvilága NEMET VAROTOK­ÍRTA DR. RERETZK PÉTER Ha megkérdeznénk a ben szülött szegedi embe­reke!, hogy merre van a Fehértó, nagyon keveset találnák. aki meg tudná mondani és még keve­sebbet. aki látta is. Amióta a pesti vonst abla­kából megpillantjuk a városi halgazdaságot és amióta néha-néha fehértói hal is kerül az aszta­iunkr.i, többen sejlik, hogy ott kell valahol lenni ennek a Fehértónak a pesti vasútvonal mellett. Nem tartom különösnek ezt a jelenséget, mert hiszen a városi ember éleiében azelőtt semmi je­lenlősége nem v<At a Fehértónak és ma sincsen •— a halüzem tői ellekintve — semmi olyan ne­vezetes a Fehértón, mely a városi ember életét érintené. Rési vadászok lói sokat hallottam beszélni a Fehérlő fénykoráról, »midőn érékig sem meni el a viz a tóról, ami­dőn a hal is szépen elszaporodott s a város bérbe is adhatta a halászatot a környékbeli piazdáknfik ckik közül nem egy — hallomásom szerint — a halászatból gazdagodott meg). Abban az időben temérdek vízimadár nyüzsgött a tóban és mész­eze vidékről csábította a vadászokat, a szegedi Fehértóra. Sokat vadászott, itt legnagyobb termé­szeti irónk. Bársony István is. Az állandó viz — bár a tó feneke terméketlen szik —, egyes, sziken termő vízinövényeknek kedvezett, gyö­nyörű vegetáció volt és bizony iránytű nélkül nem volt ajánlatos a tó belseje felé merész­kedni­Mint minden az utóbbi időben, a szegedi Fe­hértó is nagy változáson ment át. Először is megfosztották vb ének nagy részétől. A háború utáni nagy viztelenilési láz a helyi ármentesilökuek egész seregét tenyész­tette ki és a sok lokális vizlevezetés a Fehértói »forrásvidéké«-tői fosztotta meg. Ma már csak a közvetlen környék tavaszi hó'eve gyűlik meg a tóban és a pesti országútról már meg sem látjuk a vizet. Az őszi esőzések idején találunk még vizet a Fehértóban. Ez a vizmennyiség is azonban er<y-kettőre leszalad, ha az a' \ői eaaforna zsilipje nyitva van. Átformálta a képét a Fehértónak a városi halgazdaság létesítése is. \ 3000 hóidból 900 holdat szakítottak le és mesterséges gátak közé r kilométer szélességű: és 6 kilométer hosszúságban fekvő tavakba szi­vnttyuval erne'.ik be a Tisza vizét- A beszivattyu­zás persze csak a tavaszi magas Tisza vízállás­nál lehetséges. A vizfelü'et párolgását a halastó artézi kutjai pótolják valamennyire. A halastó üzeme nagyszerűen jövedelmez a városnak, a megnaradt 2000 holdból azonban úgyszólván alig van haszna a város kasszájánalt. A szódával telitett > vadszik -en termő egyes sós növényeket csak a birka eszi, de azt is zsenge zöldülésben. A területem lábas jószág megélni nem tud. Májusban már kiszárad a tó, az utolsó csepp vize is elszalad a Tis. ába. Ilyenkor azután sivár képet, mutat a nagy pusztaság, amelyen csak a délibáb játszik csalóka vizek­kel. Egyébként vakitó fehér sziktenger az egész terület, melyen szigetekben van a tenyérnyi ma­gas, zörgő, barnára aszalódott sás. Eizf a helyet ilyenkor még a madár is messziről elkerüli. A kiszáradt tófenékrői .-'.¡nas cyklonokal sodor­nak a magasba a nyári forgószelek. A kánikulai zivatarok nyugat felől szoktak kerekedni. Do­rozsmá és a Fehértó irányából tornyosu n k a felhők. Ha megfigyeljük a zivatart megelőző tomboló szélvihart, az ég és párák színjátékát, feltűnik, már messziről a kénsárgába játszó nyu­gati égbolt, melyet a nyugati nap sugarai hátul­ról sajátos ragyogásban tartan:k s a rohamoson közelgő sárga palást nemsokára mint piszke* norfeíhő sepri végig a városi uccákat. telehord­>a -szemünket, szánkat, tüdőnket az alföldi por­ral, illetve fehértói szikkel. Ez a por ugyanis nem más, mint a kiszáradt tó fenéknek 2000 holdról felkavart és felszedett, szikpora, mely az emberi egészségre semmivel setn ártalmat­lanabb, mint az országutak pora A szegedi »sárga zivatarok «-nak ez « magyarázata. A szél által elhordott szik azonban nemcsak a várost borítja el zivatarok alkalmával, de meg-* fertőzi a szomszédos jó feketeföldeket is. Haldoklik a Fehértó Halottas ágyánál egyj (pár senvedéJyes vizivadász őrködik, na meg a birka­pásztorok. Mert ha nincs viz, nincs vadászat és nincs legelő sem. Sorsa mást nem nagyon érdé- [ kel, nem sok hasznot hajtott másnak éleiében : sem. \ FehértóbóJ kihasított halastó három év alatt sajátos változásokon ment keresztül. A tavaszi áradásos tiszavizzel rengeteg iszap rakódik le. Ősszel a halászat alkalmával leeresztik a vizet s a téli hónapokban faecaliákkal és mésszel igyekeznek javítani a talajt, hogy annál bőveb­ben teremjen a hal táplálásárfa szolgáló bogárság. Ei az évről-évre ismétlődő kilugozási és trágyá­zás! folyamat kedvező körülményeket teremtett a vizi növények számára is. A gyékény, mely az ősrészen isme­retlen, itt buján tenyészik. A nád, mely ott tér­dig érő csenevész a termékenyebb foltokon, itt a tavakban már többholdas szigeteket alkot. A töltés védelmére szolgá'ó füzfonásokból már több­méteres füzbekrok sarjadtak és a sivár, gyér nö­vényzetű tó helyére ma az élettől duzzadó növé­nyi vegetáció került. A telep környékén fásítás­sal kísérleteznek s az alagcsővezett talajban a lak lassú fejlődésnek indultak. A halastó mélyebb, tisztább, édes vize, a kifejlődött növényi vege­táció jelentős mértékben növelte a madarak faj­gazdagságát. Olyanok is előfordulnak, melyek az­előtt a sós viz miatt nem tartottak itt pihenőt. Mielőtt a szegedi Fehértó madárvilágára reátér­nék, meg kell • emlékeznem azon körülményről, hogy hazánk áilatföldrajzilag mily érdekes he­lyet foglal el. Kelet és nyugat,.»észak és dél határ­vonalát képezi. Hazánk az utolsó nyugat felé, mely egyes keleti fajok előfordifását mutatja (pelikán, ibisz, keselyű, kis lilik, csikós egér. földi kutya, stb.), viszont egyes fajoknak mi va­gyunk a legkeletibb előfbrdu'ási pontja (például a fekete [nem vetési!] varjú, stb.). Egyes északi fajck csak hazánk területéig nyomu'uak le (csont­tollú madár, magtörő, stb.), viszont sok déli állatnak mi vagyunk a legészakibb előfordulási területe (szongáríai cse'.őpók, török gerle, gyur­gyalag, stb.). Ez a körülmény Magyarországot ornithológiai szempontból is különlegesen érde­kessé teszi. Ezért keresi fel sok külföldi or­nithológus oly nagyon szívesen hazánkat. A szege li Fehértó vadászati szempontból min­dig nevezetes terület volt. Ha akadt egy-két lelkes búvárkodó vadász, mindjárt előtérbe került or­szágosan is a Fehértó neve. Mert olyan madár ritkaságok nak a lelőhe'ye, mely párját ritkítja nemcsak hazánkban, de Európában is. Még a Fertő-tó területén kerültek elő madárritka ágok, melyek azonban a bécsi Hofmuseumba kerültek s nem egy hazai madár csak ott volt képviselve. A régi Fehértón óriási mennyiségben gyűllek ,! össze vonuláskor a vízimadarak. Ebben az idő­ben (tavasszal és ősszel) rendszeresen bő meny­nyiségü viz volt a tóban. A 90-es és 900-as évek­ben két nagy kutatója volt a szegedi Fehértó madárvilágának: Lakatos Károly és Zsó é" László. Lakatos szines leírásaiból ismerjük a régi Fe­hértó gazdag madárságát. Zsótér László szerel­TURA­felőnyös és kényelmes németországi utazást biztosítunk önnek Kérjen felvilágosítást és kéoes tájékoztatót a RElCHfBAHNZENTRALE magyarországi «•x*rk*pvia«tat*MI BUDAiPfcST, V.. Nádo'-ucca 18. szám Tn.nfon 1—297—10. mese volt a Fehértónak. A városi múzeumban a madárgyüj temény nagyrésae ac ő vadásxszer­zeménye. Mint költő terűlet, a Fehértó ma alig jön szá­mításba éppen azon oknál fogva, hogy a vij már a nyár elején eltűnik. Régen pedig még * vadludak is fészkelőhelyet találtak. Nem egy tengeri madár próbálkozik még ma is — bal­sikerrel — a költéssel. Sós vizénél fogva éppen a tengeri madaraknak kedvenc tartózkodási helye a Fehértó- Állandó fészkelőnk például a széki lile, mely a szikes ta­vakon kivül csak a tengeqwrtokon fészkel. A Fehértó madárvilága tudományos szempont­ból feldolgozva még nem volt. A legtöbb va­dásznak a hus volt a legfontosabb. A Fehér­tón ugyanis mindenkor intenzív vadászat folyt, mégis azok a madártani értékek, melyeket ugy­szó! án egye lül cs'k a szegedi Fehértó rep­rezentiál, rejtve voltak a mai napig. A szegedi Fehértó a gojzereiről (legnagyobb sneff fajta) mindenkor híres volt. Valamikor rengeteg ily n madarat exporláltak a bécsi piacra innen. Leírá­sok vannak arról, hogy az innen exportált Wzi­madarakból a külföldi oniithológuaok a legnagyobb madárritkaságokat válogatták ki. A kis gojzer jellemző tavaszi rnadíra A F«MR-

Next

/
Oldalképek
Tartalom