Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-20 / 299. szám

Vasárnap, 1936 december 20. DÉL MAGYARORSZÁG 15 HIRES KÜLFÖLDIEK SZEGEDRŐL Tábori Kornél anyaggyűjtése Olcsóbb lett 2 FILÉRREL, a kiváló minőséftik TELJES TEJ Központi rejcsarnok rt- fiókjaiban. Házhozszálitást díjmentesen vállaljuk. Viszonteladóknak és nagyobb fogyasztóknak nagy engedményt adunk. L Az utóbbi években kelleme? módon szaporodik az a külföldi véleménysor, amely Szeged városáról szól. Ha nem is mind föltétlen dicsérettei számol be a város értékeiről, érdeme? gyűjtögetni, mert itt-ott hasznosan egészíti ki az igaz képet. Régi dolog, hogy nemcsak az asszonyné.pet, hanem a várost és az országot is nagyon érdekli az, "amit az idegen róla — kivált a háta mögött — mesél $ okul rajta, ha tiszta tükröt tartanak eléhe, ahogyan a francia esprit legnagyohb művésze és betyárja mondta: ,S'c regqrder dana le wiroir. Veltajre-nek a szellemi, vagy erkölcsi tükre általában nem kell, hogy aggassza a szegc<Jieket: a múlt sok szenvedése, rátermett külföldiek pártatlan nézete szerint is, a város egész régi és mai élete nagyobbára olyat tár clibénk, anii becsülelükre válik és tiszteletet parancsol. * A legrégibb külföldiek sorában, akiknek irott bizonysága is maradt, egy csomó francia lovag volt, közte a török ellen Zsigmondnak segitő II. Fülöp burgundi herceg főtanácsosa, Bertrandon de la Brocquicre 1432-ben fordult meg Szegeden s erről a következőket jegyezte fel: — Becskerekröl jöttem Szegedre, amely jő nagy sikföMÜ város . . . Csak egy uccája van, de mértföldnél hosszabb- Rengeteg sok az élelmiszer, kivált a hal s éhből olyan nagyokat fognak, bogy sehol különbet nem láttam. Sok daru és túzok is van a piacon ... Az ágynemű bizony kevés és piszkos. Bőrrákba tömött szalmán fekszenek s az ágyneműt levegővel fújják föl (a lovag itt téveiíett, mert a« ágynemű peheUyel töltött dunyha volt, de a franciák akkor még nem ismerték az ilyen dunyhát). Roppantul sok a« eladó ló és nagyot) érdekes, hogyan idomítják ezeket 3 vad állatokít. Tíz forintért kitűnő hátaslovat kapni. Egyáltalán nagyon sok az igavonó barom, s a nyáj és a jőizü gyümölcs is. * Bőven irtak — többi közt a pápai és a velencei követek titkos jelentéseikben — Róbert Károly és Nagy Lajos özvegye, Erzsébet királynő, aztán Hunyadi János és Kapisztrdn János szegedi tartózkodásáról s a törökök és a fekete sereg dulásairól, vajamint a Dózsa-lázadásról 5 Cserni Jovanról, aki szerb fejedelemség centrumává akarta tenni Szegedet a rabló és öldöklő népség élén Török történetírók szegedi följegyzéseit sikerült megtalálni Tstambulban. Nagyrészük annyira szinez és túloz, hogy Háry János elbujhat mögöttük. Juszuf Hadzsi, aki a szegedi rév és a tiszai kikötő bérlője volt, azt irta, hogy egyetlen csatában 25.000 magyart öltek meg 1552-ben. Pedig a tőrök és magyar sereg összesen nem tett ki nyolcezret. Dzselalzade történetíró, éppúgy, mint Tinódi a „Szegedi veszedelemében, rigmusokba szedte, hogyan lepték meg itt Tóth Mihály könnyelmű mulató hajducsapatát. Majd igy foytatja: A mező mindenütt hullákkal lett tele, Vértől rózsapiros l*tt a földnek színe. Győzött mindeneken az Izlim hős hada, Hihetetlen hatalom pedig elpusztuló. Viszont a törökök megveréséről Marsigli Ferdinánd gróf, a budai ostromtervek készítője irt autentikus részleteket. Ez a sokoldalú talentum állapította meg a karlócai béke után az uj határvonalakat, számos történeti munkát irt s ami bennünket különösen érdekel, hiteles anyagot gyűjtött a magyarságról, nagyszámú kitűnő rajzot I5 csiqilt, neki köszönhetjük a magyar flóra «omnerioiójá», amiről külön könyvet (rt é« a régi magyar folklór© reiftek «»^éfe^laUsiltv MegWbbentíl adat&f halwetá4tf»\ föl tiyvábbi a lakossüg gyöíréséről, asszönVok ^jVft&HaWá-' ról és külőrtösen a fiu-sorozásról. Külön bizottság szedte össze a legszebb és legerősebb fiukat, akik közül speciális vizsgálattal válogatták ki a legjobb eszű nyolc-tizenkét éveseket és Is!ambulb'4n ök nevelődtek törökvezetőkké, magvarsanvargatókká. • A bécsi Haus-Hof- und Staatsarchiv, amelynek most csak államlevéltár a neve, tömérdek bizalmas jelentést őriz Szegődről is. Ma már nem titkos az a levéltár és elolvashattunk egy csomó olyan iratot, amely a nemzeti függetlenseg, valamint az állami fejlődés tiszta törekvéseit meghiúsítani igyekezett. De mutatja egyúttal azt a romlottságot is, amely a bécsi és pozsonyi kancelláriák számos alkalmazottját jellemezte. Okos föbirák és tanácsosok állandó ágenseket tartottak Bécsben és Pozsonyban, mert hiszen máskép nem tudták Volna meg, hogy micsoda uj meg uj veszélyek fenyegetik a várost. A szeged'i főbírónak mindössze 250 rhénus-forint évi fizetése volt például 1721-ben és Tolhamb bécsi ügynök 100 forintot kapott csak az információkért. Okultak a józan szegediek a régebbi közbenjárók hiányán. Lajos bádeni herceg már 1691-ben nagyon javasolta, hogy a szegedi várat hozzák rendbe és „a nagyon derék lakosságot óvják meg a Tisza árjától", de a tanácsát nem fogadták meg Bécsben. A várfal egyrésze beleszakadt a Tiszába s uj meg uj árvíz korhasztotta, roncsolta, 1711ben pedig az egész várost elöntötte. A házak rombadoltek, az emberek szájai odavesztek, a viz téhsn és ősszel sem apadt kellő módon s 1712 áprilisában teljessé vált a pusztulás, ugy, hogy a Tisza csak julius végefelé tért vissza medrébe. A lakosság évekig nem tudta kiheverni a csapást. Amit ped'ig a hercegi szószóló nem tudott elérni, megtette a „szögerlí olaj", amivel némely bécsieket kentek meg. • Húsznál több angol utazd irt Szegedről. Az első Mr. Jack Simpson volt, akinek későbbi utóda nagyobb könyvet is irt, még a tőrök korban végzett tanulmányait. Ezt jegyzi föl például a szegedi életről: — A török már reggel feketekávézik és csak három négy óra múlva jön a kuzluk, de ez is nagyon kevés étel és tovább feketézik napszálltáig. Ha a müezzin elvonitja az imára figyelmeztető ezánt, jön az ima s ulána a hosszú étkezés, tíz-tizenkét, sőt nemritkán tizenhat tállal. Rengeteg sokat esznek; csak a rcfmardn-hónap telik el böjttel. Furcsán böjtölnek: esznek-isznak az egész éjszakán át s reggel lefekszenek és estig alszanak. Hát igy nem is esik nehezükre a böjt ... A magyarok sokkal helyesebben osztják be az élet és evés dolgait. Délben van a főétkezésük és nem viszik az ágyba tele hasukat. Kitűnő náluk a sülthal és a nyári ecetes hal, meg a tormás csuka és kivált a paprikáshal, továbbá a juhhusos kása és a tarhonya. Töröktől tanulták a paprikáshusok elkészítését, de sokkal jobban csináljuk a magyar asszonyok. 150 évvel később Jahu Simpson, aki 1807-ben született, járta bc Magyarországot és „Letters from the Danube" cimü kétkötetes müvében irta le híressé vált jellemzését: — A vendégszeretet a magyarok közt több, mint nemzeti szokás ... a vendégszeretet náluk hit, sőt szinte vallás. * Széchenyi Istvánnak köszönhetjük azt is, bf*jy annyi jószándéku angol gentleman jött ide s aki az ő kedvéért jött, az minden szépet és jót hirdetett a magyarságról Angliában- Amikor Széchenyi az első gőzhajón Szegedre érkezett, angol kapitány vezette az angolgépes Unna ne\ü hajót. S a nyomában két angol iró Is megjött Csodálkozva értesültek róla, hogy Széchenyi milyen nagy hatást tett mindenkire. 1833 szeptember 3-án valóban óriási és ujjongó izgalom volt Szegeden, ahol gyalog, kocsin és lóháton vetekedve haladtak a gőzhajóval párhuzamosan. De azt is megírják, hogy Széchenyi a nagypiac rut és piszkos voltát nyíltan hibáztatta, Meg hogy mihin pontosan tudta a régi árvizek adatait, amelyekkel ugyancsak a Tisza-szabályozás szükségét okolt.1 meg. Szemrehányást tett, hogy nem okultak az 1816. évi árvizén, amikor több, mint 1500 ház összeomlott és a vízmagasság három hónapig folvton emelkedett, amíg végre az 1770. évi vízállást is meghaladta. Értékes adatokat hordott össze A UIUK) arsági ól John Paget „Hungary and Transsylvania" cimü munkájában (London 1839. -2 kötet), Miss Pardor „The City the Magyar or Hungary, and her Inslutitutions in 1830—10" (London 3 kötet), G Hering „Sketch on the Danube in Hungary and Transsylvania" (1838), továbbá R. T. Clqridge „A Guide down the Danube" cimü utleirókönyvében (London 1837) és különösen J. A Vlaekmell, aki 18!:' —1851-ig az angol kormány megbízottja volt Magyarországon. ö irta magyartárgvu drámájában li)0 évvel ezelőtt: Then unfurled By patríot hands, tln; Magyar ílag shall wwe From the Carpathian's to the .Balkan's ríd^e. Froni Adria's shore to where the Danube rolls Into the üuxine . . . (Magyarul: És akkor honfikéz göngyölje ki a magyar sászlót, lengjen a Kárpátoktól a Balkán gerincéig, az Adriától odáig, aliul a Duna ömlik a Fekete-tengerbe.) A költemény azt a vágyat is kimondja, hogy Magyarország a nemzetek közt foglalja vissza méltó helyét s legyen az, ami régen volt: Európa legbüszkébb védőbástyája. * Neves angol utazók, irók és más foglalkozásnak sokat irtak Magyarországról és nem ritkán Szegedről is Kossuth Lajossal kapcsolatban. Miután Kossuth Szegedre érkezett és az olasz foglyokat szabadokká nyilvánította, a még nem l'nita Itali: sajtójában megjelentek az első hírek — hn elkésve is Kossuth és a magyarság nagyságáról Karácsonyi és ujéwl vásár! KHüno minőség, dns válaszfék: divatkelmékben, selymekben, szövetekben, szőnyegekben, függönyökben, bel- és külföldi vájszon és damast árukban. Csak legtöbb giiártmánqu árat tartok raktáron. ~ OlcsO c,lC|uvu icyaiiiuuiiuu uihi rain»» *on. ismert llgueimes kiszolgálás szabott árak! «^¿nV^t^-t urnesev Sándor