Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-13 / 293. szám

Dff MAC,yARORSZAO Vasárnap, 1936 deremttír 19. Tokaji Borszalon asszonyok részvételével. Allitőlag a felbőszült felsővárosi magyarok verték agyon. De van a mesének olyan variánsa is, hogy a nagy eset­ben a férfíakhak nem is volt részük. Papu­csaikkal az asszonyok dolgozták meg olyan keményen Hóbiárt basa tar koponyáját, hogy belehalt sebeibe. Tanulságnak igy maradt meg az utókor számára, hogy nem ajánlatos a har­cias felsővárosi menyecskékkel kikezdeni. De ha már a törők idők emlékeiről van szó, Szegeden kettőről csakugyan nem szabad meg­feledkezni. Az egyik a szegedi specialitássá vált magas sarkú, hímzett, vagy piros bőbből készült papucs, amelyet minden valószínűség szerint török mesteremberek terjesztettek el. A másik különlegesség a szegedi paprika, amelv kétségtelenül török közvetítéssel Indiá­ból került Magyarországra. Ennek nagy hire volt már a mult századokban is azt tartották Kerékpárosok!" Nikkelező- és mÜCTOráCT Javítóműhelyemet IIIUO/.CI Goc Arany János u-.ca 16. szám a'ól Kossuth Lajos sugárul S. alá helyeslem ál Klbfrrilett *• «aódsmül fel»»«relt mQh«Iy»mboa »»rantilt 1« állok rendel k»t#»r* " Galiba J6zief möireróB* róla, hogy biztos orvosság a morbus hnngari­cus néven ismert tífuszos láz ellen és ajánla < tos olyankor, ha sok zsírosat evett az ember. Ezért ajánlják a. paprikát utleirók és régi re­ceptes könyvek egyaránt. Vannak, akik azt hiszik, hogy Szeged kéz­műves iparának még egy specialitása, amely sokszor előfordul Mikszáth novelláiban is, a halbicska szintén a török időkből maradt a mi korunkra. Lehet, hogy igy van, de erre a krónikás már nem merne megesküdni. Karácsonyi afándlé'kok legelőnyösebb beszerzési forrása Klauzél-fér 8. Kelemen-u. 8. Kitűnő tokaji óe homoki borok olceó árakon. Tokaji bor 1 deci 12 fillértől (¡6 filliria. homoki bor 1 liter 90 fillér. ról ugyanis a hóditolt területeken nem sokat beszéllek. De a hagyományokat se az őslakos magyarok, se az itt maradt törökök nem na­gyon őrizték meg. A visszafoglalást követő éy­lizedek soráu ugyanis akkora volt Szegeden az idegen bevándorlás, hogy a jövevények a ré­gieket számban sokszorosan felülmúllak és so­káig ók nyomták rá bélyegüket az életre. Tud­ni való, hogy Szeged a lörők kivonulástól a szabadságharcig távolról sem volt az a tiszta magyar város, mint manapság. Csak a (első-, és alsóváros volt teljesen magyar, de a belvá­rosi polgárőrségnek még a napóleoni háborúk idején is német volt a szolgálati nyelve és a negyvenes évekig szokásjog szerint az egvik tanácsliélit mindig a rácok közül választották. A lakosságnak ebben a kicserélődésében és átformálódásában vesztek cl a török idők em­lékei. amelyek pedig gazdagok voltak kullur­liístóríailag és irodalmilag becses anyagban. Mindebből csak szegényes foszlányok marad­tuk ránk: Kiskampó vitéz, aki átúsztat a Ti­szán és» levágja párviadalban Hubíás agát. A kolduló barátok, akik Ttecsep evangélistára való utalással tudták megtartani templomukat. Kappan basa, akinek nevét a szegedi nyelv éppen ugy megmagvarositotla, mint a világ­háború idegen nyelvű generálisait. Hóbiárt basa, akiről a történelem nem tud ugyan sem­mit, de ttccája van Szegeden és egyedül él a tőrök nagyurak közül a szegedi nép emléke­zetében. Erről a Hóbiárt basáról azt mesélte a fá­ma, hogy igazhitű műzülmán létére is szerette a bort, no, meg az asszonyokat. A tarjáni sző­lők között volt a nyaralója, ahol nagy mutatá­sokat rendezed, felsővárosi halász és hajós Karácsonyi kinevezések a minisztertanács előtt Budapest, december 12. A kormány tagjai szom­baton délelőtt Darányi Kálmámminiszterelnök el­nökletével minisztertanácsot tartottak. A minisz­tertanácson Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter beszámolt genfi tárgyalásairól. Ezután a képvisclójelőlésck szabályozásáról szóló tőrvényjavaslattervezctet tárgyalták. A mi­nisztertanács, amelynek tárgyalása során még to­lyóügyek szerepeltek, délután fél 3 órakor ért véget. A Budapesti Értesítő jelentése szerint a minisz­tertanácson a karácsonyi tisztviselői kinevezések, cim- és jellegadományozások is szóba kerültek. Nagyobb aránipi kinevezésről, illetve előléptetés­ről nincs szó, miután ez mindért évben nyáron, a költségvetési év kezdetekor történik. Leánvkák • kocsit! Fiúcskák: triciklit. kértenek ajándékba. Legol­csóbb a készítőnél: vltés Há'lay vasbutor­üzemnél, 5?ffi ^6ecryrafotelek,rem CTpíbaelnpl EMU munka, szolid ír! otfománok, mai rácok Oi-CIlIColIlCI s2entMb4iynoeai Aranka frta KOSARYNÉ RÉZ LOLA •— Mi baja, fiam? — kérdezte Gábor és kényel­mesen hátradőlt a karosszékben, a fűtőtest kelle­mes szomszédságába ti. A széles ablakon tul, pety­tyes függöny mögött, szürke hófelhók vándoroltak az égen és a ködben szétfoszló fényudvarok kö­zepén derengett egy-egy uccnlámpa. Az asszony most érkezett haza és nagyon Iz­gatottnak látszott. Levetette a bundáját, egy szék­re fektette és a sált is ledobta a nyakáról. Aztán a kesztyűt vette le és megfújta az tfjjahegyél. mert fázott. — Aranka összeveszett a vőlegényével. — Majd kibékül, — vélte Gábor közömbösen. Az asszony legyintett. Mit szólnak bele a fér­fiak ilyesmibe? — Hagyj gondolkozni, — mondta. Ezt nekem kell elintéznem. Nem engedhetem, hogy minden­nek vége legyen, én hoztam őket ősszel — Dc nem te pletykáztad Őket szét? Akkor hát nyugodt lehet a lekiismereted. — A lelkiismeretem Igen, de a szivem meg a lelkem nem! Egész élelembefr bántana, hogy Igy tönkrenienjen ez a dolog , . . és éppen Jafika miatt . , . — Janka miatt? Hová tette a szemét az a sze­rencsétlen fiatalember? lanka néni testvérek kö­zött is megvan ötven éves . , . — Nc tréfálj. Idehallgass. A* asszony leült a rtiásik karosszékbe. — Azt tudód, hogy Arartk* édesanyja ntfcron megunta már a dolgot, hogy estéfől-estérí ott 01 iön immár második esztendeje a tiátalólí mellett. De a férje, az Öreg Kálmán, szigói*uart ragaszko­dik hozzá, hogy valaki ott legyen. Hanem mert ő mindig csak sakkozni akar a Vőlegénnyel és sze­gény már majdnem beleőszült. Aranka édesnnvja felkérte Janka nénit, jöjjön ő cl hozzájuk estén­kint és beszélgessen Arankával meg a vőlegény­nyel. Janka néni el is jött. Eleinte hegedült és a vőlegénynek kisérnie kellett Ezt türelmesen elvi­selte a vőlegény. Aztán passziánszozott Janka nc­ni és a fiataloknak kibicelniük kellett. Még ez is hagyján. De aztán Janka néni ezt is megunta és az a szerencsétlen gondolata támadt, bogy meg­nézte a könyvszekrényt és Schopenhauert Vette elÓ. — És? — És rá akarta venni a vőlegényt, hogy Schopenhauer gondolatait és filozófiai rendszerét magyarázza meg neki. Ezt már nem bírta szegény, vagy az is lehet, hogy ráragadt Schopenhauer pesszimizmusa. Egyszóval . . . — Egyszóval? — Egyszóval a vőlegény egyre lehangolt abb lett. Alig egy hét múlva feltűnt Arankának, hogv valami hántja. Dc tagadta. Aztán attól félt Aran­ka, hogy meghűlt. Hiába tiltakozott, megmérte a hőmérsékletét. Kis hóeinelkedése volt. Másnap, mi­kor újra éljőtt, egészen mogórva volt, szinte ud­variatlan és mikór Janka néni felólvasta a követ­kező fejezetét és kérdéseket telt fel, alig válaszolt, majd felugrott és ide-oda kezdett járkálni. Mikor pedig tovább kérdezte őt Janka néni, egészen ki­dülledtek a szemei. — Asitott? — Nem, azt mondja Aranka, nem ásított, csak egyre idegesebb lelt és amikor Janka néni azt ki­vánta tőle, hogy állitsa rendszerbe Schopenhauer­nek az életről való elméletét, fogta a kalapját és ébilenf vacsora nélkül. Azóta csak minden másod­nap Jött él. Séf. kééőbb csak harmadnap Néha egyszerűén telefonált, bőgv ezért és azért hérti le­bet eljónrtle. de Afáriká >fei!e mái", hofív' Mefó kifófií \t égési H íőkat slft IVgttip pedltf . . . — Tegnap? — A vőlegény levelet irt és visszaküldte a jegy­gyűrűt. Megírta, hogy gondolkozott a dolgón. Nem baj, hogy Arankának nincs pénze. Nem baj, hogy néni lehetnek egy pillanatig sem egyedül. Nem baj semmi, mert hiszen majd csak eltelt volna az idő. De hogy Janka néni még egy évig Schopen­hauert olvasson neki és Ót kérdezgesse és esetleg liz, vagy husz év múlva Arankából is kitörjön ez a hajlani . . . nem, ezt ft nem birja ¡elviselni. In­kább váljanak el most békességben. — És Aranka? ' — Sirva mondta, hogy inkább soha életében ke­zébe sem venné Schopenhauert, csak Gyurkát még legalább egyszer ez éíetben lássa. Most már persze az anyja is meg van ijedve, sajnálja, hogy miért nem tette meg a leánya kedvéért azt a kis áldo­zatot, hogy ott ült volna. Ez a baj. Az anyák sok­szor önzőek. Gábor óvatosan kérdezte: — És most mi lesz? — Hagyj — mondta az asszony. Gondolkozom. Gábor hallgatott. Csend lett a szobában. Az nssZony hosszan nézett a fűtőtest csöveire. — Tudom már — mondta az asszony másnap reggel, éppen mikor Gábor a gallérját tette fel n fürdőszobában. — Mit tudsz? — Hogy hogyan békítsem össze Arankát a vő legényével. Gábor reggelenként rosszkedvíi volt. Most sem méltányolta a dolgot. Az asszony azonban derűsen tett-veit, majd leült levelet Írni. Estefelé — újra ott ültek a fűtőtest közelé­ben —/csengettek. Nemsokára Gyurka lépett be. kissé feszélyezetten. Nem tudta biztosan, csakugyan ném tud-e az asszony a szakításról. Udvariatlan­nak S'onhán nem akart látszani t eljött, m«rt ttl­n hivták Az aísronv feldúltan, ijgatóttaí, itióBdhatöám ttlérgésén iítt elé!í. — rivurka — szóit drártial hártgórt —. ¿fl riagv szívességre kérem rrtágát. ö Tessék parancsolni — mondta meglérVettcn

Next

/
Oldalképek
Tartalom