Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-13 / 293. szám

DELM AGYAKORSZAG SRRlSSVasérnap, 1936 december 13. kBlc»»Bkönyv(Ai «t )ea«1roda: Arndt pcnoö. - Eqyeí »r.Am Of»^»1«^ ncca Telelőm lMM^Nromda: L0W Ara 16 fillér Br.p 1«, vaíftr- éí Ünnepnap » HU. B f Llp«t neca <» Teiei«n: »^Mt.. Ttvlrall , . , _ detéselc ieivéíete szorln*. Mejjle. n '«TClclr- Uftiirnflyrronréa, «MM« XII. éVfOlVrtm, ST,. e«.lk hétlö KlTétetérel naponta ro»9el, gyetlenül nehéz s mennyi helytállást és ál­dozatot követelő feltételei között indultunk újra utunkra s gondoljunk bátorító megelé­gedéssel arra, hogy a mi hűségünknek és kitartásunknak is része volt abban, hogy Rassay Károly a szegedi mandátummal — sikerrel harcolhatott több szabadságért, több jogért, a testnek és lélek­nek több biztonságáért. A szegedi polgárság nemcsak Rassay Károlynak adott mandá­tumot, ezzel a mandátummal maga is aktív részt vett a jogrend helyreállításában, a par­lamenti rendszer védelmezésében s a sza­badságjogok visszaszerzésében. Se Rassay Károly missziója, se a mi kötelességteljesítésünk nem ért még véget. De a tízéves jubileum egy pillanatra mégis megállít bennünket, csak annyi időre, hogy visszanézzünk oda, ahonnan elindultunk s felmérjük az előttünk meredező útszakaszt. S amikor most megszorítja egymás kezét a párt és a pártvezér, a város és a képviselő, vigyük magunkkal azt a vigasztaló és erőt­ndó meggyőződést, hogy ha sokkal nehezebb viszonyok, sokkal több bátorságot követelő akadályok között tudott ez a párt eredmé­nyeket elérni s tudott alkalmat adni képvise­lőjének történelmi feladatok betöltésére, ak­kor csak hűség és kitartás kell ah­hoz, hogy szebb és szabadabbb or­szágot tudjunk az utánunk következőknek át­adni, mint amilyennek szolgálatára bennün­ket kötelezett meggyőződésünk, szabadság­szeretetünk és lelkiismeretünk elalkudhatat­lar. parancsa. (d. j.) Ma van tíz éve annak, Kogy Szeged vá­ros polgársága Rassay Károlyt első izben választotta meg országgyűlési képviselőjévé. S azóta tiz éven és három választáson át maradt ennek a városnak képviselője Rassay Károly. Ennek az évfordulónak hármas jelen­tősége van. Ünnepe a képviselőnek, a párt­nbk és a városnak. Tiz év és három válasz­tási győzelem nemcsak kronológiai adat ab­ban a forrongó, kavargó, robbanékony poli­tikai életben, ami a háború után a gyűlölkö­dés levegőjével s a gyilkos gyanú suttogásá­val telitette a közszellemet, — nem életrajzi adat csupán, hanem kilómé térkő is s ha most egy pillanatra megállunk, szédülve pil­lanthatunk csak vissza a mélységre, ahon­nan felkapaszkodtunk. Nincs józan megfontolás, nincs elfogulat­lan Ítélkezés, amelyik tagadhatja, hogy en­nek az útnak megtételében Rassay Ká­rolynak jelentős része van. Az elismerés ba­bérját rendszerint a hatalom urainak kínálják fel, lelkes köszöntők tömjénező szavaival csak az uralom részeseit szokták ünnepelni, de nekünk, akik igazságra törekszünk muló ünnepléseken és tünő sikereken tul meg kell látni s mint papnak a szentséget, fel kell emelnünk a tiszta politikus igaz ér­demét. A konszolidációt nemcsak azok teremtették meg, akik urai voltak a rendé­szeti hatóságoknak s rendelkezni tudtak rend­őrséggel és csendőrséggel, a konszolidáció megteremtésében, a jogrend helyreállításá­ban történelmi érdemet szereztek azok is, akiknek nem volt más hatalmuk, mint az igaz szó ereje, akiknek nem volt más tekintélyük, mint morális á 1 ­1 á sf o g 1 a 1 á s u k súlya s akik szavuk erejével s tekintélyük súlyával ki tudták kényszeríteni azokat az intézkedése­ket, melyek nyomában helyreállott a jogrend és feltisztult a konszolidáció. Senkinek érde­mét nem akarjuk elvitatni, aki az európai szellem helyreállításában résztvett, tudott al­kotni a közrend devasztált területén, akinek nevéhez és közéleti tevékenységéhez annak a közszellemnek megteremtése, annak az ethikai felfogásnak kialakulása fűződik, ami kényszerűvé tette azoknak a rendsza­bályoknak alkalmazását s azoknak az intéz­kedéseknek megtételét, melyek azután a serkentő szavaknak s az el nem bátortalano­dé követeléseknek morális hatása alatt végül is a jogrend helyreállításához vezettek. Rassay Károly neve a jogrendet, a p o­litikai demokráciát, a szabad­ságjogok teljességét, a közéleti tisztaságot jelenti. Nincs nála visszaélé­seknek koményebb ostorozója, közéleti bű­nöknek elszántabb üldözője. Rassay Ká­roly államférfiúi mértékét azoknak az ered­ményeknek súlyával lehetne csak lemérni, amiket a jogTend helyreállítása és tiszteleté­nek megkövetelése, a közélet tisztasága s a szabadságjogok kiharcolása terén ért el. S minél kevesebb hatalmi eszköz állt rendel­kezésére, annál több az érdem, amit ma — szegedi képviselőségének tizedik évforduló­ján —, el kell ismerni barátnak és ellenfél­nek egyaránt. Hogy a magyar parlament leg­kiválóbb szónoka, hoev S z i 1 á e v i Dezső világító és pörölyöző értelme találkozott ben­ne A p p o n y i Albert szónoki művészetével, ez nem tartozik az érdem elismeréséhez, csak a tények megállapításához. Rassay Károly minden beszéde — ünnepe a magyar parlamentnek s talán túlzás nélkül mond­juk: ünnepe a parlamentárizmusnak is. Ha történelmi és tárgyi érvek mellett személyi vonatkozású indokokkal is kellene védeni a parlamentáris rendszert, akkor is rámutatha­tunk Rassay Károlyra, — lehet egyszerű­en félretenni azt a rendszert, amelyik ilyen államférfiúi és szónoki tehetséget, a jogrend­nek, a közéleti tisztaságnak, a polgári sza­badságnak ilyen hatalmas harcosát és hitté­rítőjét adta az országnak. Legyen ez az évforduló a város és a párt ünnepe is. Minél kevesebben vagyunk, an­nál jobban kfll élesztenünk a tüzet s annál keményebb eltökéltséggel kell . vállalkoz­nunk arra, hogy résztveszünk a polgári sza­badság olimpiai fáklyafutásában, kezünkben a szabadság lobogó fáklyájával mindegyikünk­nek meg kell futnunk a magunk kis életének útszakaszát, hogy továbbadjuk a szent tü­j zet, ami apáink lelkében lángolt, ami Kos­j suth Lajos lelkében izzott s ami egyszer még I a szabadság napjaként fog felragyogni eb | ben a kormosegü lánccsörgéstől hangos vi­[ lágban. Adjon erőt az elmúlt tiz év száma­dása: a nolitikai küzdelemnek milyen ke-. Trónralépett Anglia ui királya* VI. György ¡„Windsor hercege" állítólag Bécsbe érkezik vasárnap este Londoci. december 12. Az angol királydráma pénteken éjszaka befejeződött; VIII. Edvárd, mint M r. Windsor, miután megrázóan em­beri rádiószózatát elmondotta. a portsniouthi kikötőben hajóra szállt és elhagyta — hazáját. VIII. Edvárd középeurópai időszámítás sze­rint hajnali háronmegyed 3 órakor az Iin­chautrcss-jachton a portsniouthi kikötőből el­hajtatott két torpedónaszádtól kísérve. Mr. VV ind sort és kíséretét öl autó kisérte ki a kikötőbe. A volt királyon barna köpenv és kerek puhaka­lap volt. Aszó szoros értelmében észrevétlenül ment a hajóra, a kíváncsiakat becsapták; a te­herautók, amelyek a podgyászokat szállították, más útvonalon tették meg az utat a kikötőig és a kíváncsiak azt hitték, hogy Mr. Wind­sor is ezen az uton fog érkezni. Egy nápolyi jelentés szerint Mr. Windsor Nápolyba utazik, ahol a Del Cinibrone kas­tély az ő tula jdona. A villa Amalfi közelében van. A jacht iránya az angol félhivatalos je­lentés szerint: ismeretlen. VI. György elfoglalja a trónt London, december 12. Suva, a Fidzsi-szige­tek fővárosa volt az angol birodalomnak az a pontja, ahol elsőnek hirdették ki VI. György trónralépését, szombaton reggel 7 órakor, ami ott délután öl órának felel meg. A londoni City szombaton reggel rendkívüli ülést tartott, amelyen a lordniavor közölte az egybegyűl­tekkel, hogy VI. György trónra­lépctt. A lordmayor ezután diszhintóba ült és a vá­rosi főméltóságok kíséretében a St James-pa­lotába hajtatott, hogy résztvegyen a titkos ta­nács ülésén. Közben a titkos tanács 300 tagja, egyházi és világi főméltóságok, a legmagasabb bíróságok elnökei és más személyiségek gyűl­tek össze a St. James-palota trónlerinében. A király néhány perccel fél 12 óra után indult el a Pic­cadillyn levő magánlakásáról. Barna ruhában volt, köpenyege alatt a térdszalagremi világos­kék szalagját viselte. A gépkocsi néhány percig várakozott, amíg 1 lehozták az összes okiratokat. A palota előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom