Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-13 / 268. szám

DflMGYARORSZAG SCEOBO. ScerkMXtfiWoi Somogyi "eea U. I. wn, Telelőm X3-33.-KlodflhlvnlnI( kBlctOBkOnyvUr «* legvlrodat Aradi acC6 8. Telefont 13—OO..Nyomda: l«w LIpöl BCCB 19. Telefon« 1VO0. - Tóvtrníl é* levélcimi DtimagyaiornAa. Szened Péntek, 1936 november 13. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 268. sz. ElOFIZETCSi Ha vonla Helyben 3ZO vidéken Ct Budapesten 3.®ü, RUllöldön e.40 pengő. — Egye» »mm **n nap 1«. vaíáf- é» Ünnepnap 1® ««- Hl" delé»ek «elvétele íarlta szerint. Megle, lenlk héUO klvtlelével naponta reggel, Rz élet lüktetni kezd Utasok, akiket hivatásuk arra késztet, hogy gyakran tegyék meg az utat Szeged és Budapest között és viszont, egy örvendetes jelenségről számolnak be. A fővonalon a személy- és gyorsvonatok igénybevétele emelkedő irányzatot mutat és mind gyakrabban fordulnak elő az olyan esetek, hogy a közbeeső állomásokon felszállók helyet keresni kénytelenek a vonatokon. Megszűnt az az állapot, mikor a mozdonyok majdnem üres vagy csak nagyon kevéssé kihasznált szerelvényeket vontattak, sőt ellenkezőleg, voltak napok, mikor a vonatvezetői rapportok túlzsúfoltságról adtak számot a szegedi, illetve budapesti állomásfőnökségeknél. Az utolsó hetek folyamán több izben előfordult az is, hogy a Szegedről délután induló sinautó a közbeeső állomásokon nem tudott utasokat felvenni, mert minden helye elvolt foglalva. Pedig mindenki igazolhatja azt a tapasztalatunkat, hogy a Szeged és Budapest között közlekedő sinautó nem tartozik a kellemes közlekedési alkalmatosságok közé és kényelemben birül se közeliti meg a bécsi és debreceni vonalon közlekedő, sokkal tágasabb és rázásmentes sinautókat. Azt hiszszük, elérkezett az ideje, hogy az államvasutak igazgatósága komolyan tárgyalás alá vegye a kamarának még a volt kereskedelemügyi miniszternél a szegedi vonalon nagyobb sinautó beállítására vonatkozólag előterjesztett kérelmét. A személyszállító vonatok főbb igénybevétele tekintetében tett tapasztalatok jelentkeznek némileg más formában a teherszállításnál is. A Szeged Budapest közötti vonal állomásairól, de a Máv. többi vonalairól is eltűntek az állomásokon heteken keresztül üresen álldogáló vagonok. A tehervonatok, melyekkel a figyelmes szemlélő útközben találkozik, sokkal kevesebb üres kocsit vontatnak, mint azelőtt. Az a forgalmi fellendülés, amely az év első felében az államvasút többi vonalain mutatkozott, az aratástól és a termés betakarításától kezdve hovatovább áttetfedt a szegedi üzletvezetőség vonalaira is. Amíg a múlt esztendő második felétől kezdve a mi fagykórsujtotta, jégveréses és eszályos vidékünk elmaradt az ország többi részei mögött, ennek az évnek a második felében a forgalmi statisztika adatai azt mutatják, hogy ez a különbség kiegyenlitődőf él ben van. A forgalmi statisztika a-gazdasági élet hőmérője: ha jól regisztráljuk az adatait, megbízhatóan mutatja a konjunktura felfelé ívelését, vagy hanyatlását. A forgalmi statisztika ugyanis sok mindent jelent: jelenti nemcsak az utasok számának emelkedését és a teherforgalom mennyiségének szaporodását, hanem jelenti egyúttal a posta, telefon és távíró fokozottabb igénybevételét, jelenti a nagyobb árucserét, a kereskedők javuló üzletmenetét, az iparosok nagyobb foglalkoztatását, a bizalom erősödését és a haladást a régóta nélkülözött normális állapotok felé. A forgalomnak ez a kétségtelenül örvendetes emelkedése az államvasút vonalain, különböző következtetések és közlekedéspolitikai elgondolások felállítására adhat alkalmat. Addig, mig a Máv. egy állandóan csökkenő irányzatú forgalomnak a bajaival és nehézségeivel küzködött, csak a naev felelősség súlyának megkockáztatása mellett lehetett olyan kívánalmakkal előállani, hogy a vasút egyik vagy másik vonatkozásban szállítsa le tarifáit és mérsékelje viteldijait. Teoretikusan fel lehetett ugyan állítani azt a tételt, hogy olcsóbb viteldíj magával fogja hozni a forgalom emelkedését és a vasút végeredményben meg fogja találni a számítását, de mégis az ilyen elgondolások mögött állandóan ott lebegett annak a veszedelme, hogy a várt forgalomemelkedés talán mégse következik be és akkor adókból kell pótolni a közlekedési vállalatok növekvő deficitjét. Ma egy forgalomemelkedési periódusban ennek a veszedelemnek a réme távolodóban van s igy a Máv. közelebb jut az olyan természetű feladatok megvalósításához, hogy kiegyenlíteni igyekezzék azokat a vészes jelenségeket, melyeket a határok szerencsétlen megvonása és az utódállamok elzárkózási politikája egyes vidékek gazdasági életében előidézett. És ha van város, amelynek ebben a vonatkozásban nagyon is van kérnivalója, akkor kétségtelenül Szegedet kell az első helyen említeni. Szeged objektív okoknál fogva a legerősebben megérdemli, hogy a kormányhatalom most, mikor a lehetőség megnyilt, különösen tarifális intézkedésekkel menjen a segítségére. Mondanunk sem kell, hogy e különleges tarifális intézkedések nem annyira a személy, — mint sokkalta inkább az áruforgalomra vonatkoznak, bár a személyszállítás körül is elkelne egy kis revizió. Elhisszük, hogy a magyar személydijszabás kilométerenkint kiszámított tételei a külföldiekkel összehasonlítva viszonylag alacsonyak, de azt is tudjuk, hogy az ilyen összehasonlítások mindig kis«é sántítanak, mert nincsenek tekintettel az egyéb körülményekre. Nem tudjuk például, hogy a Máv. többi vonalain is olyan viszonyok uralkodnak-e, mint erre mifelénk, ahol minden vonatta jut néhány példány az újságírói és egyéb szabadjeggyel utazók, de más foglalkozást űzők felekezetéből. Szinte azt lehet hinni néha, hogy az újságírói minőségnek az a kritériuma, hogy az illetőnek vasúti szabadjegye van, de soha újságba egy sort se irt. Azt hisszük, hogy egy megfelelő ellenőrzési rendszer bevezetése esetén, amely a vonatról nyomban leszállítja, vagy kétszeres viteldíj megfizetésére kötelezi, aki hamis j o g c i m e n bírt szabadjegynek van birtokában, olyan bevételszoparulatot lehetne elérni, amely tarifamérséklést tenne lehetővé a másik oldalon azok számára, akik utazásaikat nehéz pénzen becsületesen megfizetik. A szabadjegyek revízióját és a fizetők viteldijának mérséklését melegen ajánljuk az államvasút igazgatóságának és a kereskedelemügyi miniszternek jóindulatába. Véget ért a bécsi maayar-olasz-oszirák konferencia A külügyminiszterek eredményes meqbeszéléséről hivatalos ielen. fési adtak ki Bécs. november 12. Az egész politikái világ nagy figyelme mellett folynak Bécsben a háromhatalmi tárgyalások. Illetékes helyen megállapították, hogy a tanácskozások rendkívül meleg baráti légkörben folynak. A Ballhaus-Platzon, a kancellári hivatalban csütörtökön délelőtt ismét összeült a három külügyminiszter: Kánya Kálmán, gróf Ciano és Sch m id t, fél íj órakor folytatták azokat a megbeszéléseket, amelyekhez szerdán hozzákezdtek. Kánya Kálmán külügyminiszter elutazása előtt a következő nyilatkozatot telte az osztrák sajtónak: — Az a két nap, amelyet Bécsben töltöttem, egészen várakozásomnak megfelelően folyt le. Azzal a*tudattal térek vissza liazámba, bogv munkánk békeniunka volt, a kölcsönös érdekek megóvásának és elismerésének munkája. Az olasz—osztrák—magyar együttműködés már eddig is meghozta gyümölcseit és a mostani bécsi megbeszélés sima lefolyása ujabb bizonyítékát adja az egész világ számára annak, hogy a római jegyzőkönyv három aláiró államnak békés együttműködése szilárd alapon nyugszik. Az a kellemes és barátságos légkör, amelvben a megbeszélések folytak, jogosulttá leszi azt a feltevést. hogy az ut, amelyen ma elindultunk, helyes és abba a helyzetbe juttatja a három államot, hoav változatlan békecéliaikat minden viharral szemben megvédelmezhessék és megvalósíthassák. Baráti túlzás nélkül állithatom, hogy a bécsi értekezlet és a tervbevett további megbeszélések egykor a történelemben fognak igazi elismerésre találni. — Végül meleg és őszinte köszönetet mondok az osztrák vendégszeretetért. Különös köszönet illeti Schuschnigg kancellár urat, S c h m i d t Guidó külügyi államtitkár urat. Nekik köszönhetjük elsősorban, hogy bécsi tartózkodásunk minden tekintetben kellemes lefolyású volt. A hivatalos jelentés Bécs, november 12. A bécsi hármas értekezlet eredményéről ma délután hivatalos jelentést tettek közzé, amelynek szövege a következő: — A római jegyzőkönyvek értelmében november 11. és 12.-én megtartott értekezleten, amelyen Kánya magyar külügyminiszter, Schuschnigg osztrák szövetségi kancellár és Sch midi osztrák külügyi államtitkár, valamint gróf Giano olasz külügyminiszter vett részt, u|ra megállapítást nyert a három kormánynak, ugy az általános érdekű. mint a három állam különleges érdekeit érintő programokra vonatkozó teljes egvetérté se. — A három kormány képviselői teljes gond dal megvizsgálták a három állam közötti gaz dasági kapcsolatokat és uionnnn mpgerősitet-