Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-12 / 267. szám

DELM ftQYAKOKSZAG sseoed. scerkcttMtégt Somogy*ueca Csütörtökp 1936 november 12. JWT.I. em. Teleiont 23-33.-KIadAhlvalal. - „„„„A _ Enve, »in, ára b«lkOslc«lc.OBk»nyylAr é. te^lrodr. Aratfl éfunn"pn"p « «"rj,ee. Te.eton, JW»®.-Nyomd«, t«w Ar« ÍO fillér ?arf«aP££r..*t. Meg,e. XII. évfolyam, 267. S«. -nilc he«0Kivé.elével naoon.a reooel. flz Emericana intelme Az Emericana ifjúsági vezetősége felhívással fordult a magyar egyetemi ifjúsághoz s ennek a felhívásnak minden szava a nemzeti érzés és hazafias aggodalom komoly felelősségérzésétől súlyos. Vannak összefüggések a jelenségek között, melyek már-már törvényszerűvé váltak. Ha virágzik a szőlő, forrni kezd a hordóban a bor. Ha nagyjelentőségű külpolitikai tárgyalások előtt állunk, vagy ilyen tárgyalásokat folytatunk, egyetemi zavargások nyugtalanítják a közvéleményt s terjesztenek az ország rendje s belpolitikai konszolídáltsága felől bántó és ártó híreket. A budapesti egyetemen megint zavargások akadályozzák a nyugodt munkát, — a magyar külügyminiszter Bécsben sorsdöntő tárgyalásokban vesz részt s talán sorsdöntő találkozást készit elő. S a külföldi lapokban most jelennek meg hírek azokról a nyugtalanságokról, melyek a budapesti egyetem rendjét megzavarják. Nehéz kötelességet vállalva és végezve szálltunk szembe mindig azokkal, akik ezeket a zavargásokat rendezték, vagy mentegetésekkel és magyarázgatásokkal bátorították a zavargókat, talán elhiszik nekünk, hogy akármennyire együttérzünk is mindig minden üldözöttel, elsősorban a nemzet nagy érdeke kötelezett bennünket helytállásra sokszor azokkal szemben is, akik a „tüntető" fiatalság kedvtelését különb védelemben részesítették, mint a nemzet nagy érdekét. Alig van valaki, aki az Emerican a praesidíumának felhívását mélyebb meggyőződéssel és nagyobb nyugalommal köszönti, mint mi. Ezekre a szavakra valóban szükség volt s nincs a felhívásnak egyetlen súlytalan szava, egyetlen jelentőségnélküli jelzője sem. ,„Hazánk iránt érzett felelősségünk tudatában" — mondják az Emericana vezetői, — emelik fel szavukat s valóban nem más, mint az országgal szemben érzett felelősség s ennek a felelősségnek becsületes átérzése szólaltat meg ma minden aggodalmat. A nem létező terrornak létező félelme, — reméljük, — nem fogja tovább is megbénítani azokat, akiknek határozott és erélyes fenntartása, ennek a terrorlátszatnak és látszatterrornok, — hisszük és bízunk benne — egyszerre véget vetett az Emericana határozott és világos, nemzeti és vallásos érzésből fakadt komoly intelme. Akik eddig szégyelték az erőt, ezentúl szégyeljék a gyöngeséget, az Emericana intelme után az ifjúság szeretete nem jelentheti tovább azoknak ajnározását, akik magukat törvényeken kívül állóknak tekintik s gonosz kedvteléss e I kockáztatják az ország felbecsülhetetlen értékű megbecsülését és tekintélyét. Ne engedjük azt — mondja az Emericana felhívása —, hogy felelőtlen elemek szokásos zavartkeltésükkel az egyetemi élet rendjét megbontsák. Ennek a bölcs é? igaz .mondatnak egy szava megkap bennünket. „Szokásos" zavartkeltés. Bizony-bizony keserves szokássá váltak az októberi és februári tüntetések, Ha a közrend őrei az egyetem falain belül és a falakon kívül azzal az elhatározottsággal, azzal a bölcs ke-, ménységgel s azoknak az igaz és helyes szempontoknak felvetésével tartották volna vissza a zavargókat, akkor — rossz emlékké vált volna már régen mindaz, ami egyetemi zavargásokkal kapcsolatban vált fájdalmasan és nemzetnek ártóan „szokásos"-sá. „Negativ zavargások helyett becsületes munka", ezt kívánja, ezt tanácsolja, ezt követeli meg az Emericana a magyar egyetemi ifjúságtól. Nincs olyan becsületesen gondolkodó s felelősséget érző polgár, aki a maga helyeslésével ne igyekeznék az Emericana felhívásának súlyát és meggyőző erejét fokozni. Tüntetéssel, egyesek ellen elkövetett atrocitásokkal, ablakbeverésekkel, testi és lelki megaláztatásokkal nem lehet sem problémákat megoldani, sem nemzeti kötelességet teljesíteni, sem jövendőt szolgálni. A bűnöző kedvtelés kiélheti magát abban, ha legázolja a védekezésre képtelent, de abból soha nem lesz se nagyobb darab kenyér, se valóra vált reménység. Ha két-három védtelenre rárohannak százan, csak azt példázzák, ami ezzel a szegény országgal történt, — de lehet igazságtalansággal harcolni az igazságtalansággal szemben, lehet-e brutalitással célt érni a brutalitások ellen? A szellem fölényével, a kultura hatalmával, egy ezeréves történelmi mult tanuságtételével harcolhatunk most csak, ezt a harcot a bevert ablakok és bevert fejek erősíteni nem tudják. Ennek az országnak meg kell mutatni, hogy a Balkán nem északi és nyugati, de déli és keleti határain kezdődik, — szabad — akkor a jassyi egyetem hírei közé magyar egyetemek híreit belekeverni? Azt reméljük, hogy sötét és ártó korszak zárul le az Emericana ifjúsági vezetőségének bölcs és nemes, hazafias és vallásos meggyőződéséből fakadó intelmével. Aki továbbra is engedetlen, az az ország elsőrendű érdekeinek, a jövendő parancsának tagadja meg az engedelmességet. Ezt pedig a magyar fiatalságról feltételezni sem szabad. A három külügyminiszter bécsi tárgyalásai „Az olasz-magyar-osztrák csoport nem irányul mások ellen" — A kormányzó Rómában közli az olasz királlyal az abesszíniai császárság elismerését — Ciano olasz kiiltigymi~ niszter pénteken érkezik Budapestre Bécs, november 11. Kánya Kálmán külügyminiszter Bécsbe érkezésével kezdetét vette 'az a nagyjelentőségű tanácskozás, amelyet Ciano, Schmidt és a magyar külügyminiszter folytat és amely iránt az egész európai politikai világ nagy érdeklődést tanusit. A hármas értekezletnek szerdán ünnepélyes bevezetője volt. Délelőtt 10 órakor a Minoritatemplomban ünnepi mise volt az olasz király születésnapja alkalmából. Olaszország a bécsi értekezleten már mint abesszin császárság is szerepel. A Minorita-templom előtti téren már kora délelőtt felvonult egy-egy század a hadseregből, a frontmiliciából és a gárdaezredből. A szentmise után Kánya Kálmán felkereste Schmidt Guidó osztrák külügyi államtitkárt. akivel együtt a kancellári hivatalban megjelent Schuschnigg kancellárnál. A három államférfi hosszabb megbeszélést folytatott. Kánya Kálmánt délben Miklas köztársasági elnök fogadta. A fogadásnál jelen volt az osztrák kancellár is. A miniszterek tanácskozása délután fél 4 órakor kezdődött és mintegy 2 órát tartott. Csütörtökön délután a tanácskozások befejeztével a három tárgyaló fél azonos szövegű közleményt tesz közzé. A délután megkezdett értekezletről este a következő hivatalos közleményt adták ki: — A római jegyzőkönyvet aláíró államok bécsi értekezletének tanácskozásai délután megkezdődtek Schuschnigg szövetségi kancellár. Schmidt Guidó külügyi államtitkár. Ciano gróf olasz és Kánya Kálmán magyar külügyminiszterek között. A megbeszéléseket holnap folytatják. Schuschnigg kancellár este a schönbrunni kastély Grosse Galerie termében vacsorát adott a Bécsben tartózkodó Ciano gróf olasz külügyminiszter, Ciano Etta grófné és Kánya Kálmán magyar külügyminiszter tiszteletére. A vacsorán Schuschnigg kancellár a következő felköszöntőt mondotta: — A világosság, őszinteség, és céltudatosság szelleme, amely a római jegyzőkönyvben létrejött, jellemző irányítója a bécsi értekezletnek. Ennek célja, hogy megerősítse az együttműködés gyakorlati alapjait és ezeket a lehetőségeket a jövő számára és amennyire erőnkből telik, területeinkre vonatkoztatva biztosítsa. Nem arról van szó, hogy szép szavakkal arról szóljunk. hogv helyzetünknek hogyan kellene lennie és mit lehetne netán megtenni, hanem mind azon múlik, hogy határozott akarattal világos és célhoz vezető utón haladjunk a jövő felé. Poharamat emelem az értekezlet sikerére. Olaszország királya és Etiópia császára őfelsége, a magyar kormányzó őfőméltósága egészségére, az olasz nemzet és a lovagias magvar szomszédunk boldogabb jövendőjére. Kánya Kálmán a következő felköszöntőt mondotta: — őszinte örömömnek kívánok kifejezést adni afelett, hogv a római íegvzőkönwet alá