Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-08 / 264. szám

a O C i; M A G y A R O R S Z A n Pécsi KOKSZ, \amm, hohsztirshett Vasárnap, IQ36 november 8. •pf* pacsi koszén, KOKSZ es lakeresk. ri. szegedi népviseleténél upnam a » CSAIA IU ZSő, Zrínyi uccrt 4 6. Telefon: 18-20. Legmagasabb árban reeíünk per«a, «/mlrna tzAnye­IteÉ (hibásakat is). Ajtalatok .PERZSA IC* jeligére Hlocknfr J. hirdólí irorlájába, Budapest, IV., Városház iicoa 10. kéretnek. Barcelona cáfol Barcelona, november 7. A katalán kormány­hoz kQZfi} 4JJÓ körökben kijelentik, hogy a fel­kelőknek Madridba való behatolásáról szójó londoni hiresztelfcek „teljesehamisak". a vá­ros életo ..csaknem flyngotfr". A koripányhü liadej-ő szilárdan tartja állásait ós megakadá­lyozza az ellenség ulC:;-, oi^'á U. Paris nem Ismeri el a burgosi kormányt Páris, november 7. Illetékes körökben kije­lentik, hogy Madrid esetleges bevétele a fran­cia kormánji szemében nem változtatná meg a jelenlegi helyzetet és a burgosi yuntát ezután sem ismernék el Spanyolország törvényes kor­má>'//ának. E tárgyban érintkezés áll fenn Páris és Lon­don között, éupen it«y, mint a töblii .európai kérdése!< tekintetében, de kifejezett határozott uem lehet szó. Példátlan olcsóság a BAR4CS DIVATHAZBAN! Szerdán kezdődik Bécsben a külügyminiszterek tanácskozása Ciano olasz külügyminiszter vasárnap érkezik az osztrák fővárosba Budapest, november 7. A kormányzó római ntjával kapcsolatban a külföldön elterjedt hi­i esztesésekkel szemben illetékes helyen szom­baton kijelentették, hogy a kormányzó külföl­di látogatásának viszonzására vonatkozó hí­resztelések merő kitalálások és jgy az azokhoz fűzött kombinációk is koraiak. Ciano olasz külügyminiszter vasárnap este érkezik Bécsbe. Kánya Kálmán Bécsbe étkezését keddre várják. Szerdán és csütörtökön megtartják a három ország kül­ügyminisztereinek értekezletét. Ciano gróf az értekezlet után valószínűleg pénteken délután indul Budapestre. A három hatalom külügyminisztereinek ta­lálkozására az osztrák kormány minden in­tézkedést megtelt. Bécsi jelentés szerint M i k­las szövetségi elnök budapesti útjáról szóló —1 i,i i yyógyhaskötOt ma!ÍUutót spécid tis szabásban mérték után Is készii Hőfte Klanzál if-.r 3 ff ff 1 uzot hírlapi közlések megállapítják, hogy az utazás a lehetőségek közé tartozik. Az utazás időpont­ja még nincs megállapítva. Beavatott helyen ugy tudják, hogy novem­ber végén addig, ameddig Horthy Kormány­zó és D a r á n y i miniszterelnök Rómában tar­tózkodik, a Ház nőni tart üjéspkct. Elutazásuk előtti napon elnapolják a Házat és csak akkor hívják össze isiuél, ha visszatértek, értesülé­sünk szerint a távollevő miniszterelnököt H ó­m a n Bálint fogja helyettesíteni. A R V fi B í ¡S. Dr. Simon György zálogházában 193<i. október JO-ig lejárt, de nem rendezett ék­szerek 1—553. számig, ingók (ruha- és fehérne­miiek, rádió, varrógép, irópép, kerékpár, szőafo­gek, stb) J—1120. számig november 18-án délután t és 19-én délután 3 órakor ipartestület házában elárvereztetnek. Hosszabbítás csak november 15-ig. A tárgyak jegyzéke az Iparhatóságnál és az inté­zetnél látható. II moszkvai évforduló Moatlea, november 7. A bolsevista forra­dalom tizenkilencedik évfordulója alkalmából rendezett szombati ünnepségen elsősorban a Szovjetnek a spanyol kommunisták iránti ro­konszenv és a fajsjzunia iránti harc jutott kife­jezésre. A Vörös-téren rendezett ünnepség va­lamennyi ¿szónoka a legélesebben támadta a fasizmust ós hangsúlyozta, liogv mennyire együtt, dobog az oroszok szivo a spanyol kom­munistákéval. Tört aranyat, ezüstöt, brilüáns ékszert magas árban veszek, becserélek, ÜX&. TóÉH órás, ÜST ADp Óra- és élt szerjav Hó műhely. HDb rétzIelvévOlinck nagy Árengedmény. Kályhák, tűzhelyek zománcé dények megiepS t-UJT BARNA GYÖRGY HBi vaskereskedésében, károlyi ucca 4. ' Szőrmemunkát I legolcsóbban és legszebben késiit TÓTH szűcs, Horváth Mihály ucca 7. Az Iparcsarnok mstlatt. szabást, varrást tanit szász margasne Felsőtiszapart 1 Jélentkezés 10—12 között Az utolsó kártyaparti Irta SZEKULA JKKÖ Egyenesen és peckes tejtartással járt. Csak ak­kor köhögött, ha lépteit kissé meggyorsította. Ilyenkor le kellett ülnie egy padra, homlokáról dőlt a verejték, nyaka kivörösödött, öreges és sa­vószínü szemében madzagszerüen megduzzadtak a beteges erek. Mint szárazra vetődött keszeghal, kapkodott a levegő után. Hótiszta kemény gallér­ja most fullasztotta, mintha láthatatlan kezek hurkot bogoztak volna a nVaka köré. — Végemet járom — dadogta — könnybeborult tekintettel. — Ugatnak a halál kutyái! öreg ember volt már — ugyan még alig tnl a halvanon —, de tarthatták volna hetvenesnek is s lm a betegség erőt veit rajta, olvan akár egy nvolcvanesztendös aggastyán. Elegáns öltözékei voltak; selymesfényii nyakkendője kinns gonddal cfokorba kötve —, de minden ruhadarabja réges­régen kiment már a divatból, mintha busz vagy harminc év előtti divatlapok ábrái után öltözkö­dött volna. Valóban emberemlékezet óta nem var­ratott magának uj ruhát. Am voltak életének pa­zar és fényűző korszakai, mikor módjában állott, hogy tucatszámra rendelje az uj öltözékeket, pompás ruhaiára volt, akár valami egzotikus fejedelemnek s mindig akadt a szekrényében érin­tetlen, vadonatúj ruhája is. amelyik még egyálta­lán nem volt a testén. De ódonság és enyészet ragyogása volt, amely könilö/pnlötte magas és görnyedező alakját. —mint valami elfelejtett ga­t allér, aki sértetlen állapotban támadt fel üveg­opor6ójából, ahova évtizedekkel ezelőtt belefek­tették. Kártvás volt. Mióta az eszét tudta, semmi más komoly munkát nem végzett, csak a színes kár­tyalapokat keverte. Éveken át ismert figurája volt a nagy külföldi játékhelyeknek. Nem vak szenvedély sodorta a zöld posztóval beborított csatamezők felé; az élet lehetőségeit akarta ott kiverekedni. Pedig talán nem is szeretett kár­tyázni, számára ez nem játék, hanem véres és emésztően komoly munka volt. ötvennégyéves ko­rában hirtelen hátat fordított a zöld asztalnak. Ekkor már volt százezer pengő megtakarított készpénze. Ez elég lesz holta napjáig. Nem akart tovább élni hatvanesztendős koránál. Eddig élt az apja és a nagyapja is hatvanéves korában halt meg. fis ő sem számított arra, hogy tul fogja élni az őseit. ' Dobosy Péternek Hívták. S hogy ült itt, a fe­hér padon, zöklelő és virágba nierijlt fák alatt, hátra szegezett nyakkal és szeljden merengő te­kintettel — valapii nyugalomba vonult diploma­tának inkább nézhették volna, mint a játékszeren­cse kalandos multu lovagjának. Csak erős és ki­ugró állkapcsa, széles pofacsontja, tépésre és fa­lásra alkalmas hatalmas fogsora, emlékeztetett nagy vérivó fenevadakra, amelyek az öldöklésből élnek. Valóbari falánk duvadak kérlelhetetlensé­gével falta föl egykori kártyapart ncreit, S mos), hogy a vénség szelét érezte álborzongani szikkadt csontjaiban riadt rémülettel gondolt az elmnlás lehetőségére. Immár hatvankétéves, még van ti­zenötezer pengő megtakarított pénze s azzal tisz­tában volt. hogy csak addig élhet, ameddig a pén­ze tjrt. Ám a? öreg urbgn most makacs erővel lángolt föl az életösztön, mint ahogy zöld szárba szökken, a korhadt fa nedve? á:a, S hogy ült a vastagdureku pálmák tövében s élvezte a tenger Japgyos JclicllctOt. az greg em­ber kaján kárőrömmel gondolt arra, hogy odaha­za most nagy havazások vannak és az országutak méteres halotti lepellel takarja be a hó. Ö meg ime eléje utazhatott a ragyogásba merüti ta­vasznak. Csak az bosszantotta, hogy unalmában néha betévedt a játéfcbank termeibe és elég tekin­télyes összegeket veszített. Játékszerencséje, amely ifjúságát beédesitette, hátat fordított im­már. Horgas, kemény ujjai idegesen kotorásztak mellényének selymes bélésében. Néhány arany­pénz került a kezébe. Azokat csörgette szórako­zottan. Az arany sápadtan fénylett a lángoló nap­fényben. — De minek is játszom én? — morogta komor hangulatban. Könnyű léptük zaja verte föl a csaMt eslindjét Az öreg kártyást édesen csengő női bang készen­lötte. .ló reggelt, Peti bácsi! At. öreg félriadt merengéséből Hamvaié sze­mének zűrös mélységében örömtűz gyúlt fél. A kalapja után nyúlt gépiesen. — .Tó reggelt, Jancsi kisasszony — válaszolta Őrömrepesvp. Ugyanabban a szállodában lakott, amelyikben ez a délceg, fiatal leány, Vedres Johannának liiv­ták, de mcghilt ismerősei Jancsi kisasszony né­yen becézgették. Jó családból származott, de szü­lei elszegényedtek s ő mint felolyasóijő kisérle úrnőjét, öregedő magyar grófnőt külföldi utazá­sain. Karcsú és kedves volt s könnyű és fri$s­hujtásu tavasxi ruhácska iában, róvidre nyesett tius hajával, ugy bukkant fel a pqgony komolyá­ból. mint a tengerpart tyn^ére. — Csak igy egyedül, Peti bácsi? — Nem unat­kozik'/

Next

/
Oldalképek
Tartalom