Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-29 / 282. szám

14 DeCMKGyARORSZXG Vasárnap 1936 november 29. Minden alkalomra GFB harisnyákat mert a legszebb Niobb, » tesolortbb. pfiT POll^R TeSlVÉf Ckll él "M Gyári lerakat TORONTÁLI FAMETSZETEK Klasszikusok az ujsógirósban A régi idők német zsurnalizmusával is illik foglalkozni, ha már a botük világánál tartunk. Azok a kis hetilapok igen intenziven itmentck a népek vérkeringéséhe. bizonyos tekintetben hatalmat képviseltek, kegvétlenül megírlak — vagy még kegyetlenebbül elhallgattak —• mindent, de külpolitikai fejtegetésekbe bocsátkoztak olyankor, amikor lángolt az egész város valami helvi szenzáció tüzétől. v A kiadó meg •-őt legtöbbször — Nékem az ur a szerkesztő egv személy volt, a nyomdatulajdonos is. nem tud ojvan szép vezérirni, amely felérne egy cikket, vagy verset jó hirdetései! Ez volt az egyik vezérmotivum, ábránd egv háromforíntos hirdetésért, a másik még opportunusabb. Ez ugyanis azt mondta: — Abból, amit nem irunk meg, sosem történik haj. A veszedelmet többnyire a megirolt dolgok okozzák. Az ii jságokat még bélyeggel továbbította a posta, a hirdetések után pedig 33 krajcár kincstári illetéket szedtek. Ezek a 33 krajcárok is fájtak, azért Joklv Lipót ur Becskereken kilenc naponkint jelentette meg az újságját ,amely igy bizonyos tekintetben folyóirat jellegei nyert és mentesüli a bélvegilleték alól. Az ő újságja azonban nívós lap volt. mint ahogy általában mindenki szerette a jóhumoru öreget. <S nem tartozott abba a csoportba, amelynek reprezentánsai, a szerkesztő-kiadónyomdászok voltak, ezek a szurtos, elhagyott külse¡ü bácsik, azért mégis fölényesek és teliig tudatában a hatalmuknak. Jaj volt annak a bankelfrende/ő egyletnek, testületnek, amelv nem gondoskodott róla. hogv a felköszöntők ból jusson a sailónak is, amelv mindig „magasztos feladatokat" teljesített és a nvoleadik nagvhafalom gyanánt került a megtiszteltetés során terítékre. Még sohasem ültem nagyhatalmakkal egy asztalnál, nem ismerem az intim szokásaikat, arra azonban emlékszem, hogy a szerkesztő ur felköszön tő-válaszában megígért mindent, ő tovább halad a kiielölt uton és nem vág semmit zsebre. Az utolsó kijelentés kínos feltűnést keltelt. az emberek nem mertek egymásra nézni. Majd asztallxmtás után a szerkesztő ur kiment a konyhába és igy adta fel a szót: -r Egy-két falatot vinnék mutatóba a gyerekeknek, majd lehúznak, hogv mii hoztam. Hát ne irigykedjenek. A vendéglős előszedett egv kosarat, azt megtöltötte minden földi jóval, hideg hússzeletekkel épp ugy, mint koppasztott csirkékkel és féltortákkal. De húzódtak meg otl szardiniás dobozok is. gyönyörködve élvezvén a szerkesztő ur szózatát. — TV gyönvörüek azok a körlék ott a polcon! A körtékből ugyan semmit sem látott a bűnnel!, de latolt a szerkesztő ur. aki nagyon szerelte Cliquot özVegvét, jóllehet Aubertin urat sem vetette meg, pláne, ha a szekszárdi kis vörös társalgott vele. Így vitte haza az emléket a gyerekeknek, íkík felnofozlattak. ha szemel vetetlek az ételre. De a legközelebbi számban meg volt írva. hogy a bankett nagyszerűen sikerült s Engelsmann ur szervírozó művészete felülmúl minden európai fogalmat.Tíz sor zengte a di«•«íVíflét. de ne legyünk méltánytalanok, vallmi1< be, hogv maga az cg'-"-/ ügy. ami létrcbözta a lakomát, szintén kapott öt sori. Amugv végnélküll polémiák foglalták el a bnsábokal. mindig veszekedett valaki valakivel s a választ föltétlenül az „audiatur et altéra pars" mondai vezette be. Nem ugy van ám az. ahogy hebehurgyán elképzelni méltóztatnak! Az újságírás nérael ágát klasszikus műveltségű emberek gyakorolták, azok a vezércikk végéről Isten minden kincséért el nem hagyták volna a Vederemo-t. Ugy hangzott ez a jámU>r svábok fülében, mint a földönjáró istenek korában a Quos egó... — Ter hat ím ksagtl — mondták elégedetten a Wóscli ingok és büszkék voltak szerkesztőjükre, mert az rettenthetetlen egv Kerl, azzal nem lehet olyan könnyen elbánni. — Feterémó! Krucifix, wíe ter tallgntvoll íst! Egész bizonyos, hogy valami nagy káromkodásnak tartották, de legalább is erőnek, amely fölényesen úszik a gvengeségek habján. Hát még amikor jól oda akartak valakinek mondani s kifigurázták a ..kupaktanácsot," kézzelfogható tárgyilagossággal tárva fel az eseményeket. Kritikai megjegyzést nem fűztek hozzá, oh, sokkal finomabban komprimálták azl a végén két szóval— „Sapienti sat,. .'* AThírjungok, meg a Preitigamok csak most estek ámulatba. — Isz tesz net viel? Hát jól van. mondja, hogy szemtelen, de mégis, ilyen erősen odavágni!... A gúnyból is megárt a sok. Szerkesztőnk azonban haladt tovább a maga egyenes utján, minden levelezését a szerkesztői üzenetek rovatában intézte el, ott tudósitolta verseci rokonait, hogy mikor iesz disznóölés. hogv beteg a felesége, vagy útiakéi az anyósa s onnan őrzöm emlékeimben ezt a két szót is: „Koffer angekommen." Azt hiszem, a pnnesovai atyafiak ennek az üzenetnek örültek akkor a legjobban, akár mást se közölt volna az újság. Ezekben a lapokban jelentek meg a legviharosabb nyílttéri közlemények, felkavarva, — kétségtelenül valamely közüggyel kapcsolatban,— a nyilatkozók teljes családfáját, felmenőleg anai és anyai ágon egvaránt. Ugyancsak itt adtak át mindig valakit a közinegvetésnek s ha egyszer családtörténeti müvet akartok szerkeszteni, semmi esetre se hagyjátok ki forrásaitok közül a megfelelő lapok nyilttereit. Ám haladjunk lovább a klasszikus műveltség mezején. Utcakövezések, vagy világításkövetelmények megbeszélése nem múlhatott el ama tüske nélkül, amelv bizonyosra veszi, hogy a hatóságok a kérdést kitolták ,ad graecas calendas." Ezt lehetetlen volt kihagyni, mert ha késett, a Wingron család meginterpellálta a szerkesztői. —• Schreiben sie schon etwas von graecas Kalentasz. Igyekszem összegyűjteni mindent, ami akkoriban hozzátartozott a klasszikus műveltséghez. A „Kriegsjahre záhlen doppelt" ugyan mm volt latin idézet, de tekintettel arra, liogy klasszikus-számba megy a német is, hát elcsúszott. Ha pedig itt tartunk, ki lehet-e hagyni a „Wie der Schelm"el? Nem lehet kihagyni, igen alkalmas volt a szúrásra. A „clara pacta boni amici" helyeslő fejbólintással találkozott, akárcsak a „viribus unitis," ha a dalárda az ovodaegyesülettel „karöltve,'* esetleg „vállvetve" rendezett majálist. Mindig féltettem az ilyen akciókat, hiszen aki karöltve jár, az gátolva van a szabad mozgásában! (Így tartották azt a nős emberek is.) Azt meg éppenséggel nem ajánlottam volna, hogy valaki nekem vesse a vállát. Pláne egy dalárda. Mikor a városi iktató megverte a bírósági becsüst és a bíróság előtt kibékültek, a Vederem«» változata gyanánt szerepelt —• pihenő közökben — a fiat iustitia, de mindent, mindent leveri mint rettenetes gőzhenger, amelynek lehetetlen ellenlállní, a „videant consules." Mert ez megint misztikum volt, titokzatos és rejtélyes. Nem is tudora, hogyan lehettem újságíró anélkül, hogv elsajátítsam ezt a sok tudományt. Ha megjelent a lapban a videant consules, elhalkult a szó. — Mi történik most? Le kell a polgármesternek mondania? Aggódó tekintetek kisérlék Krszties Jóeő bácsi tekintélyes, kimért lépéseit, lestek' a kedélyállapotát. Akik valamikor átkinlódtak néhány gimnáziumot és konvitottak még a latinhoz. lázas izgatottságukban már látták felvonulni a -konzulokat. — A főkapitány oll volt-e ma a törzsasztalnál? Nem látszott megijedtnek? A konzulok-okozta izgalom tartott az egész héten át. hogv aztán átadja a belvét valami másnak. Mondjuk, a sapienti sul-nak. Voltak azért másfalta német lapok ;s a Bánátban. de ezeket nángermánok szerkesztették izzó erővel, gvülölettel, példáidként minden propagandának és uiságcsínálásnak. Kom Arlur kénytelen volt kiszökni az országból, olyan izgatást vitt véghez vederemók nélkül s annyira megszaporodtak a marasztaló Ítéletei. Mi. becskerekiek. összkötött kézzel tűrtünk minden csipkelődést. Joklv bácsi lapiát három leánva irta. már pedig hölgyekkel szemben udvariasaknak kellett maradnunk. Ugy is az övék leli volna az utolsó szó. Torontáli. Színház jegyánsitás a DÉLMBCYBRORSZBGNÁL PSraílan heduezmény a netmagyarorszön oluasűlnak! A főváros egyik elsőrangú családi szállodájává!, a csendes és Központi fekvés« ISTVÁN KIRÁLY SZÁLLODA VI., PODMANICZKY U C C A 8. $ 2. igazgatóságával sikerült olyan megállapodást kötnünk, hogy olvasóink 20 százaleSos kedvezménnyel kaphatják a szálló minden modern komforttal (hideg-meleg folyóvíz, kozponti fűtés, telefon, lift stb.) berendezett ragyogó tiszta szobáit. — A százalékos kedvezmény igazolvány alapján vehető igénybe, melyet a Délmagyarország kiadóhivatala díjmentesen bocáít olvasói rendelkezésére.