Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-05 / 261. szám

s DELMAGyARORSZÜO Csütörtök, 1936 november 5. ^makói lÚTZÍL. A közigazgatási biróság megerősített« a hiányos névjegyzék aalpján tartott makói iparos érdekképviseleti választóét. A legutóbbi törvényhatósági érdekképviseleti választások alkalmával tartott iparos érdekképviseleti választás eredményét B ur u n k a i Sándor fellebbezéssel támadta meg azon az alapon, hogy a választás hiányos, széteső lapokon készűít névjegyzék alapján történt, amelybe például az egyik megválasztott nevét utólag irták bele t amely névjegyzékből egész oldal is hiányzott. A fellebbezéssel kapcsolatosan a kereskedelemügyi miniszter véleményét is kikérte a vármegye s a minisztert megállapítás a névjegyzék hiányosságát kifogásolta is, megállapítva, hogy szabályszerű névjegyzéket kellett volna készíteni. A vármegyei igazoló választmány ennek ellenére a választást megerősítette, kimonva, hogy a névjegyzékbe történt utólagos beirás, valamint a szavazás alkalmával észlelt és utólagosan történt névbeirások a kamara tudtával és hozzájárulásával történték. Az igazoló választmány döntése további panasz folytán a közigazgatási biróság elé került. Most érkezett le a közigazgatási bíróság Ítélete, amely az igazoló választmány döntését indokainál fogva helybenhagyja. A közigazgatási biróság ítéletét az első érdekképviseleti választások alkalmával kiadott rendeletre alapítja, amikor a kamarák — az idő rövidsége miatt — nem készíthettek, szabályszerű választói névjegyeéket. Kamarazeneest A Makói Zenekedvelők Egyesülete november 7-én este 8 órai kezdettel a vármegyeházán kamarazene-hangversenyt rendez. Az esten közreműködnek Szent-Tamási Alma hangversenyénekcsnö, Dortsák László énekművész és a makói vonósnégyes (Donáth—Jedovszky—Taraszovits—Bánffy.) A haromfiexportvásár sorsira jutott a hagymaexportvásár. A makói hagymaházban szerdán tartották a második hagymaexportvásárt, amely azonban ugyanolyan kudarccal járt, mint az elmúlt évi baromfiexportvásár. Amint a baromfiéi portvásáron, ugy itt is meglepetésszerűen és gyorsan, szinte váratlanul, aláhanyátlottak az árak. Ami annál indokolatlanabb volt, mert ha a vásár elején 45—50 pengőt ért a hagyma, akkor a vásár végén sem érhetett kevesebbet. Már pedig a vásár tartalma alatt nem kevesebb, mint négy pengőt esett az ár. A kertészek igy tartózkodtak az eladástól és igen szigorú kritikában részesítették az exportvásár egész intézményét, aminek nyilván az lesz a következménye, hogy beszüntetik a nemrégiben oly nagy vivmánynak jelzett vásárokat. Miinkáskitüntetés. A esanádpalotai gazdakörbon a napokban meleg ünneplésben részesítették Pintér Mátyás 70 éves mezőgazdasági csalédet, akit a földművelésügyi miniszter elismerő oklevéllel és 80 pengő Jutalommal tüntetett ki. A kitüntetést Szilágyi Pál tb. főszolgabíró adta át az öreg munkásnak. Megint haj van a mázsákkal. A kisgazdák és kertészek mázsáinak a hitelesítése körűt újból bajok mutatkoznak. A most Makón működő hitelesítő hivatal — mint a múltban — ezúttal is ragaszkodik az összes mázsák és egyéb mérlegek hitelesítéséhez. Ezzel a felfogással szemben a kertészek ahhoz a miniszteri rendelethez tartják magukat, amely csak az olyan mérlegek hitelesítését teszi kötelezővé, amelyen eladásra kerülő terményeket és más árukat mérnek. A két ellentétes felfogás következményeként a hivatal sorra feljelenti mindazokat, akik a hitelesítés alól kivonják mérlegeiket, sőt a hivatal feljelentése folytán az ilyen mérlegeket rendre mind elkobozzák. Egészen más felfogást vallanak azonban a kihágási bíróságok, amelyek a hitelesítés elmulasztása cimén indult eljárásban az összes termelőket felmentették és elrendelték az elkobzott mérlegek visszaadását. Mindez azonban semmit sem változtat a mértékhllelesitési hivatal rendszerén. A hivatal továbbra is ragaszkodik az összes mázsák hitelesítéséhez, tekintet nélkül arra, hogy termelőik, vagy kereskedők kezén van-e a mérleg. A helyzet igy kiéle«c'dett a hivatal és a gazdák kőzött, az üggyel hétfői közgyűlésén foglalkozni fog a város képviselőtestülete is, ahova Nagy Gv. Mihály terjesztett elő indítványt. Anyakönyvi hirek. Elhalt: Bácz István, ny. .számvevőségi főtanácsos felesége Chilko Mária 75 éves korában. Vásár Makón. A novemberi makói országos vásárt 11-én, szombaton és 15-én, vasárnap tartják "iec Kt állatvásárra mindenféle állat felhaitiható. A szerdai makói hetipiacon meglepetésszerűen esett a buza ára, kereskedők 16.60-16.70 P-t fizettek érte. Árpa 11.50, zab 12, kukorica 6.60, morzsolt tengeri 9 pengő. A kövérdisznópiacon a príma disznóért 94 fillért, 150 kilósért 85 fillért, 120 kilósért 96 fillért és gyenge minőségűért 85 fillért fizettek. A baromfipiacon a tyúk 105, csirke 108, liba 120, kacsa 115, pulyka 102, gyöngyös 135, tojás 190 és nyul darabja 280 fillér. Szín iháziem rárirsit ás a DÉLMÍGYBRORSZflGHÉL A Délmagyarország regénye n VMRMZSLO Ma KOMOR ANDRÁS 17 — De hisz itt lent a kaszárnya istállója van. — Ez csak ugy látszik. Mert titokban ez börtön, mégpedig a legszigorúbb, ahová a vérszívó vámpírokat zárják és a gyermekrablókat és a hazaárulókat. Én azt pontosan tudom, ha te nem is mondod meg nekem. Ez a világ legnagyobb földalatti börtöne, egy egész nap kell, amig bejárja az ember. És ötven katona őrzi állandóan a bejáratát és csak titkos utakon lehet bejutni, mert olyan bűnösök vannak bent, akiket látni sem szabad. Nekem ezt mind e'árulták, mert azért nekem vannak ismerőseim, akik az ilyen dolgokat elmondják. És ha te nem is akarsz bevinni, meglásd, nélküled is bejutok. Igen, akár hogy is ki akarsz hagyni ebből a dologból, mégis sikerülni fog nekem. Nem hiszed? — Nincs itt semmiféle börtön. — Igenis van. — Nincs. És én egyszer se voltam bent. — Hazudsz. — Nem hazudok. — Akkor azt mondd meg, hogy igazán varázsló a bácsikád? — Mindent elmeséltem róla már. — Hát, ha igazán varázsló, akkor itt kellett már lennie, mert a varázslógyülésről elmaradni nem szabad. És ha te igazán a tanítványa vagy, akkor téged is el kellett hoznia magával. Igazam van ? Mondd a szemembe, hogy nincs igazam! — Hagyj békén — szól Kalmük, hátat fordít, tovább siet s ez egyszer sikerül kibújnia a válasz alól. De legközelebb mit tegyen? Mit mondjon, amikor nemsokára azután ott állnak ketten a Kálvária dombján és Buli egyszerre csak megragadja a kezét? — Most mutass valamit! Nézd, senld sincs a közelben. Csinálj most valami csodát! Nincs a közelben senki. A dombra kapaszkodó ut elveszett a fenyőfák között, a fák eltakarják a várost is, a sürü ágakon se hang, se tekintet nem hat keresztül. Meszszi van minden, köröskörül a hegyek is mintha eltávolodtak volna; talán az égető napfény elől húzódtak vissza, talán tapintatból, hogy ők se zavarják meg a Kálvárián támadó csodát. És teljes a csend. A domb mögötti tisztáson tehén legel s egy asszony füvet gyűjt a kötényébe: de a nagy csend mozdulatlanságot parancsolt rájuk is. Igen, ez az a perc, amikor csodák keletkeznek, itt a pillanat, hogy Kalmük magasba tartott kezéből hirtelen ezüstnél fehérebb virág fakadjon, vagy pedi^ fölötte az égben orgonák szólaljanak mep s eev Diros madár idehozza a minden betegséget gyógyító csodakövet. Szólni nem szabad, türelmetlenül sürgetni Kalmüköt, de az arcába meredő tekintetből kiérezhefű a rimánkodó sürgetést és fülét meg kell, hogy üsse az izgatott suttogás: — Kalmük..". Kérlek.:, na igazán ... Ennyi könyörgés akárki szivét megindítaná. De Kalmük arca megkeményedik, vonásai mind merevebbek. Nagyot nevet és elfutj és már messzi van, de még mindig hallatszik a nevetése s minél távolabbra ér —« már eltakarják a fák, nem is látni már —' annál hangosabb és kegyetlenebb ez a nevetés. Buli tanácstalanul néz körül, de nem lát semmit, a szemét elborította a könny. A baj az volt, igen, csak itt lehet a hi« bát keresni, hogy rosszkor kérte a csodát. Kalmük varázslataihoz nem ragyogó napfény, más idő való. Este kell neki és hold« világ, amikor a folyó partjára könnyűszer« rel előcsalogathatja a hableányokat, vagy szakadó eső s kilopózva a kapu elé, szava« ra szolgálatkészen táncra kelnek majd a bé« kák. — „Kalmük, most" — szól neki egy délután, mert a hold állása olyan, hogy a diófáról könnyen le lehetne parancsolni « beszélő baglyot, — „mi lesz, Kalmük? —» noszogatja kint a zsilipeknél, mert most a legjobb alkalom, hogy testet öltsenek s tüzes csóváikkal a városra rontsanak a nád között alvó lidércek. Igen, általában valamilyen kártevő csodát kell kivánnl tőle, mert gonoszságokra a varázslók könnyebben kaphatók. Hogy a Deák Ferenc-ucca közép« hajnalra süllyedjen a föld alá, hogy mindenkinek, aki a piac varázskrétával megjelölt részén áthalad, a teste holttesté váljon, hogy vérezni kezdjenek a fák. „Igazán, Kalmük, ez semmi se volna neked, mért nem akarod hát megcsinálni?" Folytatása következik. SZEGEDI érdekekévi harcot a SZEGEDI SAJTÓ