Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-29 / 282. szám

Vasárnap. 7y3t> november 2<J. iiri vi nil* * R ORSZXH 7/ivm *Z\ luHrfurnthf x Uólgyeim és Uraim, az elmúlt ua­pok mindenesetre az izgalmak hete ki­tüntető megjelölést fogja kapni, a színházi törtéinetbqn. Valóságos, látszólagos és mester­séges izgalmak (utána irgalmak) egymást váltogatták. Persze lázas reményekkel ké­szültek a „nagy premierre," amely megmen­tette a nyári hónapokat és amelytől egy kis. enyhülést vártak az ínséges napokban, a szelídebb kasszaraportok idején. A ,,Csár­dás" próbáin mindenki a szolidaritás, egvüvé­tartozás és egymást segités érzésével istá­polta a szegény-szomorú énekesprimadonnia néhány hétre elárvult helyére lépő kis üd­vöskét, Mészáros Agi Légrády-dijas művész­nőt. Aztán pontosan a főpróba előtti napon riasztó sürgöny érkezett Pestről és a direk­tornak — hiába orvosi jelentés, háiba' készü­lő premier — haladéktalanul, az első jármü­vet Pestre kellett ügetnie, hogy szinészegye «ületi alelnöki rangját és hatalmát gyakorol­ja. A szigorú ülés késő) éjszakáig tartott, utána megint ki az állomásra és hajnali utá­rás után — regge) kezdődött a főpróba... Nin­csen premier mennydörgés nélkül, de ilyen ki­alvatlan, zaklatott, kegyetlen éjszaka után tessék elképzelni azt a rózsaszínű májusi han­gulatot, ami kitört a sötét nézőtéren, araikor a direktor megérkezett és a főpróba meg­kezdődött ... Szegény falak és páholyok, sok fátyolfinom főpróbát láttak már büszke múlt­jukban, de most majdnem a tűzoltók segítségét kellett kérni, mert már viharágvuk sem se­gítettek. . Röpködtek az uralkodoi sortüzek, lobban­tak a lángszórók, összedűltek szegény színfa­lak és alig három ember kapott azonnali me­netlevelet a sugólyuk környékéről.. . Addig nem is lehetett folytatni a munkát, aniig a ki­tüntetett ártatlanok el nem távoztak még a színház környékéről is — (az már megint a színház hangulatához tartozik, hogy a premi­er kedvesen zsongó sikere után persze min­den halálraítélt kegyelmet kapott és mintha mi sem történt volna, mindenki s-zépen és szelíden visszatért — a megszokott helyére... sőt az elitéltek voltak elsősorban kedves ré­szesei az előadás utáni ünnepi csárdásnak...) A veszedelmesen izgalmas próbácska alig tartott tovább déultán öt óránál és a vihárók is csak akkor csendesültek, amikor az egyik bombázás poklában a színpadon, az operett világának ezüstcsillogásában, a frakkok és selymek birodalmában az egyik régi és sok színházi idillt végigélt kitűnő művészúr egysze­rűen és formálisan — sirvafakadt... ,,Hái mit akarsz tőlünk, direktor ur," — szót fá­tyolos szemmel a rivalda mögül és a spon­tán jelenetnek olyan sikere volt, hogy a bombázás parancsnoka is megrendült és fél­mondatnál megállva, abbahagyta az andalító szerenádot.., i Este az előadáson aztán lassacskán mégis kiderült az égbolt, különösen a kis Mészá­ros Agi virag/otl-ragyogott, — hiszen első primadonnai estjét nemcsak forrón szóló tap­sok, de váratlan — krizantém-csokrok ie ki­sérték... A második felvonás nagy tangójá­ra már ott állt a színfalak között felsorakoz­tatva a kosarak és arrangemeut-ek egész ki­rakata, — ismeretlen rajongoktól és távoli hó­dolóktól Tel tornyozva. Nemsokára az is ki­derült, hogy rangrejtve megjelentek a Szeged —Kecskemét—Cegléd—szolnoki vonal összes bősszerelmesei, akik mind jelen akartak lenni a nevezetes és veszedelmes premieren. És az előadás végére az is kiderült, hogy a legna­gyobb és legszebb krizantém-kosarat nem a távoli rajongók rangos regimentje küldte, de — társulatunk egyik kitűnő és dobogó szívű fiatal művésze ... A szép és lírai hódolatot teljessé lette az a ssomoru bucsusás, amelyet már jelentett az elmúlt vasárnap a Konferansz. Az ifjú mü­vésznőjelölt apai parancsokra hivatkozva és drámai szivére hallgatva, hétfőn a szigorú elhatározás szerint elbúcsúzott társaitól és minden ellenkező kísérlet ellenére, megvált a színháztól és elutazott Szegedről. Rucsuzónl egy hatalmas:'fényképet kereteztetett bé és minden levél nélkül elküldte — művészi ra­jongása jeléül — annak a férfiúnak, aki mi­att megérkeztek a kérlelhetetlen apái paran­csok. De azért a fénykép után elindult a sze­líd üzenet is: ..Ha" meg akár keresni, Pesten megtalálhat..." ' • Két nap előtt ujabb operettinvázjó indult meg a direktori iroda felé, hiszen lesz még néhány ősbemutató az idei szezonban. Autó állott meg a színház kapuja ' előtt és Vigh Miklós vadonatúj színpadi kiadó személyes rangjával hozta el; Dénes Gyula és Saly Géza vadonatúj operettjét, „A kisbátonyi huszá­rok"-at. Hir és óhaj szerint karácsonyra lesz szerencsénk ohez : a vidám remekműhöz . Mig a héten továbbperdül a „Csárdás" tán­ca, addig négy-öt darabra is készül az egész társulat. .V"'legközelebbi bemutató': Szép Ernő „S z i v d o b o g á s"-a, Dayka Margit szere­pében Mészáros Ágival! A legközelebbi ze­nei vigalom: „Sok hűhó Emmycrt," — kiosztás: Emmy' — Lantos Ica, Kovács Kató szerepét Balogh Khjri kapta, Szűcs Lászlóét Kompóthy Gyula. Utána még egy vidám tör­ténet, de. ez már Török Rezső'meséjével, Komjáthy • Károly" muzsikájává! és Emőrl Ta­más bravúrosan huncut verséivel: ..Sze­gény ö r d ö g." — Készenlétben még a Víg­színház Fedák-játéka: „Fiam a minisz­ter ur" — — és' persze tovább folyik a munka a, legszebb, legejzivdobógtatóbb ma­gyar mesejáték, ar. ..Egyszeri király­fi" előadására. Tegnap éppen meghatóan fi­nom és költőien kedves levél érkezett a leg­halkabb poétától, Szép Ernőtől, amelyben sze­rényen-szeliden megköszöni, hogy jélen lehet legkedvesebb színpadi jioémájának első vidé­ki bemutatóján. Ez .az előadás — oly régen áhitva .— finom és ritka irodalmi eseményt is jelent, — premier (ha igaz) — még kará­csony előtt... • • Egész héten színpad és nézőtér aggódó sze­retettel figyelt a klinika félelmesen halk be­tegszobája felé, abol nagyon is megsápadt LAMPEL ÉS HEGYINÉI. kedves Patkós Irmánk várta a lassan--la: san ébredező gyógyulást virágok és levelek meghatóan meleg üdvözletében. Csütörtökör még ugy volt, hogy semmi sem zavarja a gyó gyulást és ha így megy tovább, a nehéz ope ráció után két héttel már el is hagybatja be legszobáját. Pénteken azonban váratlanul alattomos láz festette pirosra orcát 6» néhány napra visszavetette a gyógyulásában Mára azonban megint biztatóan javult állapo ta, a láz csak átmeneti volt és a professzorok szerint komplikációktól már egyáltalán nem kell tartani. Most már gyors erősödést vár­nak és a jövő héten talán már visszatérhet övéi közé, nagyon elcsöndesedett otthonába. Tegnap mozdulatlanságában is könnyes, nagy öröm érte. — nehéz betegségének hírére Ceg­lédről Szegedre érkezett édesapja, 75 egés*­séges-piros évével a töretlen vállán. Ma máf nyugodtan vitte haza primadonnánk fehérhajú édesanyjához a biztató gyógyulás biztos ht rét... 1 gaz örömmel és lelkesedéssel jelentheti « Konferansz. hogy egy valóban nagysza­bású és különleges irodalmi jelentőségű ese­mény készül, elvonulva és bezárkózva, lemond­va és elmerülve egy szegedi költő hónapos­szobájának elefántcsonttornyában. Csak mű­vész, csak költő képes arra, hogy a minden­napi küzdelem és a véres élet kocsmazaja mö­gött elvonul könyvei és álmai közé egysze­rű szobájának néma falai közé, mint a remet« inagakészitette barlangjába, mint egy szerze­tes a meztelen oella faragatlan asztalára, — képzeletében és szivében a rimek és képek gyötrő zenéjével, hogy írjon és alkosson vala TUNGSRAM tytAsp-ÚZApil^CcfÓZAíisfiCU

Next

/
Oldalképek
Tartalom