Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-15 / 270. szám

Vasárnap, 1930 november 13­ÖELMAGyARURSZAG 1J| Már csak rövid Ideig fogadunk el jelentkezéseket a nagyszabású háziversenyre Mind: tulajdonítható, hogy a Dél magyar­ország által megrendezett háziverseny iránt nlvan nagy és általános érdeklődés nyilvánul meg? Aki figyelemmel kisérte a versennyel kapcsolatos híreket, az könnyen tud válaszol­ni erre a kérdésre. A nagy érdeklődés annak tulajdonítható, hogy még sohasem volt olyan versenv, amelynek olyan nagy értékű dí- < jai lettek volna, mint a Délma­~ gyarország versenyének, mert ez e- j v két a dijakat cse"krly szorgalom- / * * ina! bárki megszerezheti magá« - nak, mert a verseny lebonyolít á-«» sa közjeg>zá által hitelesített 4 ^ versenyszabályok szerint történik, amelyek lehetővé teszik, hogy a versenyzők maguk is ellenőrizhessék as elért eredményei­ket. A dijakat a verseny régén, 1037 á)>rífisá­ban osztjuk ki a verseny résztvevői között. Aki tiz pontot elért, már meg­nyerheti a párisi utal, amely két hétig tart, 'A wrisi ut mellett ha­sonló értéket reprezentál a két hetes abbáziai üdülés is, amelyet szintén el lehet már tiz ponttal nyer ni. As említett jutalmakun ki vili számtalan más értékes jutalom áll a versenyzők rendel­kezeaére, így semmiiingi, mátrai, balatoni iidii­lés, pesti pun/ió és egyeb értékes C«; ajándék ... *r"~ Ki tudja mindezt mmapság saját erejéből megvalósítani? Sajnos, nagyon kevesek. De oki. résftvess a versenyben, könnyen részese lehet akár a párisi világkiállítás világraszóló ese­ményének, akár ac adriai nyaralásnak. A Dél­magyarország kiadóhivatala még rövid ideig elfogad jelentkezéseket a versenyre. A kiadó­hivatal mindenkinek készséggel szolgál felvilá­(¡osilással és kivánltra bemutatja a közjegyző által hitelesített versenyszabályo­kat is. Ha majd a falevelek lehullanak... A begy csúcsokon már hő van és akárcsak fi­nom bolt kirakatában a karácsonyfa, világit ide a gerlaehfalvi csúcs teteje és alatta a katlan kris­tályos hava. Esténkint a poprádi fensik olyan, mint az Adria valamelyik öble: a falvak pislá­koló lámpásai szakasztott ugy égnek, mint l'ira­noban a fároszok. Füredtől Széplakig sétálok' Juhász Árpáddal, a kassai rádió magyar igazgatójával, a kiváló Íróval és költőnek indult újságíróval. A haldokló esz utolsó csókjait szórja felénk, a fák száraz le­velei lábunk alatt torpannak pieg, néha szelid özek merészkednek hozzánk, a hegyek közölt éle­sen fütyül a niormota. Yadászeniberek, vállukra nkasztott puskával síelnek az erdők birodalmába. Messziről idehallatszik a szarvasbika bőgése.. A fákról hullanak a levelek ... Tisza István, Szfipyón-Marich László " és Schr.itt Katalin Huszonöt esztendő emlékeiről beszélgetünk'.«» — Három intervju emléks maradt meg élesen Szeged Városi Színház Ma délután és este Gróf Figaró Az eredeti operett. A premier ragyogó ki­állításban. Kedden délután Csavarpólány Filléres helvárak! Minden este Gróf Finaró Csütörtökön déluLin Hamburgi m@nya$<*ony A legszebb magyar. operett. Katona előadáp! Filléres helyárak! az emlékezetemben — mondja Juhász Árpád. — Három intervju; mindegyik ugy indult, hogy so­hasem születik meg.., — Talán emlékszel rá, ősz volt akkor is, akár­csak ma, a fákról hulltak a falevelek és hóna­pok választottak el attól a naptól, amikor az Ini­pcrator-Rex, második Vilmos, a németek császá­ra kimondta azt a mondatot, amely igy kezdődött: ..Ha majd a falevelek lehullanak..." Nos. a fák levelei már lehullottak, de még mindig hullott a katonák vére Volhyniában és a Doberdón. Egy napon Pestre érkezett Szögyén-Marioh László gróf berlini nagykövet és én In terv jut akartam vele csinálni Vilmos császárról. Hetvenes öreg ní­vóit. Szívesen fogadott. MindcnrflI beszélt velem, csak arról nem, amire — én voltam kíváncsi. Mégis megírtam az intervjut. Ez volt a cime: „Mire a falevelek lehullanak ... Szögy én-Ma rich László nagykövet nyilatkozik Vilmos császár terveiről." Délután hat órakor Jelent meg az In­tervju és — én drukkhan vártam a cáfolatot... Este nyolckor szivszélbüdésbea meghalt a gróf ur... — Tisza Istvánnal szerencsésebb volt a hely­zetem. A miniszterelnök ezredesi uniformist öl­tőit, Kolozsvárra utaztam, hogy beszéljek vele. Órákig vártam a Kikakkcr kávéház előtt, mig fel­tűnt karakterisztikus alakja. Annak ellenére, hogy előzőleg Dániel Ernő — meghitt barátja — in­terveniált érdekemben, Tisza nem akart intervjut adni. Megszólítottam: — Ezredes ur!— Elhárító mozdulatot tett a ke­zével és ridegen mondta: Nem adok Intervjut kérem! — Nem tágítot­tam: — Nem a miniszterelnökkel akarok beszélni, hanem az ezredessel... Elmosolyodott. Ereztem, hogv győztem. Meg­kérdezte: Az ezredessel? fcs mit kíván? — Megkérném az ezredes urat: nyilatkozzék 9 miniszterelnök parlamenti beszédéről. Belement a tréfába. Nyilatkozott. Boldogan utaz­tam Pestre... — Schratt Katalinnal Bécsben beszéltcin. Miután háromszor knptain visszautasítást, ne­uvrdszer becsöngettem a hietzlngi villába, ahol akkor hadikórház volt és ennek a Burgtliealcr művésznője volt a vezetője, A portás kinyitotta a kaput: — Kovács István sebesültet keresem. Lu vagyok a? öqpse... Végignézték a kérháj: feetegiistáját. Kovács Ist­vánt nem találták benne, fin erősködtem, hogy az Még nem késő Osztály­sorsjegyét megvenui a II. busáira, mert a leg­nagyobb nyeremények csak az utol­só osztályban sorsoltatnak ki. m II. húzás Fönvor, 35.000 V. húzás pengü t.» 700.000 Szerencseszámok : Pető Ernő fflirusitónál Szeged, Széchenyl-lér 2 a, „Öcsémnek" Itt kell lenni. Hosszas tárgyalás után felvezettek a kórtermekbe, hogy ott keressem meg az „öcsémet." össze-vissza jártam a hadik ói ­házat és amikor kutatásom hiábavaló volt, lejött hozzám a művésznő és — vigasztalni próbált, hogy majd segítségemre lesz á sebesült felkutat,i­sébe.n. Másfél órát beszélgettem el ilyenformán Schratt Katalinnal... Egy költő díványt kap a redukcióban... Megkérdezem Juhász Árpádtól: — És hogyan startoltál? Elgondolkozik és nedvesek lesznek a szemei. — A szüleim jogásznak szántak, költő akar­tam lenni és Debrecenben kerestem állást. Egész éjjel vártam a Bikában egy barátomra, aki már hirlapiró volt. Az ő tanácsára Szatmárra utaz­tam, ahol Dénes Sándor protezsált be a „Sza­moshoz." Neki köszönhetem, hogy újságíró lel­tem. A J5zamos"-ná! tanultam meg az újságírást. Aztán? Jártam a redukciókat. Dolgoztam Miskol­con és ill én is keresztülmentem azokon az ugr i­tásokon, amik annak idején derűssé tették az új­ságírók életét. De néha tragikussá... — Egyik kollégám nagy titokban elárulta, tíogv geológusok bizottsága járt Miskolcon és megáll;'­pjlotta, hogy az Avas még mindig kitörésre ké­szülő vulkán. Könnyen kitörhet és környékét az a veszedelem fenyegeti, hogy egykor a levegőbe repül... A Távirati Iroda tudósítója voltam ak­kor és sietve feltclegrafáltam Pestre a „szenzá­ciót ..." Másnap persze kiderült, hogy kacsáról van szó és az Avas környéke ugyan nem repült a levegőbe, ellenben — én repültem a Távirati Irodától.., A huszonöt esztendő, amelyet Juhász Árpád keresztülszolgált — tollal a kezében, a színigaz­gató irodájában és a rádió mikrofonja mellett történelmi korok egymásra dübörgő káosza. \z újságíró ebben a kaos?ban: a. krónikás, a lantos diák, aki maga csak ül a lélekveszlőn és igyek­szik elfogulatlan lantos diákja lenni az esemé­nyeknek. Huszonöt esztendő: történelem... Pa.il Jóh. m kerékoárok készpénzért már P. 78-tól, va'amint jayitásoh »3 utry varrógépekben mint kerékpárokban ismert tilléres árakou F^L» JK M IIANVÍIT Reform'I­késziiinek HnWll fldiriiltuspalot.i BUDAPESTEN legolcsóbb és a pályaudvarok­t hoz legközelebb fekszik a HUNGÁRIA Sdz, kádfilrdöpésvizgyógyinf ézet (V}{., Dehány-ueca 44. szám) Nyílás: reggel S órakor. — Gös- és kid' fürdő ára Pl.- Kiszolgálási díj 10 fill

Next

/
Oldalképek
Tartalom