Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-14 / 269. szám

SzomBat, T956 novemfíer Tí. OirWÄGYÄRÖRSZSG 3 Csak decemberben kezdik meg az inségmunkákat (A Délmagyarország munkatársától.) Ta­valy ilyenkor már előkészületek történtek, hogy a szellemi szükségmunkálatokat meg­kezdjék ée a fizikai ínségmunkások beosztá­sán ig dolgoztak a munkáközvetitő hivatalban. Az idén jóval később kerül sor az inséamun­kák megkezdésére. A népjóléti ügyosztály de­cember előtt nem indítja meg a szükségmunká­latokat. A terv ugyanaz, mint tavalv volt, va­lamennyi munkanélkülit beosztják hosszabb­rövidebb időre az inségmunkákhoz, aszerint, hogy az illetőnek miiven a családja. A munkaközvetítő hivatalban megkezdték a munkanélküliek összeírásét és a hivatal terve ezerint a karácsony előtti hetekben fog­ják először foglalkoztatni az inaégmunkások egvik készét. A népjóléti ügvosztálv megállapí­tása szerint a munkapiac helyzete lényegesen jobb az idén, mint a mult évben volt. Az idén jóval kevesebben jelentkeztek, hogy a nyilván­tartásba vegyék fel őket. A népjóléti hivatal vezetősége ezt annak tulajdonítja, hogv az idén több munkaalkalom volt Szegeden. A szellemi munkanélkülieket ís valószínűleg csak december első napjaiban osztják be mun­kára, hogv a karácsonyi ünnepekig kereshesse­nek valamit. A beosztásnál a tavalyi kereteket veszik alapul 68 Bi dotálás tekintetében három kategória lesz: középiskolás, érettségizett és diplomás. A népjóléti hivatal szerint a szorgal­mi pontozás tavalv bevált, ezért az idén meg­ismétlik ezt a rendszert. A szellemi szükség­munkásokat a különböző hivatalokba fogják szétosztani, legtöbbjüket a városi adóhivatal­ba osztják be. A szellemi szükségmunka de­cembertől április végéig tart. Az anya drámája a kisvárosi pletykáktól a baltás merényletig Éfszaka álmából felriadva fejszével támadt 21 éves lá­nyára — Drámai vallomások, izgalmas jelenetek a pén­teki főtárgyaláson - Az Igazságügyi Orvosi Tanács vé­leményét kéri a törvényszék (A Délmagyarország munkatársától) A sze­gedi törvényszék V a d a y-tanácsa pénteken nagy érdeklődés mellett tárgyalta özv. Tóth Sándorné 57 esztendős vásárhelvi asszonv gyilkossági bűnügyét. Az asszonv julius 16-r'a virradó éjszakán gyilkos merényletet kísérelt roeg 2! esztendős Eszter nevü leánva ellen. Amikor a leány aludt, baltával támadt rá és fejbesujtotta, majd önmagával is végezni akart, de ez nem sikerült neki. A merényle­tet éjféltá jban követte el és reggelig iilt az esz­méletlenül fekvő, vérző fejű leánya melleit, borogatta a sebét, de nem hivott hozzá orvost, csak reggel küldte el a szomszédasszonyt or­vosért. Tóth Esztert sikerült megmenteni az életnek. A rendőrség előtt az anya beismerte, hogy készült leánya meggyilkolására, mert azt mondották neki, hogy a leánva rossz útra tért. DRAMAI IZGALMAK A pénteki tárgyalás megnyitásakor, amikor leánya nevét meghallotta, hangos zokogásban fört ki, az elnök alig győzte lecsillapítani. A tárgyalásra megidézték a leányt. Tóth Esztert is, aki vőlegényével együtt jelent meg. Tóthnét fogházőr vezette a terembe. A ken­dős, kötényes asszony meglepő intelligenciá­val adta elő vallomását. Beszédjén látszott, hogy rengeteget szenvedett, különösen az utób­bi Időben. Vallomása közben gyakran hiszté­riásrohamok vették elő, hangosan zokogott, nem egyszer lerogyott a vádlottak padjára. Elmondotta, hogv csak ez az egy gyereke van, aki második házasságából született. Elő­ször 1895-ben ment férjhez, férjétől azonban elvált, mert nem volt boldog házassága. Má­sodszor 1914-ben ment férjhez Tóth Sándor jómódú gazdálkodóhoz, akit nagyon szeretett. — Bűnösnek érzi-e magát? — kérdezte az elnök. Az asszony zokogva válaszolt. — Bűnösnek érzem magam, mert rávágtam a baltával, mentségemül szolgálion azonban .. — tovább nem India a feltörő siráslól folytat­ni. ELINDUL AZ ÖSSZEOMLÁS — Mond ion el mindent szépen sorjában-..! — Második férjemmel, akit nagyon szeret­tem. mindössze két hónapig éltem együtt, az­tán elvitték a háborúba Amikor elment, két SíéchtRyl Mösl Szombat és vasárnap A félelem Stefan Zweig világhírű drámája. Oaby Morfay* val • főszerepben. ^Aspirin 4a a Bayer-keresrt elválaszthatatlanok! Ha nincs a tablettán Bayer ­kereszt, úgy az nem Aspirin. Az egész világon ismerik a Bay er-keresztet, mely az Aspirin valódiságának jak. Aspúin meghűlésnél ét táj datmak ellen. hét óta áldott állapotban voltam. Fér jem nem­sokkal később súlyos betegen hazatért rövid időre házi ápolásra, majd amikor felgyógyult, ismét kivitték a harctérre és többé vissza sem tért. 1915 áprilisában értesítést kaptam, hogy a férjem elesett a fronton. Azt hittem, hogiy meg kell őrülnöm! Szaladgáltam a többi asz­szonyhoz, akinek férje szintén a harctéren volt. de senki sem tudott megnyugtatni. Anvó­somék, hogy férjem elpusztult, kidobtak ha­zulról... — Már ahogy ez történni szokott — vetette közbe az elnök. Hát azt nem tudták, hogy ma­ga áldott állapotban volt? — Hogyne tudták volna! Hiszen nemsokára utána mór meg is született a gyermekem és anyósom, mindaddig, amig meg nem ball, nem is akart tudni rólunk. Négy év múlva meghalt, megszűnt a haszonélvezeti joga és igv aztán elfoglalhattuk jugainkat. Amikor anyó­som kitelt és már biztos voltam, hogy férje­met végleg elszakították tőlem, meg akartam halni. Alomport ittam, de nem baltam meg tőle... — Nem gondolt maga arra, hogv gyermeke születik, aki mindenért kárpótolni fogja. akire majd összpontosíthatja szeretetét? A LEÁNY — Akkor nem gondoltam, de később ez igv is volt, ahogv tetszik mondani — válaszolta az asszony. Később azt reméltem, hogv férjem talán mégsem esett el. majd csak visszatér egyszer. A gyerekkel azután kárpótolva érez­tem magam mindenért, amit elszenvedtem... Ugy ápoltam a kicsit, ahogv 06ak a szerető anya ápolhatja egyetlen gyermekét, óvtam Balvárosi Mezi Szombaton és vasárnap KÍNAI ARANY Dráma a forronaró Kínában CaríT Cooper- *\ 7, 9 —— a széltől is, figyeltem minden lépését, moz dulatát, vigyáztam, hogv ne lásson semmiben sem szükséget, iskoláztattam és azt,_ akar tam, hogy mindég megmaradjon az erénv ut­ján. A gyerek nagyon anyás volt, nagyon sze­retett engem. Sokat meséltem neki apjáról, aki hős volt, elpusztult a csatában... — Ezeket hogv fogadta a arverek? — kér­dezte az elnök. — Azt mondotta, hojjy nagvon tiszteli at • avját. de nem szereti, mert soha se ismerte... Ha kérdeztem tőle, hogy szeretné-e az apját, ha az visszajönne egyszer, mindég azt felelte: „Mit tudom én azt anyám...?" Minden gondo­latom a gyermekeimé volt. Mindég szépen be­széltem vele, mindég óvtam a rossztól, de soha meg nem ütöttem, legfeljebb óvodás korában. — A vőlegényével. Kies Sándorral, hogv voltak? — kérdezte az elnök. — Járt hozzánk gyakran ós én nem vettem észre, hogy ne lettek volna tisztességesek a szándékai. Becsületes embernek ismertem meg, Biztam benne is, a lányomban is... PLETYKA — Mi történt azután mi változtatta mea ezt a bizalmat? Az asszonv itt megint hangos zogokásba tört ki, majd igv folytatta: — Kezdték a lépéeeit boncolgatni, nem jóra magyarázóik egvik-másik cselekedetét. Irigykedtek rá. ha a korzón sétált, még haza sem ért, már hekem hirül adták, hogv a lá­nyom hogy viselkedett a korzón... — Mit mondtak, hogv viselkedett? — Nem mondtak semmi különöset., csak azt, hogy talán hangos volt a korzón... — Az uri embereknek is szokása. Ha az ember megy az uccán. már száz lépésről halla­ni. ha egy társasán közeledik... — jegvezt* meg az elnök. — Én ilyenkor megfeddtem, lelkére beszél­tem. hogy legyen csendes, jóravaló.,. Az is baj volt. hogv engedtem a gyárba do'gozni. ott ae hallhatótI jót és a gyári lányokkal kapcso­latban mindég sokat beszéltek. .4 pletyka ugy gördült, mint p lavina, és bennem egyre sza­porodott a bizalmfíi'lanság. Végül aztán azt is mondták, hogy az én gyermekem nem jól visel­kedik. Azt mesélték, hogy néha eltűnt a kor­zóról. De ha hazajött ós megkérdeztem, hogy i hol járt. minden útját elmesélte és láttam, hogy teljesen ártatlanul rágahnazák meg. mindég megnyugodtam ejrv kissé. De a sok pletyka nem akart megszűnni és mindég job­ban és jobban bizalmatlan lettem az én ked­vesem iránt. — Most azt mondja el nekünk. hog\ mi vá1­totta ki magából ezt a legutóbbi dolgot — faggatta az elnök. — Az egész a legutolsó pletyka miatt ke­letkezett. Előtte való napokon, amikor ezt a hírt hallottam, sokszor gondoltam arra. hogv a lányom talán elromlott... Egvik nap beállí­tott hozzám a. leánv keresztanyja. Éppen uzsonnáztam. Azt mondja nekem, no csak egyél, mert azután ugy se fogsz tudni envi... Á gyomrom majd kiszakadt az izgalomtól, tudtam, hoey a lánuomról lehet szó. ..Jót ha1

Next

/
Oldalképek
Tartalom