Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-04 / 260. szám

DELMAQYAKORSZÁQ SZEOED. Szerke»ct6i«g: Somogyi uccu i2. I. em. Telelőn: 23>33..KIadöhlvaial, kölcíönkönyvíar és legylioda: Aradi ucea ». Teleion: 13-Oft..Nyomdn: Löw Lipo« ucea Telefon: 13-OA. - Távirati e».levÉlr.lm; DAim«aTaror»Aa. Szeoed Építőmunka kell A városi költségvetési vita kapcsán azt mondta, vagy azt irta valaki, hogy kulturális célokra nem pozíciójához mérten áldoz Sze­ged. Ez az állitás legalább olyan mértékben téves, mint amilyen mértékben igaz, hogy Szeged nem részesül jelentőségéhez mért megítélésben és elbánásban se kormánykö­rök — kormányok változnak, Szeged mosto­ha sorsra való kárhoztatása állandó —, se gazdasági, se kulturális, se idegenforgalmi tényezők részéről. Azt lehelne mon­dani, hogy Szeged helyi, országos és nemzeti szempontból való adottságait — kulturális adottságai se — egyetlen illetékes tényező se használja ki kellőkép s ez lehet a magyará­zata, ha a viszonyokkal nem ismerős harma­dik személyek Szeged kulturális intézményei­ről és áldozatairól tévhitben vannak. Az egyik alapvető hibát akkor követték el, amikor lerakták az egyetem alapjait; Az ere­deti elgondolástól azóta sok tekintetben el­tértek, a legnagyobb sérelem azonban an­nak következtében állt elő, hogy a város teljesen eleget tett mindkét felet kötelező kétoldalú szerződésben vállalt összes kötele­zettségeinek, a kormányok viszont a mai napig sem építettek fel azokat az összes épü­leteket, amelyek felépitésére a városi köte­lezettségek teljesítésével szemben kötelezték magukat. Mos-t, amikor már mégis vannak közmunkák, a városnak jelentkeznie kellene igényével és ha hozzájárulását adná történe­tesen ahhoz, hogy az egyetem központi épü­letét ne épitse fel a kultuszkormány, kárpót­lásul egyéb középitkezés mielőbbi elrendelé­sét kellene kérnie. Azzal az összeggel szem­ben, amelyet a város elköltött, bizonyos ér­tékű közmunkákhoz van joga. Ha az állarr kevesebb közmunkára kötelezte volna ma­gét, kisebb lett volna a városi hozzájárulás. Abból, hogy a város a szerződésben meg­szabott tételeknél nagyobb tételekben adta rendelkezésre a teljes összeget, tehát a vá­rosi hozzájárulás egy részét előlegezte, nem következik, hogy a kormányoknak joguk van nem teljesíteni, vagy a teljesítési határidőt nemzedékekkel kitolni. Egyes szempontok a költségvetési vitában állandóan visszatértek. Például a pótadó emeléséről senki se akart tulni. Abban is megegyeztek a vélemények, hogy nincs pénz. Kulturális kívánságokat már kevesebben hangoztattak. De muzeum építésének, eset­leg a mostani muzeum kibővítésének éí szinházi kérdéseknek több szószólója is volt. Valaki, ha nem csalódunk, zenepalota építé­sét is sürgette. Abban azonban mind meg­egyeztek a kulturszónokok, hogy nem han­goztattak uj kívánságokat, nem beszéltek a megvalósitás eszközeinek előteremtéséről, ami pedig a színházat illeti, mindössze arra szorítkoztak, hogy olyan kívánságnak qdja­nak hangot, amelynek a gondolatát az igaz­gató vetette fel s amelynek megvalósítása érdekében akkor már meg is tette, amit meg­tehetett. Ahhoz, hogy a muzeumépités a legsürgő­sebb szegedi kulturális teendő, szó se férhet. Az se kérdéses, hogy a néprajzi anyagnak e váromladékban való elhelyezése — ha ugyan el lehet muzeálisán helyezni az egész anya­got —, nem tekinthető véeleges meeoldás­Szerda, 1936 november 4. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 260. sz. nak. Bár sok jogosultsága van annak az ál­láspontnak, hogy a várban épp a néprajzi anyag van a helyén, arról meg beszélni se le­het, hogy milyen régtől fogva lett volna kö­telessége nem az idegenforgalmi hivatalnak hiszen arra nem lehet számítani, har.em más hatósági közegeknek a váromladckot magán­kézből kivenni, idegenforgalmi attrakciónak berendezni, irodalmat összegyűjteni, idegen nyelvekre lefordítani és az egész kontinensen forgalomba hozni. A muzeumkibővitést hangoztatni és itt meg­állni, már hatósági programnak is szegény. Hát még városatyai kritikának, vagy kon­cepciónak. A muzeumkibővités szükségessé­gét már Lázár György fejedelmi gazdagságú polgármesteri programját is hangoztatták. Az­óta két évtizedes podesztáskodás után So­mogyi Szilveszter is megtért őseihez. Szege­ElúFIZEt£»I Hovonla Helyben vidéken és Budapesten 3.00, KUlíöldön b.4ü pencjO. — Egyei szám ftra tiéluöx­nap 1«, vasar- és Ünnepnap 10 ÍU1. Hlr­detétek 'elvétele tarlta szerint. Megle. r-lk hélin KivMe'ével naponta reggel. den már külön muzeumnak kellen állni dús­gazdag alföldi anyaggal és kezdettől fogva a legpéldaszerübb muzeális elhelyezést kellett volna biztosítani a világhírű ásatási kincsek­nek. Nem tudunk szabadulni attól a hatástól, hogy a költségvetési vita ogy része a sablo­nok vágányain haladt, régi kívánságokat hangoztatott regi módszerrel, megfeledkezve arról, hogy a költségvetés számoszlopai mö­gött esetleg lehet találni uj és hatá­lyos nyomatékot egyes régi kívánsá­gok megvalósítása halaszthatatlanságá­nak, égető volta mellett és eszl.özt a kívánság hangoztatásának komolyságához, ilyen érvelések láncolata meg tudná előzni, hogy a szegedi kulturai állapotokról optikai tévedések keletkezhessenek és alapot tud­nának teremteni az épitő munka számára. Prága, Belgrád, Bukarest Mussolini beszédének hatásában Schmidt osz'rák államtitkár és Krofta cseh külügyminiszter a revízióról A kormányzó római látogatása Páris, november Mussolini milánói beszé­de, amelyben határozottan szóvá tette azt az igazságtalanságot, amely Magyarországot súj­totta, továbbra is nagy visszhangot kelt a vi­lágsajtóban. A beszéd állandóan foglalkoztatja a francia és angol lapokat és főleg a kisantant országainak lapjait. II kormányzó rómrol utía A Budapesti Értesítő beavatott helyen arról értesül, hogy Horthy Miklós kormány­zó római látogatásra készül, ennék időpontja azonban még nincsen véglegesen megállapítva. BÉCS Schmidt államtitkár: »Mussolini Horthy kormányzó látogatására gondol/« Bécs, november 3. Schmidt Guidó osz­trák külügyi államtitkár kedden délután a kül­földi hirlapirók egyesületében az osztrák kül­politika időszerű kérdéseiről beszélt. Többek között ezeket mondotta: — A német—osztrák egyezmény elérte kitű­zött célját: a feszültségek enyhítését és a két állam közötti rendes baráti viszony helyreállí­tását. Neurath báró külügyminiszter meghívta Schmidt külügyi államtitkárt Berlinbe, a meg­hívásnak eleget fog tenni és azt hiszi, hogy a látogatásra november második felében fog sor kerülni. — A revizionizmus a magyar politika alap­vető tétele — folytatta. Tény, hogy a magyar nép egy nagy százaléka az ország határain kí­vül él. Ausztriában tehát megértik azt. hogy Magyarország nyomatékosan hirdeti a revíziót. — Mussolini akkor, amikor Olaszországnak Magvarország irányában érzett barátságát ün­nepélyesen kinyilatkoztatta, nem a bécsi érte­kezletre gondolhatott, hanem Horthy kor­mányzónak egv későbbi időpontra tervezett ró­mai látogatására. Krofla vélasra Kánya és Mussolini beszédére „Csehország tiszíe'e ben tartja Magyarország és Ausztria ioitait, de nem vá^íozfat a leghatározottabb revizióellenes politikai** « Prága, november 3. A képviselőház külügyi bizottságának ülése Krofta külügyminiszter felszólalásával véget ért­Krofta elismerte, hogy a kisantant azon ar. alapon jött létre, hogy együttesen védekez­zenek Magyarország revíziós törekvéseivel szemben, később azonban a kisantant jellege merőben megváltozott. A kisantant országai­nak törekvése nem Magyarország ellen irá­nyul. hanem Csehország, Románia és Jugo­szlávia együttműködését jelenti a népszövetsé­gi alapelvek alapján. Krofta ezután Kánya Kálmán magyar kül­ügyminiszter kijelentéseivel foglalkozott, aki azt mondotta, hogy Magyarország gazdasági és idővel talán politikai együttműködésének a kis­antantállamokkal misem áll útjában, hn Ma­gvarország teljes egyenjogúságát elismerik, va­I lamint szerénv és természetes követeléseit. Krofta hangsúlyozta, hogy a kisantant részé­ről ennek feltételei meg vannak adva. A kisan­tant tudatában van felelősségének az európai közvélemény előtt és igyekezni fog kapcsola­tait rendezni Magvarországgal és Ausztriával. A kisantant tiszteletben kívánja tartani a kel ország jogait, függetlenségét és egyenjogúságát. Magyarországgal — mondotta Krofta — ebben a szellemben tárgyalunk a jövőben is. Mussolini nyilatkozatáról Krofta megjegyez­te. hogv a milánói beszédben sok van. ami erő­sen eltér a cseh politika útjától. A Népszövet­ség. a leszerelés és az együttes biztonság kér­désében Csehország Mussolinivei merőben el­lentétes állásponton van és hasonló kiielente­sek nem kényszerithetik Csehországot arra, hogy bármit is változtasson eddigi politikáján,

Next

/
Oldalképek
Tartalom