Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-04 / 234. szám

ÍO ÜÉÍ. MAG/ARORSZAO Vasárnap, október 4. Tuzsfa, koksz, szén eladás a belvárosban p^ombázott zsákokban, sulygaranciával, hazhazszállitva előnyős árak mellett, kis tételben Is Száchenyj-tér 3. szám alatt az ud­- varban (Tisza-szálló me lelt.) & -n-r— Európának egyik legnépesebb országa. Ismét a magyar méretekre utalva, a légi Magyaror­szágnál kisebb területen a lakosság száma meghaladja a negyven milliót. Abessziniának azok a részei, amelyek ezerötszáz méter ma­gasságban cs ezen fölül fekszenek, elméletileg teljesen alkalmasak a fehér ember települése számára. Gyakorlatban azonban a letelepedés csak akkor lesz lehetséges, ha lesznek utak, lesznek egészségügyi berendezések és iskolák azok számára, akik hajlandók uj hazát keres­ni cs részt kérni egy uj- Olaszország megépíté­séből az afrikai ég alatt. A tervek szerint a kormány tiz esztendő alatt egy­millió embert akar letelepíteni Afrikába n. Ha ez sikerül és ha ezzel egy­idejűleg az olasz vállalkozás feltárja Abesszi­niának eddig inkább csak sejtett, de igazában alig ismert természeti kínrseit, akkor Olasz­ország csakugyan a legelső gyarmatosító ha­talmak sorába emelkedik. Ami eddig történt, csak a kezdetnek kezdete és alig több a kör­vonalak megrajzolásánál. Az igazi gyarmato­sítás csak ezután kezdődik meg és a most következő esztendőknek lesz a munkája. Elsőrendű kárpitosmunkák, modern fotelek, recamiék, figyel­me», ponto« kiaiolgálás. Sachs Nándor 1» Mrpítosmaster, Oroszlán ucca 8 Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ALAPÍTTATOTT 1841-BF.N ALAPTŐKE CS TARTALÉKALAPOK 5» és 7» MILLIÓ PENGŐ SZEGEDI FIÓKJA BETÉTÁLLOMÁNY 1935. ÉV VtföÉN: Takarókkönyvben . . . 154.8 Folyószámlában . . . Ii9.— összesen: 293.8 MILLIÓ PENGŐ Valutákat és devizákat szolgáltai utazásokhoz, áruforgalomhoz. Olcsón Női bőrkabát és szörmebundák. Női szőrmés télikabát P 20-tól Női perzsás kabát . P60-től vásárolhat Férfi nehéz double kabát F18-től Fekete télikabát P24-től Bőrkabát . . P32-től Blaulgnátz áruházában, Kelemen-ucca 5. Egy másik alapítvány története Irta GAL MIKSA Az első, amelyről e lap hasábjain irtani, a „Pester Lloyd" alapítványának igen szomorú története volt. A „Lloyd" által a szegedi ár­víz világhírűvé vált szomorú eseménv hatása alatt megindított gyűjtési akció meglepő ered­ményekép 136.837 forintot juttatott cl Szeged városának azzal a céllal ós alapitó levelében lefektetett rendeltetéssel, amelyet a Dclnia­gyarország 1935 június 9-iki számában közölt cikkben ismertettünk. Ez az igy 136.837 fo­rinttal létesített alapítvány ma lényegtelen összegben szerepel s talán csak névbecsülésből találkozunk még vele, hiszen rendeltetésének megfelelni már amúgy sem tud. Az alapít­ványi összeg legnagyobb részét 245.500 koro­nát a város 1912—1913 évben saját magának adta kölcsön és felépítette, meg felszerelte az­zal a köztisztasági üzemet. Vissza is fizette pontosan a kölcsönt 1922. évben 245.500 koro­nával, amiáltal lehetővé vált az alapnak mai összegű 460 pengő keletkezése. Igaz ugyan, hogy az alapítványi összeg a takarékban is elértéktelenedett volna, sőt ha hadikölcsönbe fektetik, az sem érne sokat, minderre azonban sor nem kerülhetett, mert az összeggel a város tartozott. Az is igaz, hogy pénzkölesönőkre a valorizáció nem terjedt ki s igy ha az alapot rendeltetésszerűen kihite­lezték volna apróbb tételekben, az igv elérték­telenedett volna; csakhogv más elbírálás alá esik a rendeltetésszerű felhasználás esetén be­következett devalválás és a város által tör­tént felhasználás. Mert hogyha az alapítvány gondnoksága — véletlenül ugyancsak a vá­ros — idejében a valorizálás kérdésével fog­lalkozik s azt esetleg bírói döntés alá bocsát­ja, módjában állhatott volna szembeállítani a pénz eredetét, rendeltetését s az alapitó ok-* mánvban lefektetett emberbaráti célokat az­zal. hogv az de facto mire használtatott fel, helyesebben, hogy a kezelő és kölcsönvevő egy ós ugyanazon jogi személy, akinél értékálló és fogható vagyonná vedlett át s igy nem két­séges. hogy ez esetben az átértékelés birói jog­segélyben is részesült volna. Mindez azonban nem történt meg és igy az alapítvány ma már csak név­leg és emlékként létezik. Most pedig alábbiakban egy másik alapít­vány történetét fogjuk ismertetni. 1915 december 23-án Békéscsaba közgyűlé­se néhai ü r s z i n y i Dezső és neje árvaházi alap alapitó oklevelét fogadta el, amely egy elidegeníthetetlen házból és értékesíteni ren­delt földekből állott. Az alapító oklevél egye­nesen ugy intézkedik, hogy „az elidegeníthe­tetlen nrvaházon kívül ("II. I.) minden alapit­vánvi vagyon pénzértékben kezelendő s vagy állampapírokba fektetendő, vagy pupilláris biztosítékot képező jelzálogkölcsönökben ka­matoztatandó." A város a földeket értékesítette is. hogy eleget tehessen az alapítók kívánsá­gának, "a pénzt pedig — rövid kezelés után — hadikölcsönbe kényszerült elhelyezni, noha ezen ténvkedése is megfelelt az alapitó ren­delkezésének, hiszen „állampapírokba" lett el­helvezve. A hadikölcsönök sajnos elértéktele­nedtek ugv, hogy a normális idők beálltával az alapítvány egy házzal és egy csomó, csekély értékű papirossal rendelkezett, minekfolvtán a város az alapitó okiratban körülirt és vál­lalt kötelezettségeknek - saját hibáján kivfil — eleget tenni nem tudott. Am Békéscsaba nem elégedett meg egysze­rűen e ténv regisztrálásával, polgárai, meg vezetői lelkiismeretét nem nyugtatta meg az az igazolható ténv, hogy az elértéktelened'-s­nek a bekövetkezett vis major, illetve az ala­pítók egyenes utasításának szószerinti vég­rehajtása az okozóÍ3. ök lelkiismeretüket, jobb'belátásukat vették elő és követve a ha­gvománvózók nemes, errbérbaráü gondolko­dását és célját, közgvülégileg elhatározták, hogv a város és a hagyományozok. vajrv ala­pilók hibáián kivül semmivé vált alapítványt I «aiát ereiükből. helyesebben a város iniciati­j vajából és vagyonából restituálják. Elhatáro­i zásukat telt követte: évente bizonvos — a ¡ó időkben nagyobb,, később kisebb — összeget vettek l'el költségvetésükben és már ' 1935-ben a felügyeleti hatóságnak jelenthették, hogy Urszinyi Dezső és neje árvaházi alapítványa elérte á 80.000 pengő készpénzt és azt értékál­landóság, meg fundált jövedelembiztositás cél­jából ingatlanokba kívánják fektetni, amihez á belügyminiszter 9-104—1935. II. sz. alatt hoz­zá is járult. Azóta már az ingatlant meg is vették, sőt bérbe is adták. Ez a második alapítvány története. S ha­bár megállapítható, hogy Békéscsabát az Ur­szinyi alapítványból kifolyólag sem felelős­ség, sem — enyhén mondva — kapzsiság az elértéktelenedést illetőleg nem terhelte, sőt az árvaház céljait szolgáló és igy el sem idege­níthető házon felül vagyoni státuszát ezen alapítvány még csak papiroson sem emelte, alapítvány még csak papíroson sem emelte, valamint az, hogy a restituálás elég érzékeny .terhet rótt a városra, még sem haboztak a normális viszonyok helyreállta időpontjában azonnal hozzáfogni sajátulcból azt pótolni, amit az idők mostohasága tönkretett. Siettek a pótlással, hogy a hagyományozók, az alapítók nemes elgondolását 1Ö0 százalékig teljesítve, azt végrehajthassák és megörökitsék. Ezzel nobilis felfogásuknak, a hagyományozók és embertársaik iránt érzett megkülönböztetett nagyrabecsülésnek oly fényes tanújelét adták, amely méltóan sorakozik az adományozók mellé, sőt azt talán felül Is múlja. Ebből ta­nulni, okulni lehetne! Szeged városa, amely a „Pester Lloyd" ala­pitvánv emberbaráti céljaival, nem intenciói­val ugyancsak tisztában volt ég van s mely ezen alap felhasználásával vagyoni státuszát ellenérték nélkül emelte, nem tartja-e még el­érkezettnek az időt arra. hogy — fiskális fel­fogástól függetlenül — lelkiismeret és köteles­ségből az alap restituálásához hozzáfogjon? Nem tartja-e etikai értelemben is tulterhesnek, sőt egyenesen nyomasztónak, dehonesztálónak és az anyagi ellenértékkel valóban arányban sem állónak, bár alapos és jogos, azt a vádat, hogy egy magasztos cél elérése, nyomorgó emberek megsegítése végett létesített alapot saját vagyona gyarapítására használta fel. Vád ez. még ha cselekedet fiskálisjogi kifogás alá talán nem is eshet. Hát volt, vagy lehet-e er­re a 70.000 holdas, milliós költségvetéssel dol­gozó városnak erkölcsi szükségei Nem kellett volna-e már régen hozzáfogni a restituálás­hoz az akár jogos, akár jogtalan, de látszóla-< gosan alapos vádak elnémitása végett! Békéscsaba követendő példát statuált, mert volt erkölcsi bátorsága a cselekedetre, noha nem is gazdagodott, mérlegében az elértékte­lenedett vagyon ellentéte nem szerepelt Meny­nyivel könnvebb, megalapozottabb, ellenér­tékkel rendelkező lenne Szeged elhatározása. S mennyivel igazabb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom