Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-09 / 239. szám

DELM AGYAKOKSZAG SZEOED> Szerketztöiég: Sonogy> uccn 22. I. em. Telelőn: 23.33..KIadóhIvatel, kOIctUnkOnyvtAr ét legylrodn: Aradi ucca S. Telelőn: 13—ÜO..Nyomda: LOw Llpoi ucca 1«. Telefon: 13-oe. - Tavira« e* leveleim: Oeiira«yaram6e. 9*eoeí Péntek, 1936 október 9. Ara ÍO fillér XII. évlolyain, ¿39 SÍ. CLOFIZETCSI Havonta helyben vidéken e* Budapesten 3.6«, KUltöldön 0.40 peng«. — Egyet tzám ara heiKöz­nap ÍO. vasár- A» Ünnepnap 16 IUl- Hlr­dctetek .elvétele larlia tzcrlnl. Megje. -• !t fien-> < v4»-'ével nnnonla renoel. II magyar politika utja A parlament kupolacsarnoka, ahonnét utolsó útjára kisérik a halott miniszterelnö­köt, most öltözik a gyász fekete színeibe, az ország kormányzója előtt pedig folynak a kihallgatások, amelyekből ki kell alakulni a magyar politika jövendő utjának. Időrendi­leg a halott miniszterelnök és az élő politi­ka mégegyszer találkoznak egymással. Szim­bolikusan az ember múlandóságát és a nem­zeti élet örökkévalóságát, vagy legalább is emberi életet sokszorosan meghaladó mé­reteit jelképezi a véget jelentő katafalk ácso­lása és ugyanakkor a jövő politika útjainak keresése. Történelmi értékítéletet mondani embe­rekről és felállítani történelmi periódusoknak mérlegét, amíg élnek a szereplők, vagy amig le sem száradtak a könnyek, melyeket értük hullatnak azok, akik bennük mindenkinél többet vesztettek, hiu és hiábavaló feladat. Az emberi közelség megváltoztatja az ará­nyokat és a távlatot, amely pedig szükséges ahhoz, hogy történelem legyen a jelenből, melynek mi is részesei vagyunk. De más az, ha történelmet keresünk ott, ahol még lük­tetnek a mának érzései, szenvedélyei és in­dulatai és más az, ha a mementó magába­szállásának perceiben, melyeket a csontkezű hatalom "parancsol reánk, akár a legutolsó negyedórák tapasztalatait a jövő számára próbáljuk érvényesíteni. Függetlenül minden pártpolitikai beálli­tottságtól, az elhunyt miniszterelnök a maga­bízásnak és legmagasabbfoku optimzmusnak volt képviselője a politikában. Ez a vérmér­sékleti optimizmus, amely a gondviselésnek mindenesetre értékben fel nem becsülhető ajándéka, amelyet éppen Gömbös Gyula esetében igazolni látszott közéleti sikereinek sorozata és aránylag rövid időre terjedő pá­lyájának kivételesen gyors felfelé Ívelése, bizonyára alkalmas volt arra, hogy nagyon sok személyi és tárgyi nehézségen átsegítse őt és kisebbnek láttassa vele azokat az aka­dályokat, amelyekkel a magyar politikának belső és külső vonatkozásokban egyaránt meg kell küldenie s amelyek nála töpren­gőbb hajlandóságú egyéniségeket talán el­térő ütemre, sőt egyes esetekben megtorpa­násra is késztettek volna. A politikában a megfontoló gondolkodás mellett legalább is egyenrangú jelentősége van a helyes megérzésnek, amit kiokoskodni és könyvekből megtanulni nem lehet. Ez a mindenkori megérzés az, amely az egész nemzet múltjára vonatkoztatva az államfenn­tartó ösztön képében jelenik meg szemünk előtt, az egyeseknél pedig azt diktálja, hogy adott esetekben, adott helyzetekkel szemben mit kell cselekedniök. Ebből a szempontból nézve és mérlegelve a magyar politika szükségleteit, célkitűzéseit és lehetőségeit, kettőt lehet megállapítanunk. Az egyik meg­állapítás az, hogy a nemzeti összeomlás nagy szerencsétlensége óta a külpolitika fo­kozottan döntő jelentőségű tényezője lett a nemzet életének s a belpolitikának nem le­het fontosabb célja, minthogy idehaza olyan légkört teremtsen, amely a magyar viszo­nyokat föléje emeli más országok belállapo­tainak és megteremti az előfeltételeket a nemzet előtt lebegő külpolitikai célkitűzések eléréséhez. A másik meeállapitás személyi. mondhatnók pártközi természetű. Vannak olyan külpolitikai kérdések, helyesebben el­vek, melyekben idebent nem lehetnek ellen­tétek, legfeljebb csak árnyalati különbségek keresztülvitelük és megvalósításúk módja és ideje tekintetében. Melyek azok a kérdések, melyekben talál­kozik az egész magyar közvélemény nézete? Az egyik az, hogy a trianoni békediktátum­mal Magyarország sorsát és jövendőjét elin­tézettnek nem tekintheti. Ez nem titok; ide­haza nincs senki, aki szembehelyezkednék a revízió gondolatával és kormánynyilatkoza­tok juttatták kifejezésre ezt a gondolatot a barátságos és semleges külföld irányában. De ezzel szorosan összefügg a második és harmadik tétel, amely ugy hangzik, hogy külpolitikai céljait Magyarország békés esz­közök igénybevételével és minden olyan ka­landos kísérletnek a kikapcsolásával akarja megvalósítani, amely magának az országnak és nemzetnek sorsát tenné kockára. A ma politikusai sem téveszthetik szem elől Deák Ferenc bölcs mondását, hogy a hazáért min­dent szabad kockáztatni, csak magát a ha­zát nem. Meg vagyunk győződve róla, hogy a kor­mányzói kihallgatások során, amelyek uj légkört akarnak teremteni a régi feladatok megoldásához, ez a felfogás fog kifejezésre jutni valamennyi párt képviselői részéről. És szeretnénk remélni, hogy olyan következteté­sek szűrődnek is le a kihallgatásokból, hogy azok egy betegség tartamára kötött hallga­tólagos fegyverszüneten tulterjedőleg tény­leg alkalmasak lesznek a belső politikai lég­kör tartós megjavítására. Mert csak ez ad­hatja meg igazán a reális jogosságát az el­hunyt miniszterelnök személyi optimizmusá­nak, melyet tárgyi formában szeretnénk a síron tul is átmenteni és megőrizni az egész magyar jövendő számára. Gömbös Gyula ravatala a parlament kupolacsarnokában A halott miniszterelnök ulja Münchentől Budapestig A nagyszabású mündieni gyászünt)épség után csütörtökön reggel magyar területre ért a gyász­vonat, amely Gömbös Gyula miniszterelnök holt­testét Budapestre szállította. Münchenből a bajor —osztrák határig német katonai küldöttség ki­sérte a vonatot, a határállomásról H ó m a n kul­tuszminiszter táviratban mondott köszönetet H i t­1 e r n e k azért a megbecsülésért, amelyben Né­metország az elhunytat részesítette. A gyorsvonatot Salzburgban a helytartó és a polgármester vezetésével a vá­rosi vezetőség fogadta, hatalmas piros-fehér szalagu koszorút helyezett el a koporsóra. Néhány perocel hét óra előtt futott be a vonat a bécsi West-Bahnhofra, amely a hajnali szürkületben is mozgalmas képet mutatott. Rudnay Lajos magyar követ a kö­vetség teljes személyzetével várta a vonatot, a pályaudvar mellett díszszázad állt őrt. A gyász­ünnepség a pályaudvar indulási oldalán zajlott le. ahol a gárdazászlóalj díszszázada állott őrt. Feketébe öltözve megjelent Schuschnigg kancellár, Stockinger kereskedelmi minisz­ter, Schmidt külügyi államtitkár, Zehner al­tábornagy, hadügyi államtitkár, Ha we lm ayer tábornok, Bécs katonai parancsnoka, a rendőrség parancsnoka, Salat a bécsi olasz követ és még sok magasrangu osztrák állami tisztviselő. Az osztrák kancellár fehér és vörös dáliákból készült koszorút helyezett el Gömbös koporsóján. A koszorú szalagján a következő felirás állt: ,.Tn treuer Kameradschatt: Knrt von Schuschnigg". A vonat 'elindulásakor a katonazenekar gyászindulót játszott. Hegyeshalomnál fekete zászlók, diszőrségek és katonazenekarok fogadták a gyászvonatot. Az állomáson Tahy László államtitkár, Marton Béla vezetésével a Nep-képvisclők n&gy rsopouia álldogált, amikor a voi.at bí­fmölt. Mavton Béla a fekete gyászkocsi előtt kissé megtántorodott és zokogvi rábjruit Sztranyavszky Sándorra, aki szintén hangosan zokogott. Radochay László főis­pán helyezte el a vármegye koszorúját. A vo­nat gyászdalok kíséretében futott ki az állo másról. Győrött is, ahol csak két percig állott a vonat, gvász­ünnepség zajlott le, majd a vonat tovább robo­gott és 11 óra 27 perckor futott be a kelenföldi pályaudvarra. Itt is nagy tömeg várta a vona­tot. A kormány tagjai a Keleti-pályaudvaron sorakoztak fel. Elsőnek Kozma Miklós és Kánya Kálmán érkezeit meg. aztán sorba jöttek: U 1 a i n Ferenc, M a t o 1 c s y Mátyás, Urbán Gáspár, Mikecz ödön, báró V o i­nich Miklós, Bárczay István, Somku­thy honvédelmi miniszter, gróf Telek v Pál, báró Radvánszky Albert, Baross Gábor, Antal István, Lamotte Károly, Fabinvi Tihamér, Bessenyey Zénó, I v á d y Béla, az olasz, német, osztrák követek, R a f f a y Sándor, Ravasz Lázló, Komis? Gyula és még számosan. A halott miniszterelnök Budapesten A vonat háromnegyed 12 órakor érkezett meg a pályaudvarra. A pályaudvar előtt meggyúj­tották a hatalmas kandalábereket és a csend­őrök díszruhás sorfala között katafalkra he­lyezték a koporsót. A pályaudvar előtt ezrekre menő tömeg gyűlt össze. A pályaudvar egész Környékét fekete drapériákkal vonták be. Amikor a vonat megállott, vigyázz állásban, némán tisztelegtek :> jelenlevők. Egy vasúti tisztviselő a kopors-ót hozó kocsihoz lépett, le­szedte a plombát és felnyitotta a kocsi ajtaját. A következő kocsiból egymás után léptek ki H ó m a n Bálint kultuszminiszter, Szlra­nvavszky Sándor, vitéz B i r ó György képviselő, vitéz R á c z Jenő altábornagy. Mö­göttük lépett ki a kocsiból gyászban Göm­bös Gyuláné, akit leánya és fiai követtek. Ve­lük jött vitéz Szakváry Emil alezredes, I Tahy államtitkár. A határ elé utazott Göm­bös Gyula édesanyja és két nővére is. j

Next

/
Oldalképek
Tartalom