Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-08 / 238. szám

DHMAGVARORSZAG •ZEOEO. SxerKe»IO<eg: Somogyi ueca •2.1. em. Telelőm Z303..Klnd«hlVBiBi, kBlei»nk«nyvtAr tt Jegylrodas Aradi neca 8. Teletöm 13—OO. . Nyomda: Löw Llpol UCCB 19. Telelőm 13-00. . TOvtrntl levélcím: Q6hnoflKc>ronzAii .Sseoetf Egy korszak lezárul Gömbös Gyula halálával egy — kor­szak zárul le a magyar politikai életben. S ezt a korszakot a közérthetőség kedvéért — szegedi korszaknak nevezhetjük el. Ha azt mondjuk, hogy lezárult egy kor­szak, nem azt értjük alatta, hogy a kor ve­zéreszméi lankadtak el s elfáradtak azok a gondolatok, melyek a korszak szellemiségét árasztották ki magukból. A szegedi kor gondolati tartalma s érzelmi szineződöttsé­ge két forrásból táplálkozott. Az uj magyar politika szegedi elindulása egyfelől a nemzeti irányzat győzelmét s az országnak és közhatalomnak a magyar polgárság és — higyjük el —, a magyar demokrácia javára történt visszafoglalását jelenti, másfelől azonban a szélső jobboldali irányzat felülke­rekedését és olyan tevékenységet is a felelőtlen egyesek részéről, amelyekre a nemzeti irányzatnak s a közér­dek szolgálatának soha sehol nincs szüksé­ige. S ez a kettőség bizonyos veszélyeket rejt magában. Senki nincs, aki nem a legna­gyobb hálával s a legmélyebb tisztelettel emlékeznék meg a szegedi elindulásnak ar­ról a történelmi eredményéről, amelyik visszaállította a polgárság uralmát, az alkotmány tiszteletét, a jogrendet és köz­rendet s amelyik a nemzed politika számá­ra nemcsak életlehetőséget, de kizáróla­gosságot is biztosított, de sokan vannak már, akik a szegedi elindulásnak csak ezt az eredményét kívánják ünnepelni s akik a szegedi elindulás ünnepléséből szeretnék ki­rekeszteni a szélsőjobboldali politika igazo­lását. Államalkotó erők indították el a felszabadítás munkáját s ez az államalko­tó erő, történelmi szükségesség akkor is elérte volna célját — s talán keve­sebb zökkenővel és kevesebb akadállyal —, ha szélsőjobboldali tényezők a maguk zabolát­lan programjával nem áíllnak azok mögé, ekik a nemzet felszabadításának munkájában a történelem parancsát teljesitették. Amit a nemzeti gondolat és nemzeti kötelességtel­jesítés nagyjai végeztek, azt nem sajátíthat­ják ki a maguk számára egyes cso­portok. A közrend helyreállítását nem ünnepelhetik a közrend megzavarói, azok, akikkel szemben szintén helyre kellett állí­tani a közrendet. A jogrend restituálásával nem lehet azokat együtt emlegetni, akik ké­sőbb is megzavarói voltak a jogrendnek. A nemzeti politika reneszánszával nem lehet együtt ünnepelni azokat, akik — A p p o n y i Albertnek a béketárgyalások idején küldött levelére gondolunk —, legsúlyosabb idők­ben megnehezítették a nemzet érdekeinek védelmét. Nagyon sokszor lehetett már észlelni azt, hogy' a szegedi elindulás ünnepeltjei sorába egy sz erűen beálltak azok is, akiknek neveit sokkal jobb volna elfelejteni, mint a glóriás nevekkel együtt emlegetni. S amikor a szegedi korszak lezárul a politikában, ezt a megkülönböztetést élesen és pregnánsan kell bevinni a köztudatba, nehogy az emlé­kezésben összetartozhassanak azok, amik a valóságban és a történelemben csak időbeli, de nem okozati, összefüggésben állanak egy­mással. S amikor azt mondjuk, hogy a kor­szak véget ért, jól tudjuk, hogy nem enyé­szett el az a történelmi erő, amelyik megte­remtette, nem lankadt el annak nemzeti Csütörtök, 1936 október S. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 238. sz. tartalma s a jogrend helyreállítására irányu­ló törekvése, de nem erőtlenedett el az a szélsőjobboldali irányzat sem, melynek kép­viselői a magyar politikában és a magyar történelemben ekkor léptek fel először. A kornak mégis vége van, mert garnitúrá­jának közhatalmi szereplése Gömbös Gyula kidöltével véget érf. Van­nak és lesznek is szereplői a magyar köz­életnek, akik akkor itt voltak Szegeden, de ittlétük inkább geográfiai, mint történelmi jelentőségű volt. Nagy fények és — nagy árnyékok emlé­kei fűződnek ehhez a korszakhoz. Tul közel vagyunk hozzá, hogv adatait tör­ténelmi ítélkezés mérlegébe foglaljuk össze, ma még benne élünk az eseményekben és bennünk élnek az eseményei. Szeretnénk természetesen azt, ha ennek a kornak törté­netéből s szellemi tartalmából csak az folytatódhatna, ami a nemzetet szol­ElőFIZET£S| Havonta helyben 3.20 vidéken «1 Budapellen 3.00, ktlllBldttn 0.40 penoO. — Eqyei uAm »« t»einö*. nap 10, vasár- é» Ünnepnap 10 11 u- 111 r" detétek ¿elvétele larlta szerlnl. Megje. lenlk tiélto Kivételével naoonln reqgel, gá Íja s kifakulna és kihullana minden, ami a nagy nemzeti célok megközelitését gátolja. A jövendő tisztánlátása előtt a — magunk tisztánlátására van szükség s ami­kor közel két évtized távolságából nézhet­jük mindazt, ami végbement, lerázhatunk már magunkról minden elfogultságot és elő­ítéletet. Gömbös Gyula élete és pályája minden vitán felül példát adhat a nemzet fanatikus szeretetére. Csak az a fanatizmus jogosult, amelyik több kö­telességteljesitésre, több munkára, nagyobb áldozatokra kötelez a nemzettel szemben. A fanatizmus korszaka zárul most le s amikoi a korszak végén a nagy számadás idején ki­gyomláljak lelkünkből a gyűlöletnek minden fanatizmusát, a munka, a kötelességteljesi­tés és áldozathozás fanatizmusát megerősöd­ve és megtisztulva uj lángolással és uj lelke­sedéssel vigyük magunkkal az uj kornak uj útjaira. Csütörtökön délben érkezik Budapestre a miniszterelnök koporsója A holttestei nagy gyászpompával szentelték be Münchenben — A gyészvonat esíe fél 11 órakor elindult Magyarország felé Pártvezérek kihallgatása a kormányzónál München, október 7. Gömbös Gyula szer­dán este elindult utolsó utazására, München­ből Budapest felé. A miniszterelnök ideiglenes ravatalát a neuwittelsbachi szanatóriumban állították fel. Az érckoporsóban csak a feje látszik. Szerdán délelőtt a Gömbös-család és környezete még­egyszer megjelent a koporsónál, hogy tiszte­legjen a halott miniszterelnök előtt. Á bucsu után a koporsót a császárlépceőzet oszlopoe előcsarnokába vitték. Amikor a diszitée mun­kájával elkészültek, rohamsisakos katonákból álló diszőrség vonult fel. Délben a repülőgépen érkezett magvar tiszti küldöttség tisztelgett előtte, majd lezárták Gömbös Gvula kopor­sóját. Hitler a szertartáson • München, október 7. Délután négy órakor kezdődött a gyászszertartás. Nemsokkal előbb érkezett a bajor királyok régi palotájának legbenső, úgynevezett császári udvarába Hit­ler Adolf. Á nagy oszlopsoros lépcsőház min­den oldalát fekete drapériákkal borították be. Délszaki növényekkel díszítették fel az ud­vart. Középen négy oszlop között emelvényen áll a koporsó. Az emelvényt vörös bársony borítja. A kopor­sót magyar nemzeti színű zászlóval boritotlák le. A zászlón rajta van a miniszterelnök öz­vegyének apró píros rózsákból összeállított keresztje. A katafalk lábánál az özvegy dá­liákból és piros rózsákból készített fekete­szalaggal átfont koszoruia nvugszik. mellette a miniszterelnök három árvájának feketeszala­gos koszorúja. Valamivel lejjebb látható a ma­gyar kormány és az országgviilés koszorúja. A gyászszertartáson megjelentek sorában ott volt Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki a kormányzót cs a kormányt kép­viseli. Sztranyavsziiv Sándor, a képviselő­ház elnöke, Sztójay Döme berlini magyar kö­vet, Szabó György müncheni magyar főkonzul, vitéz Szakváry Emil alezredes, a miniszterel­nök titkára, B i ró György képviselő, Terbócz Miklós miniszteri osztálytanácsos, a kultuszmi­niszter titkára. Boros József egyetemi tnnár. a haiott miniszterelnök kezelőorvosa, Bácr Jen/! altábornagy vezetésével honvédtiszti küldöttség A német kormány képviseletében N e u r a t h külügyminiszter, lovag Epp tábornok, Bajorország helytartója, Scei­bert bajor miniszterelnök, Göring légiügvl miniszter nagy katonai kísérettel, továbbá egy gyalogos díszzászlóalj és egy légügyi díszszázad A gyászünnepséget az evangélikus lelkész ilmája vezette be, majd rövid beszédet mondott. Ezalatt sorakozott fel az udvaron kívül egy zászlóalj gyalogság és a légi haderő egyik százada. Ágyutalpra helyezik a koporsót Az egyházi szertartás után a katonazenekar ..Ich hatte einen Kameraden" dalt játszotta. A zene elhangzása után mély csend honolt a nagy udvarban. A kivonuló Hitlert a katonák vigyázzállással, a polgári személvek karfel­lenditéssel üdvözölték. A jobboldali kapun közben tüzérüteg vonul be, akik ágyutalpat hoztak, amelvre német tisz­tek helyezik el a koporsói. A koporsót nem­zetiszínű zászlóval borították le, a nagv csendben a zenekar a magvar Himnuszt into­nálta. A koporsót laa.úi,. méltóságteljesen hoz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom