Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-04 / 234. szám

Vasárnap, október 4. DfCLM AGYARORSIRO 7/ jipr 4 n kjnrf e r;inii Hölgyeim és Uraim, javult-e az élet, javult-e a kedvük, — hiszen m^r beszélgetni is nehéz ebben a novemberi, északvilági didergésben... Vannak még dacos — ó, netn téglahordók, csak kitartók, akik inkább könynyü kőppenyükben didergik végig ezt a norvég időt, de még mindig nem hagynak fel a reménnyel, hogy mégiscsak eljön a barnásaranyos, érlelő és kegyelmes őszidő búcsúzkodó leveleivel, déli napsütéseivel, enyhe alkonyataival, — Herceg, hátha megjön az ősz is ... Egyelőre norvég november van, — színházunk már javában kifagyott a szolnoki pótnyaralásból, de rendületlenül kitart a nyári falak között és az istenért sem adná fel a szolnoki posztot a jövő hét vége előtt... A héten egymást követték a valóban érdekes filmattrakcíók, igy üzengetve a táblás házak édes illatával Szolnok felé. Méltóztattak l^tni a ,.Szenvedély" cimü szines remekmüvet, amely a maga felvételeivel, pompás színészeivel, még pompásabb epizódisfáival, egyegy felejthetetlen jelenetével, valóban az őszi szezon egyik érdekes filmeseményét hozta. Méltóztattak hallani az elragadtatás sóhajának összhangját, ha egy-egy pompásan fotografált képen felcsillant a maga nápolyi kékségében a tenger, vagy az ég mámoros tisztasága, valódi kék messzesége ... Ez a szines film valami ujat, valami jövőt hozott el a vászonra és ennek az újnak, ennek a megcsendülő jövőnek Szegedhez is van Gyapiulonaiak nálunk versenyen kívül a legolcsóbbak. : Színekben nagy választék. Legújabb divatfo; nalak érkeztek — INGYEN tanítjuk horgolni. • kötni legújabb divat apok szerint. Püspökbazár-épület • \ IMNHHHMWttWr ^«WiU^iHIVtWMtMMMMM« | valami köze. A szines fotografálás és a szines filmkészítés szépséges lohetőségét, bravúros technikáját dr. Gáspár Béla találta fel és dolgozta ki berlini laboratóriumában, — dr. Gáspár Béla, akit egy kicsit (és nagyon)) Szeged is a magáénak vall; — a fiatal orvos-kémikus felesége a felejthetetlen emlékű és jóságos humanitásu Tardos-Taussig Ármin leánya: Taussig Elly. A szines film legjobb és a gyakorlatban éppen most levizsgázott uj technikájának fiatal feltálója évek óta minden nyáron néhány hónapot Sze geden tölt szerettei körében, sőt világsikerével nem röstel beállni a Tisza leghivőbb szerelmesei közé. Találmányának hírét két év előtt éppen Szegedről vitték el a jelentések • a nemzetközi világba; azóta Berlin, Brüsszel, London után kétszer is megjárta Amerikát — — és első nagyszabású, művészi pompájú, cselekmcny-storys szines filmje most megérkezett Szegedre is és egyetlen vetítéssel bevette az összes nézőtéri sáncokat. A „G a s parcolor" eljárással készült szines filmet javában vásárolja és javában késziti Hollywood, — a vászon lassankint csodálatos tájképpé változik, hirdetve egy magyar (és szegedi) tudós technikai művészetét. A „Szenvedély" átütő és különleges sikere elsősorban dr. Gáspár Béla sikere; Hollywoodban az ő eljárásával és az ő ujrcndszerü filmanyagával készült el ez a kivételesen művészi és nápolyi színekben pompázó amerikai story... A hangversenynaptár nemzetközi nevei között rédevezve megint csak néhány régi és visszatérő név kerül a szegedi neveket őrző lencse sugarába. A sorban nemsokára az angol WiníYrel Christie következik világhíres két manuálos zongorájával és ezt a zongorát a művésznő férje, M o o r Emánuel találta fel, aki a Dabrovszky-időkben néhány évig elismert tanára volt a Városi Zenedének és aki éppen Szegedről került ki Angliába, hogy most világhíres találmányával és világhíres feleségével egy estére visziffiUl /f.ijjr.U töim t'.'.t'ÚÜJ W TELE FUN KEN a i ^ JSlSSii •"Vi1 ••••jUfr^^^rnii V V Ili Imtlu Hl •vM "lll TELEFUNKEN 437 . HAVI /¿x^jyjt^«*!/**^ Fenti rádiót otth onában mutatom be vételkényszer nélkü Markovics mérnök, Tisza Lajos krí 44. TELEFON: 30-20. Cserék legelőnyösebben! Kötelezettség né kül bemutatja és kedvező fizetési feltételek mellett szállítja CSURY FERENC óra-, ehszer- es rádlószakilzlete Kárász u c c a 7. Díjtalanul bemutatja és kedvező részletfizetésre is szá litja Kelemen Márton Kelemen ucca 11. vált, mint a kréta. Főzz egy kis feketét, Józsó, mert azt hiszem, mindjárt meghalok. — És ha elfogy? — töprengett az inas. — Akkor többé nem fogok kávézni — feleltem reménytelenül. Próbáltam kihúzni magamat, de a mellem mintha kétfelé készülne hasadni. Akaratlanul, hangos sóhaj tört fel a torkomon. Arcom halottfehér lehetett a frissen serdült szakáll alatt is. Józsó megsajnált. — Borotválkoznia kéne, hadnagy ur. — Minek. Senkinek sem akarok én most tetszeni. A letarolt, vakondturásos mező gőzölögni látszott a kegyetlenül omló esőben. Fázósan gomboltam összébb a felöltőmet. Két kilométernyi messzeségből ritkuló nyires kusza tömkelegén keresztül sejteni lehetett Ditkovee nevű felunak hajsza-csáléra álló. riadtan szerte-széjjel dobált házsorait. Mintha tűz támadt volna a faluban. Lángnyelvek csaptak föl az innenső szélen. — Ég a falu — mondottam. Az ágyúgolyók fölgyújtották. — Csak a malom ég — felelte Józsó. akinek élesebb a szeme, mint az enyém. Kár volna ezért a szép faluért, ha elpusztulna. Nem értettem hirtelen, inasom mért viseli szivén ennek a galiciai falunak sorsát, ahol nvugodt időben két bofldog hetet töltöttünk, de hirtelen eszembe jutott. — Tálán a Helka miatt sajnálod? — Hát a Ilelkáértt — feleite felvillámló szemmel. Helkának hivták a takaros szőke parasztlányt, aki a ditkovcei papnál szolgált, mig mi a falu* ban táboroztunk. A délceg, pirosfejkendős szol. gálónak Józsó nagyban csapta a szelet. Nagyon éhes voltam. Jobbra tőlünk, alig háromszáz lépésnyire zöldeltek a burgonyaföldek Milyen jó volna, ha szedni lehetne belőle nehánv zsákra valót és megsütni a tűznél. íme, előttünk az élet, egészen közel, mintha csak a kezünket kellene kinyújtani érte, mégis egészen elérhetetlenül. Az ellenség puskagolyói állandóan paskolják, verdesik a gazdag termőföldeket. Halál fiává válna a vakmerő, akinek kedve szottyanna megdézsmálni a burgonyát. Józsó mintha kiolvasná sóvár gondolataimat. — Hozzak krumplit? — kérdi, mintha csak arról volna szó, hogy lefusson a sarki szatócshoz, élelmiszerért. — Isten ments! Meg ne próbáld! Másnapra mégis csak a hajnali derengésnél vetődött haza a fin. Ruhája nyirkos volt a rátapadt latyaktól, mintha feneketlen pocsolyában fetrengett volna éjszaka. Balkönyöke alól szivárgott a vér. Talán megsebezte magát az alattomosan fölmeredő törekben és a gyökerek között, mig hasoncsuszva előrekuszott, vagy golyó csapta meg? A seb nem volt súlyos. Inkább csak horzsol ás. — Krumplit szedtél? Élénken tiltakozott. — Hel'kát akartam meglátogatni. Nyugtalan álmom volt. El akartam érni Ditkovce faluig. Szeme könnybelábadt, a szava elapadt. — Lehetetlen átjutni a nagy tűzön! Aznap egy darab csokoládét találtam köpenyem szakadt bélésében. Gondosan kettétördeltem. Három napig éltem belőle. Ez csak parányi boldog állomás, a szenvedés tengerében. A kávém elfogyott. Olvan gyönge voltam, hogy csak botra támaszkodva tudtam fölkapaszkodni a sáncárok nyirkos falára. Reggelim ezekben a napokban állott esővíz volt, amely megakadt a lövészárok mélyedéseiben. S néhány darab kővédermedt kétszersült, amely megpuhult a vizben. És még mindig nem váltanak'föl bennünket A j korivhakocsi még mindig nem tud kijutni hozzánk! | Péntekre már annyira le voltam gyöngülve, hogy föl sem tudtam kelni. Teljes huszonnégy órát feküdtem, görcsös mozdulatlanságban, összekuporodva a szalmán. Fejemet alig bírtam megmozdítani. Lábszáramba mintha nehéz ólmot öntöttek volna. Hajnalfelé különös álmom támadt. Azt álmodtam, hogy a Józsó fejedelmi reggelit főz. Az álom annyira élénk volt, hogy szinte éreztem a sült szalonna édes, Ínycsiklandó illatát. Hirtelen fölriadtam. Alig akartam hinni a szememnek. Az árokban hatalmasan lángolva égett a tüz Józsó a ntáglya előtt guggolt. Nagy tepsiben tojások és szalonnaszeletek sültek. — Mindjárt kész a reggeli — mondotta, mosolyogva hunyorgatva a szemével. — Hol szerezted? — kérdeztem izgatottan. Az élelmezési tiszt mégis megemberelte magát? — Ugyan! — Hát akkor? A fiu hangja már nagyon ünnepies, amikor jelenti. — Helka hozta. Hozott tojást egy egész szakajtóval és kenyeret is. Neki sikerült átjutni a nngv tüzönl Fölálltam. Mind a ketten kisiettünk a szabadba — S hol van most a leány? — Már útban hazafelé. Még alig derengett. Szemem kimeredt, hogy jobban lássak. — Ott... ott... — mutogat Józsó a sötétbemerült burgonyaföldek felé. Látja hadnagy ur a nagy pirosságot. Olyan, mintha szines virág volna Pedig a Helka piros kendője. Akár az eleven máglya! Most már én is láttam. A leány ugy suhant át a csatakos tiizáztatta- mező fölött, mint szétsodorta piros tulipán, amelyet az ég irgalma hullatott a kegyetlen, könyörtelen földre... Mint lobogó és tüzes virág... amelyet nem fog a golyó.