Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-31 / 258. szám

IS DE l. MAGYARORSZÁG Szombat, 1936 október 31. R forrás szelleme Egy jó szellemnek tudták be a régiek a forrásvizek bámulatos gyógyftatá/sát, amit tapasztaltak, de megérteni nem tudtak. Ma már tisztában vagyunk avval, hogy nagy gyógysó tartalmuk rádió­nk livitásuk, elektromos vezetőképeségük teszi a különböző betegségeknél utánozhatatlanná, pótol­hatatlanná a gyógyvizek kitünft hatását. A forrásszellem a természet különösen pazarul látott el gyógyító hatású tartalommal egy magyar forrást, mely az epebajoknál (epekő, epehomok, epebó­lyaghurut, hurutos sárgaság) 4—6 heies ivókúrák keretében használva biztos eredménnyel jár. Ez a forrásvíz a Mira glaubersós gyógyvíz. Kérdezze meg orvosát. 380 tást kapta, hogy „az említett címen sehol semmifele perek ei ne fogadtassanak és folya­matba ne vétessenek." „Továbbá nehogy azok, kik itt jószágvételre szánják el magukat, a régi igényekkel fellé- j pók támadásainak, avagv pedig a pénzzel j szerzett hírtokból való kídobatás veszélyének kitéve legyenek s nehogy a bizonytalanság mi­att földjeik javításától és a gazdasági beruhá­zásoktól visszariasztassanak, azt is közhírré kellelt tennie a helytartótanácsnak; miszerint királyi kincstárunknak a viselt háborúk renge­teg kiadásaihoz képest, valamint a Temesi Dis­trictus javítására, benépesítésére, csatornázá­sára, az utak helyreigazítására, a tavak és mocsarak kiszárítására, a vadonok kiirtására és más effélékre fordított készkiadások alap­ján követelései vannak. Miért is sem most, sem bármikor jövőre, semmiféle ürügy alatt nem lehet helye a Temesi Districtusban levő jószágok visszaszerzésére célzó akármiféle igényeknek, lépjenek fel bár akár testületek, akár egyesek részéről; nem lehet helye még akkor sem, ha be tudnák bizonvitani, hogv őseik a török foglalások előtt valósággal bir­tokában voltak ama jószágoknak." Szükség volt erre az erőszakos cselekedetre nzért, hogv ne nyugtalankod ianak az uj bir­tokosok, akik sulvos százezreket fizettek ki a kincstárnak. A torontáli nagybirtokok szüle­tési ideje ez a korszak, lényeges lélegzetvétele végre az örményeknek is. Telepesekre volt szüksége az uj birtokosok­nak is, ezek a telepesek azonban — hasonlóan a7. úrbéresekhez — pénzzel, terménnyel és munkával adóztak az uradalomnak belsősé­geik és a haszonbérbe adott külső földek után. de nem tekintették őket úrbéreseknek és nem estek az 1848. évi úrbéri válság alá. Ilven uradalmi telepítések voltak Lázárföld, Zigmondfalva. Ernesztháza, Magyar Czernva, Német Czernva. Tóba Mollvfalva, Aracs, Bi­kárs. Lukácsfalva és Kunszöllős. Ennek a régi világnak, mondhatni, utolsó látható jele sokáig Szenthuberlen egy feje­delmi kastély volt, amelyet körülbelül harminc év előtt bontottak le. Az orleansi ház száműze­tése után a család egvik tagja, Chambord Lu­cien herceg V. Henrik néven trónkövetelőnek lépett föl. az osztrák-magyar határon lévő Frohsdorfhan tanyázott királyi jellegű udvar- j tartásával. Zsombolya körnvékén pedig ki- i iencezer hold földet vásárolt. Halála után ez a birtok örökség utján a pármai hercegre szállt, akinek tizenegyedik gyermeke volt Zita magyar királvné. A pármai herceg állandóan torontáli virilistaként szerepelt a névjegyzék­ben. Körülbelül három évtized előtt parcelláz­latta a birtokot egy bank. fölverte a holdak árát 950 forintra ugyanakkor, mikor Cseko­nics gróf négyezer holdat adott el parasztok­nak 400 forintjával. Ez a vidék lett aztán a magyar Kánaán, de kétségtelen, hogy nagy időbe is tellett, amíg a mocsaras, nádasos, kócsaglepte vidék búzatermő földdé változott. A történelem csodálatosan megjátsza magát. Mi minden történt azóta Loharingiával, hogy Mária Terézia Lotharingiai Ferenc felesége lett. A Hahsburg-Lotharingiai ősök ma is a naneyi székesegyházban, első temetkezési he­I vükön, nvugosznak s Nancy felől Elszász­l.otharingiát valamikor Bercsényi Miklós fia, László gróf, védte meg, amiért mint a francia hadak marsallja a „Lotharingia lovagja" (Chevalier de le Lorrainel címet kapta. A népek aztán elkeveredtek s a német volt nz erősebb fa j. amely felszívta, valósággal ma­gába olvasztotta a francia elemet. Többnyire csak a leányaikon lehetett tapasztalni a régi származást. Azonkívül sok szót átvettek a régi franciából. Wo ist mein furzett? — keresi a sváb még tán ma is a villáiét. Ha pedig a gyerek oktalanul sir, azt kiáltja rá, hogy was plerscht? Fehérbőüek voltak és kecsesek a leányaik, mint az őz. Akárhánynak olyan finom a lá­ba. hogv megfordultak volna utánuk Páris boulevardjain is. A hajuk a hamvas-szőke keveréke olyan árnyalatú barnával, aminek nincs mása. Szemük villanása, temperamen­tumuk. könnyedségük az életről való felfogás­ban sokszor visszaütés a régi eredetre. A sváb gazdát alig lehetett, felingerelni, az szinte túl­zott józanon élt. dolgozott, közigazgatásban, közéletben igazságtalanságot, elnyomást nem tűrt, de ne adj Isten, hogy valaki indulatba hozza az asszonynépét, mert az egyenlő ere­jűvé vált az eleven veszedelemmel. Az öreg sváb azt mondta: — Jó magyar vagyok, de a származásomat nem felejtem el. Nem is volt vele soha baj. A század fordu­lóián kezdődött a délvidéken a pángermán agitáció, de komolyabb nyomai akkor nem maradtak. Maga a svábság küszöbölte ki, az utasította vissza a szász agitátorokat, akik né­met pénzen szerettek volna zűrzavart teremte­ni. Az első marasztaló verdiktet a temesvári esküdtbíróság mondta ki egv ilven aoostolra Hog ymi történik ma a délvidéki németség soraiban ,az nem tartozik ezekre az emlékekre. Ha a svábnak két fia volt, az egyik otthon maradt a ga?daságban, a másik tudományos pályára lépett. így kívánta ezt a gazdasági helyzet, mert ez a fiu csak a kiképeztetését kapta hazulról, földet már nem. Azt csak rendkívüli és ritka esetben osztották meg. Mi­kor Bogáros község fennállásának százéves fordulóját ünnepelte, hazajöttek a nagv napra a falu „studiert" fiai, számszerint vagy há­romszázan. Valamennyien értékes, basznos tagjai a köznek, a társadalomnak; ügyvédek, orvosok, mérnökök, bírák, papok, tanárok, ta­nítók. Soha senki nem hánvtorgatta fel a származásukat, a magyar nemzet fiai voltak, egyforma eséllyel a karrierek utján bárkivel. Wekerlétől kezdve végig hosszú soron csak meg kell nézni, hogy- a mai Magvarországon is hány németnyelvű és származású ember Cp©-, divat- éi rövidáru kereskedőknél jóI be ve zete11 utazót (rayon-képvíselőt) keres nagyobb gum'^v^r. Ajánlatokat referen­ciával „Agilis 2134" jeligére Haasens'ein és Voo'er rt. hirdetőirodába, Budapest, V., Dorottya ucca 8. kérünk. Szegediek szállodája Pesten a METROPOLE Rákóczi ut 58. a város szivében 150 szobás modern családi szál­loda minden kényelemmel. K á­véházában Pest és a vidék előkelő közönsége találkozik. Á János Vitéz Sörözőben a rádióból közismert Farkas Béla és tempós cigányai ját­szanak esténként. A gyönyörű Télikertben délután és este tánc. V i r á n y amerikai rádió­zenekara, Nagy Mária énekel. Lannnk olvadóinak lem^rgókolt szobaéspenzióArak. Tel. 1-389-50 visel magas egyházi és közéleti tisztséget Né­met eredetű volt a legnagyobb irók egyike Tö­mörkény István (Steingassner), német Gárdo­nyi Géza (Ziegler), Herczeg (Herczog) Ferenc is német nyelven irta első novelláit. Nem kellett ezeket erőszakolni Szeged is­koláiba, jöttek ők maguktól a természetes fej­lődés és haladás jól felfogott szempontjából és a maguk érdekében .A vén sváb talán sosem tanult meg magyarul, — rejtett gőg volt-e? most ne keressük, — de épp ugy megtartotta az ősi szokást az a fiu, amelyik otthon ma­radt a gazdaságban. Bőser Adám gyerlyámosi földbirtokos gon­dolt először arra, hogy könnyűvé kell tenni 8 kis svábok életét Szegeden, különben nem ha­ladnak a tanulással sem. A kosztpénz drága, akármilyen olcsónak is tetszik. — ellenben sok előnye van a konviktusoknak. A saját községével akarta megcsináltatni az első ilyen intézetet, de jól ismerte nehezen mozduló embereit, akik túlzott józanságukban megrettentek a költségektől, esetleg attól is, hogy Szegeden elfelejtik a gyerekek a német anyanyelvet. Bement hát a megye székhelyére Hertelen­dy Józsefhez, Tisza Kálmán hires főispánjá­hoz, elmondta neki, hogy a képviselőtestület az egyik legközelebbi ülésén tárgyalja az ő erre vonatkozó indítványát. — Nagyon féltem a sorsát, arra kérném a főispán urat, legyen segítségemre. Hertelendy arról volt hires, hogy semmit sem adott ingven, most is szeretett volna egy csapással két legyet ütni. — Csakhogy maga veszedelmes ellenzéki ember, kedves Bőser. Mit tudom én, mit fog nevelni azokból a gyerekekből! Engedjen a negvvennvolcból. Bőser épp ngv raíongott a függetlenségi pár­tért, mint akkoriban minden sváb. Apponvi Albert arcképe ma is ott van sok ház falán. ő maga mesélte el nekem sokkal később: — Annyit engedtem a negvvennvolcból. mig a matematika minden szabálya ellenére hat­vanhét lett belőle. Hertelendv is körömpróbákat végzett, míg egvszer elérkezettnek látta az időt, hogy szo­katlanul nváias legven. — Most már mondia el. kedves Bőser, hogv miben lehetek a szolgálatára? — Nem akarok én semmi különöset, csak snnvit, hogy küld'e ki az alispán urat arra az ülésünkre, amelyiken a konviktus ügyét tárgyal íuk. Hertelendv elmosolyodott. — Csak menien nyugodtan Faza. "A'z aTűmínt nem ígérhetem meg. valahogy azért elintéz­zük mégis. Elérkezett a nagy nap Is. — Elborulva látom. mesélte Bőser. Hogv a főispán megfeledkezett rólunk. Azért rem ad­tam fel a reménvt s hogy időt nvertünk, Koz­rászóllpm az első fnrgvkoz. Eg" H' fás szín émités^ről volt a szó, mindenki belátta szük­ségességét. én mégis annvi meggvflző érvet hoztam fel megette, Koffv az embereit nem tudtak eledet bámulni. Mit knrat-vol anv­nvit arról, amit ők ís Kplvpselnekf T^gv ftrát azonban "I-ihurt^m. iöhéteft a másik' tárgy, bár inkább a főispán emberé íőtt volna. "Az ;Uf>tőcA«ét kellett elismerni egv Gvertvámos­ról elkerült bolgárnak. BpndVn volt ez Ts. S/mtn sem ellenerő. cs"l< én tartottam hosszú előnyőst arról, rnilven fontos t>7 életben az II­Ietős<5g. besr^tt^rn. az Tcf"i b^tta m'rAI. mikor veTo Vocsi áll meg a közcVbáza előtt. JVlti'manícs Tmre csenei főszolgabíró lépett a teredbe. — Pocsánnf. Kor^v zavarom az nraknf. rfe a. hir'A úrral van dolgom. Ha mepenpodík, megvárom itt az ülés vegét, csal? tessék' foly­tat"!. TT-dvef fo<*Mt csendben', az et^V'ár^ság feT­őltnttp -parádés arckifpíez?sét. Fgv ellenr^kí­pmTiArűnT- nk'tőT nagvor tartottam. kedvtoVnül dörmögte. — Ezt ís éon most Fozfa az ÖrdŐ«?. De az Tnd?tv£nvom keres ztatfnenf vTfa r<£f­kül. spnl-ín«»v tprn volt T-eíívp bpszélnT s akkor '•neggrati't^lf benriü^t-ef Den?m«nics ís s>mT­ért „a kor színvonalára tudtunk emelkedni." ^Afítvpn Tifis7!'Ar> fpszitpffp mellét az én ellen­7ekí svábom! Kor színvonala? Das bfn fchH —• Siettem mpftplpfonální ar eredményt a főisnánn^V. rendkívül izgatottan várta már. *Tát iF" Vpiinft közigazgatást, meg közmfveló­d»St P"*-áTnT. .... Hol van a f^vMvT VK ét Vnl varrnak 9r­óta a szegedi sváb konviktusok! • 7' Torontáli

Next

/
Oldalképek
Tartalom